Az egészségüggyel kapcsolatos jogesetek az EU-ban

Munkaidő, ügyeleti idő
Kórházi ellátás más tagállamban
Fogászati ellátás más tagállamban
Társadalombiztosítási juttatások
Társadalombiztosítási szervezetek
Nyugdíjbiztosítás
Gyógyszerek
Speciális ellátás
Patika
Egyéb

C-14/04. sz. ügy
Abdelkader Dellas és társai kontra Premier ministre és társai
Kérelem: HL C 59. -i 06.03.2004., 19 o.
Ítélet: HL C 36. -i 11.02.2006., 8 o.
Az ügyeleti idő munkaidőnek minősül, a fogyatékkal élők intézményének nevelője által teljesített éjszakai ügyeletet teljes mértékben tekintetbe kell venni annak vizsgálatakor, hogy a betartották-e az engedélyezett heti munkaidőre vonatkozó közösségi jogi szabályozást.
Franciaország jogi szabályozása a bizonyos szociális és egészségügyi-szociális létesítmények munkavállalói által végzett éjszakai ügylet kapcsán a díjazás és a túlmunka számításkor olyan súlyozási rendszert alkalmaz, amelynek az a célja, hogy az ügyelet alatti tevékenység nélküli időszakokat figyelembe vegye. A rendelet a jelenléti idő és a ténylegesen számításba vett munkaidő között az első kilenc óra tekintetében 3:1-hez arányt, az azt követő órák tekintetében pedig 2:1-hez arányt állapít meg. Dellast elbocsátotta munkaadója a tényleges munkaidő és az ügyeleti idő fogalma kapcsán kettőjük között kialakult munkáért járó díjazás tekintetében kialakult vita miatt.
A Bíróság döntése szerint a munkaidő szervezés egyes szempontjairól szóló, 1993. november 23 i 93/104/EK tanácsi irányelvet úgy kell értelmezni, hogy azzal ellentétes minden olyan tagállami szabályozás, amely a munkavállalók által bizonyos szociális és egészségügyi szociális intézményekben végzett, a tényleges munkavégzés helyén fizikai jelenlétükkel járó ügyeleti idő tekintetében a tényleges munkaidő számítására az alapeljárásban vitatotthoz hasonló egyenértékűségi rendszert ír elő, amely az ügyeleti szolgálatok inaktív időszakainak figyelembevétele érdekében átalányjellegű együtthatók alapján történő súlyozási mechanizmust alkalmaz, amennyiben az ezen irányelvben a munkavállalók biztonságának és egészségének hatékony védelme érdekében meghatározott minimumkövetelmények betartása nem biztosított.
A munkavállaló munkahelyén teljesített jelenléti idejének a 93/104 irányelv értelmében vett "munkaidőként" való minősítése ugyanis nem függhet a munkavállaló által végzett munka intenzitásától, hanem az kizárólag az utóbbi azon kötelezettségéből ered, hogy a munkáltató rendelkezésére kell állnia.
2005. december 1.
   [fel az oldal tetejére]

Simap - a háziorvosok rendelőben töltött ügyeleti ideje munkaidőnek minősül.
A bírósági eljárás a spanyol orvosok szakszervezete (Simap) és a Valencia régió egészségügyi minisztériuma között folyt le. A Simap a régió háziorvosainak érdekében indított kollektív pert, panasza abban állt, hogy az orvosok által ügyeletben töltött időt nem számították munkaidőnek. Az Európai Bíróság az EU Munkaidő Direktívájára (93/104/EC) hivatkozva döntött. Eszerint az ügyeletben töltött idő munkaidőnek számít, még ha pihenéssel telik is, ha ez a munkahelyen történik. Ellenben ha az ügyelet olyan módon történik, hogy az orvosnak csak elérhetőnek kell lennie, de nem a munkahelyén tartózkodik, s így szabadidejében bármit tehet, nem sorolható munkaidőnek.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61998J0303&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Jaeger - a kórházban töltött ügyelet teljes időtartama munkaidőnek minősül.
Norbert Jaegernek, a németországi kórházban dolgozó orvosnak munkaideje letöltése után díjazás nélkül rendszeresen készenléti ügyeletet kellett adnia. A német szabályozás szerint a kórházi készenlét és ügyelet pihenőidőnek számít. Az Európai Bíróság szerint a német törvény ellentétes a munkaidőre vonatkozó uniós irányelvvel, miszerint a kórházban töltött idő teljes munkaidőnek számít.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62002J0151&model=guichett
A Bíróság ítéletének magyar fordítása
Részletesebb információ A jogesetek következményei rovatnál
   [fel az oldal tetejére]

Deutsches Rotes Kreuz - a mentőszemélyzetre is érvényes a munkaidő törvény.
A Német Vöröskereszt és alkalmazottai közötti kollektív szerződés szerint az átlagos heti munkaidőt 38,5 óráról 49 órára növelték. A munkaidő tartalmaz napi legalább 3 órát, mely alatt a sürgősségi dolgozóknak rendelkezésre kell állniuk munkahelyükön. Néhány munkavállaló kérdőre vonta ezt a munkaidő növekedést, kitartván amellett, hogy heti munkaidejük nem haladhatja meg a 48 órát, amint ez az EU jogszabályban le van fektetve. Az Európai Bíróság megerősítette, hogy a törvény kiterjed a mentőautókban ügyeletet végző sürgősségi dolgozókra, mint mentési szolgáltatás részére, ahol a szerepük a kezdeti orvosi ellátás nyújtása.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0397&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Európai Bíróság: a mentőszemélyzetre is érvényes a munkaidő törvény
Az Európai Bíróság újabb messzeható döntést hozott az EU munkaidő törvénye értelmében, melynek közvetlen hatása lesz a sürgősségi szolgáltatásokra és a maximum 48 órás munkahét megvalósítására. Az ítéletet a német Vöröskereszt esetében hozták, mely mentési szolgáltatást végez mentőautók és más sürgősségi járművek alkalmazásával.
Egy kollektív szerződés szerint az alkalmazottak átlagos heti munkaidejét 38,5 óráról 49 órára növelték. A munkaidő tartalmaz napi legalább 3 órát, mely alatt a sürgősségi dolgozóknak rendelkezésre kell állniuk munkahelyükön.
Néhány munkavállaló kérdőre vonta ezt a munkaidő növekedést egy német bíróság előtt, kitartván amellett, hogy heti munkaidejük nem haladhatja meg a 48 órát, amint ez az EU jogszabályban le van fektetve. A bíróság az európai bírókhoz továbbította az esetet tanácsadásra.
Az Európai Bíróság megerősítette, hogy a törvény kiterjed a mentőautókban ügyeletet végző sürgősségi dolgozókra, mint mentési szolgáltatás részére, ahol a szerepük a kezdeti orvosi ellátás nyújtása. Így tevékenységük nem tekinthető a közegészségügy védelméhez elengedhetetlen szolgáltatásokhoz vagy a katasztrófaelhárításhoz hasonlítható módon, melyek mentesek a 48 órás korláttól.
Összhangban az előző ítéletekkel, a Bíróság igazolta, hogy a munkahelyen töltött ügyeleti idő teljes egészében munkaidőnek számít. Ezen értelmezés érvényességét azonban kérdőre vonja egy folyamatban levő újabb EU törvénytervezet, mely az ügyeleti időt két részre bontja: "ügyeleti időre" és az "ügyeleti idő inaktív részére", ahol csak az első kategória számít be a munkaidőbe.
A német Vöröskereszt esetét illetően semmi nem változott Németországban, bár a német bíróságnak alkalmaznia kell az Európai Bíróság által nyújtott értelmezést. A döntés hatása az lesz, hogy egy munkaadó, aki sürgősségi munkavállalókat a 48 órás határon túl akar dolgoztatni, szüksége van az egyes dolgozók beleegyezésére, és a beleegyezésüket nyíltan és szabadon kell adniuk.
Forrás: http://bmj.bmjjournals.com/cgi/content/full/329/7471/878-c
   [fel az oldal tetejére]

C-145/03. sz. ügy
Annette Keller örökösei és az Instituto Nacional de la Seguridad Social (INSS), valamint az Instituto Nacional de Gestión Sanitaria (Ingesa), (korábban, Instituto Nacional de Salud (Insalud))
Kérelem: HL C 146. -i 21.06.2003., 26 o.
Ítélet: HL C 132. -i 28.05.2005., 5 o.
Az Európai Unió Bírósága ítélete szerint tagállami illetékes szociális biztonsági intézmény, amely a saját társadalombiztosítási rendszere hatálya alá tartozó munkavállalót feljogosította arra (E111, E112), hogy más tagállamban vegyen igénybe egészségügyi ellátást, köteles megtéríteni a sürgősségi, életmentő kezelés költségeit akkor is, ha utóbbi tagállam egészségügyi szolgáltatói úgy döntöttek, hogy ezt a kezelést egy EU-n kívüli ország egészségügyi intézményében kell igénybe venni.
Anette Keller, német állampolgár, spanyolországi lakos, a spanyol általános szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozott. 1994 szeptemberében a Kölni Egyetemi Klinikához tartozó gummersbachi kórházba került, ahol rosszindulatú agyalapi daganatot diagnosztizáltak nála, amely bármely pillanatban halálát okozhatta. Keller az illetékes spanyol egészségügyi hatóságtól (Insalud) már a kötelező utazási E 111-es formanyomtatvány birtokában beszerezte az E 112-es formanyomtatványt, melynek érvényességét több alkalommal meghosszabbították, hogy folyamatosan biztosítsák Keller számára a német közegészségügyi szolgálatok által nyújtott szükséges orvosi ellátást, mivel a Spanyolországba történő szállítását nem tekintették ajánlatosnak. Tekintettel a különböző gyógykezelési lehetőségekre, a német egészségügyi szolgálatok arra a következtetésre jutottak, hogy Kellernek azonnali műtéti beavatkozásra van szüksége, és hogy azt, tekintve az ehhez szükséges szakértelmet, Európában egyedül a Zürichi Egyetemi Klinikán tudják elvégezni, ezért átszállították oda. A beavatkozást követően Keller sugárkezelést kapott. Kezelése költségeinek (87 030 CHF) kifizetése után Keller az Insaludnál kérelmezte a megtérítést, melyet azzal az indokolással utasítottak el, hogy svájci műtétjéhez nem kérte a spanyol jog szerint kötelező előzetes engedélyt, és az Insalud nem tudta ellenőrizni az életet veszélyeztető, sürgősségi helyzet fennállását. Ezt követően Keller keresetet nyújtott be a Juzgado de Lo Social n°20 de Madridnál, amelyben megtámadta az Insalud határozatát. Ezt a keresetet kiterjesztették az INSS-re is, mivel ennek a hatóságnak kellett volna a költségeket megtérítenie Keller részére, ha kérelmének helyt adtak volna. 2001. október 30 án Keller meghalt. A pert szülei folytatták. A Juzgado de Lo Social megállapította, hogy amennyiben Keller a német szociális biztonsági rendszer hatálya alá tartozott volna, jogosult lett volna a svájci kezelése költségeinek teljes megtérítésére. Az Európai Bíróság szerint, pusztán az a körülmény, hogy valamely ellátást a Közösség területén kívül nyújtottak, nem elégséges a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló rendeletek kizárásához, mivel alkalmazhatóságuk meghatározó kritériuma az, hogy az érintett biztosított kapcsolódjék az egyik tagállam szociális biztonsági rendszeréhez. Ha egy ország az E 111-es vagy az E 112 es formanyomtatvány kiállításával hozzájárult ahhoz, hogy biztosítottja egy másik tagállam területén vegyen igénybe egészségügyi ellátást, nem tagadhatja meg a költségtérítést, és nem követelheti meg, hogy a biztosított visszatérjen saját tagállamába, hogy az ellátás jogosságát ott felülvizsgálják. Abban az esetben, ha a tartózkodás helye szerinti tagállamban elismert orvosok sürgős, életmentő okból úgy döntöttek, hogy a biztosítottat egy harmadik ország területére szállíttatják át, és olyan ellátásokról van szó, amelyek szerepelnek az illetékes tagállam által nyújtott ellátások között, akkor ezen intézmény feladata, hogy az így nyújtott ellátások költségeit megtérítse a tartózkodás helye szerinti tagállam intézményének. Mivel a harmadik ország kórházában igénybe vett orvosi ellátás költségeit a tartózkodás helye szerinti tagállam intézménye nem térítette meg, de megállapítást nyert, hogy az érintett személy jogosult lett volna rá, és hogy az említett ellátások szerepelnek az illetékes tagállam jogszabályai által előírt ellátások között, az illetékes intézmény köteles e személynek vagy jogutódainak megtéríteni ezen ellátások költségeit, oly módon, hogy annak mértéke megegyezzék azzal, amelyben ez a személy akkor részesült volna, ha az ellátást egy másik uniós tagállamban kapja a 1408/71 rendelet szerint.
2005. április 12.
   [fel az oldal tetejére]

Vanbraekel - kórházi kezelés egy másik tagállamban; biztosító megtérítési kötelezettsége.
A belga állampolgárságú Descampes asszony Franciaországban szeretett volna ortopéd műtétet végrehajtani, amit a belga biztosító megtagadott. Ennek ellenére a magasabb színvonalon nyújtott francia kezelésre hivatkozva megtörtént a műtéti beavatkozás, a költségek megtérítéséért pedig a belga biztosítóhoz folyamodott. Az Európai Bíróság a szolgáltatások szabad áramlása indokával a belga biztosítót fizetésre kötelezte.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61998J0368&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Geraets-Smits - kórházi kezelés egy másik tagállamban; biztosító megtérítési kötelezettsége.
A holland állampolgárságú Geraets-Smits asszony Parkinson-kórban szenvedett. Egy németországi szakorvosi klinikán ellátásban részesült, anélkül, hogy egészségbiztosítója jóváhagyta volna. A biztosító állítása szerint az adott betegség megfelelően kezelhető Hollandiában is, így megtagadta a kezelés költségének térítését. Az Európai Bíróság a szolgáltatások szabad áramlása indokával a holland biztosítót fizetésre kötelezte.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61999J0157&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Peerbooms - kórházi kezelés egy másik tagállamban; biztosító megtérítési kötelezettsége
A holland állampolgárságú Peerbooms úr egy közúti baleset következtében kómába került, majd egy osztrák klinikán intenzív terápiában részesült. A holland egészségbiztosító megtagadta a ellátás költségének térítését, mondván, hogy az Ausztriában nyújtott kezelés nem bírt előnnyel a Hollandiában rendelkezésre álló kezelésekkel szemben. Az Európai Bíróság a szolgáltatások szabad áramlása indokával a holland biztosítót fizetésre kötelezte.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61999J0157&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Ferlini - a helyi lakosok és egy másik tagállam polgárai közötti diszkrimináció a kezelési költségek tekintetében.
Ferlini asszony, egy Luxemburgban tartózkodó európai bizottsági tisztviselő felesége 1989-ben gyermeknek adott életet egy szülőotthonban. A házaspár nem vett részt a kötelező luxemburgi egészségbiztosítási rendszerben, csak a közösségi biztosítónak (Joint Scheme) voltak tagjai. A kórház nagyobb összeget számlázott a szülésért, mint amit a helyi luxemburgi járulékfizetőknek tett volna. Az Európai Bíróság szerint ez az EU tagállamaiban élő polgárok közötti diszkriminációval egyenlő és sérti a Szerződés irányelveit.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61998J0411&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

van der Duin - egy másik tagállamban tartózkodó nyugdíjas személy a tartózkodási hely szerinti biztosítónál kell, hogy kérjen előzetes engedélyezést egészségügyi ellátásra.
A holland állampolgárságú R.P. van der Duin úr 1989-ben költözött Franciaországba, ahol egy helyi egészségbiztosító tagja lett. Közben egy holland intézmény rokkantnyugdíjat folyósított számára. Súlyos baleset következtében Franciaországban egy évig ellátásban részesült, majd átkerült egy holland kórházba, ahol poszt-traumatikus kéz dystrophia tünetével kezelték. A holland egészségbiztosító megtagadta a kórház felé történő visszatérítést arra hivatkozva, hogy nem történt előzetes jóváhagyás egy másik tagállam lakosa ellátása érdekében. Az Európai Bíróság a holland betegpénztárnak adott igazat. A Bíróság döntése értelmében egy biztosított személy számára az az intézmény adhat előzetes jóváhagyást egy másik tagállamban való kezelésre, ahol jelenleg tartózkodik, mivel az képes leginkább igazolni az esetet. A jelen esetben ez nem történt meg a francia biztosító részéről.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0156&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Inizan - biztosító megtérítési kötelezettsége egy másik tagállamban igénybe vett kórházi szolgáltatásért
Patricia Inizan jogügyében egy francia betegpénztár ellen az Európai Bíróság megerősítette eddig igazságszolgáltatását a külföldi kórházi szolgáltatások költségeinek vállalásáról. Az eljárásban a női panaszos megkísérelt a számára illetékes francia betegpénztárnál kiharcolni egy engedélyt fekvőbeteg fájdalomterápiához egy német kórházban. Ezt a betegpénztár elutasította azzal az indokolással, hogy hasonló fájdalomkezelés várakozás nélkül Franciaországban is elérhető. Kiegészítésül felhozták, hogy egy fájdalomterápia hosszadalmas kezelés és ezért nem végezhető olyan kórházban, amely messze van a beteg lakóhelyétől. Az Európai Bíróság ítéletében megállapította, hogy egy olyan nemzeti előírás, amely a biztosítottól megköveteli, hogy egy EU-külföldön való fekvőbeteg-kezelés előtt engedélyt szerezzen be az illetékes betegpénztártól, nem sérti az EU szabad költözködéséi jogát. Feltételezi azonban, hogy az engedélyt kötelezően meg kell adni, ha ugyanaz vagy ugyanolyan hatásos kezelést belföldön nem tudnak nyújtani. Kérdés, hogy a francia betegpénztár által kínált kezelés mennyire hasonló a német (esseni) kórház terápiájához, amit most a nemzeti bíróságnak kell eldöntenie. Eureport social, 2003,11,11
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0056&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Müller-Fauré - egy másik tagállamban végzett indokolatlan fogorvosi kezelés megtérítésének megtagadása.
A holland Müller-Fauré asszony németországi üdülése alkalmával fogászati kezelésben részesült (6 korona és egy protézis beültetése). Visszatértekor térítést követelt biztosítójától, mely megtagadta a fizetést azon az alapon, hogy a biztosított személyek csak kezelésre jogosultak, nem pedig költségtérítésre. Az Európai Bíróság döntése szerint nem állt fenn kivételes körülmény, amely indokolttá tette volna a kezelést és a költségek megtérítését.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61999J0385&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Kohll - fogászati ellátás egy másik tagállamban; szolgáltatások szabad áramlása.
A luxemburgi Kohll úr lányának szeretett volna fogászati ellátást engedélyeztetni Németországban. A luxemburgi biztosító elutasította a kérelmet, mivel nem találta indokoltnak, hogy a kezelést más tagállamban végezzék el, ahol az árak is magasabbak. Ennek ellenére a fogászati ellátás megtörtént és Kohll úr lánya igényelte a költségek visszatérítését. Az Európai Bíróság az áruk és a szolgáltatások szabad áramlására való hivatkozással úgy döntött, hogy a luxemburgi biztosító köteles megtéríteni a költségeket.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61995C0120&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Bizottság v. Olasz Köztársaság - A fogorvosok lakóhelyi követelménye a munkavállalók szabad mozgásának korlátozását jelenti
A bírósági eljárás az Európai Bizottság és Olaszország között folyt le. Az olasz hatóságok által kiszabott lakóhelyi követelmény megakadályozza a többi tagállamban működő fogorvosokat, hogy második rendelőt nyissanak olasz területen, vagy hogy fix fizetéses kapacitásban praktizáljanak anélkül, hogy Olaszországba helyeznék állandó lakhelyüket. Ez a követelmény a munkavállalók szabad mozgásának és a vállalkozások szabadságának korlátozását jelenti. A Bizottság szintén nem tartja indokoltnak, hogy csak olasz nemzetiségű fogorvosok és szájsebészek maradhatnak a szakmai nyilvántartásban, miután egy másik tagállamba költöztek. Az Európai Bíróság elmarasztalta az Olasz Köztársaságot, amiért nem tett eleget a Szerződés 48-as és 52-es cikkeiben foglalt kötelezettségeinek.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61999J0162&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

C-211/08. ügyben hozott ítélet
Bizottság kontra Spanyolország
A Bizottság keresetet indított egy, a spanyol biztosítási rendszer alá tartozó biztosított panasza alapján, aki nehezményezte, hogy a spanyol biztosítási rendszer nem térítette meg számára azt a költséget, amely franciaországi tartózkodása alatt, váratlan kórházi ellátása során a francia szabályok szerint a beteg önrészének tulajdonítanak, arra hivatkozva, hogy a spanyol biztosítottak számára csak azok az ellátások teljesen ingyenesek, amelyeket spanyol ellátók nyújtanak. A Bizottság úgy véli, hogy a spanyol szabályozás sérti a szolgáltatásnyújtás szabadságát azzal, hogy megtagadja a tartózkodás helye szerinti tagállamban a betegre háruló önrész megtérítését. A Bizottság úgy véli, hogy a spanyol szabályozás korlátozó hatást gyakorol a kórházi ellátásokhoz kapcsolódó ellátásokra, valamint azon idegenforgalmi és oktatási szolgáltatások nyújtására, amelyek a más országban való ideiglenes tartózkodást motiválhatják.
Az Európai Unió Bírósága úgy véli, hogy a szolgáltatásnyújtás szabadsága magába foglalja annak szabadságát, hogy valamely tagállamban biztosítással rendelkező személy egy másik tagállamba utazzon diákként, turistaként ideiglenes tartózkodás céljából, és a másik tagállamban letelepedett szolgáltató ellátást nyújtson számára, amennyiben egészségi állapota ezt szükségessé teszi. Azonban a Bíróság véleménye szerint a spanyol szabályozást nem lehet úgy tekinteni, mint amely korlátozza a kórházi ellátásokhoz kapcsolódó szolgáltatások, turisztikai vagy oktatási szolgáltatások szabad áramlását. A kérdést a közösségi jog a szociális biztonsági rendszerek koordinációjáról szóló rendelettel szabályozza, és azt tartalmazza, hogy a tagállamoknak azt a költséget kell fedezniük, amelyet a másik tagállam szociális biztonsági rendszere saját biztosítottja tekintetében is fedezett, tehát a betegre háruló önrészt nem. Ennek megfelelően a spanyol szabályozás nem ütközik a közösségi joggal. Másrészről a váratlan kórházi ellátás akkor következik be, ha sürgős szükség, súlyos baleset vagy betegség azt indokolja, ha a biztosítás helye szerinti tagállamba való visszatérés vagy visszaszállítás orvosilag lehetetlen, vagy nagy kockázatot rejt, tehát a spanyol szabályozás semmiféle hatás nem gyakorol az ellátás nyújtására, irreleváns, hogy korlátozná azt. Bármilyen beavatkozás, amely egyéb kötelezettségeket ró a tagállamokra veszélyezteti a szociális biztonsági rendszerek koordinációját, következésképp az Európai Unió Bírósága elutasítja a Bizottság keresetét.
2010. június 15.
   [fel az oldal tetejére]

C-372/04. sz. ügy
Yvonne Watts kérelmére The Queen kontra Bedford Primary Care Trust, Secretary of State for Health
Kérelem: HL C 273. -i 06.11.2004., 15 o.
Ítélet: HL C 165. -i 15.07.2006., 6 o.
Yvonne Watts csípőízületi gyulladásban szenvedett, 2002-ben megvizsgálta egy szakorvos, és a "szokványos" kategóriába sorolta, ami azt jelentette, hogy hozzávetőlegesen egy évet kell várnia a műtétre. Annak érdekében, hogy külföldön operáltathassa meg magát, Yvonne Watts az E 112-es nyomtatvány alapján, engedélyt kért a Bedford Primary Care Trusttól (BPCT). A BPCT megtagadta a kérelmet arra hivatkozva, hogy megfelelő határidőn belül, azaz indokolatlan késedelem nélkül lehet a betegnek ellátást nyújtani. Watts eljárást kezdeményezett a High Court of Justice-nál az engedélyt megtagadó határozat megsemmisítése érdekében. Ezt követően romlott a beteg állapota, 2003 januárjában ismét megvizsgálta egy brit szakorvos, és három-négy hónapon belüli műtétet javasolt. A BPCT ismét megtagadta a előzetes engedély iránti kérelem engedélyezését. Watts 2003 márciusában Franciaországban csípőprotézist ültetett be magának 3900 GBP-ért melyet maga fizetett, közben a Court of Justice-nál fenntartotta a kérését, és kiegészítette az orvosi kiadásainak megtérítés iránti követeléssel. A High Court of Justice elutasította a keresetet arra hivatkozva, hogy Yvonne Watts nem volt kitéve indokolatlan késedelemnek az orvosi vizsgálatok alapján. Watts és a Secretary of State egyaránt fellebbezett a döntés ellen. A Court of Appeal előzetes döntéshozatali eljárás iránti kérelmet terjesztett az Európai Unió Bírósága elé, a 1408/71/EGK rendelet hatálya és a Szerződésnek a szolgáltatásnyújtás szabadságára vonatkozó rendelkezéseire vonatkozóan.
1408/71/EGK rendelet hatálya tekintetében a Bíróság megállapítja, hogy az illetékes intézmény, csak akkor köteles megadni az előzetes engedélyt, ha az adott kezelés a szükséges időn belül nem biztosítható, a várakozási időt a beteg állapotának megfelelően rugalmasan kell kezelni, az engedély megtagadása esetén igazolnia kell annak jogosságát. Jelen esetben a Court of Appealnek meg kell vizsgálnia, hogy az NHS illetékes szerve által meghatározott várakozási idő orvosilag indokolt-e.
A szolgáltatásnyújtás szabadsága tekintetében a Bíróság megállapítja, hogy abban az esetben, ha egyes betegeknél az ő egyéni állapotukra és kórházi kezelési szükségleteikre vonatkozó valamennyi körülmény objektív orvosi értékelése alapján indokolt időtartamot.
2006. május 16.
   [fel az oldal tetejére]

C-286/03. sz. ügy
Silvia Hosse kontra Land Salzburg
Kérelem: HL C 226. -i 20.09.2003., 5 o.
Ítélet: HL C 131. -i 03.06.2006., 4 o.
A német Sven Hosse határ menti ingázóként Ausztriában, Salzburg tartományban dolgozik, ott fizet adót, társadalombiztosítási járulékot és ott rendelkezik egészségbiztosítással, de Németországban lakik. Sven Hosse lánya, Silvia Hosse súlyos fogyatékkal él, mely körülmény miatt ápolási díjat kértek, melyet a Land Salzburg elutasított azzal az indoklással, hogy az ezen ellátásra való jogosultsághoz a salzburgi törvény Salzburg tartományban való lakhelyet követel meg. A Bíróság megállapítja, hogy a Közösségen belül mozgó munkavállalók, önálló vállalkozók és családtagjaik társadalombiztosítási helyzetét az 1408/71/EGK rendelet szabályozza, mely nem alkalmazható a nem járulékfizetésen alapuló különleges ellátásokra vonatkozó tagállami jogszabályokra, melyek területi hatálya az érintett állam területének egy részére korlátozott. Ausztria esetében ilyennek számítanak a fogyatékossággal élők és a gondozásra szorulók számára a szövetségi tartományok jogszabályai alapján nyújtott ellátások. A Bíróság azonban úgy véli, hogy a kérdéses ápolási díj ugyan valóban szerepel a rendelet mellékletében, de maga az említés nem elegendő, mert az egyes különleges ellátásokat a fő szabálytól eltérően a rendelet hatálya alól kizáró rendelkezéseket szigorúan kell értelmezni, és csak azokra az ellátásokra vonatkozhatnak, amelyek egyszerre különlegesek, nem járulék alapúak, és valamely tagállam területének egy részére korlátozott területi hatályú jogszabályokon alapulnak. Emellett a Bíróság szerint, a kérdéses ápolási díj betegségbiztosításnak minősül, nem különleges, nem járadék alapú ellátásnak, hiszen objektív, módon, jogilag meghatározott helyzetben nyújtott és az ápolásra szoruló személy egészségi állapotának és életminőségének javítására szolgáló ellátásról van szó, melyek alapvető célja a betegbiztosítási ellátások kiegészítése. A Bíróság végezetül megállapítja, hogy az ápolási ellátás Silvia Hossét saját jogán illeti meg, ha tagállami lakóhelyet leszámítva a többi feltételnek eleget tesz, hiszen a betegségbiztosítási ellátások nyújtásának nem feltétele, hogy a munkavállaló családtagjai is a munkahely szerinti tagállamban lakjanak. A Bíróság tehát megállapítja, hogy Silvia jogosult a támogatásra, kivéve, ha lakóhelye államának jogszabályai alapján már jogosult ilyen támogatásra.
2006. február 21.
   [fel az oldal tetejére]

Leclere, Deaconescu - társadalombiztosítási juttatások térítési kötelezettsége egy másik tagállamban élő személy számára; terhességi és anyasági juttatások
Alina Deaconescu és Ghislain Leclere belga állampolgárok 1994 óta házasok. Leclere úr luxemburgi határmenti munkavállalása során kötelező járulékot fizetett a luxemburgi társadalombiztosítónak. Baleset következtében 1981 óta rokkantnyugdíjban részesül. 1995-ben gyermekük született Luxemburgban, aki azóta velük él Belgiumban. Leclere úr továbbra is fizeti a kötelező járulékot a luxemburgi egészségbiztosítónak. Belgiumban soha nem dolgozott, soha nem is lesz ott jogosult öregségi vagy rokkantsági nyugdíjra. Gyermekük születése után nem részesültek terhességi, anyasági vagy gyermekgondozási juttatásokban Belgiumban. Luxemburgban szintén megtagadták a fizetést lakóhelyi követelmény indoka miatt. Az Európai Bíróság döntése szerint Luxemburg számít munkavállalási országnak, ahová a kötelező egészségbiztosítási járulékot fizeti, így a családi juttatásokat is annak kell felvállalnia.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61999C0043&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Kuusijärvi - egy társadalombiztosítási jutatás nem szűnik meg azzal, hogy egy személy más tagállamba költözik
A Svédországban tartózkodó finn állampolgárságú Kuusijärvi asszony egyéves munkaviszony után munkanélküli segélyben részesült. A svéd társadalombiztosítási törvény szerint gyermeke megszületése után szülői juttatásra lett jogosult. Kuusijärvi asszony 1994-ben Finnországba költözött, miközben tovább igényelte a szülőknek járó juttatást a svéd társadalombiztosítástól. Az utóbbi megtagadta a fizetést lakóhelyi követelmény indoka alapján. Az ügy az Európai Bírósághoz került, mely a szülői juttatást a Közösségi jogalkotáson belül értelmezett "családi juttatás"-nak tekintette, továbbá megerősítette Kuusijärvi asszony ehhez való jogosultságát, mely nem szűnt meg egy másik tagállamba költözéssel.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61996J0275&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Danner - Egy tagállam nem korlátozhatja a másik tagállamban befizetett önkéntes nyugdíjbiztosítási járulékok levonását jövedelmi adó céljából címén
Danner úr német és finn nemzetiségű orvos, aki Németországban élt és dolgozott 1977-ig, amikor Finnországba költözött. 1976-ban 2 német biztosítónak kezdett járulékot fizetni - egy kötelező általános nyugdíjbiztosítónak és egy kiegészítő nyugdíjbiztosítónak, amelyet egy szakmai szervezet működtet a régió orvosai számára. A befizetett járulékok mértékét az előbbiben törvények, az utóbbiban intézményi szabályok határozzák meg. Finnországba költözése után Danner úr úgy döntött, hogy továbbra is fizeti a járulékokat mindkét biztosítónak. Bár erre nem volt kötelezve, a rokkantsági nyugdíjra való jogosultságának és nyugdíj összegének növelése érdekében folytatta a fizetést. 1996-os adóbevallásában levonta nyugdíjbiztosítási járulékait adózott jövedelméből, míg az adóhatóságok az önkéntes nyugdíjbiztosítás járulékait csak a jövedelme 10%-áig engedte. Az Európai Bíróság a Szerződés 59-es cikkelyére hivatkozva ítélt az adóhatóságok ellen. E cikkely meggátolja a tagállamok adózási törvényhozását abban, hogy korlátozza vagy tiltsa a másik tagállamban befizetett önkéntes nyugdíjbiztosítási járulékok levonását jövedelmi adó céljából címén.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62000J0136&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

T-289/03. számú ügyben hozott ítélet
British United Provident Association Ltd (BUPA) és társai kontra Bizottság
1957 és 1996 között az ír magán egészségbiztosítási piacon a Voluntary Health Insurance Board (VHI) volt az egyetlen szervezet. 1994 és 1996 között az ír magán egészségbiztosítási piacot (PMI) felszabadították, és 1997. január elsejétől a BUPA megkezdte működését, ma is ez a szervezet a VHI legnagyobb versenytársa.
A rendelet mely liberalizálta a szektort, bevezetett egy kockázat kiegyenlítési rendszert (RES), amely jelenleg az egészségbiztosítási hatóság (HIA) igazgatása alá tartozik. A kockázat kiegyenlítési rendszer lényegében egy olyan mechanizmus, melynek során meghatározzák a biztosítottak piaci kockázatának értékeit, az a biztosító, akinek az ügyfélköre az átlagos piaci kockázat alatt van az fizet egy meghatározott járulékot a HIA-nak, mellyel a HIA támogatja azokat, a biztosítókat, akiknek az ügyfélköre az átlagos kockázati érték felett vannak. A jelen ügyben az jelenti a problémát, hogy a RES alkalmazása, a BUPA-tól a VHI felé tolja el a tőkét.
2003. január 23-án az ír hatóságok felterjesztették a Bizottság elé a kockázat kiegyenlítési rendszerüket, hogy vizsgálja az állami segélyezésre vonatkozó közösségi szabályokkal való megfelelőségét. A Bizottság 2003. május 13-ai döntésében úgy határozott, hogy nem emel akadályt a RES bevezetése előtt. Úgy vélte, hogy a RES által alkalmazott kompenzációs mechanizmus megfelel annak a célnak, hogy minden Írországban lakó személy részesüljön a magán egészségügyi ellátások egy minimális szintjéből ugyanazon az áron, függetlenül az egészségi állapotuktól, a koruktól vagy a nemüktől, ezt a szolgáltatáshoz fűződő általános gazdasági érdekkel magyarázták (SGEI). A BUPA eljárást indított az Európai Közösség Elsőfokú Bíróságánál a döntés megsemmisítése érdekében. A Bíróság azonban elutasította a keresetet.
Elsődlegesen a Bíróság megjegyezte, hogy a tagállamoknak rendkívüli körültekintéssel kell meghatározniuk az SGEI fogalmát, különösen az egészségügy terén, hiszen ez a terület kizárólagosan az ő kompetenciájukba tartozik. Bár, ahol a tagállamok az SGEI létrehozását szorgalmazzák, és az SGEI alkalmazásához fűződő védelemre hivatkoznak, teljesíteni kell bizonyos minimum követelményeket, különösképpen azt, hogy törvénybe kell foglalniuk, hogy mely közhivatalt bízzák meg az SGEI küldetésével, a küldetés természetével kapcsolatos általános és kötelező kérdések kezelésével. A Bíróság úgy véli, hogy jelen esetben ezeknek a feltételeknek megfeleltek, hiszen az az ír szabályozás, amely részletesen definiálja a PMI kötelezettségeit, egy közhivatalt létrehozó szóló jogszabály. A Bíróság ezért úgy véli, hogy az, hogy a biztosítóktól megkövetelik, hogy fedezzék minden személy biztosítását azt segíti elő, hogy a szolgáltatás ennek következtében kötelező és univerzális lesz.
A BUPA Ireland Ltd., az Írországban magán egészségbiztosítási szolgáltatásokat nyújtó társaság által az írországi egészségbiztosítási piacon bevezetett kockázatkiegyenlítési rendszer vonatkozásában a Szerződés alkalmazására vonatkozó részletes szabályok megállapítása tekintetében a Bíróság úgy határozott, hogy a nem követett el hibát a Bizottság, amikor engedélyezte a RES bevezetését, hiszen ezáltal minden személy biztosított függetlenül a személyes kockázati tényezőitől.
Tehát a Bíróság elutasította a BUPA keresetét.
2008. február 12.
   [fel az oldal tetejére]

Poucet & Pistre - a társadalombiztosítást kezelő nonprofit szervezetek nem tekinthetők vállalkozásnak
A C-159/91 és C-160/91 közös jogesetben Christian Poucet és Daniel Pistre azért fordultak jogorvoslatért, mert a francia törvény megkövetelte tőlük, hogy két társadalombiztosítást igazgató szervezetnek fizessenek járulékot. Az egyik kötelező nyugdíjbiztosítás, a másik kötelező betegbiztosítás volt a nem mezőgazdaságban alkalmazott vállalkozók számára. A járulékokat és juttatásokat állami hatóságok szabták meg. Poucet és Pistre urak megtámadták a járulékok befizetésének kötelezettségét azon az alapon, hogy az ellentétben áll a Szerződés versenyszabályaival. Az Európai Bíróság nem adott helyt a panasznak, mondván hogy az egészségbiztosítási pénztárak és olyan szervezetek, amelyek az állami társadalombiztosítási rendszerek igazgatását végzik, nem tekinthetők vállalkozásnak, s így a versenytörvény nem vonatkozik rájuk. Tevékenységük kizárólag szociális funkciót tölt be, a szolidaritás elvén és nonprofit alapon működnek. A Közösség versenytörvénye szerint vállalkozásnak tekinthető az az entitás, amely gazdasági tevékenységet folytat, függetlenül jogi státuszától és a finanszírozásának módjától.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61991J0159&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

FFSA - egy nonprofit szervezet, amely a kötelező alapbiztosítást kiegészítő nyugdíjbiztosítást kezel, a Közösség 85. cikkelye szerint vállalkozásnak tekinthető
A pert a francia biztosítók szövetsége (Fédération Française des Sociétés d'Assurance) indította a Földügyminisztérium ellen. Az FFSA megtámadta a kormány azon döntését, hogy kiegészítő nyugdíjbiztosítást (Coreva) ajánljon a mezőgazdaságban dolgozók és családjai számára. Bár magánbiztosítók már megjelentek a piacon, a kormány biztosítási csomagja előnyt élvezett egy rendelkezés nyomán, mely lehetővé tette a juttatások adózott jövedelemből való levonását. Az Európai Bíróság szerint a francia kormány által létrehozott biztosítás egyéni takarékszámlának tekinthető. Befektetési alapként működik, így a Szerződés versenyt érintő rendelkezéseinek van alárendelve, s monopolhelyzete - vagyis más biztosítók kizárása - a versenyt akadályozza.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61994J0244&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Bundesverband - A betegpénztárak fix árakat állapíthatnak meg a gyógyszerekre - ez nem sérti az európai versenyjogot
Az Európai Bíróság bírái szerint a betegpénztárak csúcsszövetségei által megállapított fix árak nem sértik az európai versenyjogot. A kötelező betegbiztosításnál ugyanis nem egy vállalatról van szó, hanem egy a törvényalkotó által kiszabott kötelezettség teljesítéséről a szociális rendszer igazgatása keretében. A düsseldorfi tartományi felsőbíróságon több gyógyszervállalat panaszt tett a pénztári szövetségek térítései felső határainak megállapítása ellen. A düsseldorfi felsőbíróság ezért az Európai Bírósággal felülvizsgáltatta, hogy európai szempontból vannak-e versenyjogi kétségek az eljárás ellen. Az értékelés fő pontja az volt, hogy a betegpénztárak vállalatként működnek-e. Vállalatok és azok szövetségei ugyanis az EU-jog szerint nem hozhatnak olyan döntéseket, amelyek a versenyt akadályozzák. A felperes gyógyszercégek azt a véleményt képviselték, hogy a betegpénztárak itt maguk mint vállalatok léptek fel. A luxemburgi bírák ezt az álláspontot nem osztották. A betegpénztárak a kötelező betegbiztosításban kizárólag szociális feladatokat teljesítenek, amelyek a szolidaritás elvén alapulnak és nem nyereségelérést szolgálnak. Ezenkívül a kockázati struktúra kiegyenlítésén keresztül egy szolidáris közösséggé csatlakoztak össze. Ezenkívül a pénztárak a fix összegek megállapításával nem saját érdekeiket követik, amelyek elválaszthatók lennének szociális feladataiktól - állapították meg a bírák. Ezért a német betegpénztárak a közösségi versenyelőírások értelmében nem vállalatok vagy vállalati egyesülések.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0264&model=guichett
Pharma Zeitung, 2004,149,3,18.
   [fel az oldal tetejére]

Movrin - egy nyugdíjbiztosító kifizesse-e egy másik tagállamban tartózkodó nyugdíjas személy egészségbiztosítási járulékát
Movrin úr holland állampolgár és lakos 1991 óta rokkantsági nyugdíjban, 1995 óta öregségi nyugdíjban részesült Németországból. Az öregségi nyugdíj folyósítása óta a westfáliai német biztosító megtagadta a Hollandiában fizetendő kötelező egészségbiztosítási járulék költségeinek támogatását. Németországban minden nyugdíjas, aki kötelező egészségbiztosítás tagja, jogosult a befizetett járulék felének térítésére, függetlenül attól, hogy melyik tagállamban tartózkodik. Kivételt csak az az eset képviseli, ha a személy a tartózkodási helyen (másik tagállamban) kőtelezően csatlakozott egy egészségbiztosításhoz. Az ilyen diszkrimináció szemben áll az európai közösségi szabályokkal, így az Európai Bíróság kimondta, hogy egy másik tagállamban tartózkodó személy ugyanolyan juttatásokra jogosult, mint saját állampolgárai.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61999J0073&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Pasquini - A Közösségi elvek megkövetelik a társadalombiztosítókat, hogy vegyék tekintetbe a nyugdíjas jóhiszeműségét és évenként vizsgálják felül a migráns munkások nyugdíj helyzetét
A Luxemburgban élő Pasquini úr 140 hetet dolgozott Olaszországban, 336 hetet Franciaországban és 1256 hetet Luxemburgban. 1987-ben a 60. születésnapján öregségi nyugdíjban részesült az olasz társadalombiztosító által (INPS). Ehhez hozzáadtak egy pénzösszeget, hogy a nyugdíj elérje az Olaszországban nyújtott minimum szintet, mivel ekkor még nem részesült francia vagy luxembourgi nyugdíjban. 1988-ban az INPS újraszámolta a nyugdíj összegét és részarányosan levonta a francia részt. Ebben az évben szintén folyósítani kezdték a nyugdíj at Luxemburgból, de erről az INPS-t csak késve, 1999-ben informálták. 2000-ben az INPS újraszámolta az olasz nyugdíjat, majd 1988-ig visszamenőleg lecsökkentette. A 29 ezer eurós túlfizetést úgy próbálta kompenzálni, hogy teljesen abbahagyta a nyugdíj folyósítását. Az Európai Bíróság megállapítása szerint ha egy nyugdíjas túlfizetésben részesül a különböző forrásokból jövő összegek miatt, ezt nem igényelhetik vissza olyan személytől, aki jóhiszeműen járt el. Szintén megjegyzi, hogy az olasz törvény megköveteli az INPS-től, hogy évenként vizsgálja felül a nyugdíjasok juttatásait és jogosultságait. Ha ez megtörtént volna, csak egy évre korlátozódott volna a túlfizetés.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62002J0034&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

C-62/09. ügyben hozott ítélet
Association of the British Parmaceutical Industry kontra Medicines and Healthcare Product Regulatory Agency
A gyógyszerekre fordított közkiadások csökkentése érdekében Angliában és Walesben a közegészségügyi nemzeti hatóságok olyan pénzügyi ösztönző rendszert vezettek be, amely arra sarkallja az orvosokat, hogy betegeiknek az azonos terápiás osztályba tartozó gyógyszerek közül az olcsóbbat írja fel. Azonban az azonos terápiás csoportba tartozó termékek között lehet hatóanyag eltérés, (jelen ügyben elsősorban a koleszterin-szintet csökkentő sztatinok felírása vitatott), mely bizonyos esetekben hátrányos következményekkel járhat a betegre. A High Court of Justice azt kérdezi az Európai Unió Bíróságától, hogy az Angliában és Walesben alkalmazott rendszer ellentétes-e az emberi felhasználásra szánt gyógyszerekről szóló irányelvben foglaltakkal, mely tiltja, hogy a gyógyszerek orvosok vagy gyógyszerészek számára történő reklámozása keretén belül pénzbeli vagy természetbeni előnyt biztosítsanak, ígérjenek, vagy ajánljanak.
A Bíróság szerint az irányelvbeli szabályozás elsősorban a gyógyszergyárak tevékenységére vonatkozik, azonban a tagállamok által meghatározott egészségügyi politika és a terület közkiadásai nem követhetnek semmiféle nyereségszerzési vagy kereskedelmi célkitűzést. A jelen ügyben vizsgált pénzügyi ösztönző rendszer azonban nem minősíthető a gyógyszerek kereskedelmi reklámozásának, és nem állapítható meg semmiféle kockázat a közegészség tekintetében, hiszen az előnyben részesített gyógyszerek terápiás értékét folyamatosan ellenőrzik.
Ezen körülményeket figyelembe véve megengedhető, hogy a gyógyszerek terápiás értékének áruk költségvetésre gyakorolt hatásának függvényében történő vizsgálata alapján meghatározzák, hogy egy adott hatóanyagot tartalmazó gyógyszer a költségvetés szempontjából előnyben részesíthető-e, más azonos terápiás osztályba tartozó, de eltérő hatóanyagot tartalmazó gyógyszerrel szemben. A hatóságoknak azonban nyilvánossá kell tenniük a rendszert, amely alapján meghatározzák a preferált gyógyszereket.
Összességében a Bíróság megállapítja, hogy a vizsgált pénzügyi ösztönző rendszer nem ütközik az irányelvvel, és nem befolyásolja az orvosok objektív döntését.
2010. április 22.
   [fel az oldal tetejére]

C-352/07. számú ügyben
A. Menarini Industrie Farmaceutiche riunite Srl és társai kontra Ministero della salute és Agenzia Italiana del Farmaco
A Bíróság úgy határozott, hogy a tagállamok az egészségbiztosítási rendszerük pénzügyi egyensúlyának érdekében alakíthatják ki a szociális biztonság rendszerüket, és ezen belül a gyógyszerkészítmények fogyasztásának szabályozását.
Az olasz bíróság előzetes döntéshozatali eljárás keretein belül azt kérdezte az Európai Bíróságtól, hogy a gyógyszerár meghatározás alábbi, olaszországi gyakorlata megfelel-e az emberi felhasználásra szánt gyógyszerek árának megállapítását, valamint a nemzeti egészségbiztosítási rendszerekbe történő felvételüket szabályozó intézkedések átláthatóságáról szóló 89/105/EGK tanácsi irányelvnek.
2005-2006-ban a gyógyszerfogyasztást és a Servizio Sanitario Nazionale által fizetett gyógyszerköltségeket ellenőrző olasz gyógyszerügynökség az Agenzia Italiana del Farmaco a Servizio Sanitario Nazionale által fizetendő gyógyszerkiadások maximuma betartása érdekében gyógyszerár csökkentési intézkedéseket fogadott el. Ezen intézkedések ellen keresetet nyújtottak be azok a gyógyszer-értékesítő társaságok, amelyek költségeit teljes egészségben a Servizio Sanitario Nazionale viseli.
A Bíróság válaszában először kiemelte, hogy a közösségi jog nem érinti a tagállamok szociális biztonsági rendszerük kialakítására vonatkozó hatáskörét, a tagállamok elfogadhatnak valamennyi gyógyszerre vagy a gyógyszerek meghatározott kategóriáira vonatkozó árcsökkentésből álló intézkedéseket, akkor is, ha ezeket az intézkedéseket nem előzte meg az árak befagyasztása. A csökkentési intézkedéseket egy év folyamán többször is alkalmazhatják, és ez több éven át ismétlődhet, feltéve, ha az árakat évente felülvizsgálják. Az irányelvvel nem ellentétes, ha a gyógyszerárak ellenőrzését célzó intézkedéseket a kiadások becslése alapján fogadják el, feltéve, hogy ez a becslés objektív és ellenőrizhető.
2009. április 2.
   [fel az oldal tetejére]

C-319/05. sz. ügy
Európai Közösségek Bírósága kontra Német Szövetségi Köztársaság
HL C 8., 2008.1.12., 3—3. o.
Európai Közösségek Bírósága kontra Német Szövetségi Köztársaság, C-319/05 jogesetben a Bíróság megállapította, hogy a fokhagymakapszula forgalomba hozatalát gyógyszer forgalomba hozatali engedélyhez kötni az áruk szabad mozgásának olyan akadályát jelenti, amelyet az egészségvédelemmel kapcsolatos okok nem igazolnak, ugyanis a fokhagymaport tartalmazó kapszula nem gyógyszer.
A német hatóságok megtagadták a "fokhagyma-port tartalmazó kapszulák" behozatalának és forgalmazásának engedélyezését arra hivatkozva, hogy azok gyógyszernek minősülnek és nem élelmiszernek. A Bíróság úgy határozott a kérdésben, hogy Németország döntése akadályát jelenti az áruk szabad áramlásának, mivel a gyógyszerként forgalomba hozatali engedély követelménye a behozatalra vonatkozó mennyiségi korlátozásokkal azonos hatású intézkedésnek minősül (melyet a közösségi jog tilt), mivel a többi államban élelmiszerként jogszerűen forgalomba hozott termékek Közösségen belüli kereskedelmét akadályozza. Indoklásában megfogalmazta, hogy egyrészt a kapszulás kiszerelés csupán egy ismérve a gyógyszereknek, valamint az élettani hatás kritériuma sem csupán a gyógyszerekre jellemző, tehát a fokhagyma kapszula nem felel meg a 2001/83/EK irányelv szerinti kiszerelés szerinti gyógyszer fogalmának. A 2001/83/EK irányelv szerinti funkcionális gyógyszer fogalomnak való megfeleléshez szükséges, hogy az adott szer a betegségek megelőzését és gyógyítását szolgálja. Az általában az egészségre gyakorolt jótékony hatás nem elegendő, így a funkcionális gyógyszerfogalomnak sem tesz eleget a fokhagyma kapszula.
2007. november 15.
   [fel az oldal tetejére]

T-168/01. sz. ügy
GlaxoSmithKline Services Unlimited kontra Európai Közösségek Bizottsága
Az ügyben az Elsőfokú Bíróság részben megsemmisítette azt a határozatot, amely megtiltotta, hogy a GSK a térítés helyének függvényében differenciált árakon értékesítse gyógyszereit.
A Glaxo Wellcome, a GSK csoport spanyolországi leányvállalata, 1998 márciusában általános értékesítési feltételeket fogadott el, amelyek előírták a spanyol nagykereskedőknek, hogy a gyógyszereket differenciált árakon adják el annak függvényében, hogy melyik nemzeti betegbiztosítási szerv viseli annak költségeit. Ez azt jelentette, hogy magasabb áron kínálták azokat a gyógyszereket amelyeket arra szántak, hogy árukat más tagállamokban térítsék meg – ahol az árak magasabb szinten alakulnak ki -, mint azokat amelyek költségét Spanyolországban térítik meg – ahol a közigazgatás maximum árat állapít meg -. Az így nyert különbözetet innovációra kívánták fordítani. A GSK az általános szerződési feltételeket a Bíróságnak bejelentette annak érdekében, hogy megállapítsa, hogy nem sértik a közösségi versenyjogot, vagy ennek hiányában, hogy mentesítse azokat, mint a műszaki fejlődés előmozdításához hozzájáruló megállapodást. A Bizottság azonban úgy határozott, hogy a közösségi versenyjog értelmében a GSK által beterjesztett általános értékesítési feltételek jogellenesek, mivel versenykorlátozóak. Valamint azt is megállapította, hogy a GSK által meghatározott mentességi érvek nem felelnek meg a kedvezményben való részesülés feltételeinek. Az Elsőfokú Bíróság úgy határozott, hogy ugyan a Bizottság joggal állapította meg, hogy a gyógyszercég által szabott általános értékesítési feltételek korlátozzák a versenyt, azzal, hogy akadályozzák a gyógyszerek árának és költségeinek csökkenését, nem vizsgálta megfelelően, hogy azok járhatnak-e gazdasági előnnyel, ha hozzájárulnak a gyógyszerpiac innovációjához. Emiatt a Bizottságnak újra meg kell vizsgálni a kérelmet, ha a GSK ezt továbbra is kéri.
2006. szeptember 27.
   [fel az oldal tetejére]

C-212/03 sz. ügy
Európai Bizottság kontra Francia Köztársaság
Kérelem: HL C 158. -i 05.07.2003., 17 o.
Ítélet: HL C 182. -i 23.07.2005., 5 o.
Az Európai Bíróság szerint Franciaország megszegte az Európai Közösséget Alapító Szerződésből fakadó kötelezettségeit azzal, hogy olyan gyógyszereket, amelyeket mind Franciaországban, mind a származás szerinti államban már engedélyezettek, olyan homeopátiás gyógyszereket, amelyeket az egyik tagállamban már törzskönyveztek, és olyan gyógyszereket, amelyeket ugyan Franciaországban nem, de a származás szerinti tagállamban már engedélyezettek (aránytalan) előzetes engedélyezési eljárásnak vetett alá.
A Bizottság kérte a Bíróságtól, hogy állapítsa meg, hogy a Francia Köztársaság megsértette az Európai Uniót alapító szerződésből következő kötelezettségeit azzal, hogy a közösségi jog megsértésével bizonyos esetekben gyógyszereket (aránytalan) előzetes engedélyezési eljárásnak vet alá. A Bizottság álláspontja szerint ez az eljárás, amelyet a francia Code de la santé publique ír elő, a tiltott mennyiségi behozatali korlátozással azonos hatású intézkedés. A beteget, aki orvos által felírt gyógyszert hoz be, nem szabad (aránytalanul) akadályozni. Az eljárásra egy spanyol gyártó panasza szolgált alapul, aki ellen Franciaországban eljárást indítottak, mivel homeopátiás készítményeket küldött el francia betegeknek anélkül, hogy rendelkezett volna a francia hatóságok megfelelő behozatali engedélyével. Olyan készítményekről van szó, amelyek rendeltetése a címzettek általi személyes felhasználás, és nem a franciaországi viszonteladás. Ez a panasz a Bizottságot a személyes felhasználásra szolgáló gyógyszerek behozatalára vonatkozó francia szabályozás átfogó vizsgálatára késztette, habár a panasz csupán homeopátiás szerekre vonatkozott. A francia szabályozás nem tesz különbséget homeopátiás és más gyógyszerek között. A szóban forgó ügyben bizonyos, a betegek részére szabályszerűen felírt, személyes felhasználásra szolgáló gyógyszerek nem személyes szállítás útján megvalósított személyes behozataláról volt szó. Az eset azonban nem egyedülálló. Az utóbbi időből származó két további esetben is keresetet indított a Bizottság a Bíróság előtt 2003 ban a Francia Köztársaság ellen, mert Franciaországban nagy terhet jelentenek a más tagállamokból származó gyógyszerek behozatalához szükséges eljárási követelmények. A C 122/03. ügyben a Bíróság megállapította, hogy a Francia Köztársaság megszegte az Alapító Szerződésből eredő kötelezettségeit. A C 263/03. sz. ügy még függőben van.
A Bizottság keresetlevelében három fajta kötelezettségszegést különböztetett meg:
a) olyan gyógyszerek, amelyeket mind Franciaországban, mind a származás szerinti államban engedélyezettek;
b) homeopátiás gyógyszerek, amelyeket az egyik tagállamban törzskönyveztek;
c) olyan gyógyszerek, amelyek ugyan Franciaországban nem, de a származás szerinti tagállamban engedélyezettek.
A Bizottság álláspontja szerint az első két esetben engedélyezési eljárás, mint olyan, nem indokolt. A harmadik esetben főszabály szerint indokolt lehetne egy előzetes engedélyezési eljárás. A Franciaországban érvényben lévő eljárás azonban aránytalan terhet jelent. Az Európai Bíróság helyt adott a Bizottság véleményének, mikor kimondta, hogy a Francia Köztárság nem teljesítette a Szerződésből fakadó kötelezettségeit.
2005. május 26.
   [fel az oldal tetejére]

Kohlpharma - A gyógyszer-parallelimport megkönnyítése
Egy gyógyszer parallelimportjának engedélyezése és az ezzel kapcsolatos egyszerűsített engedélyezés az Európai Bíróság ítélete szerint nem köthető ahhoz a feltételhez, hogy a gyógyszer ugyanattól az előállítótól származik. A jogvita előterében a Kohlpharma GmbH igénye volt egy egyszerűsített engedélyezési eljárás iránt egy általa Olaszországban előállított és ott engedélyezett gyógyszerre. Ez egy Németországban fennálló engedélyezésre hivatkozott egy olyan gyógyszerre, amely azonos hatóanyagon alapul és az engedélyezés kiterjesztését igényelte a saját gyógyszerére. A gyógyszerészeti intézet ezt az igény azzal az indokolással utasította el, hogy a behozatalai államban már engedélyezett gyógyszer engedélyezésének kiterjesztése egy másik behozott gyógyszerre feltételezi, hogy mindkét gyógyszernek közös eredete van. A közös eredet ebben az esetben úgy értendő, hogy közös az előállítók, vagy hogy a gyógyszert szerződések alapján ugyanaz a licencadó állítja elő. Az Európai Bíróság most azt ítélte meg, hogy a gyógyszerészeti intézet megtagadása sérti a szabad áruforgalom elvét. Egy engedélyezés elutasításának egyetlen igazolása lehet az Európai Bíróság vélemény szerint az egészség védelmének az indoka. A jelen esetben azonban nem ez az eset.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62002J0112&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Deutscher Apothekerverband eV - A gyógyszer termékek postai rendelésre történő árusításának korlátozása ellentétben áll a Közösségi törvénnyel a vény nélküli, engedéllyel forgalomban levő gyógyszerek esetében
A Deutscher Apothekerverband eV a német gyógyszerészek szövetségi érdekvédelmi szervezete. A 0800 DocMorris NV egy holland gyógyszertár, amely az interneten keresztül árul gyógyszer termékeket. A felajánlott gyógyszerek Hollandiában és Németországban is engedéllyel kerülnek forgalomba. Az Apothekerverband szerint a gyógyszerek internetes árusítása egy másik tagállamban a német törvényekbe ütközik, így jogorvoslásért folyamodott. Az Európai Bíróság szerint a Németországban engedélyezett gyógyszer készítményeket illetően a postai árusítás betiltása az áruk szabad áramlásának korlátozását jelenti. (A nem engedélyezett gyógyszerek esetén egy tagállamnak jogában áll tiltólag fellépni.) A Bíróság megállapítása szerint különbséget kell még tenni a receptre és recept nélkül kapható gyógyszerek importja között. Az utóbbi esetében a korlátozás nem indokolt, ellenben a receptre kapható gyógyszereket illetően a korlátozás érvényes, mert az ellenőrzés hiánya szabálytalanságokkal és káros következményekkel járhat.
http://www.europa.eu.int/servlet/portail/CuriaServlet?curiaLink=%26lang%3DEN%26ident%3D79968788C19010322%26model%3Ddoc_curia
   [fel az oldal tetejére]

Leichtle - Engedélymentes rehabilitáció az EU közös piacon
Egy közigazgatási bírósági ügyben az Európai Bíróság úgy döntött, hogy sérti a szolgáltatási szabadságot, ha egy külföldön végzett rehabilitáció költségeinek támogatását a külföldi kezelés "lényegesen magasabb eredménykilátásától" teszik függővé. A minőségbiztosítás szempontja alatt általában feltétellé tehető, hogy a gyógyhely szerepel-e a gyógyhelyek jegyzékében. Ebben az esetben mindenképpen azoknak a feltételeknek, hogy egy gyógyhelyet felvegyenek egy ilyen jegyzékbe, objektíveknek kell lenniük és nem lehet olyan hatásuk, hogy a tagállamok szolgáltatásait megnehezítsék a szóban forgó tagállamon belüli szolgáltatásokkal szemben. Ha a költségek vállalása egy előzetes engedélytől függ, akkor sem várható el az érintett részéről, hogy az elismerés megtagadása után kivárja egy bírósági jogvita kimenetelét, mielőtt külföldi gyógykúrára megy, ha a szokásos feltételek fennállnak és csak a külföldi kezelés megengedhetősége vitatott. A szóban forgó eset különlegessége abban van, hogy az orvosi szolgáltatások költségeinek vállalása nem volt vitatott, csak a "mellékköltségek" megtérítése az elhelyezésre, élelmezésre, utazási költségekre, gyógykúra költségekre és az orvosi zárójelentésre. Ezek a szolgáltatások azonban az Európai Bíróság szerint szorosan összefüggenek a tulajdonképpeni orvosi rehabilitációs szolgáltatásokkal és lényeges részei a gyógykúrának.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62002J0008&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Decker - szemüveg rendelése egy másik tagállamban; áruk és szolgáltatások szabad áramlása
A luxemburgi állampolgárságú Decker úr Belgiumban készíttetett magának szemüveget, majd követelte a luxemburgi biztosítót a költségek megtérítésére. A biztosító elutasította a kérelmet azzal az indokkal, hogy a szemüveget megvehette volna Luxemburgban is, ahol a költségek alacsonyabbak lettek volna, ráadásul Decker úr nem is kapott előzetes engedélyt a biztosítótól vásárlásra. Az Európai Bíróság az áruk és a szolgáltatások szabad áramlására való hivatkozással úgy döntött, hogy a luxemburgi biztosító köteles megtéríteni a költségeket.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61995J0120&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Pierik - szolgáltatás igénybevétele (hidroterápia), mely nem szerepelt a teherviselő juttatási csomagjában; megtérítési kötelezettség
G. Pierik asszony Németországban vett igénybe hidroterápiás kezelést, majd a költségek megtérítését a holland társadalombiztosítási intézettől kérte, ahol jogosult volt rokkantsági juttatásokra. A társadalombiztosítási intézet azon az alapon tagadta meg a fizetést, hogy a rokkantsági juttatás csak természetbeni juttatás formájában adható. Az Európai Bíróság a költségek megtérítésére kötelezte a biztosítót.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61977J0117&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Kügler - A betegápolási szolgáltatások forgalmi adó kötelezettsége
A német szövetségi bíróság előterjesztése alapján a nála a Kügler Kft ambuláns ápolási szolgálat és a berlini adóhivatal közötti függőben lévő jogvitában az Európai Bíróság ítéletet hozott (C-141/00). Ha a szolgáltató a betegápolás és a szociális gondozás terén mentességet akar a hozzáadott értékadó alól, arra nem jogi formája irányadó, - mondta ki a bíróság. Egy az ambuláns ápolási szolgálatban működő tőketársaság is igényelheti az ilyen adómentességet, beleértve az otthon, a betegnél nyújtott szolgáltatásokat. Mindenesetre feltétel, hogy ezeket a szolgáltatásokat képzett ápolószemélyzet nyújtsa. Az alapápolás és a háztartási segítség kizárt. Mindenesetre ezekre is érvényesíthető egy adómentesség ha a szolgáltatások szociális gondozással és társadalombiztosítással kapcsolatosak. A forgalmiadó-mentesség igényének az érvényesítéséhez és a másként hangzó nemzeti előírásokkal való ellenkezéshez az adókötelezettek a nemzeti bíróságok között a előtt európai hozzáadott értékadó irányelvekre hivatkozhatnak.
Eureport social, 2002,10,10-11,13.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62000J0141&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Az alábbi esetben még nem hozott az Európai Unió Bírósága ítéletet:
A spanyol Juzgado Contencioso-Administrativo de Granada által 2008. december 18-án benyújtott előzetes döntéshozatal iránti kérelem - C-563/08.
A kérdést előterjesztő bíróság: Juzgado Contencioso-Administrativo de Granada (Spanyolország)
Felperesek: Carlos Sáez Sánchez és Patricia Rueda Vargas.
Alperesek: Junta de Andalucía, Manuel Jalón Morente és társai.
Az előzetes döntéshozatalra előterjesztett kérdés
Ellentétesek-e az Európai Gazdasági Közösséget létrehozó Szerződés egyes rendelkezéseivel a gyógyszertári szolgáltatásokról szóló spanyol törvény azon részei, amelyek a gyógyszertárak létesítése tekintetében területi és demográfiai korlátokat állapítanak meg, azáltal, hogy a gyógyszertárak számát korlátozó olyan rendszert képeznek, amely nem áll arányban, sőt ellentétes hatású az adott terület gyógyszerekkel való megfelelő ellátásának céljával?
   [fel az oldal tetejére]

Emanuela Sbarigia kontra az Azienda USL RM/A, a Comune di Roma, az Assiprofar - Associazione Sindacale Proprietari Farmacia, az Ordine dei Farmacisti della Provincia di Roma - C-393/08.
E. Sbarigia egy, Róma "Tridente" nevű történelmi központjában lévő gyógyszertár tulajdonosa, a városnegyed teljes egészében gyalogosövezet, és a város idegenforgalmi központja. Elhelyezkedése, valamint vásárlóinak júliusban és augusztusban jelentősen megemelkedő száma miatt az alapügy felperese 2006. május 31 én kérelmet terjesztett elő aziránt, hogy esetében tekintsenek el a 2006. évi nyári munkaszüneti időszak betartásától. 2006. október 18 án egy második kérelmet terjesztett elő, amelyben eredeti kérelmét kiterjesztve, kérte az éves szabadságolások okán történő zárva tartási kötelezettség alóli felmentést, valamint az egész év vonatkozásában a heti nyitvatartási idő meghosszabbítását és az ünnepnapok alatti zárva tartási kötelezettség alóli felmentést is. Ezzel kapcsolatban E. Sbarigia arra hivatkozott, hogy 2006. szeptember 8 án egy másik, a Termini pályaudvar közelében található gyógyszertár vonatkozásában, amely ugyanolyan különleges vásárlói körrel rendelkezik, mint az ő gyógyszertára, megadtak egy ugyanilyen engedélyt. Az illetékes bíróság mindkét keresetet elutasította.
Lazio regionális közigazgatási bírósága szerint a gyógyszertári szolgáltatásnak a fogyasztók egészsége védelmében nyújtott közszolgáltatásnak való minősítése sem elégséges ahhoz, hogy meg lehessen indokolni a gyógyszertárak nyitvatartási rendjét előíró kötelező rendelkezéseket. A nyitvatartási idők és időszakok valamennyi gyógyszertárra vonatkozó liberalizációja - amelyet a verseny- és piacfelügyeleti hatóság 2007. február 1 jei jelentése is szorgalmaz - lehetővé tenné a kínálat általános jellegű, a fogyasztók érdekeit szolgáló kiszélesítését (amelynek során az elhelyezkedésre vonatkozó tervek biztosítanák a gyógyszertárak kiegyensúlyozott területi eloszlását). A Tribunale számára ezenkívül a törvény rendelkezései aránytalannak és indokolatlannak tűnnek. A gyógyszertári szolgáltatáshoz kapcsolódó közérdek és igények védelmét ugyanis kétségtelenül hatékonyabban lehetne biztosítani a gyógyszertárak nyitvatartási rendjére vonatkozó olyan liberalizációs intézkedésekkel, amelyek a verseny előmozdítását szolgálják. A kérdést előterjesztő bíróságnak tehát kétsége van az alapügy tárgyát képező korlátozásoknak egyrészt a közösségi jognak a vállalkozások szabad versenyére vonatkozó alapelveivel való összeegyeztethetőségével kapcsolatban, másrészt pedig az Európai Unió fellépését illetően az egészségügy javítása és védelme terén. Pontosabban úgy véli, hogy a jelenleg hatályos, a gyógyszertári szolgáltatás megszervezésére vonatkozó jogszabályi háttér - e célkitűzéssel épp ellentétesen - Lazio tartományban akadályozza a közegészség védelméhez való hatékony hozzájárulást. E körülmények között a Tribunale amministrativo regionale per il Lazio az eljárás felfüggesztéséről határozott, és előzetes döntéshozatal céljából a következő két kérdést terjesztette a Bíróság elé:
Összeegyeztethetők e a verseny szabadságának és a szolgáltatásnyújtás szabadságának közösségi elveivel az olasz tartományi törvény azon rendelkezései, amelyek megtiltják a gyógyszerészek számára, hogy lemondjanak az éves szabadságukról, korlátozzák a gyógyszertárak nyitva tartását és a Róma városához tartozó gyógyszertárak tekintetében az e korlátozásoktól való eltérés engedélyezését attól a feltételtől teszik függővé, hogy a diszkrecionális jogkörével élő közigazgatási szerv úgy ítéli meg, hogy teljesül a különleges önkormányzati övezetre vonatkozó feltétel?
Összeegyeztethetők e a Szerződéssel a gyógyszertári közszolgáltatások ellátását illetően a közegészség védelme érdekében bevezetett olyan korlátozások, amelyeket az olasz tartományi törvény a gyógyszertárak napi, heti és éves nyitvatartási rendjére vonatkozóan elrendel?
A Bíróság ítélete szerint egyik kérdés sem tartozik a közösségi jog hatálya alá, mindkettő az alapeljárást érintő nemzeti szabályozás alapján ítélendő meg, így az előzetes döntéshozatal iránti kérelmet elfogadhatatlannak minősítette, mindkét kérdés tekintetében.
2010. július 1.
   [fel az oldal tetejére]

José Manuel Blanco Pérez és María de Pilar Chao Gómez kontra Consejería de Salud y Servicios Sanitarios, Asztúriai Hercegség - C-570/07. és C-571/07. egyesített ügyekben hozott ítélet
Spanyolországban az új gyógyszertárak létesítését előzetes közigazgatási engedély kiadásához köti a törvény, a végrehajtás az autonóm közösségek kezében van, ezért ők határozzák meg a gyógyszertárak engedélyezésére vonatkozó kritériumokat.
Az Asztúriai Autonóm Közösségben olyan rendelet van érvényben, mely korlátozza az egyes körzetekben a gyógyszertárak számát a lakosságszám függvényében. (2800 lakosonként egy gyógyszertár létesíthető, és csak e küszöbérték meghaladása esetén lehet a 2000 főt meghaladó lakos szám után még egy gyógyszertárat létesíteni. Valamint a rendelet azt is tiltja, hogy egy meglévő gyógyszertártól 250 méteres távolságon belül létesítsenek egy újat. Végezetül a rendelet azt is meghatározza, hogy a versengő gyógyszerészek között pontozásos módszerrel kell dönteni, ahol a pályázók szakmai és egyetemi tapasztalatát pontozzák.
Pérez és Gómez mindketten diplomás gyógyszerészek, akik Asztúriában gyógyszertárat kívánnak nyitni, anélkül, hogy vonatkozna rájuk az Asztúriai területi szervezés rendszere, aminek érdekében keresetet indítottak a Tribunal Superior de Justicia de Asturias előtt. A spanyol bíróság az Európai Unió Bíróságához fordult, annak érdekében, hogy döntsön arról, hogy az asztúriai szabályok nem állnak-e ellentétben a Közösség letelepedési szabadsággal kapcsolatos elvével.
A Bíróság ítéletében kiemeli, hogy az új gyógyszertárak létesítése tekintetében meghatározott demográfiai és földrajzi korlátok a letelepedés korlátozását képezik, ugyanakkor a korlátozások összeegyeztethetők az uniós joggal, ha olyan módon alkalmazhatók, ami nem akadályozza a sajátos demográfiai jellemzőkkel rendelkező körzetekben a megfelelő gyógyszertári szolgáltatást biztosító kellő számú gyógyszertár létrehozását. A népsűrűséghez és a minimális távolsághoz kapcsolódó korlátozások igazolhatóak akkor, ha megfelelnek az alábbi négy feltételnek:
- nem tartalmaznak hátrányos megkülönböztetést (pl. állampolgárság),
- nyomós közérdekkel igazolhatóak (pl. lakosság megbízható és színvonalas gyógyszerellátásának biztosítása),
- alkalmasak az általuk megvalósítani kívánt cél elérésére (ne csoportosuljanak a gyógyszerészek-gyógyszertárak a gazdaságilag vonzó területekre),
- nem haladják meg a cél eléréséhez szükséges mértéket.
Összességében a népsűrűséghez és a gyógyszertárak közötti minimális távolsághoz (jelen esetben 2800 fő és 250 méter) kapcsolódó feltételek nem ellentétesek a letelepedési szabadság elvével, amennyiben nem akadályozzák a különös demográfiai sajátosságokkal rendelkező földrajzi körzetekben kellő számú és megfelelő gyógyszertári szolgáltatás biztosítására alkalmas gyógyszertár létesítését.
Az új gyógyszertár-tulajdonosok kiválasztásának szempontjai nem tartalmazhatnak hátrányos megkülönböztetést (jelen esetben, hogy előnyt jelent a korábbi asztúriai foglalkoztatottság).
2010. június 1.
   [fel az oldal tetejére]

Apothekerkammer des Saarlandes és társai - C-531/06. illetve a C-171/07. és C-172/07. egyesített ügyekben hozott ítéletei Bizottság kontra Olaszorság
A jogesetekben az volt a kérdés, hogy ellentétes-e a közösségi joggal az olasz, illetve a német jogszabályokban foglalt rendelkezések, amelyek a gyógyszertárak tulajdonlását és üzemeltetését gyógyszerész diplomához kötik.
Az Apothekerkammer des Saarlandes és társai ügyek alapja az volt, hogy a Saar-vidéki illetékes minisztérium engedélyt adott a holland DocMorris részvénytársaság részére, hogy Saarbrückenben fiókgyógyszertárat alapítsanak. A német gyógyszerészek és szakmai testületeik keresetet indítottak a döntés ellen, arra hivatkozva, hogy ellentétes a német joggal, amely kizárólag gyógyszerészek számára engedélyezi a patikaalapítást és a gyógyszertárak működtetését.
Az olasz ügyben a Bizottság azzal a kéréssel fordult a Bírósághoz, hogy állapítsa meg, hogy az olasz jogrend, mely kizárólag gyógyszerészek számára tartja fenn a gyógyszertárak alapításának és üzemeltetésének jogát, teljesíti-e a közösségi jogból eredő kötelességeit.
A Bíróság ítéletében kiemeli, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők kizárása a gyógyszertárak üzemeltetéséből és a gyógyszertárat üzemeltető társaságokban való részesedésszerzés lehetőségéből a letelepedés szabadságának és a tőke szabad mozgásának korlátozását képezi. De a korlátozás igazolható a lakosság megbízható és színvonalas gyógyszerellátásának biztosítására irányuló céllal, a tagállam mérlegelési jogkörén belül vélheti úgy, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkezők által történő gyógyszertár üzemeltetés kockázatot jelenthet a közegészségügy vonatkozásában.
A döntés eredményeként a Bíróság úgy határozott, hogy nem ellentétes a letelepedés szabadsága és a tőke szabad mozgásának elvével az olyan nemzeti szabályozás, amely megakadályozza, hogy a gyógyszerészi képesítéssel nem rendelkező személyek gyógyszertár tulajdonjogát megszerezhessék, illetve gyógyszertárat üzemeltethessenek.
2009. május 19.
   [fel az oldal tetejére]

C-73/08. ügyben hozott ítélet
Nicolas Bressol és társai, valamint Céline Chaverot és társai kontra Gouvernement de la Communauté francaise
A Belgiumi Francia Közösség több éve tapasztalja, hogy feltűnően megnövekedett a felsőoktatási intézményeibe, kiváltképp a kilenc orvosi és paramedicinális képzésre érkező külföldi, döntően francia diákok száma. Ezért úgy döntöttek, hogy rendeletben korlátozzák a felsőoktatási intézményekbe felvehető külföldi diákok száma, mégpedig az előző évben beiratkozottak 30%-ára, a bekerülő diákokat sorsolással választják. A rendelet megsemmisítését kérték a belga Cour constitutionnelle-től, amely az Európai Unió Bíróságához fordult a kérdéssel.
Az Európai Unió Bírósága szerint főszabály szerint ellentétes az uniós joggal, hogy a külföldi illetőségű diákokat bizonyos felsőfokú közegészségügyi képzésekre való jelentkezéskor korlátozzák, hiszen ez az állampolgárságon alapuló közvetlen megkülönböztetésnek minősül, amely tilos. Azonban a korlátozás összeegyeztethető a közösségi szabályozással abban az esetben, ha igazolható a közegészség védelmére irányuló céllal. A Bíróság szerint a belga felsőoktatási rendszer finanszírozási módszerére tekintettel, az eltérő bánásmódot nem indokolhatja a rendszer finanszírozásának túlzott megterhelésétől való félelem. De az ítélkezési gyakorlatból következik, hogy az állampolgárságon alapuló eltérő bánásmód igazolható a minőségi, kiegyensúlyozott és mindenki számára hozzáférhető orvosi ellátás fenntartására irányuló céllal, amennyiben az hozzájárul a magas szintű közegészség-védelem biztosításához. Ennek tükrében vizsgálni kell, hogy a szóban forgó szabályozás alkalmas-e a legitim cél megvalósításához, nem haladja-e meg a kívánt mértéket, mely vizsgálatot a Bíróság a nemzeti bíróságok hatáskörébe utalja.
2010. április 13.
   [fel az oldal tetejére]

C 341/08. sz. ügy
Dr. Domnica Petersen kontra Berufungsausschuss für Zahnärzte für den Bezirk Westfalen Lippe
HL C 260., 11.10.2008., 8o.
Az Európai Unió Bírósága megállapítja, hogy a foglalkoztatás és munkavégzés során alkalmazott egyenlő bánásmód általános kereteinek létrehozásáról szóló (2000. november 27-i 2000/78/EK Tanácsi irányelv (HL L 303., 16. o.) ) irányelv életkoron alapuló hátrányos megkülönböztetést tiltó rendelkezéseivel összhangban, hogy a társadalombiztosítóval szerződött fogorvosként való tevékenység folytatásának céljából megállapított 68 éves korhatár megengedett, ha e korhatár korlátozás megfelelő és koherens módon, teljesíti mind az egészségvédelem, mind a foglalkoztatáspolitika célkitűzéseit.
Domnica Petersen a társadalombiztosítással szerződésben álló fogorvosként dolgozott, miután 2007. áprilisában betöltötte 68. életévét, a Berufungsausschuss für Zahnärzte für den Bezirk Westfalen Lippe úgy határozott, hogy a szerződéses fogorvosi tevékenység végzésére vonatkozó engedélye 2007. június végén lejár, mivel a német társadalombiztosítási törvénykönyv úgy rendelkezett, hogy a német kötelező egészségbiztosítási rendszer keretében a társadalombiztosítóval szerződött fogorvos tevékenysége azon negyedév végéig folytatható, amikor az adott szerződött fogorvos betölti a 68. életévét. Amennyiben nem szerződéses tevékenységről van szó a korlátozás nem érvényesül.
Az Európai Unió Bírósága a nemzeti bíróság által feltett előkérdésre úgy válaszolt, hogy egyrészről egy adott tagállam jogszerűen dönthet úgy, hogy a betegek egészségének védelme érdekében szükséges meghatározni egy felső korhatárt az ellátó személyek számára. Azonban, ha ezt a feltételt csak a társadalombiztosítással szerződésben álló fogorvosok számára írják elő, ellentétes az irányelvvel, hiszen inkoherens. Nem ellentétes azonban az irányelvvel, ha az előírás hátterében az egészségvédelem mellett áll annak célja, hogy a szerződéses fogorvosi kar különböző generációi közötti foglalkoztatási lehetőségek felosztásra kerüljenek, amennyiben az érintett munkaerőpiac helyzetére figyelemmel ezen intézkedés megfelelő és szükséges a kitűzött cél eléréséhez.
2010. január 12.
   [fel az oldal tetejére]

C-169/07. ügyben hozott ítélet
Hartlauer Handelsgesellschaft mbH kontra Wiener Landesregierung
Bécs és Felső-Ausztria tartomány kormánya elutasította a német székhelyű Hartlauer társaság által benyújtott fogászati poliklinika nyitásának engedélyezése iránti kérelmet, arra hivatkozva, hogy nem áll fenn olyan igény, amely egy fogászati magán poliklinika nyitását indokolná, ugyanis az egészségbiztosítási pénztárral szerződésben álló orvosok, közszolgáltatók és közhasznú magánszolgáltatók minden igény kielégítenek a fogászati ellátások terén.
A Verwaltungsgerichtshof, melyhez a Hartlauer társaság keresetet nyújtott be, kérdezi az Európai Unió Bíróságától, hogy összeegyeztethető-e az az osztrák szabályozás a közösségi joggal, amely önálló poliklinika alapítását előzetes hatósági engedélyhez kötik, mely engedély csak akkor ítélhető oda, ha a kínált ellátásra "igény van", azaz azt az igényt az egészségbiztosítóval szerződésben álló szolgáltatók nem elégítik ki kellőképpen.
A Bíróság döntése szerint az osztrák szabályozás korlátozza a letelepedés szabadságát azzal, hogy a vállalkozásoknak viselniük kell az adminisztratív és pénzügyi terheket, amelyek a letelepedéshez kötődnek, valamint az engedélyt egyes gazdasági szereplők részére tartja fenn.
Jelen ügyben a Bíróság vizsgálta, hogy a kérdéses rendelkezések objektíve igazolhatóak-e közérdeken alapuló kényszerítő okokkal, kiemelten a minőségi, kiegyensúlyozott és mindenki számára hozzáférhető orvosi szolgáltatás fenntartásának, és a szociális biztonsági rendszer pénzügyi egyensúlyát súlyosan veszélyeztető kockázat megelőzésének céljával. A vizsgálat eredményeként a Bíróság arra a megállapításra jutott, hogy az osztrák szabályozás nem követi koherensen és rendszerszerűen az említett célokat, valamint az igények felmérése sem olyan feltételeken alapul amelyek képesek lennének korlátok közé szorítani a nemzeti hatóságok mérlegelési jogkörének gyakorlását.
Következésképp a Bíróság megállapítja, hogy közösségi joggal összeegyeztethetetlen az egészségügyi magánintézmények létrehozására vonatkozó osztrák szabályozás. A letelepedés szabadságát veszélyezteti ha az önálló fogászati poliklinika esetén olyan engedélyt követlenek meg, amelyet nem kérnek a csoportpraxisok esetén, valamint ha a nemzeti hatóságok mérlegelési jogát nem szorítják kellően korlátok közé.
2009. március 10.
   [fel az oldal tetejére]

Asklepios - állami támogatás megvonása a magánkórházaktól
Az Asklepios kizárólag magánkézben lévő, kórházak működtetésére specializálódott magánjogi társaság. Nézete szerint a magánkézben lévő kórházak lényegében az illetékes betegbiztosítási pénztárakkal illetve azok csúcsszervezeteivel kötött ellátási szerződések alapján folyósított összegekből, és esetleg az adott tartományban létezőkórház-finanszírozási terv alapján kórházépítéshez nyújtottközvetlen támogatásokból kell, hogy gazdálkodjanak. Ezzel szemben az állami fenntartású kórházak arra is számíthatnak,hogy az esetükben gyakran előforduló működési veszteségeketrendszeresen a mindenkori állami fenntartó fedezi. A felperes álláspontja szerint ezek a juttatások az EK 87. cikk (1) bekezdése szerinti állami támogatásnak minősülnek, amelyekreegyrészt vonatkozik az EK 88. cikk (3) bekezdésében foglaltbejelentési kötelezettség, másrészt viszont összeegyeztethetetlenek a közös piaccal.
http://europa.eu.int/eur-lex/pri/en/oj/dat/2004/c_201/c_20120040807en00160017.pdf
   [fel az oldal tetejére]

Unterpertinger & d'Ambrumenil - Az orvosok szakértői tevékenysége ÁFA-köteles
Az Európai Bíróság két ítéletben foglalkozott az EU 6. hozzáadott értékadó irányelve értelmezésében a szakértői vélemények vagy bizonyítványok adókötelezettségével, amelyeket orvosok vagy egészségügyi szakértők biztosítók részére állítanak ki. A bírák arra az eredményre jutottak, hogy a szakértői tevékenységek nem mentesek az adókötelezettség alól, mert nem terápiás intézkedésekről van szó. Konkrétan ezt állapították meg egy törvényes rokkantsági nyugdíj vagy egy háborús nyugdíjigény egészségügyi feltételeinek megítélésére, valamint felelősségi és kártalanítási igények megállapítására irányuló vizsgálatokra testi sértés miatt. Az adókötelezettség változatlanul érvényes, függetlenül attól, hogy azt egy bíróság vagy egy társadalombiztosító rendelte meg. Ezzel szemben a vérvételek vagy más vizsgálatok vírusokra, infekciókra vagy egyéb betegségekre, mentesek a hozzáadott értékadó alól. A döntést arra való utalással indokolták, hogy azok az orvosi szolgáltatások, amelyek más célt szolgálnak, mint az emberi egészség védelme, beleértve annak fenntartását vagy helyreállítását, az adómentesség szempontjából nem jönnek tekintetbe.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0212&model=guichett
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0307&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

INPS -Az Európai Bíróság erősíti a munkavállalói jogokat csőd esetén
Az az olasz szabályozás, amely szerint a garanciaalapból a megillető kártalanítások a vonatkozó időszakra esetleg még kifizetett bérrészek elszámolhatók lennének, a munkavállalók igényeinek korlátozását képezi és az Európai Bíróság C-19/01, C-50/01 és C-84/01 ítéletei szerint nem egyeztethető össze a munkavállalók védelméről szóló EU irányelvvel a munkáltató inszolvenciája esetén.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0019&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Bizottság v Spanyol Királyság - Spanyolország elmulasztotta az orvosok szabad áramlásáról és képesítések kölcsönös elismeréséről szóló Közösségi rendelkezések átvételét
Spanyolország rendszeresen megköveteli a migráns orvosoktól a nemzeti versenyeztetési vizsgáztatási eljárásban való részvéltelt a szakorvosi képzéshez (Medico Interno Residente - MIR). A 1993-as direktíva az orvosok szabad mozgását és a diplomák kölcsönös elismerését szándékozta könnyíteni. Bár a fogadó tagállam megkövetelhet további képzést a képesítés bizonyítását követően, a direktíva megköveteli az adott személy szakmai képesítésének számba vételét mielőtt a továbbképzés jellegét meghatároznák. Spanyolország megkülönböztetés nélkül, valamennyi migráns orvosoktól megköveteli az MIR felvételit azoktól is, akik más tagállamban már részesültek szakorvosi képzésben, s ez az Európai Bíróság szerint ellentétes az 1993-as direktívával.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=61999J0232&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Tennah-Durez - A harmadik országban történt orvosképzést az orvosi diploma elismerésénél az EU-ban figyelembe kell venni
Egy belga állampolgárságú algériai születésű nőnek a francia orvosi kamara megtagadta az engedélyezett orvosok jegyzékébe való felvételét, annak ellenére, hogy bemutatta belga orvosi diplomáját. A kamara véleménye szerint a diplomát azért nem ismerték el, mert azt nem Belgiumban, hanem még állampolgársága megszerzése előtt származási országában, Algériában abszolválta. Ez a felfogás azonban sérti az érvényes EU-jogot, -ítélték meg az Európai Bíróság bírái 2003. június 19-i döntésükben.
A Bíróság megállapította, hogy az orvosi diplomára előírt 6 év vagy 5500 óra oktatási időt (a 93/16/EWG irányelv az orvosok szabad költözködésére és diplomáik, vizsgabizonyítványaik és egyéb képesítési igazolásainak kölcsönös elismerésére) azokra az időkre is figyelembe kell venni, amelyeket harmadik osztályban abszolváltak. Ezt a képzést ugyanis az irányelv előírásai szerint sem egészben, sem részben nem egy tagországban kell teljesíteni.
Ha egy hatóság egy EU tagállamban már megállapította, hogy a képzés megfelel az orvosképzés irányelve követelményeinek, akkor a többi tagállamok ehhez a döntéshez vannak kötve. Nem áll fenn a diploma automatikus elismerése, ha a hatóság egy másik tagállamban új vizsgát ír elő. Mindenesetre annak a hatóságnak, amely a harmadik országból való diplomát elismerte, a képzés elismerhetőségét megfelelően ellenőriznie kell. Az ehhez a döntéshez való kötöttség nem áll fenn akkor, ha más szempontokból komoly kétség lép fel a diploma valódisága vagy a vonatkozó előírásokkal való konformitás iránt. Hospital, 2003,5,4,10
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62001J0110&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Newcastle - A főügyész az alkoholreklám tilalmáról: Az UEFA kupa mérkőzésén a tv közvetítés nem mutathatta az alkoholreklámot
A főügyész fellépett az ellen, hogy az Európai Bíróság döntsön arról, hogy a francia törvény az alkoholos italok reklámtilalmáról sportrendezvényeken összeegyeztethető-e a szolgáltatások szabadságának az elvével az EU-ban. Ezt a kérdést a fennálló nemzeti törvényalkotás alapján kell tisztázni. A brit High Court of Justice azt akarta tudni, hogy a reklámtilalom vonatkozik-e a sporteseményeknek a közvetítésére a francia tv-ben és hogy ezáltal egy tv-közvetítés egy másik tagállamban megakadályozható vagy korlátozható-e.
Az eljárásnak a háttere francia vállalatoknak a panasza alkoholos italjaik reklámja miatt, a stadion hirdetőtábláin egy UEFA kupamérkőzésen, amit Franciaországban is sugároztak. Ennél a reklámot a brit rendelkezéseknek megfelelő hirdetőtáblákon a játék előtti utolsó percekben korlátozták, hogy a francia törvénynek megfeleljenek. Erre a hirdető cégek kártérítést követeltek, mert a kibérelt hirdetőtáblákat nem tudták teljesen kihasználni.
Vélemény:
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62000C0318&model=guichett
Ítélet:
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62000J0318&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]

Európai Bizottság v Franciaország - Franciaország tilthatja a TV-ben az alkohol szalagreklámját
Az Európai Bíróság az alkoholos italok közvetett TV-reklámjának Franciaországban érvényes tilalmát (pl. a stadionban való szalagreklámmal) a közösségi joggal összeegyeztethetőnek találta. Ez a tilalom ugyan a szabad szolgáltatási forgalom korlátozását képezi, azonban azt az egészségvédelem célja igazolja. A francia törvény a dohánnyal és az alkohollal való visszaélés leküzdéséről tiltja az alkoholos italok közvetlen vagy közvetett tv-reklámját. Ezen előírások elleni cselekvést a francia büntetőjogban vétségként kezelik. E tilalom alkalmazásának a módozatait a más tagállamokból közvetített sportrendezvényekre vagy a francia hatóságok és televíziók által készítetett közvetítésekre magatartási kódexben állapították meg. Ez a magatartási kódex különbséget tesz a multinacionális sportesemények, amelyeknél a TV-képeket sok országba közvetítik és ezért nem főként a francia TV-közönségre vonatkozónak tekintik és a binacionális sportrendezvények között, amelyeknek közvetítése speciálisan a francia közönség felé irányul.
http://europa.eu.int/smartapi/cgi/sga_doc?smartapi!celexapi!prod!CELEXnumdoc&lg=EN&numdoc=62002J0262&model=guichett
   [fel az oldal tetejére]