Munkaidő-irányelv és készenléti szolgálat
Norbert Jaeger
Kohll és Decker
Betegmobilitás
Európai Unió - új alkotmány, új szociálpolitika?

2005. május 11-én az Európai Parlament szavazott a munkaidő-szervezés egyes szempontjairól szóló 2003/88/EK irányelv módosításáról szóló európai parlamenti és tanácsi irányelvre irányuló javaslatról (COM(2004)0607 - C6-0122/2004 - 2004/0209(COD)).
A Parlament által elfogadott módosított szöveg szerint:

1a. "rendelkezésre állási idő": az az időtartam, amely alatt a munkavállaló nem rendelkezik szabadon az idejével és a munkahelyén, illetve a munkáltatója által megállapított más munkahelyen köteles rendelkezésre állni annak érdekében, hogy szokásos munkáját és/vagy a munkakörével kapcsolatos bizonyos tevékenységeket és feladatokat lásson el a nemzeti jogszabályoknak és/vagy az adott tagállamban szokásos gyakorlatnak megfelelően .

1b. "a rendelkezésre állási idő nem aktívan töltött része": az az időszak, amely alatt a munkavállaló az 1a. pont értelmében rendelkezésre áll, azonban nem végzi szokásos munkáját vagy nem lát el a munkakörével kapcsolatos egyéb tevékenységeket vagy feladatotokat a nemzeti jogszabályoknak és/vagy az adott tagállamban szokásos gyakorlatnak megfelelően .

Az EP által elfogadott szöveg szerint az ügyeleti idő teljes időtartama, ideértve a nem aktívan töltött részt is munkaidőnek minősül, kivéve azokat az eseteket, amikor az egyes tagállamokban kollektív szerződésekkel vagy nemzeti törvények meghozatalával úgy nem döntenek, hogy az ügyeleti idő inaktív részét máshogy számolják el. Az eredeti javaslat szerint az ügyeleti idő inaktív része nem számít munkaidőnek, csak az aktív része, hacsak a tagállamok máshogy nem döntenek.
Teljes szöveg: http://www2.europarl.eu.int/omk/sipade2?SAME_LEVEL=1&LEVEL=4&NAV=X&DETAIL=&PUBREF=-//EP//TEXT+TA+P6-TA-2005-0175+0+DOC+XML+V0//HU

Az Európai Parlament illetékes bizottsága 2005. április 21-én arra szavazott, hogy az EU-ban legkésőbb három év múlva szűnjön meg az elvileg 48 órában maximalizált munkahét egyéni vagy kollektív alapon történő meghosszabbításának lehetősége.
A szavazás érdekes helyzetet eredményez, ami a jogalkotás másik fórumát, a kormányokat képviselő Tanácsot illeti. A Tanácsban jelenleg két táborra oszlottak a tagállamok a kérdésben: az egyik tábor tagjai ragaszkodnak a szabály alól való egyéni kibújási lehetőséghez (az opt-outhoz), a másik tábor pedig meg akarja szüntetni ezt a lehetőséget. Az előbbi csoportban Nagy-Britannia és nyolc új tagállam van, a másodikban pedig Franciaország, Belgium, Svédország, Spanyolország és Görögország. Magyarország nem kötelezte el magát. Az opt-out támogatói tehát többen vannak, viszont a kisebbség pont elég nagy a blokkoláshoz. A Tanács szakdiplomatái jelenleg egy elnökségi kompromisszumos javaslattal bajlódnak. Egyelőre nem tudni, hogy mikor szavaznak a kérdésről, a véleménykülönbség túl nagy.

A munkaidős irányelv módosításának másik kulcskérdése az ügyeleti idő. Mint emlékezetes, ennek újragondolására azért van szükség, mert 2003 végén az Európai Bíróság úgy döntött, hogy az ügyeleti idő is munkaidőnek számít - amely definíció pontos végrehajtása kolosszális pluszköltségekkel és az egészségügyben rengeteg extra orvos alkalmazásával járna. Ami ezt a kérdést illeti, a képviselők jóváhagyták az Európai Bizottság javaslatát, megkülönböztetve egymástól az ügyeleti időt és inaktívan töltött ügyeleti időt.

Az elfogadott szöveg gyakorlatilag a tagállamokra bízza a pontos definíciót: az ügyeleti idő "az az időtartam, amely alatt a munkavállaló nem rendelkezik szabadon az idejével és a munkahelyén köteles rendelkezésre állni (…) annak érdekében, hogy munkáját (…) ellássa a nemzeti jogszabályoknak és/vagy az adott tagállamban szokásos gyakorlatnak megfelelően". Az inaktív ügyeleti idő ("a munkavállaló (…) rendelkezésre áll, azonban nem végez munkakörével kapcsolatos tevékenységet") is meghagyja ugyanezt a kibúvót.

Egy elfogadott módosító indítvány viszont visszájára fordítja az eredeti európai bizottsági javaslatot (amelyről egyébként már a Tanács is megegyezésre jutott). Az EP által elfogadott szöveg szerint az ügyeleti idő teljes időtartama, ideértve a nem aktívan töltött részt is munkaidőnek minősül, kivéve azokat az eseteket, amikor az egyes tagállamokban kollektív szerződésekkel vagy nemzeti törvények meghozatalával úgy nem döntenek, hogy az ügyeleti idő inaktív részét máshogy számolják el. Az eredeti javaslat szerint az ügyeleti idő inaktív része nem számít munkaidőnek, csak az aktív része, hacsak a tagállamok máshogy nem döntenek. Az aktív és inaktív ügyeleti idő fent vázolt rugalmas definíciója persze elveszi az élét ennek a módosításnak.

A képviselők - az Európai Bizottság eredeti javaslatának megfelelően - 12 hónapban szabták meg azt a referencia-időszakot , ami alapján a heti 48 órát ki kell számolni. Pontosabban: az "alap" referencia-időszak 4 hónap lesz, de a tagállamok különböző "objektív indokokkal" kiterjeszthetik saját hatáskörben 12 hónapra. A Tanácsban erről a kérdésről már sikerült megállapodni, hasonló eredménnyel.
Forrás: http://www2.europarl.eu.int/omk/sipade2?PUBREF=-//EP//TEXT+PRESS+NR-20050421-1+0+DOC+XML+V0//EN&L=HU&LEVEL=2&NAV=X&LSTDOC=N#SECTION1
Forrás: http://www.bruxinfo.hu

A Bizottság egész Európát felölelő széleskörű konzultációt követően a munkaidő-irányelv főbb szempontjainak megújításáról javaslatot fogadott el 2004. szeptember 22-én. A javaslat egymással összefüggő intézkedések kiegyensúlyozott csomagja, amely fenntartja az alapvető célkitűzést - a dolgozók egészségét és biztonságát -, miközben reagál a modern európai gazdaság igényeire. Az egyéni mentesítés a 48 órás maximális munkahét alól továbbra is lehetséges lenne, de szigorúbb feltételek lépnének érvénybe a visszaélés elkerülése végett. A tagállamok számára lehetőség nyílna a 48 órás maximális munkahét kiszámításához alkalmazandó referenciaidőszak négy hónapról egy évre történő bővítésére. A nem munkával töltött ügyeleti idő nem számítana be a munkaidőbe, és a kompenzáló pihenőidőt 72 órán belül kellene érvényesíteni.

A foglalkoztatási és szociális ügyek biztosa, Stavros Dimas a következőképpen nyilatkozott: "Ez a javaslat megkísérli orvosolni a jelenlegi rendszer használata során jelentkezett hiányosságokat. A javaslat intézkedések olyan kiegyensúlyozott csomagja, amely védi a dolgozók egészségét és biztonságát, miközben nagyobb rugalmasságot nyújt, és megőrzi a versenyképességet."

A javaslat kimondja, hogy a tagállamok bizonyos intézkedéseket nemzeti szinten is alkalmazhatnak az egyes, heti 48 órás határ alól mentesülni kívánók esetében. A feltételek, amelyeket a munkáltató és az egyén közti megállapodás esetén be kell tartani, világosabbak lettek. Például a munkáltató a munkaszerződés aláírásakor mindehhez nem kérheti a dolgozó beleegyezését, és a dolgozó bármikor szabadon vissza is vonhatja azt. Az egyéni mentesítés közös megállapodás vagy az ágazaton vagy munkahelyen belüli két fél közötti megállapodások útján jön létre. Egy adott személy a mentesítésben megegyezhet közvetlenül munkáltatójával is, amennyiben a nemzeti jog vagy gyakorlat értelmében kollektív tárgyalások nem alkalmazhatók a munkidő kérdésében történő megegyezésre. Ez különösen akkor érvényes, amikor nincs hatályban lévő közös megállapodás, és nincs vállalati szintű személyzeti képviselet, amelynek jogában áll ilyen megegyezést kötni.

Ezzel összefügg, hogy a tagállamoknak lehetőségük nyílik négy hónapról egy évre bővíteni a 48 órás munkahét átlagának kiszámításához alkalmazandó standard referenciaidőszakot, feltéve ha az iparág mindkét felével konzultálnak. A vállalatok rugalmasabban számíthatják ki a ledolgozott órákat, hogy ezáltal a dolgozók munkaideje jobban illeszkedjen a vállalat igényeihez.

A mai javaslat értelmében létrehozták az ügyeleti idő új kategóriáját, az "inaktív" ügyeleti időt. Ez az az idő, amely során a dolgozó nem dolgozik, noha munkahelyén tartózkodik, és bármikor munkára hívható. Ezt az időt nem fogják beszámítani a munkaidőbe, hacsak a nemzeti jog vagy a közös megegyezés másként nem rendelkezik.

A javaslat azt is meghatározza, hogy a kompenzáló pihenőidőt nem azonnal, hanem csak 72 órán belül kell érvényesíteni.

A javaslatot a Bizottság készíti el a Szerződés előírása szerint egy kétlépcsős konzultációs eljárást követően, amelynek csúcspontjaként a munkáltatók és dolgozók európai szintű képviselői jelezték, hogy ebben a kérdésben nem tudtak tárgyalásokba bocsátkozni. A javaslat most jóváhagyásra a Tanácsnak és a Parlamentnek továbbításra kerül.

A mai javaslat teljes szövege a következő honlapon található:
http://europa.eu.int/comm/employment_social/news/2004/sep/working_time_prop_en.htm

A jövőben a készenléti szolgálatban csak az igénybevételt kell munkaidőként elszámolni

A munkaidő-irányelv ügyében a szociális partnerek nem terjesztettek elő javaslatot, ezért az Európai Bizottság cselekedett. A Német Kórháztársaság számára legalább egy ideiglenes rész-siker, hogy az Európai Bizottság fel akarja puhítani a merev munkaidő-szabályokat, bár a német törvényalkotó már érvényesítette, hogy a készenléti szolgálatot egészében munkaidőként kell értékelni. A munkáltatók most azonban ezt meg akarják kerülni, hogy az új szabályozást egy az egyben csak 2006-tól kelljen végrehajtani. Az Európai Bizottság által szeptember közepén bemutatott a megváltoztatott munkaidő-irányelvre vonatkozó javaslat szerint a készenléti szolgálatokat a jövőben egy aktív és egy inaktív fázisra kell osztani. Eszerint egy orvosnak egy készenléti szolgálat alatt csak ténylegesen végzett munkáját kell munkaidőnek tekinteni. Azokat a fázisokat, amelyekben nem teljesít szerződéses kötelezettségeket, lehet a munkaidőhöz számítani, de nem kötelező. Az EU a nemzeti törvényalkotó számára szabaddá teszi, hogy ezt eldöntsék. A brüsszeli hivatalnokok azt az EU szerződésben előirányzott opciót, hogy maguk tárgyaljanak ki egy megállapodást, nem használták ki. Így az Európai Bizottság kényszerülve érezte magát, hogy egy saját javaslatot mutasson be. Az EU Bizottság változtatási javaslatával a szabályozással való visszaélést kívánja megakadályozni. Így a munkáltatónak nem szabad a munkavállalónak a maximális munkaidőtől való eltéréshez való hozzájárulását a munkaszerződés aláírásától függővé tenni. Az ilyen megállapodások elvileg egy bérszerződéses alapot igényelnek. Az Európai Bizottság javaslata szerint a munkavállalónak is szabadságában kell állnia, hogy hozzájárulását bármikor visszavonja.

A max. heti 48 órás munkaidőtől való eltérés számítási alapját ezenkívül négyről 12 hónapra kell meghosszabbítani. A referenciaidőszak kiterjesztése esetében azonban a 65 órás maximális heti munkaidőt nem szabad túllépni. Ezenkívül a munkavállalóknak a kiegyenlítési idejét nem kell közvetlenül a szolgálat vége után kivennie, hanem 72 órán belül. Az EU tervei a munkáltatók és azok képviseletei malmára hajtják a vizet. A német munkaidőtörvény szerint, ami az Európai Bíróságnak egy ítéletére megy vissza, már sok kórház jelentős szűk személyi keresztmetszeteknek és nagy költségeknek van kitéve. Maga a német szövetségi kormány is 24%-os személyzeti többletlétszámmal és 1,75 milliárd euró többletköltséggel számol. Ha a szövetségi kormány az EU irányelv tervezett cikkelyét átvenné a német törvénybe, akkor a kórházak személyzeti többletigénye kevesebb lenne, mintha megmaradna a munkaidőtörvény jelenlegi megfogalmazása. A bérszerződéses partnereket fel kellene hívni, hogy közösen tárgyaljanak ki ésszerű megoldásokat. Az "opt-out" (mentesítés) szabályok tekintetében (=a max. 48 órás heti munkaidőtől való egyedi eltérés) azonban a német törvényt minden esetben meg kell változtatni, mert a munkaidőtörvény jelenlegi megfogalmazásában a tervezett irányelv szigorúbb követelményeit nem elégíti ki. Mindenesetre még nem lehet tudni, hogy az Európai Parlament és Tanács az Európai Bizottság javaslatához a jelenlegi formájában hozzájárul-e. Vladimir Spidla, a kijelölt EU szociális biztos már bejelentette a kompromisszum átdolgozását, hogy szélesebb hozzájárulást biztosítson és hogy az irányelvet lehetőleg már 2005 első felében el tudják dönteni.