Rendelkezésre áll-e a megfelelõ szakmai ismeret és infrastruktúra, szervezeti háttér és
érdekeltségi közeg a magyar ápolási szakma részére?

Kocsis Istvánné
Bethesda Otthonápolási Szolgálat szolgálatvezetõ fõnõvér

     A Bethesda Gyermekkórház Magyarország egyedüli egyházi gyermekkórháza, és a kórház osztályaként mûködõ Otthonápolási Szolgálat az elsõ kórházi háttérrel mûködõ otthonápolás az ország mintegy 350 hasonló feladatot ellátó szolgálatából. Mûködési feltételeink a szabályozó miniszteri rendeletek értelmében hasonlóak, megegyeznek a többi szolgálattal.
     Az elmúlt évi munkánkról rövid ismertetõ
– engedélyezett normatív vizit: 5960
– OEP pótkeret: 1280
– MEP pótkeret: 1440
– Összesen: 8680 vizit mely egy pont értékû.
Teljesített vizitek: 10952
ebbõl
– ápolás: 5193
– gyógytorna: 5480
– fizioterápia 279
     A különbség a finanszírozási értékbõl adódik, egy pontot ér a teljes ápolást igénylõ elsõ 14 vizit, a továbbiakban csökken az értéke 0,9–0,5 pont értékig.
     Meg kell jegyeznem, minden hónapban maradt ki nem fizetett vizitünk, amit még le sem jelenthettünk, mert erre a rendszer nem ad lehetõséget, és a többletteljesítés után nem is érdeklõdik.
     Ezt a munkát a lenti táblázaton mutatott létszámmal láttuk el. Összlétszám: 17 fõ.
 

 

Munkaidõ	Gyógytornász	Ápoló	Fiziterápiás assz.	Szolg.vez. fõnõvér	Adminisztrátor
Teljes munkaidõben	4 fõ	4 fõ	-	1 fõ	1 fõ
Részmunkaidõben	3 fõ	3 fõ	1 fõ	-	-
Összesen	7 fõ	7 fõ	1 fõ	1 fõ	1 fõ

     Mielõtt hivatalosan szabályozva 1996-ban elindult az egészségügyben az egész ország lakossága részére hozzáférhetõ szolgáltatás, sokan és sokfelé tanulmányozták a rendszer mûködését, ami fõ céljának a drága kórházi ellátás olcsóbbá és hatékonyabbá tételét tûzte ki. Közismert, hogy ez a tanulmányozott országok egészségügyi rendszerében elismert tény.
     Magyarországon a megfelelõ szakmai végzettséggel és ismerettel rendelkezõ szakdolgozói rétegnek az 1996-os népjóléti miniszteri rendelet lehetõvé tette, hogy kényszervállalkozás formájában próbálja ki magát az otthoni betegellátás új területén.
     Az otthonápolásban dolgozók mintegy 82%-a azóta is vállalkozó vagy másodállásos kolléga, mivel a fõállás megélhetést nyújtó biztonsága a mai napig sincs meg az otthonápolási rendszerben.
     A mûködési feltételeket elõíró rendelkezések abszolút korrektek, precízen szabályozottak, infrastruktúrát – eszközt – végzettséget illetõen az otthoni szakellátás feladatát átvállaló vállalkozó részére.
Feltételek:
– az iroda, tartozékaival, telefon, fax, számítógép,
– raktár a használati anyagoknak,
– anyagkészlet,
– a nõvérnek táska
– elõírásos felszereltséggel,
– szakszemélyzet megfelelõ gyakorlattal.
     A mûködés feltételeinek biztosítása a vállalkozó feladata, és amennyiben minden fórumon zöld utat kapott – ÁNTSZ, Egészségbiztosítási Pénztár, APEH – elkezdheti saját kockázatára a közszféra feladatának átvállalását, legjobb szakmai tudása, és minden rendû vállalkozói bátorsága összeszedésével.
     Kiválóan szervezett az a szabályozó rendszer, ami jelenleg naprakészen, percnyi pontossággal, a rendszerben dolgozók nyilvántartásával, a beteghez kapcsoltan tudja követni a lejelentett vizit alapján miért, mennyit fizet az Egészségbiztosítási Pénztár. Mindez csak azt mutatja, hogy lehet hazánkban ilyen kiválóan szervezett programot is felépíteni.
     Ez az apparátus részérõl így igaz, míg a szakma részérõl ez a fajta szervezeti háttér nem jött létre. Kezdettõl fogva van ugyan egy Magyarországi Otthonápolási és Hospice Egyesület – aminek elnöke az egyik szolgálat orvos-igazgatója –, de az egyesületek jogosultságai nem érdekérvényesítõ hatásúak az érdekegyeztetõ fórumokon. Az évenkénti egyeztetõ fórumokon az egészségügyi tárcánál az otthonápolásnak nincs képviselete.
     Az egészségügy szerkezetátalakítása során a költség-hatékony ellátás biztosítása vajon kinek az érdeke? Az újabb kérdés az érdekeltség – kinek az oldaláról?
– A beteg az egyik oldal, aki feltétlen érdekelt lenne az otthonápolásban, amennyiben tud róla, – a tapasztalatom alapján azonban, nem tud róla. Itt megjegyzem, ha ismernék e szolgáltatási formát, a felmerülõ igény szerinti ellátást a jelen vizitkeret alapján nem tudjuk biztosítani.
– A másik oldal a szakma – érdekelt-e az otthonápolás fejlesztésében? A költségvetés egészségügyre fordított zárt éves kasszájából kell elosztani mire mennyit fordítanak, és mibõl lehet erre az új feladatra átcsoportosítani. Miért mondanák az egészségügyi intézet vezetõi azt, hogy rövidebb ideig akarom ápolni a beteget, térjünk át az egynapos sebészetre, hiszen úgy sincs ápolóm, nincs pénz gyógyszerre nem tudom biztosítani az új berendezések beszerzését, stb. Ez az ápolási nap és ágykihasználás csökkentését jelentené, ami maga után vonja az ágyszám leépítését is, annak minden – az orvosokat és a szakdolgozókat is hátrányosan érintõ – vonzatával együtt. Felmértük budapesti viszonylatban, hogy a kórháznak van – e együttmûködési megállapodása otthonápolási szolgáltatóval. A 20 megkérdezett intézményben nincs ilyen megállapodás, mert nem ismerik az ajánlkozót, nem merik vállalni.
     Javaslatként megfogalmazódott, hogy létesüljön koordinációs központ az otthonápolási igények összehangolására.
     A mai követelmények a minõsített intézményeket és szervezeteket tekintik színvonalasnak, ámbár még a kórházak többsége sem az, de egy otthonápolást végzõ szolgáltatónak – akinek természetes, hogy van engedélye a mûködéshez – mikor lesz anyagi lehetõsége a minõsítés megszerzésére?
     Ezek a kérdések 5 évvel az indulás után mindenképpen elgondolkodtatóak.
– A szakrendelõk érdekeltek-e? – egyértelmû, hogy nem. Hiszen, ha a beteg nem oda jár vissza pl. a reumatológushoz és kezelésre a fizioterápiára, vagy a gyógytornára, ritkábban találkozna az orvossal. A sebészeti kötözést is ki tudja váltani a sebellátásban jártas szakápoló, amennyiben elrendeli a szakorvos, nálunk ilyen nem történt még. A május 11-én rendezett “Egynapos sebészet” konferencián Dr. Gaál Csaba elõadásában elemezte a gazdaságossági tényezõket, amelyek még az un. gazdag országokban is problémát jelentenek. “Az orvoslás egyre drágábban fizethetõ meg, de ez a folyamat feltartóztathatatlan. A szükséges összegek csak akkor biztosíthatók, ha az egészségügyben valahol megtakarítás érhetõ el: erre az ambuláns sebészet óriási lehetõséget nyújt.” – de ehhez szükséges az otthoni szakápolás biztosítása. Hasonlóképpen Dr. Nagy Béla a partnerkapcsolatok és erõforrások között utal a kellõen fizetett, nagy szakmai tudású és megfelelõ gyakorlati tapasztalatokkal rendelkezõ személyzet jelenlétére és az otthoni szakápolók gyakorlati továbbképzésére.
– A háziorvos érdekelt-e? – tapasztalatunk változó. A XIV. kerületben még 6 otthonápolási szolgálat dolgozik, így minden háziorvos eldöntheti, melyik szolgálatra bízza betege ellátását, amit õ maga, vagy a körzeti nõvér idõ hiányában nem képes biztonsággal ellátni. A kerület megkérdezett háziorvosai közül többen állnak 2, esetleg még több szolgáltatóval kapcsolatban.
A rendelet 13 pontban szabályozza az elvégezhetõ tevékenységet, amely az elrendelõ lap kitöltésével indul.
Személyi adatokon túl lényeges:
– az elrendelést indokló diagnózis meghatározása,
– az ellátást befolyásoló tényezõk megállapítása,
– a vizitek számának és gyakoriságának meghatározása,
– az ellátásért felelõs szakember nevének feltüntetése,
– az ellátás típusának, a beteg állapotának megjelölése,
– aláírások, kódszámok, pecsétek megléte.
     A magyar ápolók és szakdolgozók részére jelenleg ez a szakterület jelenti a legnagyobb kihívást, mivel az itt dolgozók abszolút új helyzetbe kerülnek. Van, aki éppen ezért kedveli és ezt akarja végezni, de van aki éppen ezért nem ezt választja.

A munkakör elõnyei:
– az ápolónak önálló munkára ad lehetõséget,
– egyszemélyben felelõs az elvégzett munkáért,
– az ápoló felelõs a dokumentációért,– intézményi háttér nélkül kell helytállnia az adott szituációban,
– kötetlen munkaidõ lehetõvé teszi, hogy az ápoló a napi munka programját maga alakítja ki a beteggel egyeztetve,
– változatos munkakörülmények,– személyesebb nõvér – beteg kapcsolat alakul ki, sikerélmény.

Nehezítõ körülmények:
– nehéz a táska,
– utazással, átszállással jár, kiesõ idõ,
– idõjárás változásai,
– nincs intézményi háttér,
– a családi otthonban konfliktus helyzetek rendezése,
– esetenként “szolgaként” kezeli az ápolót a beteg illetve a hozzátartozó az otthonában stb.

     Fontosnak tartom, hogy a mûködési feltételek között meghatározták: az ápoló minimum 3 év fekvõbeteg osztályon eltöltött gyakorlattal rendelkezzen. Valóban indokolt ez, hiszen a beteg elvárja, hogy a problémát értõ és ismerõ szakember legyen, aki õt ellátja, rendelkezzen elméleti tudással és gyakorlattal készségszinten. Én úgy érzem, akik jelenleg az otthonápolásban a mi szolgálatunknál munkát vállaltak, megállják a helyüket a mindennapi feladatok során.
     A gyógytornászok és az ápolók is azonos gonddal szembesülnek. Ha hosszabb távon fõállásban végzik ezt a munkát, elvesztik az eddig kórházi rendszerekben megszokott és megismert kapcsolati hátteret. Ámbár nem jellemzõ, hogy a többség fõállású lenne, de a 18-20% is 6-700 fõt jelent országosan, és talán gyarapodni fog ez a szám.
     A nem fõállású munkatársak pedig szabadnapjukon vagy a II-III. mûszakban végzik a plusz kereset miatt az otthoni ellátást.
     Fontos mindnyájunk számára, hogy az új metodikákat, gyógyszereket, az új eszközöket, segédanyagokat, szakirodalmat napra készen ismerjük, hogy ne a beteg dokumentációja alapján kelljen tanulmányozni mi is történt, hiszen a betegek különbözõ ellátási problémák miatt igénylik a szolgáltatást.
     Sok segédeszköz forgalmazó cég észrevette már az otthonápolásban rejlõ lehetõséget, és próbálja termékeit megismertetni a szolgálatokkal, de véleményem szerint még van mit tenni ezen a téren is. Fontos, hogy munkatársaink tudjanak tanácsot adni a segédeszközök használatáról, javasolni mi mire jó, és hol és miként szerezhetõ be.
     Örömmel mondom el: a mi szolgálatunk abban a szerencsés helyzetben van, hogy egy oktató terem és demonstrációs szoba rendelkezésünkre áll, ha erõnkbõl futja, bármikor lehetõség van újdonságok megismerésére. A kórháznak több éven át lehetõsége volt egy holland kormány által támogatott pályázatban részt venni, ez anyagi segítséget is jelentett a fent említett oktató egység megteremtéséhez. Folyamatosan próbálkozunk pályázatokkal biztosítani a naprakész és elvárható színvonalat.
     Falus dr. egy nyilatkozatában a közelmúltban kifejtette “Gazdaságosan pedig csak olyan vállalkozások tudnának mûködni, amelyek 15 szakápolóval havi 1500 vizitet végeznek. Ettõl azonban meglehetõsen messze vagyunk”.
     Fontos, hogy a munkatársak ne érezzék, hogy magukra vannak hagyva. A szolgálat munkatársai egy közösség tagjai, akik egymást ismerve rendszeresen találkozva, meg tudják beszélni esetleges ellátási gondjaikat. Kell, hogy információjuk legyen a szolgálatról is, a rendeletek változásáról, szakmai konferenciákról, továbbképzési lehetõségekrõl.
     Több esetben elõfordul, hogy a betegnek gyógyulásához többféle szakember segítségére van szüksége, ha ezt a szolgálatok meg akarják oldani, nagy gondot vállalnak fel. Jelenleg a beteg otthonában napi egy tevékenységet finanszíroz az Egészségbiztosítási Pénztár, de ha ez a beteg nem megy haza, pl. a stroke után, a kórházban természetesen a nõvér ellátás mellett a gyógytornász és a logopédus is felkeresi akár naponta is, ahogy indokolt.
     Holczinger Zsuzsanna, a Szent Rita Otthonápolási Szolgálat igazgatója a NÕVÉR folyóiratban beszámolt egy stroke-beteg otthoni rehabilitációjának lehetõségeirõl a gyógytornász, a logopédus és az otthoni szolgálat szemszögébõl.
     A 49 éves beteget 57 napos kórházi kezelést követõen otthonába szállítás után vették rehabilitációs ellátásba a Szolgálat munkatársai és a segítséget nyújtó háziorvos, körzet nõvér, szakorvosi tanácsadó, valamint a legnagyobb áldozatot vállaló feleség.
     Az ellátást a kórházban szerzett decubitus ellátása és meggyógyítása mellett – amit a körzeti nõvér látott el – a kiesett vagy sérült funkciók visszaállítására kellett irányítani. A gyógytornásznak a speciálisan agysérültek mozgáskezelésével foglalkozó rendszer alapján indított terápiája és a feleség aktív segítõ hozzáállása, a beteg tevékeny igyekezetét megnyerve hozott eredményt, miközben a logopédus is folyamatosan segítette a beszédképesség visszaállítását.
     Hangsúlyt kap a dolgozatban a feleség 24 órás helytállása, ami testileg, lelkileg kimerültté tette, és idõnként õ is lelki gondozásra szorult. Egy évvel késõbbi ismételt kórházi kezelés után további rehabilitációs tevékenységgel másfél év után befejezték a család segítését, a beteg elfogadta az életét visszafordíthatatlanul megváltoztató állapotot. A szerzõk leírják az ellátás költségkihatásait is.
     A logopédiai munkát a Soros alapítvány támogatta egy éven át, a feleség folyamatos, áldozatos tevékenysége nem fejezhetõ ki Ft-tal, mivel munkahelyét kényszerült feladni és ápolási segélyt vett igénybe.
     A beteg tagja volt egy önkéntes egészségbiztosítási pénztárnak és õk is támogatást nyújtottak 1-1 hónap erejéig a gyógytorna és logopédia költségeihez.
     Szükségesnek írják a szociális gondozók idõszakos igénybevételét – ezért a család fizet – valamint a civil szféra nagyobb és szélesebb körû igénybevétele nagy segítség lehet az ilyen komplex problémákkal küzdõ beteg ápolása során. A civil szféra az én számomra az önkéntes segítõket jelenti, ami a Bethesda Otthonápolási szolgálatnál évek óta tevékenyen mûködik. Késõbb visszatérek rá.
     A finanszírozási részét illetõen korrekt kimutatást készített a Szent Rita szolgálat, amibõl az a következtetés vonható le, hogy: „Több hasonló eset ismételt elõfordulása esetén mûködésképtelenné válna a szolgálat.” OEP térítés 73%, szolgáltatóé 27%.
     A közleményben megfogalmazottakkal egyetértve mi is javasoljuk:
– havi vizitkeret felváltása negyedéves vizitszámmal,– diagnózishoz rendelt finanszírozás,
– érdekeltté tenni a kórházakat a beteg szakmailag indokolt idõben történõ elbocsátásában.
    A munkánkhoz nélkülözhetetlen konferenciák, továbbképzések, szakmai folyóiratok egyre nehezebben biztosíthatók.
    A III. Otthonápolási Kongresszus 300 résztvevõje egy Nyilatkozatot fogadott el, amely a szolgálatok gondjait, szükségleteit fogalmazza meg. A nyilatkozat egy pontjában megfogalmazódott. Az éber kómás betegek ellátásának megszervezési igénye. Szolgálatunk ezt a kórformát csak az önkéntesek bevonásával tudja az otthonokban segíteni. A velünk dolgozó önkéntes nyugdíjas orvosnõ vezetésével szervezetten igyekszünk az éber kómás betegeket segíteni. Õ már országos kapcsolatokat épített ki és fáradságot, idõt nem kímélve segíti tanácsaival, tapasztalatával, esetenként segédeszközök beszerzésével a Magyar Máltai Szeretetszolgálat bekapcsolódásával a hozzáfordulókat. Mivel az éber kómának országos nyilvántartása nincs, nehéz megítélni, milyen nagyságú a kómás beteg ellátását igénylõ családok gondja, embert próbáló, ajtók mögé zárt élethelyzete.
     Általunk segített családok adatai alapján, a gyors és szakszerû elsõsegélyek után, az intenzív terápiás beavatkozásoknak köszönhetõen, az akut ellátást követõen sor kerülhet az intézeti rehabilitációs kísérletre. Tapasztalatunk szerint a permanens vegetatív állapotú betegek ellátására hazánkban az egészségügyi intézmények rendszerében nincs hely. Ha a család nem mond le a betegérõl, hazaviszi és magára marad az ápolás gondjával!
     Tapasztaltuk, hogy ezen családok tagjai mindent megtanulnak, mert mindent meg lehet tanulni és a környezet egyszerûen tudomásul veszi helyzetüket, de nincs ráépített rendszer, aki szakszerû tanácsaival, folyamatos kíséréssel, rendszeres tevékenységgel mentesítené azt a személyt vagy családot, aki magára vállalta a kontaktusra képtelen tehetetlen test folyamatos ellátását, akár éveken át is.
     Önkéntes munkatársak aktívan segítik a hospice ellátást igénylõ családokat is a kritikus idõszakban, mivel a szakellátás szabott idõkerete és szakember gárdája nem tud a jelen lehetõségeken belül hatékony segítséget nyújtani ilyen esetben a rászorulóknak.
     Úgy tudom, minden szolgáltató érzékeli azt a kritikus helyzetet, hogy a beteg részére a szociális gondozás és szakellátás együtt nyújtana hatékony segítséget. Konferenciákon egy-egy elõadásból, egyes sikeres próbálkozások beszámolóiból ismerjük, hogy eredményesebb a tevékenység, ha egységes szakmai irányításból történik az ellátás. Elõnye, hogy a szakember ismeri a beteg gondját, és el tudja dönteni, mikor mire van szükség a nap folyamán: szociális gondozóra vagy szakápolóra, esetleg mindkettõre. Nem történhet meg, hogy a beteg lakásán futnak össze egyik nap, míg másnap senki nem nyitja ki az ajtót. Ezt Hollandiában úgy oldották meg 2 éve, hogy a beteg mindenért fizet. Igaz, hogy nem 2 külön terület felelõs az ellátásért, és az állampolgár szükséglet szerinti ellátást kap.
     Ha indokolt, naponta akár 3-4 alkalommal is kap segítséget a beteg otthonában, tanácsot a lakás átalakításához és szakszerû berendezéseket, ami megkönnyíti a mindennapi tevékenységet, javítja az életminõséget, és még mindig olcsóbb, mint a kórház. Ezt a mintát jó volna itthon is követni. A konferenciákon hallottunk az elõbbihez hasonló törekvésekrõl, és ez biztató az otthonápolás jövõjét illetõen.
     Kérdés volt: rendelkezésre áll-e a megfelelõ szakmai ismeret? Egyértelmû a válasz: igen.
     A magyar oktatás az egészségügyben is magas színvonalú, azok a tanulók, akik bármilyen szinten itt kapnak diplomát, helyt tudnak állni minden területen.
     A magyar ápolási szakma jövõje: akik 30-40 éve a pályán vagyunk – egyre kevesebben –, ismerjük a jelent, félünk, hogy betegek leszünk, félünk a jövõtõl. Az ország költségvetési kereteibõl fedezik az oktatást is, mint a háziasszony a bevételekbõl a háztartása kiadásait. Ahhoz, hogy az gazdaságos legyen, tudni kell, mibõl – mennyit spejzolhatok, hogy egész éven át elég legyen, és az legyen benne, amire szükségem van, hiszen a család szükségletét kell hogy fedezze.
     Az oktatás színvonala jó, mindenhol a világon értékelik még az egészségügyiek diplomáit is – és értékelem azt az elgondolást, hogy minél több fiatal, vagy idõsebb is szerezzen diplomát – egyre nagyobb támogatást adva részükre a közös kasszából, de nem mindegy, hogy hasznosítják azt a tudást, amihez így jutottak hozzá. Az egészségügyi iskolákban lassan nincs ápoló tanuló, évtizede egyre kevesebben maradnak a tanult pályán, hiszen elfogadják a diplomájukat egyéb területeken is.
     Közismert volt, Székesfehérvár üzemeinek futószalagja mellett betanított munkásként a kórház ápolói elhagyva a hivatást, többszörös fizetést kaptak. Az osztrák határ közeli kórházakban alig maradt nõvér, ez jelen probléma. Ezt, vagy az ehhez hasonló veszteséget ki téríti meg? Nagyon drága lesz az Erdélybõl vagy Ukrajnából jövõ ápolók munkába állítás elõtti átképzése, de ez nem is lehet megoldása az ápoló hiánynak.
     Jó volna megvizsgálni, hogy kik a felelõsei az ápolás és az ápolók helyzetének ilyen mélypontra jutásáért. Ne ámítsuk magunkat, hogy minden rendben van.
     Át kell gondolni a jövõ érdekében, hogy a pályaelhagyókra, vagy a pályán maradókra költsük a költségvetés pénzét, hiszen a pályaelhagyók tudásának értéke – szavatossága lejár, a regisztrációs rendszerben értékvesztõ lesz, az erre fordított pénzveszteséget vajon kiszámolta-e valaki, hogy mekkora? Nem hiszem, hogy a diplomákat az Európai Uniós csatlakozás érdekében kell csak gyarapítani.
     Ismerünk országokat – a szomszéd Ausztria is ilyen – a kórházakhoz és egészségügyi intézményekhez tartoznak az iskolák, igény szerinti képzés történik ösztöndíjjal, és figyelik a pályaelhagyást, mert ott azt veszteségnek tekintik. Az egészségügyben dolgozóknak a munkájuk tisztességes állami fizetést biztosít a megélhetéshez, nem az erkölcstelen és ott ismeretlen borravaló rendszert teszik adóalappá. Ezt is jó volna megoldani.
     Cseppekbõl áll a tenger, személyem is egy csepp ebben az egyre apadó tengerben, ahol egyre kevesebben vagyunk. A tenger néha megáradhat és hullámzik, de az lenne jó, ha egy csendes öböllé változna, és vitorlát bonthatna rajta sok-sok arra érdemes fiatal, aki a beteg ellátását választja élete értelmének.

     A Bajai Kórház jelenlegi ellátási területe 29 település, ez 120 000 lakos egészségügyi szakellátását jelenti. A 629 ágyas intézet ISO 9002 szerint tanúsított minõségügyi rendszerében 1085 dolgozóval látja el feladatát.
     A kórházban öt éve mûködik számítógépes információs rendszer, amely egységbe integrálja a különbözõ orvos szakmai területek mûködését, beleértve a fekvõ és járó betegek kúraszerû ellátását, valamint a diagnosztikai egységeket. A rendszert az orvosok mellett a nõvérek is megtanulták használni. Az ápolási folyamat minõségének fejlesztése érdekében a korszerû informatikai infrastruktúrát kihasználva kezdtük el megtervezni az ápolási alrendszert.
     Feltérképeztük az ápolási szokásokat a különbözõ osztályokon, és megállapítottuk, hogy az ápolás a szakmai szabályoknak megfelelt, az egyén szükségleteire épült, mégis ugyanaz az ápolási esemény másképpen valósult meg. A tervezés során arra törekedtünk, hogy az ápolók közös nyelven beszéljenek, egységes ápolási gyakorlat valósuljon meg.
     Intézeti szintû ápolási alrendszert terveztünk, mely illeszkedik az orvosi rendszerhez és azzal számos ponton összekapcsolható. A szakmai specialitásokat figyelembe véve egységes ápolási protokollok, eljárásleírások, folyamatszabályozások és dokumentumok készültek.
     Azokat az ápolókat vontuk be, akik egyetértettek a dokumentációs rendszer megváltoztatásával, akarták és aktívan részt vettek a “szabályok” kidolgozásában.

Célunk:
– Az egységes protokollok használata ápolásszakmai színvonalváltást eredményezzen.
– A beavatkozásokhoz használatos ápolási eszközök egységessé váljanak.
– Megvalósítható legyen az azonos anyagfelhasználás a szakmai igényesség szem elõtt tartásával.

Az ápolási alrendszer bevezetésének feltételei:
– Kijelölni az ápolási egységekben azokat a számítógépeket, amelyeken majd a nõvérek dolgoznak.
– Ezekhez a terminálokhoz folyamatos hozzáférést kell biztosítani az ápolók részére oly módon, hogy a dokumentálási kötelezettségének eleget tudjon tenni.
– Meg kell tanítani a dokumentációs alrendszer használatát.

A változtatás sikerét befolyásolja:
– Az osztályvezetõ fõorvosok elkötelezettsége és az osztályon dolgozó orvosok együttmûködése.
– Az egészségügyi operátorok feladatának a meghatározása.
– Az ápolási alrendszer használatának leszabályozása.

A rendszer használatának szabályozása:
– az ápolói kompetencia szerint jogosultsági szinteket kell meghatározni,
– el kell dönteni, hogy az ápolási dokumentáció mely elemeit tároljuk kinyomtatott formában is,
– le kell szabályozni ápolási egységenként, a szakmai szabályainak megfelelõen az egyes dokumentumok tartalmi elemeit,
– meg kell határozni, a megszûnõ írásos dokumentumokat mi váltja ki az informatikai rendszerben,
– dönteni kell arról is, mit használjon az ápoló a betegágy melletti információk rögzítésére,
– biztosítani kell az átállás folyamatosságát, mindenki minden dokumentumot be tudjon azonosítani.
– A szoftver használatának megtanulását a gyakorló program beindításával kell segíteni.

Az ápolási informatikai rendszer erõssége:
– az egységes dokumentációs rendszer biztosítja az ápoló mobilizálhatóságát,
– az ápoló képes a többprofilú, “mátrix szerkezetû” ápolási egységben is az adott feladatnak megfelelni,
– az ápolás-szakmai és ápolási-költség különbségek beszûkülnek, majd fokozatosan megszûnnek,
– a program mellé tervezett és gyakorlati bevezetés folyamatában lévõ készletgazdálkodási program lehetõvé teszi az ápolás értékének megjelenítését,
– az adatvédelmi törvénynek az elkészített dokumentumok megfelelnek, az adatrögzítõ ápoló személye mindenkor beazonosítható,
– a lerögzített adatok utólag nem módosíthatók, csak újabb idõpontban beírhatók,
– az elvégzett ápolási tevékenységek áttekinthetõ ellenõrzése folyamatos lehet, mód van a feed-back lehetõségére is,
– segíti a különbözõ mélységû adatok, finanszírozási technikai mutatók elemzését, a megjeleníthetõ anyagfelhasználás költsége segíti az éves költségvetés elkészítését, valamint a kontrolling tevékenységet,
– ápolási kapacitás, kihasználtság monitorozását teszi lehetõvé,
– ápolási szokások változását tudjuk nyomon követni,
– ápolási szükségletek felmérését és elemzését végezhetjük a különbözõ ápolási egységekben,
– lehetõség van az ápolási diagnózisok és ápolási modellek használatának elemzésére,
– az ápolásszakmai protokollok használatának ellenõrzését segíti, amely a további fejlesztést célozza meg.

Milyen hatással van az informatikai rendszer az ápolásra?
– Az új dokumentációs rendszer erõsíti az ápoló hitelét, szakmai presztízsét.
– Az egészségügyi operátorok jelenlétével a betegellátást újszerû segítõk teszik színvonalasabbá. (Intézetünkben ebben az évben 22 operátor szerez szakképesítést.)
– Az ápolók az ápolási dokumentációs oktatóprogramon való részvétellel sajátítják el az ismereteket és 32 továbbképzési pontot is szereznek.
– Az ápolási folyamat újszerû megtervezése, kivitelezése minõségi változást eredményez, kihívást jelent az ápoló számára, amelynek meg is akar felelni.
– Szorosabbá fûzi a kapcsolatot a különbözõ ápolási egységekben dolgozó nõvérek között.
– Erõsíti az ápoló és az orvos együttmûködését.
A modell értékû rendszer segíti a kórházi menedzsment munkáját azáltal, hogy az ápolási alrendszer az orvos-szakmai, a gazdasági és finanszírozási rendszerekhez kapcsolható. Támogatja a betegségcsoportok szerinti költség-meghatározást, teljes körû használatával betegszámla készítését teszi lehetõvé.

ENCI-HIS rendszer ápolási alrendszerének rövid ismertetése

1. Ápolási dokumentumok vezetése
     A hatékony adatrögzítést általunk összeállított, elõre elkészített szövegsablonok és adatszótárak segítik. Ezek használatával nem csak az adatrögzítés idejét lehet minimalizálni, hanem a már említett egységes szerkezetû és tartalmú ápolási dokumentáció vezetését tudjuk megvalósítani a minõségbiztosítási rendszerünkben lefektetett protokollok, eljárásleírások stb. segítségével.

Anamnézis:
Az ápolási anamnézist az említett sablonok felhasználásával rögzítjük. Igény esetén a sablon szöveget egyedi beírással egészítjük ki.

Státusz:
Az ápolási státusz rögzítésére van lehetõség.

Ápolási diagnózis:
A beteg ápolási diagnózisait szótárból választjuk ki. A beteghez tetszõleges számú ápolási diagnózist rögzíthetünk, de egyedi beírás itt is lehetséges.

Ápolási terv:
Minden betegnél rögzítjük a rövid-, közép- és hosszú távú ápolási tervet. Itt is rendelkezésünkre állnak elõre megírt sablonok, amelyek szabadon átírhatók, módosíthatók.

Ápolási napló:
Jelentõsége alapján kiemelkedik az ápolási napló vezetése. A beteghez kötött tevékenységeket a beteghez kapcsolt naplóban vezetjük. Itt történik a “betegátadás”, az értékelés, vagyis az ápoló itt rögzíti a beteg állapotáról, az ápolói beavatkozásokról az információkat.

Osztályos napló:
Az általános osztályos ápolási tevékenységeket az elektronikus osztályos naplóban rögzítjük. Ebben a dokumentumban olyan tevékenységek rögzítõdnek, mint például hõmérõzés, ágyazás, gyógyszerelés, reggeli, ebéd kiosztás.
Mind az ápolási napló, mind az osztályos napló esetében fontos kiemelni azt, hogy az elvégzett és lerögzített tevékenységhez ár rendelhetõ, így a nõvérek bérének jelentõs része közvetlen költségként a betegszámlába beépül.

2. Étkezésekkel kapcsolatos tevékenységek
     A beteg felvételét követõen – az orvossal egyeztetve – mindjárt elrendeljük a szükséges diétát.
     Az eddigi papírmunkát – rendelést, pótrendelést és lerendelést- és ezen bizonylatok kézi mozgatását a program váltja ki. Ez gyorsabbá teszi az ápoló és a dietetikus kapcsolatfelvételét valamint az ápolási esethez pontos étkezési költséget tudunk kapcsolni, mely költség szintén a betegszámla része.
     Amennyiben a beteg diétája az ápolás alatt nem változik, a késõbbiekben az étkezéssel több teendõ nincs. A napi diéta megrendelése automatikus.     Természetesen lehetõség van a diéta váltásra, valamint az egyes étkezések adott napra szóló lemondására is.

3. Gyógyszer dózisok vezetése
     Az orvos által elrendelt és rögzített terápiát a nõvér áttekintheti, miután ezen a ponton a két rendszer összekapcsolódik. Kórházunkban a viziten elrendelt dózis váltást, leállítást, új gyógyszer indítását az orvos dokumentálja, de ezen tevékenységet az ápolási alrendszerben a nõvér is elvégezheti.
     A készletgazdálkodási alrendszer a napi gyógyszerfogyással az osztály készletét automatikusan csökkenti és a gyógyszer ára – az étkezéshez hasonlóan – beépül a betegszámlába.
     A nõvér által beadott renden kívüli gyógyszereket is itt dokumentáljuk.
     Renden kívüli gyógyszer, amelyet az orvos csak egyszeri alkalommal rendel el.

4. Felhasznált anyagok rögzítése
     A protokollok szerinti felhasznált anyag egyrészt csökkenti az osztály készletét, másrészt a költségével megterheli az ápolási esetet.

5. On-line ápolási kézikönyv
    A minõségbiztosítási protokollokban leírt ápolási tevékenységek olvashatók itt. A szöveg fõ- és alfejezetekre tagolt, biztosítva a gyors keresést.

6. Ápolási zárójelentés
     A beteg távozásakor, illetve más osztályra történõ áthelyezésekor ápolási zárójelentést kap. Ezen zárójelentés része az ápolási epikrízis. Itt dokumentálja a nõvér az otthoni ápolásra, vagy a további kórházi ápolásra szóló ápolási javaslatait.

7. Korábbi ápolási dokumentumok áttekintése
     A beteg jelen ápolásakor minden korábbi ápolási dokumentumát áttekinthetjük, és ezáltal könnyen megítélhetõ a beteg állapotjavulása illetve -romlása. Eldönthetjük, hogy mit kívánunk belõle kinyomtatni, illetve itt van mód a beteg ápolási folyamatának ellenõrzésére.

8. Egyéb tevékenységek
     Lehetõség van továbbá etikettek nyomtatása, elektronikus beutalók és az orvos szakmai adatok megtekintésére.
     A beteg áthelyezésekor az orvos-szakmai adatok mellett az ápolási dokumentáció is átadódik, így a fogadó osztály nõvérei számára ismertek az ápolási elõzmények.
     Az ápolási menedzsment és a szakterületek közötti kapcsolatot könnyíti a rendszer részét képezõ belsõ levelezõ rendszer, amely alkalmas körlevelek küldésére is.

 
1. Miért is foglalkozunk a minõséggel?
     A praxis irányelvek kialakításának megkezdése elõtt, illetve annak során célszerû választ adnunk a következõ kérdésekre:
– Ki az, akinek szüksége van a minõségre: a kormányzatnak; az egészségügy vásárlóinak; a szolgáltatóknak; a szakembereknek; vagy a társadalomnak?
– Miért érintett a kormányzat: mert jó minõséget akar; vagy mert rossz a minõség?
– Hol és miért válik a minõség igazán fontos kérdéssé: a társadalmi elvárások; illetve a társadalom elégedetlensége miatt; a piaci hatások és mûködés problémái miatt; a piaci besorolás a minõség alapján történik-e; a rossz minõségû szolgáltató kiszorul-e a szolgáltatás nyújtók körébõl, a tudományos gondolkodás; vagy a racionalizáció miatt?
– Mi a célunk a minõségfejlesztéssel: az elszámolhatóság; a standardizáció; a költség-csökkentés vagy költség kontroll; a betegek védelme és biztonsága; racionalizáció (a döntéshozás variabilitásának csökkentése)?
– Milyen modell használata látszik célszerûnek: normatív; leíró; önszabályozó; vagy a folyamatos fejlesztés?
– Hogyan történjék a minõségbiztosítás bevezetése a gyakorlatba?Több lehetõség is van, koncentrálhatunk az: inputokra; folyamatokra; outputra (klinikai folyamat indikátorok), vagy az outcome-ra.
– Mitõl függ a minõség az adott helyzetben?Vajon az ellátás minõsége a szervezet struktúrájától, vagy az individuális klinikustól függ? A minõséget a rendszer vagy az egyes munkatársak hozzák létre?
– Milyen legyen a szakma kapcsolata a minõségbiztosítással: nincs kapcsolat; párhuzamos; együttmûködõ?
– Mi legyen a minõségbiztosítás eredménye? Gólpassz: segíteni a munkatársakat a jobb döntések meghozatala érdekében, vagy gól: be kell mutatni azt, hogy a minõség javult.

1.1.  A minõségi problémák forrása: a szakember vagy a rendszer?
     Vajon hol keresendõ az alapvetõ minõségi problémák legfõbb oka, a finanszírozó intézményeknél, a szolgáltatóknál vagy a betegeknél? Ez a kérdés merült fel az Egyesült Államokban is, amellyel kapcsolatosan a Kongresszus illetékes bizottsága az Institute of Medicine-t bízta meg, hogy vizsgálja meg a Medicare betegeknek ellátást nyújtó korházak tevékenységét és a betegek szokásait. A vizsgálat eredménye szerint a problémák 80%-a nem az orvosi diagnosztikában és a gyógykezelésben keresendõk, a minõségi és a financiális problémák okai magában a mûködési rendszerben vannak.
     Éppen ezért azok az elképzelések, hogy a jobb minõség és a gazdaságosság fejlesztése a „róbáld még egyszer!”, „csináld jobban!” és „dolgozz többet!” pszichés ráhatással, anyagi ösztönzõkkel és adminisztratív büntetésekkel kombinálva meghozza a minõség javulását, nem hozhatnak sikert. Balsikert és rosszabb minõséget, növekvõ költségeket azonban annál inkább. Hiszen a legjobb munkatársakat, akik már így is erejük teljes megfeszítésével dolgoznak, már nincsen “hova” tovább motiválni, akik a minõségért eddig sem sokat tettek, azok legfeljebb átveszik az új terminológiát. Mindkét csoport meg fogja azonban kérdezni, hogy mi az, amit még egyszer meg kellene próbálni, mit csináljon jobban és hogyan dolgozzon többet. A helyi és a felsõ menedzsmentnek ezekre a kérdésekre pedig valamit mondania kell. Ezek a kérdések azok, amelyekre a minõségbiztosítás alkalmazásával lehet megtalálni a választ.
     Számos vélemény hangzott el a részletekbe menõen aprólékos gyógyítási és ápolási standardok felállításának, valamint a kontroll megvalósításának szakmai autonómiát csökkentõ hatásáról. Egyre nagyobb egyetértés tapasztalható azonban abban, hogy ennek az ellenkezõje hozhat csak tartós megoldást: nagyobb szakmai önállóság és kevesebb adminisztratív beavatkozás a kívánatos. Ez viszont egyértelmûen megkívánja az egészségügytõl, orvosoktól, nõvérektõl és más szakemberektõl azt, hogy saját maguk, szakmán belül állítsák fel a mûködési irányelveket, kritériumokat és standardokat valamint gondoskodjanak azok betartásáról, valamilyen tanúsítási/akkreditációs rendszer keretében. Ezzel mintegy elõzetes garanciát kap a finanszírozó, hogy a dolgok ellenõrzött mederben folynak, nem várható deficit és egyéb kellemetlen pénzügyi szituáció. Minõségi garanciátkap a beteg, azaz a fogyasztó/vevõ is ezen a módon. Ezeknek a feladatoknak az ellátására jöttek létre a század elején a fejlett országokban az elsõ orvos szakmai szövetségek, és hozták létre minõségbiztosítási szervezeteiket és a fenti garanciák megléte felett õrködõ akkreditációs rendszerüket (Roberts, Coole és Redman, 1987).

2. Az elsõként választott minõségbiztosítási program jellemzõi – irányelv az induláshoz

Minõségbiztosítási programok indíthatók az egészségügy valamennyi ellátási szintjén, az orvosi, ápolási és más egészségügyi szakmák területén, a menedzsment munkájának a javítása céljából. A kórház túlságosan bonyolult ahhoz, hogy egyszerre minden területen minõségbiztosítási programokat lehessen indítani. Ki kell választani, hogy mit csináljunk elõször.
     A minõségbiztosítás koncentrálhat a struktúrára, folyamatokra, outcome-ra illetve ezek tetszõleges kombinációja lehet a fókuszban. (Igen nagyszámú lehetõség közül lehet választani.) Valamennyi választás esetén különbözõ lehet az elérhetõ haszon, a szükséges költségek szintje és eltérõ a minõségbiztosításhoz a szakemberek oldaláról szükséges munkaórák száma. A különbözõ programok igen különbözõ tudást és tapasztalatot igényelnek (igény a tréningre és gyakorlati képzésre) az idõtáv is különbözõ, és a menedzsment eltérõ támogatásra számíthat a szakemberek oldaláról.
     A tapasztalatok szerint az adott intézményben a minõségbiztosítás helyzetét hosszú idõre eldöntheti az elsõ program sikere vagy kudarca, ami nagyban függ az elsõ program(ok) kiválasztásától. Célszerû ezért az elsõ minõségbiztosítási programot nagyon gondosan és tudatosan kiválasztani, ehhez kíván segítséget adni ez az írás.

2.1 Választás a problémák elkerülése és kontrollja alapján
     A nagyszámban elõforduló, költséges, magas rizikójú területek azok, ahol hasznos és jól mérhetõ eredményeket várhatunk, illetve elkerülhetjük a súlyosabb problémákat A elsõ lépés megtételénél segíthet az 1. táblázat. A vizsgált területeket rangsoroljuk a problémák (nem várt események, súlyosság, költségesség, hibák) bekövetkezési valószínûsége, gyakorisága, súlyossága, és a probléma súlyosbodásának üteme beavatkozás nélkül - alapján. A legnagyobb pontszámot kapott témakör minõségbiztosítási programját célszerû elõször elindítani.
     Az elsõk között kidolgozandó minõségbiztosítási területek kiválasztása.

 

A nagyszámban elõforduló, költséges, magas rizikójú területek azok, ahol hasznos és jól mérhetõ eredményeket várhatunk, illetve elkerülhetjük a súlyosabb problémákat A elsõ lépés megtételénél segíthet az 1. táblázat. A vizsgált területeket rangsoroljuk a problémák (nem várt események, súlyosság, költségesség, hibák) bekövetkezési valószínûsége, gyakorisága, súlyossága, és a probléma súlyosbodásának üteme beavatkozás nélkül - alapján. A legnagyobb pontszámot kapott témakör minõségbiztosítási programját célszerû elõször elindítani. Az elsõk között kidolgozandó minõségbiztosítási területek kiválasztása

Fõbb szempontok  Pontszám 1 Pontszám  2 Pontszám  3 Valószínûség ... ... .. Gyakoriság ... ... ... Súlyosság ... ... ... A probléma súlyosbodásának gyakorisága beavatkozás nélkül ... ... ... 1. táblázat


     Nem tekinthetõ véletlennek, hogy a minõségbiztosítás kialakulásának színhelyén, az Egyesült Államokban, azokban a szakmákban indítottak elõször programokat, amelyek a legjobban érintettek voltak a különbözõ (mûhiba) perekben, ilyenek:
– a szülészet,
– az anaesthesiologia, és általában,
– a sebészet, illetve mûtéttel járó beavatkozások.
     Napjainkban ilyen “érzékeny” terület például az infekciókontroll (sebfertõzés, lélegeztetéssel összefüggõ pneumónia, centrális intravaszkuláris katéter használatával összefüggõ véráram-fertõzés) a decubitus prevenciója, terápiás hibák (gyógyszer, transzfúzió) elkerülése, orvos-beteg kommunikáció. A vezetõknek emellett az elsõ program(ok) kiválasztása során célszerû feltenniük azt a kérdést is, hogy mi történik akkor, ha az egyes területeken az eredmény nem jelentkezik, mely területek tartanak számot a társadalom legnagyobb érdeklõdésére, és ha hiba történik, “hogyan mutatna az a hiba az újságban”?

2.2. Bechmarking
A benchmarking⁽¹⁾ módszere az elmúlt években igen népszerûvé vált, jól használható a legjobb praxis elérése érdekében (1. ábra – Benchmarking adatlap I.). Az ábrán látható a “klinikai érték iránytû” amely a legjobb eredmények azonosításához és definiálásához jó kiinduló pontot kínál (Mohr, Mahoney, Nelson és mtsai., 1996). A legjobb eredmény lehet a funkcionális egészségi állapottal, az elégedettséggel, a teljes költséggel és a klinikai eredménnyel (outcome) kapcsolatos, amelyek azonosítása történhet meg a benchmarking adatlapokkal (2. ábra – Benchmarking adatlap II.).


1. ábra



2. ábra

3. A minõségbiztosítási tevékenység felépítése
     A tevékenység négy fázisból áll: a) elemzés; b) tervezés; c) irányelvek, indikátorok, standardok létrehozása, adaptálása; és a d) minõség folyamatos fenntartása. A minõségbiztosítás elkezdése elõtt mind a négy fázist részletesen meg kell terveznünk.

3.1.  I. fázis – Elemzés: A program kiterjedése és a vevõk definiálása
     Az értékelés és a tervezés fázisában kérdések egész sorát célszerû feltenni: mi a célja az intézmény létezésének, mi az elsõdleges funkciója; ki az, aki a szolgáltatást nyújtja, ki a szolgáltatás elsõdleges címzettje, hogyan haladnak az információk formálisan és informálisan az adott szervezetben, milyen az emberek közötti munkakapcsolat; mi a vezetés és a munkatársak véleménye arról, hogy mi a fõ probléma, miért gondolják, hogy ez egyáltalán probléma, hogyan zajlanak a problematikusnak ítélt folyamatok jelenleg (a formális és informális utak jelentõsen eltérhetnek, ez jó alkalmat ad az eszmecserére), miért gondolják, hogy a kívánt körülmények kedvezõbbek, amennyiben az a vélemény, hogy elérték céljukat, hogyan bizonyosodnak meg errõl?
     Az elemzés fázisának legfontosabb teendõi közé tartozik:
– az aktuális helyzet leírása, problémák és eredmények elemzése és ezek okainak megkeresése annak érdekében, hogy megállapítható legyen: a betegek milyen körére és milyen megbetegedésekre terjedjen ki elõször a figyelmünk?
– a vevõk meghatározása, igényeinek pontos leírása.

3.1.1. A betegek milyen körére és milyen megbetegedésekre terjedjen ki elõször a figyelmünk?
Olyan betegségeket érdemes elõször a vizsgálatba és a minõségbiztosítási programokba bevonnunk, amelyek:
– igen gyakran elõfordulnak,
– a betegeknek jelentõs panaszokat, fájdalmat, az életvitelben jelentõs nehézséget okoznak,
– az idõben történõ észlelés a diagnózis megfelelõ felállítása és a megfelelõ kezelés visszaállítja a betegség elõtti állapotot, legalábbis szembetûnõ, nyilvánvalóan jelentõs javulást eredményez,
– jól körülhatárolható kórképpel rendelkeznek, diagnosztizálásuk nem jár nagy nehézségekkel, még az anamnézis esetlegesen hézagos ismerete mellett sem,
– a diagnózis felállításának a technikai feltétele a napi gyakorlatban általánosan adott, a diagnózis felállításának stratégiája jól leírt,
– kialakulása, lehetõleg még az esetleges nem egészségügyi faktorok is ismertek, de legalább is valószínûsíthetõk,
– gyógyítása nem követeli meg a betegek fokozottabb együttmûködését, mint az az adott populációban illetve területen szokásos,
– megfelelõ prevenciója illetve minél korábbi észlelése alapvetõ hatással lehet a betegség menetének alakulására,
– magas egészségügyi vagy szociális költségekkel járnak, azaz vagy a gyógykezelés kerül nagyon sokba, vagy a munkából való kiesés hosszú, esetleg mind a kettõ.

     Ezeket a kritériumokat tetszõleges csoportosításban is felhasználhatjuk, azonban minél több feltétel teljesül, annál könnyebb lehet az elsõ lépések megtétele. A Pareto-elvbõl⁽²⁾ következõen viszonylag kis számú megbetegedés okozza a panaszok túlnyomó többségét a betegeknek, és vezet a halálokok maghatározóan nagy százalékához, illetve okozza a problémák és költségek oroszlánrészét. A Pareto szabályban foglaltak fontosságát mutatja az is, hogy a benne foglaltak teszik lehetõvé a betegség-menedzsment (disease menedzsment) kialakítását is. (Kesteloot, 1999) A betegség menedzsmenttõl a betegek outcome-jának fejlõdését és a költségek csökkenését várjuk, amelyet az ellátás jobb koordinációjával, tudományos tényeken/bizonyítékokon alapuló irányelvek használatával, a felesleges párhuzamosságok elhagyásával, kizárólag a hatékony beavatkozások használatával és a kontroll vizitek jobb idõzítésével érhetünk el. (Marwick, 1995)

3.1.2. A vevõk definiálása
     A minõségbiztosítási program kialakításának fontos része a vevõk definiálása, igényeik megismerése. Az egészségügy szolgáltatásainak fogyasztóit két csoportra, külsõ és belsõ vevõkre oszthatjuk. Általában elmondható, hogy a minõségbiztosítási program kiterjedésén belül beszélünk “belsõ vevõkrõl” és azon kívül találhatók a “külsõ vevõk”. Ha például, a minõségbiztosítás egy kórházra vonatkozik, ebben az esetben a háziorvosok “külsõ vevõk”. Ha azonban egy megye egészségügyi ellátásának fejlesztésére alakítunk ki minõségbiztosítási programot, akkor ebben a keretben a megyébendolgozó háziorvosok “belsõ vevõkké” válnak.
     A leggyakrabban látható kép talán a következõ:
    Külsõ vevõk: lakosság, betegek és hozzátartozóik és az egészségesek (prevenció, szûrés); társadalombiztosítás; egészségügyi kormányzat (tulajdonos, finanszírozó, szabályozó, politikai kérdések); önkormányzatok (tulajdonosok ellátási felelõsséggel); munkaadók (önállóan is vásárolhatnak szolgáltatást közvetlenül a szolgáltatóktól); háziorvosok; ÁNTSZ, média; egyéb szervezetek.
    Belsõ vevõk: minden egyes kórházi osztály a “vevõje” és szolgáltatást kínál az összes többi osztálynak, meghatározott irányelvek, kritériumok és standardok (és árak) mellett. Csak így szüntethetõ meg a laboratórium és a rtg. felesleges használata és alárendelt helyzete, az informatika lemaradása. A gazdaságosság és a minõség javítása csak erõs belsõ vevõk közös érdekeken alapuló együttmûködésével képzelhetõ el.

3.2.  II. fázis – Tervezés: Milyen célokat akarunk elérni és hogyan?
     A 3.1.1. fejezetben részletesen ismertetésre került az, hogy hogyan jelölhetõk ki a célok és hogyan érhetjük el ezeket. Goldmann (1997) – többek között hazánkban szerzett – tapasztalatai alapján egészítsük ki ezt, néhány igen hasznos észrevétellel:
– a minõségbiztosítási törekvések hosszabb távon valószínûleg sikertelenek lesznek akkor, ha az intézményben nem találhatók olyan szakemberek, akik rendelkeznek az adatok összegyûjtéséhez, analizálásához, interpretálásához és prezentálásához szükséges alapvetõ tudással. Ez a veszély fõleg az alacsony és közepes jövedelmû országokban áll fenn, ahol az a tendencia, hogy Észak-Amerikai szakértõk segítenek a minõség fejlesztésében olyan intézményekben, ahol az a tudás, infrastruktúra és tréning nem áll rendelkezésre, ami a minõségfejlesztési törekvéseket ellátná jó minõségû adatokkal,
– tudatában kell lennünk annak, hogy vannak olyan részei az egészségügynek, amit nincs értelme fenntartani, hanem meg kell szüntetni, az ezeken a területeken folytatott minõségbiztosítási tevékenység a problémákat csak fokozza,
– nagyon fontos, hogy a fejlesztési ciklus (3. ábra) nagyon gyors legyen, az eredményeknek beépülése a szervezet mûködésébe azonnal megtörténjen. Az “ideális” nagy kiterjedésû programok hosszú hetekig vagy hónapokig tartó tervezése rengeteg idejét köti le a szakembereknek, ami rombolja érdeklõdésüket és csökkenti toleranciájukat. A kicsi és gyors fejlesztési ciklusok, a szinte azonnali eredmény emeli a szakemberek kreativitását és kockázat vállaló hajlandóságát. Megvan persze a gyors, rövid ciklusoknak a veszélye is. Amennyiben a hosszú távú stratégiai célok nem ismertek vagy nem világosak, a folyamat konfúzussá és kaotikussá válhat, és a minõség fejlesztése ilyen körülmények között illúzió.
– A minõségbiztosítás (CQI, TQM és más) képviselõi egészen mostanáig túlhangsúlyozták az ipari eredet fontosságát. Célszerû hangsúlyozni, hogy az orvosok és ápolók tradicionálisan a vezetõi voltak a minõség fejlesztésért folytatott harcnak az egészségügyben. (Semmelweis, Codman, Nightingale és sokan mások.) A minõség fejlesztésének programjai túlságosan is sok energiát fektetnek abba, hogy az orvosokat megtanítsák a minõségfejlesztés terminológiájára és módszereire, és az orvosokat ennek érdekében arra “kényszerítik”, hogy hosszú megbeszéléseken üldögéljenek, amit az orvosok nem igen szeretnek, és amire szükség sincsen (Goldmann, 1997).


3. ábra

3.3.  III. fázis - Klinikai kritériumok és irányelvek létrehozása
     A tudományos alapú kritériumok és praxis irányelvek képzése (lásd 4. és 5. pont).

3.4.  IV. fázis - A minõség folyamatos fenntartása
     A kérdés az, hogyan fogjuk elért pozíciónkat megtartani? A minõségbiztosítási tevékenység megköveteli a folyamatos fejlesztést, hiszen a “ma jó minõsége, a holnap rossz minõsége”. Ennek érdekében folyamatosan fenn kell tartani a PDSA-ciklust (Deming kört).

4. Kritériumok

     Az orvosi és nõvéri munka egyes területein természetesen igen eltérõ módszerekkel találkozhatunk, de az irányelvek, standardok létrehozására irányuló tevékenységeknek minden esetben fontos részei a következõk: a kritériumok kialakítása; az adatgyûjtés, a minta elemszám meghatározása, és a feed-back megtervezése, a szükséges változtatások elindítása.

4.1. Kritériumok kialakítása
     Ahhoz, hogy az orvosi és ápolási szakmai munka minõsége tervezhetõ és folyamatosan fejleszthetõ legyen, elõször is a jó színvonalú betegellátás kritériumait⁽³⁾ kell meghatároznunk. A minõségbiztosítás terminológiája szerint jó minõségû az az ellátás, amely a kritériumoknak megfelelõ. A kritérium nem más, mint a jó betegellátás menetének pontos leírása, adott egyedi szituációt figyelembe véve.
     Kialakításához többféle lehetõség is rendelkezésre áll:
– megtehetjük azt, hogy a szakmai kollégiumok terápiás, ápolási irányelveit fordítjuk le és alkalmazzuk az adott egyedi helyzetben,
– a szakmai folyóiratokban közölt tudományos eredmények alapján is kialakíthatók kritériumok, de ezek a cikkek viszonylag ritkán tartalmaznak a gyakorlatban közvetlenül felhasználható információkat,
– sokszor a hallgatóknak írt könyvek, az elméleti szempontokat jórészt mellõzõ, egyszerûsített összefoglalások a legjobb forrásai a kritériumok kialakításának,
– amennyiben az irodalom nem kínál megoldást, a kritériumok kialakításának a legcélszerûbb módja a saját kórházi, klinikai tapasztalat felhasználása, összehasonlítva más hasonló intézmények hasonló kritériumokkal szerzett tapasztalataival. Ez az eset fordul elõ a leggyakrabban. Ahhoz viszont, hogy tanulni tudjunk a saját és a más tapasztalataiból, a kritériumoknak rögzítettnek és másokéival összehasonlíthatónak kell lenniük.

4.1.1. Milyen kritériumok tekinthetõk jó kritériumoknak?
     A kritériumkészítés öt formai és tartalmi alapelemét célszerû megkülönböztetni. A jó kritérium:
– releváns: a kritérium és a vizsgált terület között közvetlen kapcsolat van,
– érthetõ: minden munkatárs számára a saját munkájához szükséges információkat tartalmazza, és csak egyféleképpen érthetõ,
– mérhetõ: a kritérium a rendelkezésre álló eszközökkel közvetlenül, alapadatként pontosan mérhetõ, jól leírható elemekbõl kell hogy álljon,
– illeszkedõ: a jó kritérium illeszkedik az adott szervezet mûködési gyakorlatához, a realitásokhoz,
– elérhetõ: tükröznie kell az aktuális szervezeti mûködési lehetõségeket.
     Ezeken felül a kritériumnak meg kell felelnie a szakmai követelményeknek. Például lehetséges kritérium lehet az, hogy cholecystectomia elvégzése céljából mûtéti kiírásra csak az a beteg kerüljön, akinek a panaszai alapján valószínûsíthetõ, hogy epeköve van. Az elvégzett mûtétek után, a százalékos arányok ismeretében eldönthetõ a mûtétre kerülés indikációjának és a vizsgálatoknak a minõsége.Sok esetben a kritériumokat úgy fogalmazzák meg, hogy azt alapul véve, minden estben az elképzelhetõ maximális teljesítmény legyen elérhetõ. Helyesebb, ha a cél egy jó, de még folyamatosan elérhetõ és teljesíthetõ, az adott viszonyok között optimálisnak tekinthetõ tevékenység elérése. Az ennél több, az eleve teljesíthetetlen nyomasztóan hat a munkatársakra, ennél kevesebb pedig nem motivál. Tájékoztatás céljából a maximális elérhetõ célokat és az elérendõ minimumot is célszerû megadni.

4.1.2. A kritériumok szerkezete és kialakítása
A kritériumokat igen sokféle formában meg lehet adni, a legelterjedtebben használatos azonban az egyes lépéseknek a struktúra, folyamat és outcome kategóriákba sorolása (Donabedian, 1982). A legcélszerûbb, ha az egyes intézményekben nem nagylétszámú, szakemberekbõl álló ad hoc bizottságok dolgozzák ki az alapelveket és öntik formába a kritériumokat, amit ezután a szakértõk szélesebb köre elé terjesztenek.

4.1.3. Adatok
Amennyiben a kritériumok kialakítása megtörtént, a következõ lépés annak a megállapítása, hogy a napi gyakorlat mennyiben felel meg a kritériumoknak. Ennek érdekében információkhoz kell jutnunk. Az adatrögzítés folyamatának négy fontos lépését különítjük el:
– megfelelõ adatgyûjtési stratégia,
– az adatforrás kiválasztása,
– az elemszám meghatározása,
– adatgyûjtés.

4.1.3.1. Megfelelõ adatgyûjtési stratégia kiválasztása
     A fenti szempontok nagyon szorosan összefüggenek. A vizsgálandó terület megfelelõ kiválasztásával olyan mennyiségû és minõségû adathoz juthatunk, amely a ténylegesen szükséges információt szolgáltatja - nem többet és nem kevesebbet-, mégpedig a kellõ idõben a kellõ helyen. Az adatgyûjtésnél igen nagy a kísértés, hogy a feltétlenül szükséges adatnál többet gyûjtsünk; úgyis benne vagyunk, majd jó lesz egyszer valamire. Elterjedt az a vélemény is, hogy elõbb legyen “minden gépen” és aztán lehet csak foglalkozni a minõségbiztosítással. A ténylegesen megbízható adatok gyûjtése tárolása, naprakészségük folyamatos megõrzése az adat- és személyiségvédelem biztosítása nagymennyiségû, adat esetén nagyon költséges, illetve lehetetlen. A sokféle, nagymennyiségû, és a megbízhatóság tekintetében igen széles skálán mozgó adatok között bonyolult és statisztikailag nehezen kezelhetõ kölcsönhatások is fennállhatnak. Ne feledjük, nem az adatok gyûjtése a célunk, hanem ezek segítségével munkánk minõségének javítását szeretnénk elérni. Amennyiben van világos koncepciónk arról, hogy mit és hogyan akarunk csinálni, a teljes körû adatrögzítésre irányuló törekvés feleslegesen növeli a költségeket.
     A prospektív és a retrospektív adatgyûjtés és analízis egyaránt használható annak érdekében, hogy az eredmény (outcome) adatok segítségével elemezzük az ellátás minõségét. Az ellátás minõségének prospektív, azaz menet közben történõ monitorozása azt a célt szolgálja, hogy a lehetõ leghamarabb észlelhetõk legyenek a bármilyen okból bekövetkezõ nemkívánatos jelenségek, és idõben be lehessen avatkozni a megfelelõ eredmény (outcome) és így a megfelelõ minõség érdekében.
     Az ellátás minõségének retrospektív követése két okból is szükséges:
a) az egyes ellátó intézményeken belül, ezek a vizsgálatok közelebb visznek ahhoz, hogy felismerjük azokat az outcome-ot érintõ fõbb problémákat, amelyeket a nem megfelelõ, vagy a nem megfelelõen és megfelelõ idõben alkalmazott ellátás okozott. Egyben különbséget is tehetünk a problémákat elõidézõ okok között is. Hiszen az eredmény (outcome) romlását mûszerhibák, mûszerezettségi vagy szervezési elégtelenségek, megfelelõ módszerek nem megfelelõ indikációk alapján történt alkalmazása egyaránt okozhatta,
b) ezen adatok segítségével intézményi, regionális vagy országos szinten össze lehet hasonlítani az ellátó hálózat mûködését.
     Nagy hátránya azonban a retrospektív adatgyûjtésnek, hogy igen sokszor nem teljesül a retrospektív felméréseknek az az alapfeltételezése, hogy a szükséges információ a tárolt adatokban rendelkezésre áll. Így helyénvaló a nagyfokú óvatosság. Retrospektív vizsgálatok esetén célszerû csak a megelõzõ egy-két, maximum hat hónap adataival dolgozni.

4.1.3.2. Megfelelõ adatforrások kijelölése
Alapvetõen három adatforrás között választhatunk.
– Dokumentumok: A kórlapok, ápolási feljegyzések, ügyeleti naplók jól használhatóak. Ide tartoznak a laboratóriumi, röntgen és más adatok.
– Megfigyelések: Amennyiben a keresett adatok nem, vagy nem kielégítõ mélységben állnak rendelkezésre, a megfigyelés a célravezetõ módszer. Példaként említhetõ a betegek vizsgálati idõbeosztása, osztályok, szakvizsgálatok közötti útja, az információáramlás stb.
– Interjúk: A szóbeli, vagy írott interjúk segítségével vizsgálható a betegeknek a minõségrõl alkotott véleménye, a személyzet munkával való elégedettsége.

4.1.3.3. Az elemszám meghatározása és adatgyûjtés
Az elemszám meghatározása során a teljes körû adatfelvételrõl több okból is le kell mondanunk. A fõbb okok a következõk:
– sok esetben a vizsgálni kívánt esemény nagyon ritka, teljes felvétel esetén is kezelhetetlenül kevés adatunk lenne,
– költséges,
– a teljes körû adatgyûjtés egyre inkább jogi akadályokba ütközik,
– sok idõt vesz igénybe,
– maga a probléma is körülhatárolt, szakmailag, földrajzilag,
– teljes körû adatgyûjtés miatt elkerülhetetlenül sok a hiányzó adat vagy részadat.
     Az elemszám meghatározása során két alapvetõ hiba követhetõ el: a) az elemszám túl kicsi; vagy b) az elemszám túl nagy.

a) Az elemszám túl kicsi
     Nézzünk egy példát. Tegyük fel, hogy egy adott sebészeti osztályon a megengedhetõ sebfertõzési arány nem lehet több az esetek 2%-ánál azok között, akik aszeptikus mûtõben kerültek kezelésre. Az elsõ héten 20 esetbõl 1 esetben tapasztaltak mikrobiológiailag bizonyított sebfertõzést, ami 5%-nak felel meg. Ez az 5%-os arány több, mint a kétszerese a megengedettnek, a sebészeti ellátás minõsége rossz, egy jól mûködõ kórházi akkreditációs rendszerben a kórházi osztály súlyos következményeknek néz elébe.
     Az elõbbi állítás azonban teljes mértékben hamis. Nézzük, mi a hiba. Ha elõvesszük a 95%-os szignifikancia értékek meghatározásához használatos táblázatot, láthatjuk, hogy 20 (n=20) elemû mintához, 95%-os szignifikancia értékek mellett, ha egy fertõzés történt (x=1), akkor egy 0,1 és 24,9 közé esõ intervallumot találunk. Az általunk megadott érték (2%) ebbe a sávba kényelmesen belefér. Semmi bizonyítékunk arra és semmi okunk kételkedni abban, hogy a kórházi osztályon a sebfertõzés az elõírt 2%-os határon kívül esik. Legalább három estben kellene sebfertõzésnek elõfordulnia ahhoz, hogy kijelenthessük azt, hogy a fertõzések száma felül van a 2%-on. Ekkor a sáv 3,2 és 37,9 között van, amiben a 3%-nak már nincs helye.
A klinikum különbözõ területein, az adott céltól függõen, eltérõ lehet a minimálisan szükséges esetszám. Példaként megemlíthetõ, hogy Parkinson, Shoreditch-i praxisában, Londonban hat eset alapján írta le a betegséget (Parkinson, 1817), Argil betegségleírása⁽⁴⁾ egy eset leírásán alapult (Argyll, 1869), illetve az AIDS elsõ tudományos igényû, amerikai epidemiológusoktól származó identifikálása, amelyet három Los Angelesi kórházban, hat hónap alatt Pneumocystis carinii fertõzésben megbetegedett, öt elõzetesen egészséges fiatal homoszexuális férfi adatainak elemzése alapján írtak le. Ezekben az esetekben az elsõ esetleírás hipotézisnek volt tekinthetõ, amelynek a korrektségét azután lényegesen nagyobb esetszám segítségével bizonyították.

b) Az elemszám túl nagy
     Az elõzõekbõl következõen a megoldás a minta elemszámának növelése, minél több megfigyelésünk van, annál biztosabban állíthatunk valamit. Ez elméletileg így is van. A gyakorlatban azonban a nagy adatbázisok általában retrospektív, nem-vak (unblinded), kockázattal nem korrigált (risk-adjusted) és nem kontrollált adatokat tartalmaznak, amelyek többféle adatgyûjtési definíció alkalmazásával kerültek összegyûjtésre és többszörös végpontokra (multiple-endpoints) vonatkoznak. Legtöbbször nehéz megállapítani azt, hogy az adatok mely folyamatokra vonatkoznak, illetve melyek eredményeképpen jöttek létre, hiszen az erre vonatkozó információk általában hiányoznak. A nagy adatbázisok külsõ és belsõ validitása általában ismeretlen illetve nem megfelelõ. Ezek a körülmények jelentõs problémák forrásai lehetnek a feldolgozás során, amelyek utólagos kiküszöbölése nagyon nehéz, illetve többnyire lehetetlen. (Temple, 1990; Flood, 1990; DesHarnis, 1990; Gulácsi, 1999)
     A megfelelõ adatbázis létrehozása során – amellett, hogy sok pénz kell hozzá – a következõ feltételeknek kell teljesülniük:
– az adatgyûjtés alatt minden feltételnek teljes mértékben változatlannak kellene lennie, a vizsgált populációnak, orvosi technikának, gyógyszereknek, diagnózis szerkezetnek és így tovább. Mivel ez az esetek túlnyomó többségében nem teljesül, ezért a hosszú ideig tartó megfigyelések esetén szembe kell néznünk azzal a lehetõséggel, hogy a felmérés egyes szakaszaiban esetleg nem is ugyanazoknak a tényezõknek a hatásait, nem is ugyanazt a dolgot vizsgáljuk,
– abban az esetben, ha a vizsgálat hosszú ideig tart, elfedheti a rövid ideig tartó esetleg periodikus, szezonális ingadozásokat. Elképzelhetõ ugyanis, hogy a teljesítmény éves szinten jó minõségû, van azonban egy nap vagy egy hét vagy hónap, amikor a minõség nem elfogadható. A továbblépéshez ezen idõtartam behatárolása lenne feltétlenül szükséges.

4.2. A minõség és az esetszám kapcsolata
     Az eddigi vizsgálatok eredményei szerint a szolgáltató által végzett ellátás mennyisége és minõsége között kapcsolat áll fenn. Vannak olyan területek, ahol a nagyobb mennyiségû szolgáltatás kimutathatóan jobb minõséggel párosul. A szakirodalom sok tanulmányt közöl a volumen és az eredmény (outcome) közötti kapcsolatról.
     A legkiterjedtebben elemzett területek a következõk: abdominális aorta aneurizma operáció, akut szívizom infarktus kezelése, appendectomia, epevezeték mûtét, szívkatéterezés, koronária bypass mûtét, combcsont törés, sérv mûtét, hysterectomia, gasztrointesztinális mûtétek, beteg újszülöttek kezelése, prosztatamûtét, gyomormûtét, csípõprotézis és az érsebészet. A felmérések a minõséget négy mutató (outcomes) segítségével vizsgálják: halálozás a kórházban, mortalitás meghatározott idõtartamon belül, egészségi állapot mutatók (measures) és komplikációk, valamint a tartós kórházi ápolások, mint a komplikációk jelzõ (proxy) értékû paraméterei. Az eredmények azt mutatták, hogy a nagyobb mennyiség jobb minõséget eredményez (Banta, és Bos, 1991; Banta, Engel és Scherstén, 1992). A legtöbb tanulmány a kórházi esetszámot vizsgálja, emellett azonban az egy orvosra jutó esetszám is kimutatható kapcsolatban áll a minõséggel. Az egyik elsõ ilyen jellegû felmérés az egy sebészre esõ esetszám hatását vizsgálta New York Államban, ahol a CABG mûtétet végzõ kórházak számát a felmérés eredménye alapján 27-re korlátozta az egészségügyi tervezés (Hannan, O’Donnell, Kilburn és mtsai., 1989). A korlátozás következtében a kórházankénti CABG mûtétek száma 25%-al nõtt és átlagosan elérte az 500 beavatkozást évente.
     Az Egyesült Államokban például több felmérés tapasztalatai is arra utalnak, hogy a nagyobb, városi oktató korházakban általában jobb a minõség, mint a kisebb, vidéki nem oktató kórházakban (Keeler, Rubenstein, Kahn és mtsai., 1992). [Az Egyesült Államokban a 400-500 ágyas kórházak már nagy kórháznak számítanak.] Az optimális ellátórendszer tervezésnek (Optimal Facilities Planning, OFP) nevezett módszer segítségével határozható meg az, hogy a meglevõ vagy új ellátást végzõ egységbõl hány szükséges, milyen kapacitással rendelkezzenek és hol helyezkedjenek el ahhoz, hogy a haszon (kimenet, eredmény) a maximális legyen (Feeny, Guyatt, Tugwell, 1986).
     Egyes országok, mint például Hollandia, Franciaország, Egyesült Királyság és Svédország természetes módon centralizálnak bizonyos eljárásokat, számos európai országban nem ez a helyzet (Banta és Gulácsi, 1997).
     A hazai kórházakban a hazai felmérések szerint, nagyon sok fajta beavatkozás (mûtét, terápia) elvégzésére kerül sor, az egy kórházra, osztályra, orvosra jutó esetszám azonban sokszor igen alacsony. (Gulácsi, Kovács, Demény és mtsai., 1996; Gulácsi, Tatár Kiss, Kovács, 1996/1-2) Ez egyrészt problematikus, hiszen az egy osztály, egy team és egy sebész által mûtött, egy adott mûtéti csoportba tartozó esetek száma és a mûtéti mortalitás valamint a mûtéti kimenet (outcome) kapcsolata sok területen bizonyítottan összefügg. Másrészt, az igen sok kis esetszámban elõforduló mûtét jelentõs nehézségeket okoz a kórházi protokollok területén is. Nagyszámú protokoll elõállítása igen idõigényes (és drága), kis esetszámok esetén a protokollok megfelelõségének, hatékonyságának bizonyítása pedig részben igen költséges, részben a kis esetszámok miatt lehetetlen. Annak a dokumentálása, hogy a gyakorlat a protokollok szerint történik, illetve a protokollok karbantartása nagy mennyiségû, kis esetszámú mûtétek esetén szintén nagyon költséges, sok esetben pedig nem is lehetséges.
     A megoldás a fejlett országok gyakorlatának megfelelõen a profilszûkítés és az egy mûtéti csoportba tartozó esetszám növelése lehet.
Általános irányelvet igen nehéz megfogalmazni ezen a területen, de általában elmondható, hogy például az egy szolgáltatóra esõ évenkénti mûtéti esetszám általánosan elfogadott minimuma 50 mûtét/év (egy adott típusú mûtét esetén, pl. emlõrák).
     A kórházak esetszáma és a költségek is kapcsolatban állnak egymással. Egyes felmérések azt mutatják, hogy a nagyobb esetszám esetén az egy szolgáltatásra esõ költség alacsonyabb (economies of scale)⁽⁵⁾ Dranove (1998) Egyesült Államokban végzett felmérései, azt mutatják, hogy ez a hatás különösen a kis kórházakban lehet erõs, míg az évente több mint 10 000 beteget kezelõ intézmények estén már kimutathatatlan.

5. Klinikai (praxis) irányelvek

     Az elmúlt évtizedben a klinikai irányelvek egyre nagyobb mértékben részeivé váltak a klinikai gyakorlatnak. Az irányelvek fejlesztése terén élenjáró országok: az Egyesült Királyság, Hollandia, Finnország, Svédország, Franciaország, az Egyesült Államok, Kanada, Ausztrália és Új-Zéland. A klinikai irányelvek hatást gyakorolnak a betegágy melletti orvosi döntésekre, a mûtétek megtervezésére, lefolyására, valamint az egészségüggyel kapcsolatos kormányzati és finanszírozási döntésekre (Woolf, Grol, Hutchinson és mtsai, 1999.).
     Európai Egyeztetett Irányelv Program megfogalmazás szerint az irányelvek használatának a célja “A tudomány és a praxis közötti szakadék áthidalása: a klinikai praxis irányelvek segítségével hogyan változtatható meg a szolgáltató viselkedése” (Thorsen, és Makela, 1999) Az Egyesült Államokban található Institute of Medicine definíciója szerint a klinikai irányelvek: “szisztematikusan felépített állítások rendszere, amelyek a gyakorló szakembereknek és a betegeknek az egészségügyi ellátással kapcsolatos megfelelõ döntéseit segítik elõ az orvostudomány adott területén”(Field és Lohr, 1990).
     Az irányelvet el kell választani más szomszédos fogalmaktól, pl. standardtól. A standardok: “olyan állítások, amelyek: a) a folyamatok vagy az eredmények elfogadható minimumát; vagy b) folyamatok és eredmények kiváló szintjét, vagy c) a folyamatok és eredmények elfogadható sávját rögzítik (Grimshaw és Russel, 1993).

5.1. Az irányelvek iránti érdeklõdés okai
     Az irányelvek vonatkozhatnak a szûrõvizsgálatokra, különbözõ gyógykezelésekre és mûtétes beavatkozásokra, a kórházi kezelés hosszára és az orvostudomány más területeire.
     A klinikai irányelvek létrehozásának igénye és az egyre növekvõ érdeklõdés oka:
– az egészségügyi ellátás egyre emelkedõ költségei,
– az egészségügyi ellátás iránti egyre nagyobb igény,
– egyre drágább egészségügyi technológiák megjelenése,
– az idõsödõ lakosság,
– a jelentõs variabilitás, amely az egyes földrajzi területek és kórházak között figyelhetõk meg, amely felveti a szolgáltatások alul-, vagy túl-használatának a kérdését.
     Az orvosok, egészségügyi döntéshozók valamint a finanszírozók az irányelveket olyan eszköznek tekintik, amely hozzájárul a konzisztensebb, hatékonyabb egészségügy kialakításához, amelynek a segítségével csökkenthetõ a szakadék aközött, amit az orvosok a napi gyakorlatban végeznek (effectiveness) és aközött, amit a tudományos tények/bizonyítékok mutatnak (efficacy).

5.2. Az irányelvek potenciális haszna
     Az irányelvek használata következtében javulhat az egészségügyi ellátás minõsége. Tudományos tények/bizonyítékok támasztják alá azt, hogy az irányelvek képesek az ellátás minõségének javítására (efficacy); az, hogy ez a hatás a napi praxis során is jelentkezik-e (effectiveness), kevésbé bizonyított (Grimshaw és Russel, 1993; EHC, 1993). Ez részben azért van, mert a betegek, orvosok, menedzserek és a finanszírozók másképp definiálják a minõséget, másrészt a jelenlegi tudásunk az irányelvek gyakorlati hasznáról (effectiveness) igen korlátozott. Az ugyanis, hogy jó irányelveket tudunk létrehozni, nem biztosítja azt, hogy azokat a gyakorlatban használni is fogják. (Feder, Eccles és Grol, 1999)
     Cabana, Rand, Powe és mtsai. (1999) szerint a klinikai irányelveket az orvosok sokszor nem használják, amelynek a legfõbb okai a következõk: az orvosok
– nem ismerik az irányelveket, nem tudnak azok létezésérõl, a különbségek jelentõsek, az USPSTF (United States Preventive Services Task Force) asthma irányelvét az orvosok 1%-a, míg a kanyaró irányelvet az orvosok 54,5%-a ismerte 1997-ben,
– tudnak az irányelvrõl, de nem ismerik azt, hogy mit tartalmaz,
– nem értenek egyet az irányelvben foglaltakkal,
– nem bíznak benne, hogy az irányelv használatával növelhetõ a hatékonyság,
– nem tartják fontosnak az adott területen elérhetõ eredményt, illetve nem értenek egyet azzal, hogy az adott területen az irányelv által megfogalmazott eredmény a legfontosabb,
– nem fogadják el az irányelvet, mert az ellentmond a korábban alkalmazott gyakorlatnak,
– sokan „külsõ” hatások miatt nem használják az irányelveket, amelyek a következõk: nehéz az irányelv használata, megterhelõ, konfúzus.
Az irányelvek használata haszonnal jár: a) a betegek; és b) az egészségügyi szakemberek számára egyaránt, amelyek a következõk:

a) a betegek
     Az irányelvek jobb minõségû ellátást biztosítanak a betegek számára. Mivel az irányelvek használatának eredményeképpen csökken az ellátás inkonzisztenciája, variabilitása, megnõ az esélye annak, hogy ugyanaz a beteg ugyanabban a terápiában részesül, bármelyik kórházba is kerüljön felvételre.
     Az irányelveknek a betegek számára készített verziója (consumer version), amely a betegek számára érthetõen íródik, lehetõséget ad a betegnek a terápiás lehetõségekkel való megismerkedésre és a megfelelõ döntésre, így a betegeknek az egészségüggyel és az orvosokkal való együttmûködõ képessége jelentõsen javul. Az irányelvek hatással vannak a döntéshozásra és az egészségpolitikára, hiszen felhívják a figyelmet a problematikus területekre, az eddig az ellátásból kimaradt magas rizikójú csoportokra.

b) egészségügyi szakemberek
     Az irányelvek javíthatják a klinikai döntések minõségét. Az irányelvek segítenek a szakembereknek a klinikai döntések meghozatalában bizonytalanság esetén és segítenek a véleményeken, hiedelmeken és a megszokáson alapuló orvoslás megváltoztatásában. A tudományos tényeken/bizonyítékon alapuló irányelvek pontosan leírják, hogy mely beavatkozások eredményeznek hasznot a betegek számára, és pontosan dokumentálják az ezt alátámasztó adatok minõségét. Figyelmeztetik a szakembereket azokra a beavatkozásokra, amelyeket nem támasztanak alá tudományos bizonyítékok, hangsúlyozzák a kritikus elemzések szükségességét és felhívják a klinikusok figyelmét a nem hatékony (ineffective), veszélyes és a hiábavaló beavatkozásokra.

5.3. Az irányelvek potenciális veszélye és kára
     Az irányelvek használatának legnagyobb korlátja és veszélye az, hogy a javasolt irányelv esetleg rossz. Az emberi hibáktól (egyes információk túlértékelése) függetlenül három oka is lehet annak, hogy az irányelveket létrehozó csoportok hibás választ adnak arra a kérdésre, hogy mi is a legjobb a betegnek: a) hiányzó, elégtelen vagy félrevezetõ tudományos bizonyítékok; b) a szakmai összetétel és a tapasztalat torzító hatása; c) a betegek szükségletei.

a) hiányzó, elégtelen vagy félrevezetõ tudományos bizonyítékok
     A javaslatok egy része esetén a tudományos tények/bizonyítékok gyakran nem állnak rendelkezésre, míg máskor félrevezetõk, illetve félre értelmezik a tudományos tényeket. Az egészségügyben használatos orvosi és ápolási tevékenységek hatásosságáról, hatékonyságáról és megfelelõségérõl csak az esetek kisebb részében állnak rendelkezésre tudományos bizonyítékok. Azokon a területeken, ahol tudományos vizsgálatok eredményei rendelkezésre állnak, ezeknek az eredményeknek a validitása, általánosíthatósága korlátozott lehet illetve az eredmény különbözõ hibákkal terhelt. Az irányelveket létrehozó csoportnak nem mindig van meg a lehetõsége arra, hogy az adott területen hozzáférhetõ legkisebb tudományos bizonyítékot is összegyûjtse és valamennyit figyelembe vegye döntése során. Az irányelveket létrehozó csoport értékítéletei is jelentõsen torzíthatnak.

b) a szakmai összetétel és a tapasztalat torzító hatása
     Az irányelvekben megfogalmazott javaslatokat nagymértékben befolyásolhatja az irányelvet összeállító szakemberek klinikai tapasztalata és szakmai összetétele. Elõfordulhat, hogy az a terápia amiben a csoport tagjai hisznek, esetleg nem hatékony vagy káros a betegek számára. Az egyéni tapasztalatok kivetítése egy nagy és ismeretlen összetételû betegcsoportra számos hiba lehetõségét hordozza.

c) a betegek szükségletei
     A betegek tényleges szükségletei esetleg nem a legfontosabb prioritás az irányelvek létrehozása során. Az irányelvek fõ célja lehet a költségek kontrollja, a társadalom és nem az egyén szükségleteinek való megfelelés illetve sajátos érdekeket is szolgálhat (orvosok, menedzserek, politikusok), emiatt nem felelnek meg a betegek szükségleteinek. A potenciális veszélyek a legnagyobb mértékben a betegeket érintik. Amennyiben az irányelvben foglalt javaslatok nem a tudományos tényeken/bizonyítékokon alapulnak, akkor az ellátás lehet az egyébként lehetségesnél kevésbé hatékony, nem hatékony illetve káros. A tudományos bizonyítékok (például RCT vizsgálat)⁽⁶⁾ azonban nem elegendõek, hiszen az RCT vizsgálatba bevont populáció eltérhet (és az esetek nagy részében el is tér) a klinikus által kezelt betegpopulációtól, ebben az esetben az individuum, a beteg személyes szükséglete a terápiás döntések során elsikkad(hat).Ez a probléma a tudományos alapú egészségügy eredményeinek felhasználásával és az irányelvek ennek megfelelõ használatával a probléma jórészt kiküszöbölhetõ. Problémák forrásai lehetnek a túlságosan tág javaslatok, a “biankó javaslatok” az opciók nagy száma túlzottan nagy teret biztosít az orvosok személyes tapasztalatán és meggyõzõdésén alapuló döntéseinek.
     Az irányelvek negatívan érinthetik a népegészségügyi és az egészségpolitikát, hiszen az irányelv javasolhat olyan szûrés, diagnosztika vagy beavatkozás elvégzését, amely nem (PSA szûrés) vagy gyenge (oszteoporózis szûrése és terápiája) tudományos bizonyítékokon alapul, illetve nem költség-hatékony (Schröder és Boyle 1993; Chodak, 1994; Chodak és Thisted, 1994; Krahn, Mahoney, Eckman és mtsai., 1994; The PSA test, 1995; Brown, 1995; Albertsen, Fryback, Storer és mtsai. 1995; Gulácsi, Kovács, Vass és mtsai. 1996)
     A nem költség hatékony szolgáltatás biztosítása során rossz hatékonysággal használják fel a forrásokat és nem marad a megfelelõ szolgáltatások finanszírozására. Ennek az ellenkezõje is elõfordul, amikor helytelen javaslatok hatására a finanszírozásból hatékony és költség-hatékony egészségügyi szolgáltatások is kikerülnek, illetve nem kerülnek finanszírozásra. A szakemberek számára is komoly gondot jelentenek a nem megfelelõ és nemegyszer egymásnak is ellentmondó irányelvek használata. A klinikusok számára az is veszélyt jelenthet, hogy az audit és más külsõ és belsõ minõségfelmérés során a nem megfelelõ irányelvek alapján történt felmérés a menedzsmentet helytelenül informálja a klinikus munkájának minõségérõl.

5.4. Mely területen célszerû irányelveket létrehozni?
     Irányelvek az egészségügyi ellátás számos területén képezhetõk, az elsõ lépésben éppen ezért rangsorolni kell, hogy mely területeken célszerû irányelvet létrehozni. Az irányelvek vonatkozhatnak:
– állapotokra (koronária betegségek),
– folyamatokra (például histerectomia),
– eredményre (túlélés, fertõzés, stb.).

Figyelembe veendõ tényezõk:
– mortalitás és morbiditás (önmagában nézve ez a két tényezõ a prioritás felállítása során félrevezetõ is lehet, hiszen abból, hogy valamely betegség mortalitása, vagy morbiditása jelentõs, nem következik az, hogy hatékonyan és költség-hatékonyan tenni is lehet ellene valamit),
– a napi gyakorlat megfelelõsége ezen a területen (appropriateness), az alul- és túlhasználat (underuse, overuse) szintje az adott területen,
– a rendelkezésre álló tudományos bizonyítékok,
– plafon hatás (ceiling effect), amely azt jelenti, hogy esetleg az aktuális hatékonyság olyan közel van a maximálisan elérhetõ haszon szintjéhez (hatásosság) vagy a benchmarking segítségével kitûzött célhoz, hogy a csökkenõ marginális haszon miatt esetleg egy egységnyi hatékonyság növekedés hosszú idõ alatt és/vagy nagy költséggel érhetõ el.

5.5. A tudományos tények/bizonyítékok felhasználása az irányelvek képzése során
     Az irányelvek képzése elõtt össze kell gyûjteni az összes rendelkezésre álló releváns tudományos tényeket/bizonyítékokat, ehhez fel kell kutatni a tudományos tények/bizonyítékok forrásait, azonosítani kell a tudományos tények/bizonyítékok szintjeit, kategóriáit. (2. táblázat) Mivel az irányelvek alapjául szolgáló tudományos tények/bizonyítékok minõsége különbözõ, az irányelvek javaslatainak “ereje” megbízhatósága is különbözõ lesz. Az A-D besorolást minden esetben célszerû feltüntetni a klinikai irányelveknél. (3. táblázat)
 

 

Minõségi kategória	Tudományos bizonyítékok
I.	Erõs tudományos bizonyíték, amely legalább egy, tökéletesen kivitelezett, megfelelõ méretû randiomizált kontrollált vizsgálatbók (RCT), vagy több kisebb RCT meta-analízisébõl származik.
II-1.	Tudományos bizonyíték, amely jól megtereveztt, nem randomizált kontrollált vizsgálatból származik.
II-2.	Tudományos bizonyíték, amely jól megtervezett kohorsz vagy esetkontroll (casecontrol) analízisbõl és lehetõleg több centrumtól vagy kutatócsoporttól származik.
II-3.	Tudományos bizonyíték, amely esettanulmányokból, illetve jelentõs eredményre vezetõ nem kontrollált felmérésbõl származik.
III.	Vezetõ szakmai szervezetek klinikai tapasztalatokon alapuló véleménye, leíró tanulmányok vagy szakértõi csoportok véleménye.
IV.	Nem megfelelõ, metodikai problémákkal terhelt (esetszám, nem eléggé átfogó, follow-up) vagy egymásnak ellentmondó tudományos bizonyítékok

2. táblázat – A tudományos bizonyítékok minõségi kategóriái; rangsor
Forrás: Az 'US Preventive Services Task Force' (1989) ajánlása alapján.

 

Az irányelvek javaslatainak ereje - kategóriák	A kategóriák pontos leírása
A	Az irányelv javaslatai közvetlenül az I. kategóriájú tudományos tényeken/bizonyítékokon alapulnak
B	Az irányelv javaslatai közvetlenül a II. kategóriájú tudományos tényeken/bizonyítékokon, illetve az I. kategóriájú bizonyítékok extrapolációján alapulnak.
C	Az irányelv javaslatai közvetlenül a III. kategóriájú tudományos tényeken/bizonyítékokon, illetve az I. vagy II. kategóriájú bizonyítélkok extrapolációján alapulnak.
D	Az irányelv javaslatai közvetlenül a iv. kategóriájú tudományos tényeken/bizonyítékokon, illetve az I., II. vagy III. kategóriájú bizonbyítékok extrapolációján alapulnak.

3. táblázat – A klinikai irányelvek „ereje”
Forrás: Shekelle, Woolf, Eccles és mtsai. 1999.

5.6. Irányelvekkel szemben támasztott követelmények
     Az irányelveknek eleget kell tenniük a következõ követelményeknek:
– érvényesség (validitás): Az irányelvek validak, ha használatuk eredményeképpen az egészségi állapotban elérhetõ nyereség és a szükséges költségek az elõre jelzett értéknek megfelelõk. (Lohr, 1992)
– költség-hatékonyság: Az egészségügyi ellátás minõségének a javulása elfogadható költségekkel jár. Amennyiben az irányelv figyelmen kívül hagyja a költségeket és csak az egészségi állapotban bekövetkezõ haszonra koncentrál, az irányelv bevezetése esetleg igen jelentõs költségekkel járna, amely nem arányos a betegek egészségi nyereségével,
– reprodukálhatóság: – Azonos tudományos tények/bizonyítékok felhasználásával egy másik irányelv fejlesztõ csoport ugyanazokat javaslatokat tenné, azonos (vagy tartalmilag, lényegileg megegyezõ) irányelvet hozna létre,
– megbízhatóság: – Azonos klinikai körülmények között egy másik szakember ugyanúgy alkalmazná az irányelv javaslatait a gyakorlatban,
– reprezentativitás: – Az irányelv reprezentálja az adott terület valamennyi kulcs diszciplínáját és érdekcsoportját, különös tekintettel a betegekre,
– klinikai alkalmazhatóság: – A „célpopuláció” a tudományos tényeknek/bizonyítékoknak megfelelõen kerül definiálásra,
– flexibilitás: – Az irányelv identifikálja a kivételeket és figyelembe veszi a betegek preferenciáit,
– világos megfogalmazás: – Az irányelv precíz definíciókat használ felhasználóbarát formában,
– részletes és pontos dokumentáció: – Az irányelvfejlesztés folyamata részletesen dokumentált: a résztvevõk, alkalmazott metodika, feltételezése és felhasznált tudományos tények/bizonyítékok,
– periodikus átvizsgálás: – Az irányelveket periodikusan át kell vizsgálni és szükség esetén módosítani,
– disszemináció⁽⁷⁾: – Az a folyamat amelynek eredményeképpen a potenciális felhasználó számára hozzáférhetõekké válnak az irányelvek,
– implementáció⁽⁸⁾: – A felhasználók döntéseik során figyelembe veszik az irányelv ajánlásait. Az implementáció sokkal aktívabb folyamat, mint a disszemináció, figyelembe veszi a helyi felhasználó sajátos igényeit, és aktívan elõsegíti a (diagnosztikus, terápiás) szokások megváltozását.
     A klinikai irányelvek keresése igen problematikus, igen sok irányelv nem indexelt a szokásszerûen igénybe vett biomedikális adatbázisokban, a következõ honlapokon azonban igen sok irányelv található.

5.6.1.  Az irányelvek képzésére széles körben használatos módszer:
RAND/UCLA Megfelelõség Módszer
     Kiválóan használható a klinikai irányelvek képzésére a gyakorlatban a RAND által létrehozott metodika, a RAND-UCLA “megfelelõség módszer” (RAND-UCLA appropriateness method, RAM). A RAM a tudományos bizonyítékok és a szakmai tapasztalatok alapján törekszik a megfelelõ praxis leírására, miközben azonosítja a szükségesnél többször (oversuse) illetve kevesebbszer (undersuse) használatos beavatkozásokat az adott területen (Brook, Chassin és Fink, 1991; Kahan, Bernstein és Leape, 1994; Brook, 1994; Seematter-Bagnoud, Vader, Wietlisbach és mtsai, 1999).

5.7.  Az irányelvek struktúrája
Az irányelvek struktúrájának egységesülési folyamata igen felgyorsult az elmúlt években. Terrence és mtsai (1999) szerint az irányelvek a következõ standardokkal írhatók le:
1. Az irányelv célja pontosan meghatározott.
2. Az irányelv oka és fontossága ismertetésre kerül.
3. Az irányelv fejlesztésének folyamatában résztvevõ szakemberek és a szakmai területük pontosan meghatározott.
4. A megcélzott egészségügyi probléma vagy technológia pontosan meghatározott.
5. A megcélzott betegpopuláció pontosan meghatározott.
6. Azoknak a köre, akik az irányelvrõl hallani fognak, illetve a felhasználók tervezett köre pontosan meghatározott.
7. A klinikusok és a betegek számára rendelkezésre álló legfõbb preventív, diagnosztikus vagy terápiás lehetõségek köre pontosan meghatározott.
8. Az eredmény pontosan meghatározott.
9. Az folyamat, ahogyan az irányelv külsõ szakmai ellenõrzése (external review) megtörtént, pontosan meghatározott.
10. Az irányelv lejárásának, vagy a tervezett felülvizsgálatnak az idõpontja pontosan meghatározott.
11. A tudományos bizonyítékok azonosításának a módszere, idõpontja pontosan meghatározott.
12. Az az idõintervallum, amely esetén tudományos bizonyítékok azonosítása történt, pontosan meghatározott.
13. A felhasznált és idézett tudományos bizonyítékok és komplett referenciák listája mellékelt.
14. Az adatok nyerésének a metodikája pontosan meghatározott.
15. A tudományos bizonyítékok rangsorolására és osztályozására használt metodika pontosan meghatározott.
16. Az a jól leírt metodika, amely segítségével a tudományos bizonyítékok és a szakértõi vélemények összegzésre kerültek pontosan meghatározott.
17. A jellegzetes egészségügyi tevékenységek haszna és kára pontosan meghatározott.
18. A haszon és a kár számszerûsített.
19. A jellegzetes egészségügyi tevékenységek hatása a költségekre pontosan meghatározott.
20. A költség számszerûsített.
21. Az irányelvek készítõi által a javaslatok készítése során használt értékítéletek szerepe pontosan meghatározott.
22. A betegek preferenciáinak a szerepe pontosan meghatározott.
23. A javaslatok specifikusak és megfelelnek az irányelvek hangsúlyozott céljainak.
24. A javaslatok osztályozottak a tudományos bizonyítékok erejének megfelelõen.
25. A javaslatok flexibilitása pontosan meghatározott.
     Ezek a szempontok egyre inkább érvényesülnek a gyakorlatban is. Shaneyfelt, Mayo-Smith és Rothwangl (1999) (1999) a MEDLINE által 1985 és 1997 között publikált 279 klinikai irányelv kritikai elemzését végezték el, eredményeik szerint a legnagyobb fejlõdésre az irányelvek céljának a meghatározása, valamint a rendelkezésre álló tudományos eredmények elemzése és szintézise terén van szükség.

6. Protokoll

     A protokollok igen szigorúan, rigiden megfogalmazott irányelvek. (www.nzgg.org.nz) A protokollok olyan irányelvek, amelyeket teljes részletességükben követni kell és amelyek az egészségügy igen kis – de nagyon fontos – területein használatosak. Ilyen például az immunizáció, intenzív osztályos beavatkozások, azaz az ellátás olyan területei, ahol rendkívül gyorsan kell cselekedni, mérlegelésre nincs idõ, és ahol az alaplépések igen jól kidolgozva állnak rendelkezésre. A protokollokat alkalmazzák magas rizikójú ellátások területén is, amelyeket “pathway” (ösvényút) irányelveknek is neveznek, például diabetikus ketoacidózis és akut pszichiátriai kórképek esetén. A protokollokra az irányelveknél elmondottak érvényesek. Sok szerzõ a protokollt gyakran a javaslattal, standarddal, kijelentéssel, praxis irányelvvel, praxis mûködési irányelvvel és a klinikai algoritmussal azonos értelemben használja. (Vissers, 1999)

7. Indikátorok
     Az indikátorok⁽⁹⁾ képzésével és használatával kapcsolatos kérdések felé az elmúlt tíz évben jelentõs figyelem irányult, a kutatók, az egészségügyi szolgáltatók (egészségügyi szakemberek, vezetés) és a finanszírozók részérõl egyaránt. (National Library of Healthcare Indicators, 1998; http/:www.jcaho.org; Quality Indicator Project, (QIP) Maryland Hospital Association (MHA): www.ihi.org és www.qiproject.com; Institute of Healthcare Improvement: http://www.ihi.org; Nabitz, Nanitsos és Verkooyen, 1999) Az indikátorok használata részévé vált az akkreditációnak is (The Indicator Measurement System, JCAHO), az akkreditációs kézikönyvek külön fejezetben sorolják fel a használatra javasolt indikátorokat. Az indikátorok képzése és használata volt az egyik sarkalatos pontja a JCAHO Agenda for Change (1989) programjának, amely során célul tûzték ki a szervezetek tényleges teljesítésének vizsgálatát. Ezeken felül igen nagyszámú klinikai indikátor használatos az egészségügy legkülönbözõbb területein (National Library of Healthcare Indicators, 1998; http/:www.jcaho.org), amely egyrészt lehetõvé teszi az adott helyzetben a legjobban használható indikátor kiválasztását, másrészt igen nehézzé teszi a választást és a validálást.

7.1. Az indikátorok dimenziói és fajtái
     Az indikátorok, definíciójukból adódóan a minõség tetszõleges dimenzióinak a mérésére szolgálnak. Indikátor segítségével mérhetjük a 1) a hozzáférhetõséget (accessibility); 2) a megfelelõ idõben történést (timeliness); 3) a hatásosságot (efficacy); 4) a hatékonyságot (effectiveness); 5) a megfelelõséget (appropriateness); 6) az eredményességet (efficiency); 7) a folyamatosságot (continuity); 8) a személyességet (privacy); 9) a bizalmasságot (confidentiality); 10) a betegek és családtagjaik részvételét (participation); 11) a biztonságos mûködést (safety); és a 12) segítõ funkciókat (supportiveness). Mérhetjük a struktúrát, folyamatot és a kimeneti eredményt.
     Kétféle indikátort különböztethetünk meg: az arányszám indikátort illetve az “õrszem” (sentinel) indikátort. Az arányszám esetén a számláló értéke a vizsgált/megtörtént esetek száma, a nevezõben pedig azoknak a betegeknek a száma található, akiknél a vizsgált eset (pl. nosocomiális infekció) bekövetkezhetett volna. Az “õrszem” indikátor egy számérték. Például ilyen indikátor a vértranszfúzió miatt meghalt betegek száma. Eben az esetben nem adható meg a jó minõséget jellemzõ arányszám, hiszen az egyetlen elfogadható érték a nulla.

7.2. Az indikátorok használata: Hogyan kerülhetõk el a gyakoribb hibák?
     Megfigyelni, mérni csak ritkán tudunk közvetlenül. A közvetett mérés nem tökéletes, mert: a) az általánosabb elméleti fogalmak az indikátorok, a megfigyelt változók csak egy részét fogják át; b) az indikátor valami mást is kifejez, ti. a megfigyelési egység specifikus tulajdonságát. A mérés érvényességének (validitásának) kérdése ezért mindig felvetõdik. A validitást általában tudjuk mérni, meg tudjuk mondani, hogy egy mérték ugyanazt a dolgot méri-e, abban azonban nem lehetünk bizonyosak, hogy mi is az a dolog. (Füstös és Kovács, 1989)
     Az indikátorok képzése és használata során számos potenciális problémával kell szembenéznünk, amelyek elkerülése érdekében célszerû az alábbiakat figyelembe venni:
– az indikátorok képzése vagy használata elõtt célszerû a szervezet kulcsfolyamatainak definiálása, hiszen az indikátorok legnagyobb része segítségével a szervezet folyamatait vizsgáljuk, illetve kisebb részben ezek kimeneteit (outcome) vizsgáljuk. Egy szervezeten belül igen nagy számú folyamat és kimenet található, sem idõnk, sem anyagi forrásaink nincsenek ahhoz, hogy valamennyit vizsgáljuk. A rosszul megválasztott indikátor a menedzsment és a szakemberek figyelmét elvonhatja a valóban lényeges kérdésektõl, az ilyen indikátornak való megfelelés ronthatja a minõséget.
– szintén fontos annak a pontos leírása, hogy ki (kik) azok, akik az adott folyamatra meghatározó befolyással vannak, azaz kik az adott (kulcs)folyamatok gazdái. Az indikátorokat szakemberek (orvos, ápoló, más egészségügyi szakember, menedzser) használják, a probléma felismerése csak a szükséges beavatkozásokat lehetõvé tevõ kompetencia és a szervezeten belüli megfelelõ hatáskörrel együtt eredményezhet jobb minõséget. (Fontos, hogy a “gazdák” felismerjék saját felelõsségüket a folyamat minõségének a javítása terén.)
– megfelelõ, valid indikátorok képzéséhez jelentõs minta elemszám szükséges, ahol ez nem adott, az indikátor megtévesztõ. A megfelelõ adatok gyûjtése idõigényes, költséges és sok esetben nincs meg az ehhez szükséges tudás és érdekeltség. Általában elmondható, hogy az outcome indikátorok sokkal nagyobb minta elemszámot igényelnek és képzésük (validálásuk) hosszabb ideig eltart. Abban az esetben, ha jó összefüggés van a folyamat és az outcome között, jobb a folyamatot figyelni. Minden esetben szükséges az indikátor validitásának, szenzitivitásának, specificitásának és megbízhatóságának a vizsgálata és megfelelõségének biztosítása.
– az indikátorok segítségével más kollegák tevékenységét vizsgálják, mivel sok esetben ennek a vizsgálatnak a célja az, hogy hibát találjanak (Hadd mutassuk meg nektek, milyen rosszul is csináljátok valójában!), a szolgáltatott adatok nem tükrözik a realitást. A folyamatok “gazdáinak” bevonása nélkül a minõségbiztosítás ezen területe sem végezhetõ megfelelõen,
– ne vizsgáljunk egy területet csak azért mert “van adatunk”, vagy azért mert “könnyû”, sok esetben ilyen esetben az indikátorok értelmetlenek és használatuk nem jár eredménnyel,
– a beteg állapotától függõen ugyanaz a folyamat jelentõsen különbözõ kimeneti eredményhez vezethet, a betegség súlyossága, a rizikó figyelembe vételele alapvetõ. Jó példa erre az infekciókontroll indikátorok rizikót figyelembe vevõ képzése,
– nem célszerû az indikátorokat gyakran váltogatni, akkor sem, ha minõségfejlesztési célunkat elértük. Igen gyakran a pozitív változások az adatgyûjtés változása, a kezdetben tapasztalható fokozott figyelem, és más tényezõk miatt részben látszólagosak, és ez az eredmény hosszabb távon nem tartható fenn.
Az esetszám, az adatok minõsége, a betegek rizikójának és a betegségek súlyosságának a figyelembevétele mellett igen lényeges az, hogy az indikátor és az kimeneti eredmény között van-e tudományos bizonyítékokkal alátámasztható kapcsolat. Sok esetben ez a kapcsolat hiányzik. Jessee és Schranz (1990) által közölt és igen gyakran idézett HCFA (US Health Care Financing Administration) és a Joint Commission (Joint Commission on Accreditation of Health Care Organisations) felmérés eredménye szerint például a mortalitási arány és a kórházi minõség között nem volt összefüggés, ezért a mortalitási arány indikátorként nem használható. Más szerzõk is hasonló következtetésre jutottak (Dubois, 1990). Mások rámutattak arra, hogy más indikátorok, például a korai kórházi újrafelvételre vonatkozók esetén, a betegek rizikója és a kórházi adottságok mellett figyelembe kell venni a finanszírozást, hiszen a korai újrafelvétel különbözõ DRG-kategóriák⁽¹⁰⁾ esetén jelentõsen eltérõ. (Thomas és Holloway, 1991) Az indikátorok képzése és használata során jelentõs problémák forrása a rutinszerûen gyûjtött adatok rossz minõsége. (Davies és Lampel, 1998) DesHarnis és Simpson (1992) arra hívja fel a figyelmet, hogy a különbözõ hatékonyságú egészségüggyel rendelkezõ országok esetén problematikus az indikátorok átvétele és használata, hiszen az interpretáció jelentõs hibával lehet terhelt.

Honlapok
Quality Indicator Project, (QIP) Maryland Hospital Association (MHA): www.ihi.org és www.qiproject.com
Institute of Healthcare Improvement: http://www.ihi.org
Magyar nyelvû szakmai anyagok: http://www.hudir.hu/Health
Házipatika, egészségrõl interneten: http://www.hazipatika.com
Telemedicina: http://www.futuris.hu
Netherlands Institute of Primary Health Care: http://www.nivel.nl
British Medical Journal: http://www.bmj.com
Agency for Health Care Policy and Research: http://text.nlm.nih.gov/ftrs/dbaccess/ahcpr és http://www.ahcpr.gov/cgi-bin/gilssrch.pl
Canadian Medical Association Clinical Practice Guidelines: http://www.cma.ca/cpgs
Scottish Intercollegiate Guidelines Network: http://pc47.cee.hw.ac.uk/sign/home.htm
Health Service Research Unit: http://www.abdn.ac.uk/public_health/hsru/icc.html
Agencia de Evaluación de Technologias Sanitarias: www.isciii.es./aets/
Agency for Health Care Policy: www.ahcpr.gov
Alberta Heritage Foundation for Medical Research: www.ahfmr.ca
National Agency for Accreditation and Evaluation in Health: www.upml..fr/andem/andem.htm
Catalan Agency for Health Technology Assessment: www.aatm.es
Canadian Coordinating Office for Health Technology Assessement: www.ccohta.ca
Counseil d”évaluation des technologies de la santé du Québec: www.msss.gouv.qc.ca/cets/
The NHS Centre for Reviews and Dissemination: www.york.ac.uk/inst/crd/
Danish Institute for Health Services Research and Development: www.dsi.dk
FinOHTA – Finnish Office for Health Care Technology Assessment: www.stakes.fi
Medicare Services Advisory Committee, Ausztrália: www.health.gov.au/msac
National Co-ordinating Centre for Health Technology Assessment, Egyesült Királyság: www.soton.ac.uk/~hta/
The Clearing House for Health Outcomes and Health Technology Assessment, Új-Zéland: http://nzhta,chmeds.ac.nz/
The Swedish Council on Technology Assessment in Health Care, Svédország: www.sbu.se
Scottish Health Purchasing Information Centre, Egyesült Királyság: www.nahat.net/shpic/
TNO’s HTA Group – The Netherlands Organisation for Applied Scientific Research, Hollandia: www.tno.nl/insight/pg/index.html

Irodalom:
1. Agenda for Change, (1989) Quality Review Bulletin, Vol. 15. No. 11, November 1989, 330-339.
2. Albertsen, P.C., Fryback, D.G., Storer, B.E. és mtsai. (1995) Long-term survival among men with conservatively treated localized prostate cancer. JAMA, August 23/30, 1995-Vol 274, No 8, 626-631.
3. Argyll, R.D. (1869) On an interesting series of eye symptoms in a case of spinal disease. Edinburgh Medical Journal 1869; 14:696-708.
4. Banta, D. és Bos, M. (1991) The relation between quantity and quality with coronary artery bypass graft (CABG) surgery, Health Policy 18 (1991) 1-10.
5. Banta, D., Engel, G. és Scherstén, T. (1992) Volume and outcome of organ transplantation, International Journal of technology Assessment in Health Care, 8:3 (1992), 490-505.
6. Banta, D. és Gulácsi, L. (1997) Outcomes of health care in Europe, European Health Care Forum; Analysis of Current Strategies, WHO Regional Publications, European Series, No 72, 201-213.
7. Banta D., Gulácsi L., Az egészségügy eredményei Európában 2/1., Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1997, 35, 3, 218-229
8. Boyle Creps, L, Colfey, R.J., Warner, P.A. és mtsai. (1992) Integrating Total Quality Management and Quality Assurance at the University of Michigan Medical Center, Quality Review Bulletin, August 1992
9. Brook, R.H., Chassin, M.R. és Fink, A. (1991) A method for the detailed assessment of the appropriateness of medical technologies, Santa Monica, RAND, 1991.
10. Brook, R.H. (1994) The RAND/UCLA Appropriateness method, in: McCormick, K.A., Moore, S.R., Siegel, S. Methodology Perspectives, Rockville, MD: US-DHHS, 1994:59-70.
11. Brown, E. (1995) Reassessment of Transrectal Ultrasonography. Diagnostic and Therapeutic Technology Assessment, Department of Technology Assessment, American Medical Association, Chicago, 1995.
12. Cabana, M.D., Rand, C.S., Powe, N.R. és mtsai. (1999) Why don’t physicians follow clinical practice guidelines? JAMA, October 20, 1999. Vol. 282, No. 15. 1458-1465.
13. CCHSA’s Performance Indicators (1998) A survey on the use and usefulness of six indicators, Canadian Council on Health Services Accreditation, 1998 September.
14. Chodak, G.W. (1994) Screening for Prostate Cancer, The Debate Continues, Editorials, JAMA, September 14, 1994-Vol 272, No 10, 813-815.
15. Chodak, G.W. és Thisted R.A. (1994) Results of Conservative Management of Clinically Localized Prostate Cancer, The New England Journal of Medicine, January 27, 1994, 242-247.
16. Davies, H.T.O. és Lampel, J. (1998) Trust in performance indicators? Quality in Health Care 1998;7:159-162.
17. DesHarnis, S.I (1990) Current uses of large data sets to assess the quality of providers, International Journal of Technology Assessment in Health Care, 6 (1990), 229-238.
18. DesHarnis, S.I. és Simpson, N. (1992) Indices for monitoring hospital outcomes in developed countries, Health Policy, 21 (1992) 1-5.
19. Donabedian, A. (1982) Explorations in quality assessment and monitoring, Volume II.; The criteria and standards of quality, Health Administration Press, Ann Arbor, Michigan, 1982.
20. Dranove, D. (1998) Economies of scale in non-revenue producing cost centers: implications for hospital mergers, Journal of Health Economics, 17 (1998) 69-83.
21. Dubois, R.W. (1990) Inherent limitations of hospital death rates to assess quality, International Journal of Technology Assessment in Health Care, 6 (1990), 220-228.
22. EHC, (1993) Effective Healthcare, Implementing clinical practice guidelines, 1994 No. 8.
23. Feder, G., Eccles, M., Grol, R. és mtsai. (1999) Using clinical guidelines, BMJ 1999:318:728-730.
24. Feeny, D., Guyatt, G., Tugwell, P. (1986) Health care technology: effectiveness, efficiency and public policy, The Canadian Medical Association, 1986.
25. Field, M.J. és Lohr, K.N. (1990) Clinical practice guidelines: directions for a new program, Washington DC: National Academy Press, 1990.
26. Flood, A.B. (1990) Peaks and pits of using large databases to measure of care, International Journal of Technology Assessment in Health Care, 6 (1990), 253-262.
27. Füstös, L. és Kovács, E. (1989) A számítógépes adatelemzés statisztikai módszerei, Tankönyvkiadó, Budapest, 1989, 14.
28. Goldmann, D.A. (1997) Sustaining CQI, International Journal for Quality in Health Care Vol. 9. No. 1 7-9.
29. Green, J., Wintfeld, N., Krasner, M. és mtsai. (1997) In search of America’s Best Hospitals, JAMA, April 9, 1997-Vol. 277, No. 14, 1152-1155.
30. Grimshaw, J.M. és Russel, I.T. (1993) Effect of clinical guidelines on medical practice; a systematic review of rigorous evaluations, Lancet1993; 342:1317-1322.
31. Gulácsi, L., Kovács A., Vass L. és mtsai. (1996) A prosztatrákszûrés hatása az élettartamra, életminõségre és a költségek alakulására; egészségügyi technológia elemzés, 1., Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1996, 34, 3, 220-245.
32. Gulácsi, L., Kovács, A., Demény B. és mtsai. (1996) Az emlõrákszûrés és -terápia. Egészségügyi technológia elemzés 2/1., Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1996, 34, 4, 320-333.
33. Gulácsi, L., Tatár Kiss, Zs., Kovács, A. és mtsai. (1996/1) A szövõdménymentes gyógyulásért 7.; Javaslatok a kórházi sebfertõzés surveillance program 25 magyarországi kórházban, 1995-1996 alapján, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1996, 34, 6, 23-48.
34. Gulácsi, L., Tatár Kiss, Zs., Kovács A., és mtsai. (1996/2) A szövõdménymentes gyógyulásért 6.; Kórházi sebfertõzés surveillance program 25 magyarországi kórházban, 1995-1996, Egészségügyi Gazdasági Szemle, 1996, 34, 5, 432-449.
35. Gulácsi, L. (1999) Klinikai kiválóság; technológiaelemzés az egészségügyben, Springer Orvosi Kiadó, 1999.
36. Hannan, E.L., O’Donnell, Kilburn, J.L és mtsai. (1989) Investigation of the relationship between volume and mortality for surgical procedures performed in New York State Hospitals, Journal of the American Medical Association, 262, 1989. 503-510.
37. Jessee, W. és Schranz, C.M. (1990) Medicare mortality rates and hospital quality: are they related? Quality Assurance in Health Care, Vol. 2, No. 2. 137-144.
38. Jménez, R. López, L., Dominguez, D. és mtsai. (1999) Difference between observed and predicted length of stay as an indicator of inpatient care inefficiency, International Journal for Quality in Health Care 1999, Vol. 11, No. 5, 375-384.
39. Kahan, J. Bernstein, S.J., Leape, L.L. (1994) Measuring the necessity of medical procedures, Med Care, 1994;32:357-365.
40. Keeler, E.B., Rubenstein, L.V., Kahn, K.L. és mtsai. (1992) Hospital characteristics and quality of care, JAMA, October, 1992-Vol 268, No. 13, 1709-1714.
41. Kesteloot, K. (1999) Disease management, International Journal of technology Assessment in Health Care, 15:3 (1999), 506-519.
42. Krahn, M.D., Mahoney, J.E., Eckman, M.H. és mtsai. (1994) Screening for prostate cancer, A decision analytic view, JAMA, September 14, 1994, Vol 272, No. 10.
43. Lawthers, A.G., Rozanski, B.S., Nizankowski, R. és mtsai. (1999) Using patient survey to measure the quality of outpatient care in Krakow, Poland, International Journal for Quality in Health Care, 1999; Vol. 11. No. 6. 497-506.
44. Lohr, K. (1992) Guidelines for clinical practice, From development to use, Institute of medicine, Washington DC: National Academy Press, 1992.
45. Marwick, C. (1995) Another health care idea: Disease management, JAMA, 1995, 274-1416-1417.
46. Mohr, J.J., Mahoney, C.C., Nelson, E.C. és mtsai., (1996) Improving health care, Part 3: clinical benchmarking for best patient care, Journal on Quality Improvement, Vol. 22, No. 9, 599-614.
47. Montalto, M. Portelli, R. és Collopy, B. (1999) Measuring the quality of hospital in the home care: a clinical indicator approach, International Journal for Quality in Health Care 1999, Vol. 11, No. 5, 413-419.
48. Nabitz, U., Nanitsos, P. és Verkooyen, T. (1999) Developing an indicator system for a health care centre, health Information Developments in the Netherlands, April. 1999, 46-51.
49. National Library of Healthcare Indicators (1998) Joint Commission on Accreditation of healthcare Organisations, 1998.
50. Schröder, F.H. és Boyle P. (1993) Screening for Porstate Cancer - Necessity or Nonsense?, Eur. J. Cancer Vol. 29A, No. 5., pp. 656-661, 1993.
51. Seematter-Bagnoud, L., Vader, J.P., Wietlisbach, V. és mtsai, (1999) Overuse and underuse of diagnostic upper gastrointestinal endoscopy in various clinical settings, International Journal for Quality of Health Care, Vol.11, No. 4, pp. 301-308.
52. Shekelle, P.G., Woolf, S.H., Eccles, M. és mtsai. (1999) Developing guidelines, BMJ, 318, 27 February 1999, 593-596.
53. Temple, S. (1990) Problems in the use of large data sets to assess effectiveness, International Journal of Technology Assessment in Health Care, 6 (1990), 211-219.
54. Shaneyfelt TM, Mayo-Smith MF, Rothwangl J (1999) Are guidelines following guidelines? JAMA 281, 20, 1900-1905.
55. The PSA test in early detection of Prostate Cancer, Final Report, February, 1995, Health Services Utilization and Research Commission, Saskatoon, Canada.
56. Thomas, J.W. és Holloway, J.J. (1991) Investigating early readmission as an indicator for quality of care studies, April, 1991, Vol. 29, No. 4. 377-394.
57. Thorsen, T. és Makela, M. (1999) Changing professional practice, Theory and practice of clinical guidelines implementation, Danish Institute for Health research and Development, DSI rapport.99-05. (European Commission’s BIOMED-2).
58. Vissers, M. (1999) Diagnostic and therapeutic protocols in medical practice, CIP-DATA Koninklijke Bibliotheek, Den Haag, 1999.
59. Woolf, S.H., Grol, R., Hutchinson, A. és mtsai. (1999) Potential benefits, limitations, and harms of clinical guidelines, BMJ, Vol. 318, 20 February 1999, 527-664.

Lábjegyzetek:
^1. A benchmarking az a folyamat, amellyel azonosítjuk, megmérjük és adaptáljuk a világ bármely szervezetének kiemelkedõ gyakorlatát és folyamatait annak érdekében, hogy segítsük saját szervezetünket a teljesítmény fejlesztésében.
^2.az ún. 80/20-as szabály = a piactevékenység nagy százaléka kisszámú piaci szereplõnek köszönhetõ. [A szerk.]
^3.Kritérium: A teljesítés(ek) elvárt szintje vagy illetve annak a pontos leírása, amely szerint a tevékenység vizsgálható.
^4.Argil betegség (Argyll Robertson Pupil): a direkt és a consensualis pupilla fényreakció (azaz szûkülés) nem váltható ki, de konvergenciára, azaz közelre nézéskor szûkül a pupilla.
^5.Méretgazdaságosság. [A szerk.]
^6.RCT = randomizált kontrollált vizsgálat. [A szerk.]
^7. tkp. szétsugárzás, terjesztés [A szerk.]
^8. gyakorlatba való átültetés, alkalmzás [A szerk.]
^9. Indikátor: a szervezet tevékenységének, funkcióinak, folyamatainak és outcome-jának a mérésére szolgáló eszköz. (JCAHO, 1996)
^10. HBCs-rendszer kidolgozásának alapjául szolgáló amerikai betegosztályozási rendszer(Diagnosis Related Group) [A szerk.]

     Ebben az évben a „Nemdohányzó Világnap” jelmondata azokra a kellemetlenségekre és veszélyekre hívja fel az emberek figyelmét, amit a mások által elszívott cigarettából a környezetünkbe jutott dohányfüst okoz. A dohányiparnak a dohányzás védelmében felhozott érvei közé tartozik az az állítás, hogy a dohányzás „felnõtt emberek szabad választáson alapuló döntése”. Tekintsünk el most attól, hogy maga ez az állítás is félrevezetõ, és tegyük fel azt a (költõi) kérdést: tényleg mindenkinek a sajátdöntésétõl függ, hogy jut-e cigarettafüst a tüdejébe? Nyilvánvaló ugyanis, hogy nagyon sok nemdohányzó ember is kénytelen akarata ellenére dohányfüsttel szennyezett levegõt szívni. Ezt nevezzük a mindennapok nyelvén „passzív dohányzásnak” és ez a passzív dohányzás már semmi esetre sem szabad választás, hanem külsõ kényszer következménye.
     A környezeti dohányfüst, amelynek hatása gyakorlatilag csak a zárt helyiségekben érvényesül, tartalmazza mindazokat a károsító anyagokat – a nikotint, kátrányt, szénmonoxidot, és azt a több mint 4000 féle mérget -, amelyeket a dohányzó ember által beszívott cigarettafüst, bár annál jóval kisebb töménységben. A környezeti dohányfüst töménysége attól függ, hogy milyen nagy a szóban forgó helyiség, hány cigarettát szívtak el benne és milyen a szellõzése. Egy olyan éjszakai szórakozó helyen, bárhelyiségben, ahol „vágni lehet a füstöt”, a nemdohányzó alkalmazottak vizeletében annyi nikotin anyagcsereterméket (kotinint) mutattak ki, mint egy napi 10 szál cigarettát szívó dohányoséban.
     A környezetben lévõ dohányfüst beszívása elsõsorban a kisgyerekek egészségét károsítja. A dohányos szülõk gyermekei életük elsõ két-három évében jóval gyakrabban kapnak légúti fertõzést. A leggyakoribb következmény hörghurut, tüdõgyulladás, középfülgyulladás. Dohányos szülõk gyermekei gyakrabban lesznek asztmások, az asztmás gyerekeken pedig gyakrabban lép fel súlyos fulladásos roham. Azt is megfigyelték, hogy a dohányfüstös környezetben felnövõ gyermekek tüdeje visszamarad a fejlõdésben. A legsúlyosabb következmény azonban, hogy az úgynevezett hirtelen-váratlan bölcsõhalál, - amikor egy látszólag teljesen egészséges csecsemõ álmában meghal és a boncolás sem találja meg ennek az okát -, két-háromszor gyakrabban fordul elõ, ha egyik vagy másik szülõ – esetleg mindkettõ – dohányzik.
     A passzív dohányzás „minõsített” esetének kell tekinteni, amikor az anyaméhben fejlõdõ magzat van kitéve az anyja által – aktívan vagy passzívan – beszívott cigarettafüst hatásának. Természetesen a terhessége alatt aktívan cigarettázó anya magzata szenvedi el a nagyobb ártalmat, de az állapotos anya passzív dohányzása sem elhanyagolható hatású. Terhesség alatti dohányzás esetén gyakoribb a koraszülés, a kis súllyal született és az éretlen újszülött. A dohányos anya újszülöttje átlagosan 350 grammal kisebb súlyú és 1,5 cm-rel rövidebb. Ez a fejlõdésbeli visszamaradás magasabb születési halálozással is jár. Kifejezett fejlõdési rendellenességek (végtaghiány, nyitott szájpadhasadék) is gyakrabban fordulnak elõ, ha a terhesség alatt cigarettázik az anya.
     A környezeti dohányfüst egészségromboló hatása a felnõttekre sem közömbös, bár nem olyan nagy mértékû, mint gyermekek esetében. Sokan vannak, akiket egyszerûen zavar a dohányfüst: köhögést vált ki, csípi a szemüket, viszolyognak attól, hogy hajuk, ruhájuk „bagószagú” lesz. Felnõtteken is az asztmás tünetek rosszabbodását, kötõhártya gyulladást okozhat, ha dohányfüstös helyiségben vannak. A kérdéssel foglalkozó tanulmányok azt vizsgálták, hogy olyan nemdohányzókon, akik otthon vagy a munkahelyükön tartósan és folyamatosan „passzív” dohányosok – házastársuk vagy munkatársaik rendszeresen cigarettáznak -, milyen gyakran fordulnak elõ azok a betegségek, amelyekrõl egyébként már bebizonyosodott, hogy összefüggésben vannak a dohányzással. A vizsgálatok túlnyomó többségében azt találták, hogy a tüdõrák, a szív-érrendszeri betegségek (szívinfarktus) és az idült obstruktív tüdõbetegség gyakoribb ezeken a személyeken, mint azokon, akik dohányfüst mentes környezetben élnek. Ezeknek a vizsgálatoknak az eredményére alapozva például az American Airlines légi kísérõi kártérítési pert indítottak és nyertek a munkáltatójukkal szemben. Valószínûleg ez is hozzájárult ahhoz, hogy ma már gyakorlatilag a világ minden légi járata „nemdohányzó”.
     A dohányipar képviselõi, amikor – elsõsorban a saját kényszerûen nyilvánosságra hozott titkos dokumentumaiban lévõ – bizonyítékok hatására már kénytelenek voltak elismerni a dohányzás egészségkárosító, betegségeket okozó hatását, még akkor is körömszakadtáig tagadták, hogy mások cigarettafüstjének belélegzése bármilyen káros hatású volna. Azzal érveltek, hogy a vizsgálatok eredményei nem egyértelmûek és voltak olyan vizsgálatok is, amelyekben a környezeti dohányfüstnek kitett személyeken sem találták gyakoribbnak a szóban forgó betegségeket. És akkor robbant a bomba! Egy amerikai tudóscsoport 1998-ban részletes elemzésnek vetette alá a megelõzõ öt év ilyen tárgyú közleményeit. Azt találták, hogy azoknak a tanulmányoknak a szerzõi, amelyekben nem mutatták ki a passzív dohányzás egészségkárosító hatását, anyagi kapcsolatban álltak a dohányiparral.
     A „nemdohányzókat védõ” törvény – amellett, hogy jelentõs lépés annak érdekében, hogy munkahelyeken, közintézményekben, a vendéglátásban ne legyünk kénytelenek akaratunk ellenére mások cigarettafüstjével mérgezni önmagunkat – azt az alapigazságot fogalmazza meg, hogy a tiszta levegõ Földünk egyik legnagyobb kincse, amelyet óvni mindannyiunk érdeke – és kötelessége. Tegyünk érte!

Szövetség a Dohányzás Visszaszorításáért

“Dohányzás vagy Egészség” Egyesület Magyar Védõnõk Egyesülete
Magyar Rákellenes Liga Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége
Magyar Ápolási Egyesület Magyar Tüdõgyógyász Társaság
Pápai Páriz Egészségnevelési Országos Egyesület Egészségesebb Munkahelyekért Egyesület
Egészséges Óvodák Magyarországi Hálózat Népegészségügyi Tudományos Társaság
Magyar Védõnõk Egyesülete
Egészséges Városok Magyarországi Szövetsége
Magyar Tüdõgyógyász Társaság
Egészségesebb Munkahelyekért Egyeület
Népegészségügyi Tudományos Társaság

     A Debreceni Egyetem Orvos – és Egészségtudományi Centrum Egészségügyi Fõiskolai Karán mûködõ Diplomás Ápoló Szak, a Jósa András Megyei Kórház és a Szabolcs–Szatmár–Bereg Megyei ÁNTSZ közös szervezésében 2001. április 20-21-én került megrendezésre a Diplomás Ápolók III. Országos Találkozója, mintegy 300 fõ részvételével a Debreceni Egyetem Egészségügyi Fõiskolai Karán.

A találkozó céljai
     A hagyomány “ápolása“ jegyében, a diplomás ápolók és az ország minden területérõl érkezõ ápolási szakemberek számára lehetõséget biztosítani a konzultációra, szakmai tapasztalatcserére, felhívni a figyelmet az ápolói kompetenciák megfogalmazásának fontosságára.
     A rendezvény fõvédnöke, Dr. Mikola István levélben köszöntötte a résztvevõket. A miniszter a magyar ápolásügy aktuális kérdésével kapcsolatban az alábbi gondolatokat fogalmazta meg:
„Az ápolásügy a magyar népegészségügy jövõjének kulcskérdése. Az ápoló és az orvos szoros munkatársak a beteg gyógyításának folyamatában. A fejlett országok egészségügyi ellátásában emellett egyre több önálló szerep hárul a szakképzett ápolókra. Az orvostudomány fejlõdésével egyre több korai halálhoz vezetõ betegséget tudunk gyógyítani, s ezzel természetesen nõ az ápolást igénylõ krónikus állapotok részaránya. Növekszik a népességben az egészséges, de elõbb - utóbb segítségre szoruló idõskorúak aránya is. Az ápolók szaktudása hatalmas tartalék erõ, a családok tanácsadásában, az egészség társadalmi értékének propagálásában, az egészségfejlesztés és a betegségmegelõzés nemzetépítõ feladatának teljesítésében.”
„Az egészségügyi kormányzat egyre jobban épít a sokféle szakterületen mûködõ diplomás ápolók szakértelmére, sõt, oktató munkájára. Tudásukra és gyakorló közremûködésükre nagy szükség van ahhoz, hogy a hazai betegápolás korszerû intézményrendszerét az egészségügyi ellátórendszer átalakításának részeként kialakíthassuk.”
     Sövényi Ferencné az Egészségügyi Minisztérium Ápolási Fõosztályvezetõje elõadásában a kompetencia, a jog és a valóság viszonyt mutatta be az ápolásban.

A szekciók témái:
1. Oktatás, kutatás: a diplomás ápoló képzés oktatásának kutatása, ápoláskutatás a klinikai egységekben.
2. Ápolás gyakorlata: az ápolói pályakép, az idõskorú lakosság életminõsége.
3. Minõségbiztosítás: mátrix-rendszer, minõségbiztosítás az ápolásban.
4. Egészségfejlesztés: az oktatás szerepe az egészségfejlesztésben az ápolás különbözõ színterein.

Siket Adrienn
fõiskolai adjunktus

 

Vissza a tartalomhoz