Az egészségtan tanár szerepe és lehetőségei a méhnyakrákszűrésben

Gáspár Antalné

főiskolai adjunktus

PTE  Egészségügyi Főiskolai Kar, Szülésznői Tanszék, Szombathely

 

Összefoglaló:

 

A vizsgálat célja: információt kapjunk a rosszindulatú daganatok korai felkutatásának a lehetőségéről, választ kapjunk arra, hogy az egészségügyi szakemberek, a lakosság és a leendő egészségügyi szakemberek mit tudnak és gondolnak a szűrővizsgálatokról.

Vizsgálati módszerek és minta: kérdőíves módszert alkalmaztunk. A vizsgálat Szombathelyen készült 2002. és 2004. márciusában. A kitöltött és értékelhető kérdőívek száma 200 darab volt.

Eredmények: a felmérés adatai szerint a női lakosság átszűrtsége a kívánatos szint alatt marad. A vizsgálatban résztvevő egészségügyi dolgozók és főiskolai hallgatók véleménye nem tér el lényegesen az átlagpopulációtól.

Következtetések: a betegségmegelőzési viselkedésmód elsajátítása, az egészség megőrzése, annak javítása, fejlesztése terén nagyon sok tanulnivalója van a magyar női lakosságnak. Az egészségtan tanárnak foglalkoznia kell a magánélet kultúrájával, a rizikómagatartás elkerülésének segítésével és az ártalomcsökkentés tanításával.

 

1. BEVEZETÉS, A PROBLÉMA JELENTŐSÉGE

 

Az öt leggyakoribb daganatos betegség a világon  a tüdő-, a gyomor-, a vastagbél/végbél- a máj- és az emlődaganat. A nemzetközi statisztikák szerint rákos halálozások tekintetében Magyarország a világelsők közé tartozik. Hazánkban, 2002-ben 33 318 fő halt meg daganatos megbetegedésekben; ez az összhalálozásnak  25%-át teszi ki. Jelenleg a rákos megbetegedésekben szenvedők száma 300 000 körül van. A magyar férfiaknál az első öt helyen sorrendben a hörgők, a vastagbél/végbél, a prosztata, a gyomor és a szájüreg daganatos megbetegedései állnak; míg nőknél a méhtest daganatait az emlő, a vastagbél/végbél, a hörgők és a gyomor daganatos megbetegedései követik a sorban. (Lelkes, 2004).

A méhnyakrákosok több mint felét 64 évesnél, 40%-át pedig 60 évesnél fiatalabb életkorban veszítjük el. Ennek legfőbb oka, hogy a rákot előrehaladott stádiumban ismerték fel, ezért tanácsos az ajánlott rákszűréseken rendszeresen részt venni.

A daganatos halálozás csökkentésére – rövid és középtávon – a korai felismerés és korai kezelés a leginkább ígéretes népegészségügyi stratégia. Ennek eszköze a lakosságszűrés. A szervezett szűrésben rejlő lehetőségek hazánkban mindmáig nincsenek kellően kiaknázva. Ez egyike az egészségügyi ellátórendszer azon területeinek, ahol a felzárkózás a szakterület mai állása által kínált lehetőségekhez a leginkább sürgető. (Döbrőssy, 2000).

A kutatás célja volt, hogy információkat kapjunk a rosszindulatú daganatok korai felkutatásának lehetőségéről. Megismerni az egészségügyi szakemberek, a lakosság és a leendő egészségügyi szakemberek ismereteit és vélekedéseit a szűrővizsgálatokról, továbbá, hogy van-e különbség az egészségügyi dolgozók, a lakosság és a főiskolai hallgatók véleményei között.

 

1.1       Hipotézis

A vizsgálatban két alapvető hipotézist kívántam megerősíteni vagy kizárni:

- A vizsgálatban résztvevő személyek véleménye nem tér el lényegesen az átlagpopulációtól, annak ellenére, hogy az egészséggel és betegséggel kapcsolatosan az egészségügyi dolgozók ismeretei megalapozottabbak és szerteágazóak.

- Feltételeztük, hogy a betegségmegelőzési viselkedésmód elsajátítása, az egészség megőrzése, annak javítása, fejlesztése terén nagyon sok tanulnivalója van a magyar női lakosságnak.

 

1.2       Adottnak tekintett tényezők

A méhnyakszűrés szakmai protokollja, a népegészségügyi onkológiai nőgyógyászati szűrővizsgálatok, a módszertani és a minőségbiztosítási irányelvekben megfogalmazottak 2003. 01. 22-én a Vas Megye és Szombathely MVJ Markusovszky Kórháza Szülészeti – nőgyógyászati osztályán is bevezetésre kerültek. A lakosság tájékoztatása rendszeres és folyamatos.

 

 

2. VIZSGÁLT SZEMÉLYEK ÉS ALKALMAZOTT MÓDSZEREK

 

A vizsgálat anonym módon kitöltött kérdőíves módszerrel történt. A kérdőívek Vas Megye és Szombathely MJV Markusovszky Kórháza női szakdolgozóihoz és 50 fő véletlenszerűen kiválasztott laikus nőhöz jutottak el. Két évvel később a PTE Egészségügyi Főiskola, Szombathelyi Képzési Központ I. évfolyamos hallgatói kapták kézbe: általános szociális munkás lányok, védőnők és szülésznők.

A vizsgált személyek nem azonosíthatók be. A nők önkéntesen válaszoltak. Az adatokat bizalmasan kezeltük és megszereztük a szükséges kutatás etikai engedélyeket is. Próbafelmérést végeztünk a kérdőív érthetőségének használhatóságának érdekében.

A vizsgálat 2002. március és 2004. március között történt. A kérdőívben szereplő kérdések az életkorra, az iskolai végzettségre, az egészség védelmére, megőrzésére irányultak.  Számos kérdés esetén több válasz megjelölésére is lehetőség volt. Feltételezhető volt, hogy a nők őszintébben nyilatkoztak név nélkül a kérdőívben mint egy interjú kapcsán. A kitöltött és értékelhető kérdőívek száma 200 darab volt.

 

3.EREdmények és MEGBESZÉLÉS

 

A megkérdezett egészségügyi dolgozók életkori eloszlása az 1. ábrán látható.

 

A választ adók iskolai végzettség szerinti eloszlása a 2. ábrán láthatók.

 

 

A megkérdezett női lakosság életkori eloszlása a 3. ábrán látható.

 

 

A választ adók iskolai végzettség szerinti eloszlása:

- Hogyan lehet idejében felismerni a rákbetegséget? Az egészségügyi dolgozók 56%-a, a nem egészségügyi dolgozók 50%-a szerint szűrővizsgálatokkal. Levonható következtetés: nagyobb hangsúlyt kell fektetni a szervezett, rendszeres szűrővizsgálatok fontosságának propagálására.

- Melyek lehetnek a késői felismerés következményei? Az egészségügyi dolgozók 62%-a, a nem egészségügyi dolgozók 50%-a szerint áttétek alakulhatnak ki.

- Mikor szükséges Ön szerint a nőgyógyászati szűrővizsgálat? Az egészségügyi dolgozók 100%-a, a nem egészségügyi dolgozók 84%-a szerint rendszeres időszakonként.

-    Mikor volt legutóbb nőgyógyászati szűrővizsgálaton? A válaszok az 5.-6. ábrán láthatók.

 

-                             

-         A szűrővizsgálatok nagy száma ellenére a női lakosság átszűrtsége a kívánatos szint alatt maradt, mert a spontán vagy a szokás szerinti megjelenőket szükségtelen gyakorisággal, míg a veszélyeztetett korosztályok más jelentős hányadát sohasem szűrték!

-          Elégedett-e a szűrésről való tájékoztatással? Az egészségügyi dolgozók 66 %-a, a nem egészségügyi dolgozók 84%-a igen. Magyarországon évente 1800 – 2000 új méhnyakrákos megbetegedést észlelnek, és 600 – 620 nő hal meg ebben a betegségben, holott nekik is nagy esélyük lenne a túlélésre, ha rendszeresen járnának rákszűrésre.

 

-         Elégedett-e a jelenlegi szűrési gyakorlattal? Az egészségügyi dolgozók 64%-a, a nem egészségügyi dolgozók 80%-a igen. Jelenleg 4 millió veszélyeztetett nő közül mindössze alig 1 millió fordul meg évente nőgyógyászati szűrésen!

-         Legyen kötelező a méhnyakrák szűrése 3 évenként? 98 és 90%-ban igen a válasz.

 

4.  Vizsgálat 2004-ben

 

2004. márciusában ismét kérdőíves fel-mérést végeztem. A PTE Egészségügyi Főiskolai Kar, Szombathelyi Képzési Központjában működő szakok I. évfolyamos, nappali tagozatos hallgatóit kérdeztem meg. 50 fő általános szociális munkás, 32 fő védőnő és 18 fő szülésznő hallgató válaszolt. Hogyan lehet idejében felismerni a rákbetegséget? A hallgatók 79%-a szerint szűrővizsgálatokkal, 11%-a szerint önvizsgálattal, 7%-a szerint önvizsgálattal és szűrővizsgálattal, 3%-a szerint szokatlan tünetek jelentkezésekor és szűrővizsgálattal.

- Melyek lehetnek a késői felismerés következményei? A hallgatók 78%-a szerint áttétek alakulnak ki, 17%-a szerint a daganat nem gyógyítható és 5%-a szerint a daganat nem gyógyítható és áttétek alakulnak ki.

-   Mikor szükséges Ön szerint a nőgyógyászati szűrővizsgálat? A hallgatók 100%-a szerint rendszeres időszakonként.

-   Mikor volt legutóbb nőgyógyászati szűrő-vizsgálaton? A hallgatók 85%-a 2 éven belül, 7%-a 5 éven belül és 8%-a 5 éven túl.

 

 

-  Elégedett a szűrésről való tájékoztatással? A hallgatók 52%-a igen, 48%-a nem.

 

-         Elégedett a jelenlegi szűrési gyakorlattal? A válaszolók 59%-a igen, 41%-a nem.

 

- Legyen kötelező a méhnyakrák szűrése 3 évenként? A hallgatók 99%-a szerint igen.

- Igényli, hogy a média, a szakemberek többet foglalkozzanak a daganatok korai felkutatásának fontosságával? A hallgatók 96%-a igen, 4%-a nem.

Az egészségfejlesztés fő módszere az egészségnevelés, ami az információk átadásán kell, hogy alapuljon. Az egészség fejlesztése persze több az információk befogadásánál. Nem elég tudni valamiről, hanem azt be is kell építeni saját életünk vezetésébe, hogy meggyőzően bizonyítsuk, nemcsak tudomásul vettük a szabályokat, hanem alkalmazzuk is őket. Az információkra épülhetnek a kívánt attitűdök, melyek meghatározzák azt, hogy miként értékeli az illető környezetét és annak hatásait az  egészségére. Az attitüdök után a kívánt egyéni magatartás kialakítása a cél. Ennek alapján úgy kell alakítani az egész életet, hogy az mindenben megfeleljen az egészséges életmód szabályainak. A megfelelő egészségfejlesztő szemlélet kialakítása viszont nem állhat meg az elvárt magatartás elérésénél, ugyanis nem lehet társa-dalmi szinten változást elérni a kívánt irányba, ha magára hagyjuk az egyéneket. Az egészséges életmód szabályait könnyebb betartani, de a már kialakult egészségtelen szokásokat is könnyebb feladni, ha van, aki segít. Az öntevékeny segítésre való késztetés lesz ezért a csúcsa az egészségfejlesztés „háromszögének”. A leírtakból világosan kitűnik, hogy egészséges életmódot és egészséget hatékony és következetes egészségnevelés nélkül nehéz lenne elvárnunk bárkitől. Ha ez világos, akkor adott a program. Ha egészséget akarunk a lakosságtól, akkor a lakosságot egészségre kell nevelni, minden szinten, minden lehetőséget figyelembe véve, haladéktalanul. (Simon, 2003).

Az egészség szempontjából az egyének és a társadalmi csoportok egymással szoros kapcsolatban, összefüggésben vannak. Az egyén magatartását külső hatások érik, valamint saját és mások egyénisége befolyásolja.

Valamennyi kapcsolatunknak van egészségügyi hatása: a család tagjai, a munkatársak, a szomszédok, a barátok részei a szociális- és kulturális környezetnek, a közösségnek, a lakóhelynek, a társadalomnak és a nemzetnek, és mindezek hatással vannak a fizikai környezetet alkotó földrajzi és egyéb tényezőkre.

Az egészség bonyolult kölcsönhatások eredményeképpen alakul ki, fenntartása tudatos tevékenységet igényel. Ha boldog és harmonikus felnőtt nemzedéket kívánunk felnevelni, foglalkoznunk kell a magánélet legfontosabb részével: társ megválasztásával, a szerelemmel, a leendő család tervezésével, az egészség megőrzésével és mindazzal, amely elősegíti gyermekeink egészséges, kiegyensúlyozott majdani családi életét. (Forrai, 2002).

Mint leendő egészségtan tanárnak foglalkoznunk kell a magánélet kultúrájával, a rizikómagatartás elkerülésének segítésével, az ártalomcsökkentés tanításával. A mai hatékony iskolai egészségnevelés jól kidolgozott, órákra lebontott gyakorlatokat, ismeretátadó, attitűd és magatartásformáló, öntevékenységre serkentő, interaktív feladatokat is tartalmaz.

Jelen feladatunk a saját területünkön az egészségnevelés, amelynek célja egyéni és közösségi szinten az egészség megőrzése, az erre irányuló képességek, a magatartás fejlesztése, az egészségkárosítás elkerülése, az ártalomcsökkentés, valamint az egészség- és magánéleti kultúra színvonalának növelése.             

Az iskolai oktatás keretében az újonnan bevezetett egészségtan célja az egészséges életmód elsajátítása megfelelő tanulás révén, integrálása a mindennapi kultúrába. Így a táplálkozási szokások, a szabadidős tevékenység, az aktív és passzív pihenés, a mentális és fizikai aktivitás, a sport, a párkapcsolat kialakítása, a családi modell, a rizikómagatartás elkerülése, az önértékelés, a pozitív énkép kialakítása és megismertetése.

Az egészségtan igen sok témát dolgoz fel. Ehhez a tárgyhoz rugalmas kerettantervre van szükség, amelynek segítségével a tanár maximálisan hatékony programtervezetet készíthet, beleértve a tanár saját kezdeményezését és az osztály képességét.

Különösen nehéz az egészségnevelésben, hogy nem elég az információt átadni, személyes hatás, jó pedagógiai program kell ahhoz, hogy az ismeretanyagot beépítsék a tanulók a mindennapi életükbe, attitűdjük, viselkedésük megváltozzon, így a gyakorlatban alkalmazzák a tanult ismereteket. Az ismeret, az információ és a viselkedés, illetve az információk beépítése és alkalmazása között nagyon nagy a hézag.

A nevelés célja, hogy önmagukért és társukért felelős embereket neveljen, akik dönteni tudnak a maguk sorsa felett. Azt a képességet és készséget kell kifejleszteni bennük, amelyek segítségével az egészségértékkel tisztában vannak, ki tudják választani önmaguk számára a legmegfelelőbb alternatívát, és segítségével nemcsak megőrizni, védeni, de fejleszteni is képesek egészségüket.

Az egészségnevelés célját a következő szempontok határozzák meg:

- elősegíteni az egyéni felelősségérzetet a család és a közösség iránt

- biztatni az egészséges életmódra és megadni az egészség valódi rangját

- lehetőséget adni, hogy a fiatal bizonyíthassa fizikai, lelki és szociális erejét

- elősegíteni az önismeretet és önbecsülést

- elfogadtatni önmagukat, saját testüket, érzelmi változásaikat

- fejleszteni döntési képességét, például kezelje a stresszt

- segíteni érettebb kapcsolatok kialakítását kortársaikkal

- kialakítani a nemi szerepeket

- segíteni felnőtté válásukat

- fel kell készíteni a házasságra és a családi életre

- előkészíteni egy életpályára

- fejleszteni szellemi, etikai, erkölcsi értékeiket

- kialakítani a társadalom iránti felelősségérzetet. (Forrai,2002).

Az egészségnevelés minőségének feltételrendszere:

1. Az iskolai vezetés és vezetőség elkötelezettsége meghatározó a partnerségben, az együttműködési képességben. Az őszinteség, a kollegialitás, a pozitív attitűd segíti az egészségnevelés hatékonyságát.

2. Preventív szemlélet. Ha az oktatók és a tanári kar megérti, hogy az oktatás során felhalmozott tudás elősegíti az egészséges életmód meg-alapozását, a későbbi betegségek megelőzését, az orvoshoz fordulás gyakoriságának csökkenését, az életminőség javulását, az egészséges öregkort, az idő előtti halálozás megakadályozását, a nők egészségét, a balesetek és a rákos betegségek megelőzését, valamint a mentális zavarok és az öngyilkosságok csök-kenését egyéni és társadalmi szinten.

3. A diákok igényeinek felmérése. Ezek az igények nem egységesek, hiszen a tanulók összetétele különböző, a környezet, a családi háttér is eltérhet.

4. A munkatársak bevonása nagyon fontos. Figyelembe kell venni, ki mihez ért a leginkább, és ezt ki kell használni.

5. A munkatársak rendszeres képzése elengedhetetlen a minőségi munka végzéséhez.

6. Az elismerés és az ösztönzés kulcsa a sikeres oktatásnak.

7. Kommunikáció és teammunka a vélemények cseréje, tanítási tapasztalatok átadása és megbeszélése növeli a hatékonyságot.

8. Minőségi munka anyagi és humán erőforrásainak biztosítása az iskola feladata.

Több mint három évtizede folyamatosan romlik a hazai lakosság egészségi állapota. 2001-ben a születéskor várható átlagos élettartam férfiak esetében 68 év, nőknél 76 év volt, messze elmaradva az Európai Unió átlagától. Az ezredfordulóra az európai országok termékenysége a népesség utánpótlásához elégtelen szintre süllyedt. Az országok egy részében a halálozások száma meghaladja a születéseket, ily módon csökken a népesség lélekszáma.

A magyar lakosság körében a rosszindulatú daganatok okozta korai halálozás is messze meghaladja az EU átlagot (1,8-szorosa annak). A férfiak daganatos halálozásában a leggyakoribb a tüdőrák, a nők esetében pedig az emlőrák és a méhnyakrák. Különösen kiugró az EU átlaggal szemben a nők méhnyakrák halálozása hazánkban: 3,5-ször magasabb az EU átlagnál. A rákbetegség által okozott emberi szenvedés számokkal nem fejezhető ki. Súlyos teher az egészségügyi ellátórendszeren és minden egészségnevelési igyekezet dacára még ma is félelmet kelt a köztudatban.

A helyzet csak gazdasági-politikai intézkedésekkel támogatott javuló egészségügyi kultúrával jobbítható. Az elkövetkező évtizedekben a másodlagos megelőzés – a betegség korai felismerése, ill. felkutatása, szűrése marad a legfontosabb prevenciós program. A másodlagos prevenciós program eredményessége csak akkor lehetséges, ha a lakosság tudja, hogy miért hívják őket és mit nyernek általa. Az egészségnevelésnek tehát kulcsszerepe van és ennek koordinálására, helyben tevékenykedő, egészségügyi szakemberek szükségesek.

A szűrővizsgálatokon való részvétel az egészséges életmód alapvető összetevője. Lélektani tényezők is befolyásolják a szűrőprogramban való részvételt. Hatással vannak a későbbi betegviselkedésre is. A preventív programban résztvevő betegeket háromféle ártalom érheti: etikai, fizikai és pszichoszociális. Etikai ártalom éri, ha elmarad a beleegyező nyilatkozat, a beteg nem jut elegendő ismerethez, kiszolgáltatottá válik. Negatív fizikai hatást jelent pl. a fájdalom és a diszkomfortérzés.

A pszichés és szociális ártalmak sokfélék lehetnek. Negatív hatású lehet az elővételezett félelem a beavatkozás kedvezőtlen hatása miatt vagy a vizsgálat eredménye miatt. Kedvezőtlen hatású a barátságtalan, udvariatlan egészségügyi személyzet. Szorongást eredményezhet a munkahelytől való távollét és a várakozás. A pozitív eredmény nagyon megnöveli a félelmet, a szorongást. A negatív eredmény hamis biztonságérzetet kelthet.

A kezeléssel kapcsolatos vélt és valós negatív hatások további szorongást eredményezhetnek. Gyakran észlelhető a társas funkciók hanyatlása, identitászavar, párkapcsolati zavar, szexuális zavar, izoláció és depresszió. A felderített betegség kezelése során gyakori a szorongás a végső kimenetel miatt.

A szülésznő szakoktató egészségtan tanárnak meg kell próbálnia segíteni a nőbeteget negatív érzéseinek leküzdésében. A lehetőségeihez mérten részt kell vennie az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja  kitűzött céljainak megvalósításában: „A méhnyakdaganatok miatti halálozás 40-80% -kal csökkenjen”!

 

5. ÖSSZEFOGLALÁS ÉS KÖVETKEZTETÉSEK

 

Az általunk végzett 200 főre kiterjedő felmérés alapján megerősítést nyert, hogy a vizsgálatban résztvevő egészségügyi szakdolgozók és főiskolai hallgatók véleménye nem tér el lényegesen az átlagpopulációtól, annak ellenére, hogy az egészségügyi dolgozók ismeretei szerteágazóbbak az egészséggel és betegséggel kapcsolatosan. Az első évfolyamos főiskolai hallgatók tanrendje szerint a második és a harmadik tanévben kapnak bővebb ismereteket e témakörökben.

A főiskolai hallgatók 48%-a elégedetlen a szűrésről való tájékoztatással, 41%-a elégedetlen a jelenlegi szűrési gyakorlattal.

Második feltevésünk is megerősítést nyert, hogy a betegségmegelőzési viselkedésmód elsajátítása, az egészség megőrzése, annak javítása, fejlesztése terén nagyon sok tanulnivalója van még a magyar női lakosságnak. Azt gondolnánk, hogy magas szintű ismeretek birtokában jobbnak kellene lenni az egészségszemlélet érvényesülésének.

A szakemberek ismerete a szűrésről jó, további tanulási szándéka egyértelmű, motivációja pozitív. A hatékonyság növeléséhez szükséges: az anyagi ráfordítás növelése, a propaganda bővítése, az egészségügy reorganizációja, a lakosság együttműködési készségének fokozása.

Minden igyekezet ellenére hazánkban a méhnyak szűrésének hatékonysága elmarad a nyugati országok gyakorlatának eredményességétől. Szükségessé vált a méhnyakrákszűrés jelenlegi rendszerének átszervezése és korszerűsítése.

Szervezett szűrés kell! A szolgáltatók által, központilag kezdeményezett, közpénzből finanszírozott, nagy, az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő lakosságcsoportokra kiterjedő, szakmailag indokolt gyakorisággal végrehajtott népegészségügyi program.

A méhnyakrák okozta halálozás csökkenése akkor várható, ha minden veszélyeztetettnek minősülő személy térítés nélkül jogosult igénybe venni. Az állam biztosítja az infrastrukturális, anyagi feltételeket, a szakszemélyzetet, az adatvédelmi előírások betartását és egészségnevelési feladatokat lát el.

Szombathelyen a méhnyakrákszűréstől távol maradtak a nők. A program 2003 októberében kezdődött, azóta 4150 meghívó levél ment ki (csak szombathelyi nőket hívtunk eddig), és mindössze 299-en jelentek meg, 7,2 százalékos a részvételi arány.

A másodlagos prevenciós program eredményessége csak akkor lehetséges, ha a lakosság tudja, hogy miért hívják őket, mit nyernek- mit veszítenek, ha otthon maradnak.

Az egészségnevelésnek tehát kulcsszerepe van és ennek koordinálására kiképzett, helyben tevékenykedő, egészségügyi szakemberek szükségesek.

Az egészségügyi szakdolgozók, a szülésznők, az egészségtan tanárok buzdítása, bátorítása meghatározhatja a szűrésen történő megjelenést.

Hogyan segíthetjük a nagyobb részvételi arányt? A szorongás csökkentésére és a részvétel elősegítésére a következő módszerek alkalmasak:

- több információ nyújtása

- a kommunikáció minőségének javítása

- a nők elégedettségének fokozása

- a nők egészséghitének növelése, erősítése.

A célzott, szervezett lakossági szűrésnek milyen kedvező hatásai várhatók?

- csökken a daganatos halálozás

- nő a várható élettartam

- gyakrabban végezhető konzervatív műtét

- lelki megnyugvás, hogy nincs daganat.

Az alapellátásban dolgozó teamnek, amely megelőző tevékenységet folytat olyanok körében, akik egészségesek, vagy egészségesnek hiszik magukat, etikai kötelessége, hogy a megelőző tevékenységből származó hasznot maximálisra növelje és a potenciális káros hatásokat minimálisra csökkentse.

A lakosok az életvezetésre vonatkozó információkat, oktatást és orvosi tanácsot a személyes életükbe való betolakodásnak tekinthetik és akkor elutasítóak lesznek. De a veszélyekre való figyelmeztetés járhat azzal is, hogy az emberek bizonytalanok lesznek egészségük felöl, testükben figyelmeztető jeleket keresnek és félnek, hogy valamilyen szörnyű betegségük lehet a jövőben.

El kell érnünk, hogy minden információt és tanácsot az egészségükhöz való pozitív hozzá-járulásként tekintsenek, hiszen az a szándékunk, hogy egészségük megőrzésével és elősegítésével a javukat szolgáljuk. (Morava, 2003).

 

 

 

IRODALOMJEGYZÉK

 

 

1.   Bánhegyi D. et. Al. (2002) Az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja. Budapest, 67-70 , 83-86 oldal.

2.   Botár Z.- Frenkl R.- Kereszty A.- Mohácsi J. (2002):Egészségtan-Sportegészségtan I. Budapest, 7. oldal.

3.   Boyle, P. és Eckhardt, S. (1996) Európai Rákellenes Kódex. Magyar Onkológia, 40, 68-75.

4.   Dési I. (szerk.) (2001): Népegészségtan, Semmelweis Kiadó, Budapest, 29-30 oldal.

5.   Döbrőssy L. (szerk..) (2000): Szervezett szűrés az onkológiában. Minőségbiztosítási kézikönyv és módszertani útmutató. Egészségügyi Minisztérium, 18-19 oldal.

6.   Ewles L.-Simnett I. (1999): Egészségfejlesztés Gyakorlati útmutató  Medicina Könyvkiadó Rt, Budapest 246-248 oldal.

7.   Forrai J. (2002): A magánélet és az egészség kultúrája I. Dialóg Campus Kiadó, Budapest-Pécs, 41-42, 47-48 oldal.

8.   Lapis K. (2001): A rákról őszintén férfiaknak és nőknek, Medicina Könyvkiadó Rt. Budapest. 84-85 oldal.

9.   Lelkes M. (szerk.) (2004): Közegészségtan, Budapest, 52-56 oldal.

10. Morava E. (2003): Prevenció az alapellátásban, Agora nyomda, Pécs, 5-6 oldal.

11. Simon T. (2003): Az egészség alapja az egészségnevelés in: Természet Világa 134. évf. II. különszám, 4-5 oldal.

 

Vissza a tartalomhoz

 

T á j é k o z t a t á s

 

a Leonardo II. program keretén belül folytatott középszintű ápolásmenedzsment projektről

 

A Leonardo II. program a középszintű ápolásmenedzsment témakörét helyezte középpontba. A nemzetközi projekt nyitó értekezlete 2002. március 11-17. között Brüsszelben, a záró értekezlete pedig 2004.október 18-24 között került megrendezésre .

A program az Európai Bizottság engedélyével és támogatásával folyt.

 A program kidolgozója: Assistance Publique Hospitaux de Paris (APHP)

A program nemzetközi koordinátora:  Jacqueline Serreau

A program munkanyelve:  francia.

 

A projekt fő célkitűzése közösségi akcióprogram kidolgozása az osztályvezető ápolók munkájára, menedzselésére, szakképzési politikájára.

 

Szükséges kidolgozni egy szakmai referencia anyagot a közösen kialakított módszertan alapján, meghatározni a kompetenciákat, felelősségi szinteket és a szakmához, munkakörhöz tartozó tevékenységeket rendszerezni.

Hét ország partnerségi kapcsolatban lévő helyei:

- Belgium – Brüsszel,

- Csehország – Prága,

- Bulgária – Szófia,

- Franciaország – Párizs, Marseille,

- Portugália – Lisszabon,

- Spanyolország – Barcelona,

- Magyarország – Szeged

 

A magyarországi program az Egészségügyi Minisztérium egyetértésével  történt, és a fontosabb egyeztető fázisban a minisztérium részéről a  képviseletet a Gyógyító és Ápolási Főosztály  biztosította Tóth Ibolya osztályvezető delegálásával.

A magyarországi  projekt szakmai  felelőse:

- a Szegedi Tudományegyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar képviseletében Dr. Helembai Kornélia, az Ápolási Tanszék vezetője,

 - a Tudományegyetem kari ápolásvezetés képviseletében Dr. Csanádi Lajosné, kari vezető főnővér asszony volt.

Az osztályvezető ápolói munka áttekintését, valamint az oktatási program kidolgozását, megvalósítását a szakmai partnerek munkatársai és minisztérium szoros együttműködésben végezte el.

Az ápolás menedzsment területén az osztályvezető ápolók új típusú feladatkörével kapcsolatosan elkészült nemzetközi referencia anyag fordítása, terjesztése vonatkozásában – APHP szerződés értelmében – kizárólag az Egészségügyi Minisztérium rendelkezik.

A referencia anyag hivatalos magyar nyelvű fordítása és kiadványban történő megjelentetése várhatóan 2005. áprilisáig elkészül. Ezt követően nyílik lehetőség arra, hogy a különböző továbbképzési programok rendszerébe beépülésre kerülhet.

A minisztérium az elkészült nemzetközi referencia anyagot az ápolásmenedzsment területén széles körben terjeszteni kívánja, és a hazai koncepcionális fejlesztések során figyelembe kívánja venni.

 A referencia anyag francia és angol nyelven olvasható a minisztérium honlapján: www.eum.hu / Hírek és események rovatban

További információ kérhető:     Egészségpolitikai Főosztály,

Tóth Ibolya osztályvezető, telefonszám: 301-7934, 301-7935

 

Tóth Ibolya

osztályvezető

Egészségügyi Minisztérium, Egészségpolitikai Főosztály

Vissza a tartalomhoz

Ulcus cruris etiopathogenesise

Kökény Judit

diplomás ápoló

 

Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet, Bőrgyógyászati osztály

 

A vizsgálat a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet Tudományos és Oktatási Bizottsága által kiírt Markhot Pályázatra készült.

 

Összefoglaló:

 

A vizsgálathoz a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet, Bőrgyógyászati osztály 3 éves (2001-2003) dokumentációjának elemzését (ápolási, orvosi, stb.) és az osztályon fekvő betegekkel készített interjú eredményét használtam fel. A betegdokumentáció, valamint az interjúk értékelése alapján elmondhatjuk, hogy a nők körében gyakoribb az ulcus cruris és az idősebb korosztályt érinti leginkább (60-80 év), illetve a vizsgált három év folyamán az ulcusos betegek száma egyre növekvő tendenciát mutat.

I. ELŐSZÓ

 

A sebgyógyítás évezredek óta az egyik legősibb és egyben alapvető orvosi tevékenység. A sebgyógyítás nagy kihívás az orvostudomány számára. A chronicus sebek kezelése fontos orvosi és gazdasági probléma.

Nehezen gyógyuló sebek azok a sebek, amelyek a fiziológiásnak tekinthető 2-3 hetes időszak alatt nem gyógyulnak. A leggyakoribb chronicus sebek a lábszárfekélyek és a decubitus.

E téma tárgyalására a mindennapi betegellátás során felmerülő esetgyakoriság miatt kerítettem sort.

Korunk vezető megbetegedései közül az első helyen állnak a keringési megbetegedések, és következményes tünetei. Az egyik leggyakoribb következményként a vénás rendszer elégtelensége léphet fel az alsó végtagban, ennek legsúlyosabb szövődményeként alakul ki az ulcus cruris.

Az ulcus cruris kialakulásának megértéséhez fontos tudni a postthromboticus syndroma fogalmát.

Postthromboticus syndroma alatt olyan mélyvénás thrombosis utáni állapotot értünk, amely az alsó végtag chronicus vénás elégtelenségéhez vezet. (lásd később: CVE)(8)

Az ulcus cruris közvetlenül nem életveszélyt jelentő betegség, de sok problémát okoz, mert nehezen gyógyul, fájdalmas, évekig tartó kötözést igényel.(8)

A megbetegedések számának növekedésére a társadalmi változások kedvezőtlen hatással vannak. Okként sorolhatók ide a helytelen életviteli szokások (nem megfelelő táplálkozás, stresszállapot, létbizonytalanság, kóros szenvedélyek, genetikai hajlam, elhízás, mozgásszegény életmód).

Az ulcus cruris igen gyakori, mintegy 100-150 ezer embert érint Magyarországon. Statisztikai adatok szerint a lakosság 10-15%-ának van az alsó végtagon olyan tünete, amely a vénák chronicus elégtelenségére utal. Ezen páciensek 1-2%-nál alakul ki ulcus cruris.(3)

Sajnos ez a statisztikai mutató minden valószínűség szerint még rosszabb képet mutat, ha feltételezzük, hogy nagyon sok ember átlagos egészségi állapota nincs regisztrálva (tudatlanság, korlátozott anyagiak, szemlélet, rohanó életstílus, egymás iránti közömbösség).

Epidemiológiai vizsgálatok szerint a vénás eredetű fekélyek a nyugati országokban is igen gyakoriak. Az Egyesült Államokban 1992-ben 500.000 lábszárfekélyt tartottak nyilván.(4) A nők illetve a férfiak körében előfordulási aránya 3:1, részben a nők hosszabb élettartama miatt. A vénás fekélyek prevalenciája a becslések szerint 0,3 %, vagyis alig több, mint 300 felnőtt közül egynek aktív fekélye van. A prevalencia itt is mindkét nem esetében folyamatosan növekszik az életkorral. 60 év alatt 0,1%, 61 és 70 éves kor között 0,4 %, míg 80 éves kor felett már több, mint 2,0 %.

Érdekességképpen, egy svédországi kis falu 70 éves és idősebb lakosai között a gyógyult illetve aktív lábszárfekélyek prevalenciája 12,6%. (13)

Az érbetegségek ellátása komplex feladat, amely a kórlefolyás szerint hol belgyógyászati kezelést, hol sebészi beavatkozást jelent. A háziorvosnak komoly szerepe van a kórképek felfedezésében, szükség esetén szakintézeti elhelyezésében, majd a szakkonzílium által meghatározott terápiás elvek alkalmazásában, s végül a rendszeres gondozásban. (7)

A vizsgálat elkészítéséhez és hipotéziseim igazolásához a Heves Megyei Önkormányzat Egri Bőrgyógyászati osztály 3 éves (2001-2003) dokumentációjának elemzését (ápolási, orvosi, stb.) és az osztályon fekvő betegekkel készített interjú eredményét használtam fel.

 

I.1. Hipotézisek

 

Feltételezésem szerint:

- Az ulcus crurisos betegek száma a nők körében magasabb, mint a férfiak esetében

- Az ulcus cruris betegségben szenvedők száma az évek során fokozatosan emelkedik

- Az ulcus cruris betegségben szenvedő páciensek aránya növekszik

- Az ulcus cruris mögött álló okok között a leggyakoribb a vénás keringési zavar

- Mivel a fentiekben említettek alapján az ulcus cruris nem diagnózis, csupán tünet, az ulcus kialakulásában szerepet játszó belgyógyászati betegségek közül a szív- és érrendszeri megbetegedések, illetve a diabetes mellitus a leggyakoribb morbiditási tényező, melynek szerepét az elvégzendő kutatással szeretném igazolni, továbbá azt a tényt hangsúlyozni, hogy az okok feltárásával tudunk hatékony megelőző munkát végezni, melynek célja az életminőség javítása

- Az anatómiai változások következtében az ulcus cruris előfordulása idős korban a leggyakoribb

- Az ulcus cruris fennállási ideje több, mint 5 év

 

I.2. Ulcus cruris kórtani története

 

Az alsó végtag vénás bántalmai az ember legrégibb betegségei közé tartoznak, ami a két lábon járással függ össze.

A visszérbetegségről szóló első írásos emlék az Ebers–papirusz, ami i.e. 3500 tájáról származik. Hippocrates munkásságából ismerjük már a vénás eredetű lábszárfekélyt is, de mind a mai napig nem tudjuk ezeknek az állapotoknak az okait.(2)

A visszértágulatok keletkezésének okát egészen a múlt század elejéig a vér rossz összetételében látták. Az a nézet, hogy a visszerek és a lábszárfekély között összefüggés van, csak nagyon lassan tört magának utat.

Az ókortól a XVIII. század első feléig egyszerű volt az ulcus definíciója: megkülönböztették a jóindulatú gennyet (pus benignum) a rosszindulatútól (pus malignum) és számos módszert dolgoztak ki a genny vizsgálatára.

 

J.S.J. London adatai szerint a lábszárfekély oka Angliában a XVIII. században hasonló volt ahhoz, amit ma a trópusokon látunk: fertőzés, alultápláltság, neoplasia, a tuberculosis, a syphilis és a lepra domináltak. Nagy jelentősége volt a scorbutnak különösen a tengerészek között, akiknél a sebek, horzsolások fertőződtek és nem gyógyultak többek között C-vitamin hiány miatt.

Németországban a lábszárfekély, vagy „lábszárfrász„ elnevezést csontmegbetegedések számára tartották fenn.

 

A XX. század elejére általánossá vált a felületes vénás pangás okozta oki tényező. Ez volt a varicosus symptoma komplexus korszaka.

A phlebographia mindinkább a mély vénák elégtelenségét helyezte előtérbe. A II. Világháború után a varicosus symptoma komplexus elvesztette jelentőségét és a postthromboticus syndroma vált dominálóvá. Később kiderült, hogy sok ulcusos betegnél nem volt előzetes phlebothrombosis. Így a thrombosis nélküli mély vénás elégtelenség, főleg pedig a perforans vénák insufficienciája került az ulcus keletkezés központjába. Divatba jött a perforans doktrina.

Végül a CVE, mint gyűjtőfogalom egyesítette a varicosus symptoma komplexust a postthromboticus syndromával és a mély vénás elégtelenséggel.

 

I.3. Kezelési formák története

 

A korai középkorig az orvosok sebészi beavatkozást is végeztek. 1215-ben a 4. Lateráni Zsinat eltiltotta az orvosokat a sebészi tevékenységtől. Ez az állapot Németországban csak a múlt század közepén szűnt meg. Az orvosok karokban, a kirurgusok céhekben egyesültek. Lábszárfekélyes beteghez a kirurgus az orvost is magával vitte, hogy a felelősséget megossza. Ha ez a kettős kezelés sem hozott sikert, akkor a fekélyt a varázslat következményének, halálsérvnek, „malum mortumnak” tekintették, amelynek meggyógyítása a halált vonja maga után.

(Petersen 1893).

Gyógyszeres kezelés:

Eltiltották a savanyú ételeket, mert azt hitték, hogy a varixokat és fekélyeket savanyú, sűrű vér okozza. A „véres és vértelen hasi megbetegedések” ellen hashajtót, beöntést, hánytató–vizelethajtó–izzasztó gyógyszereket adtak.

Lokális kezelés:

A teljes hazai fa–cserje–virág és fűszer-növényeket felölelte, valamint az egzotikus flórát. Elégetett koponyacsontok hamuját, tömjént, mohát, állatok gyomornedvét, izzó szenet raktak a fekélyre.

Sebészi therápia:

A vénás rendszeren már az ókorban végeztek műtéteket. Celsus (I. század) írásai is ezt bizonyítják. Az anesztézia és az aszepszis bevezetéséig ezek a beavatkozások fájdalmasságuk és veszélyességük miatt nem játszottak említésre méltó szerepet.

Trendelenburg (1884–1924) nagy érdeme, hogy a kellő időben, vagyis az anesztézia és az aszepszis megteremtése után, helyreállította a varix sebészet becsületét és megalapozta a modern visszérsebészetet.

Nussbaum (1857-ben) a fekély körüli keskeny bemetszéseket vászondarabkákkal tamponálta. Ezeket - ahogy Trendelenburg leírja - a beteg lepedőjéből tépték, a betegnek pedig gyakran gennyes sebe volt.

Meg kell említeni a régi sebészet egyik elrettentő beavatkozását, a fontanellát. Lényege az volt, hogy izzó vassal vagy késsel mesterséges fekélyt hoztak létre, amelyet vászon-, vagy fémdarabkákkal tartottak nyitva, hogy a rossz nedveket a szervezetből eltávolítsák.

Konzervatív kezelés:

II. Frigyes sziléziai háborúja után a vízkezelés divattá vált.

Gossner 1866-ban számolt be egy lábszárfekélyes betegről, aki hat hétig éjjel–nappal fürdővízben ült. Ez volt a hidrotherápia őse. A modern hidrokolloidális kötés pedig annak a nedves kamrának az utóda, amelyet Billroth batiszttal és gyapottal már  1914-ben alkalmazott.

Az a módszer, amely a babonák és tévhitek között egyedül őrizte meg a mai napig kimagasló jelentőségét, az a kompressziós kezelés. Lényege a „pólyázó kötés” és a beteg járatása.

A tassili barlang sziklarajzain bepólyázott lábú alak látható, ezelőtt 4000 évről.

A Kr.e. 450-ben írott Corpus Hippocraticumban olvasható, hogy a lábszár bepólyázása a felső testfélbe hajtja a vért.(12)

 

II.  Az ulcus cruris ethiopathogenesise

 

Az ulcus cruris csupán tünet, de nem diagnózis. Secunder elváltozás, melynek oka nagyon sokféle lehet. Az ulcust gyakran leegyszerűsítve azonosítják a vénás eredettel. Igaz, hogy a lábszárfekélyek 85–90 %-a vénás eredetű, de ez helytelen sztereotípia, hiszen therápiás hibákhoz vezethet.

 

II.1. Az ulcus cruris kialakulásának pathomechanizmusa

 

Az ulcus cruris kialakulásának megértéséhez már ismerjük a postthromboticus syndroma fogalmát, melyet fentebb említettem.

A postthromboticus syndroma kifejlődése annak a hiányosságnak a következménye, amely egyrészt a thrombosis megelőzése, másrészt az acut mélyvénás thrombosis felismerése és adekvát kezelése terén fennáll. A postthromboticus syndroma tehát a mélyvénás thrombosis utáni állapot késői stádiuma. A tünetek kifejlődésének ideje 1–2 évtől 10–15 évig terjedhet.

 

II.2. A postthromboticus syndroma patomechanizmusának fő lépcsői

 

A billentyűelégtelenség okozta vénás hypertensio, a kapillárisfal permeabilitásának meg-változása és a pangó vér fibrinoliticus insufficienciája.

A postthromboticus syndroma tünetei között találjuk:

- Venectasia

- Haemosiderin pigmentatio

- Oedema

- Dermatosclerosis

- Bőr atrophia

- Pangásos lábszár ekzema

- Ulcus cruris

II.3. Az cruris, mint poliethiológias symptoma

 

Az ulcus cruris oka olyan sokféle lehet, hogy a pontos ethiológiai osztályozás nehézségekbe ütközik.

A gyakorlat számára hasznos Klüben csoportosítása:(5)

- Ulcus cruris venosum

- Ulcus cruris arteriosum

- Ulcus cruris exogenicum

- Ulcus cruris infectiosum

- Ulcus cruris trophicum

- Ulcus cruris haematopathogenicum

- Ulcus cruris neoplasticum

- Ulcus cruris recidiva

 

II.3.1. Ulcus cruris venosum (1.kép)

Ez a típus fordul elő túlnyomó többségben, ahol a chronicus vénás insufficiencia (lásd később:CVI) egyéb jelei is részben vagy egészben megtalálhatók. Ezek a vénatágulatok, oedema, pigmentatio, induratio.

Az ulcus cruris venosum, ha subfascialis CVI talaján jön létre, akkor ulcus cruris postthromboticumról beszélünk. Pathogenesise ugyanaz, mint a postthromboticus syndromáé.

A folyamat elindításában meghatározó szerepe van az oedemának és a vénás hypertensionak. Az oedema önmagában nem okoz ulcus képződést, mert lymphoedemában és elephantiasisban alig fordul elő. A hidrodinamikai okokon kívül még számos ismeretlen tényezőn múlik, hogy kialakul-e lábszárfekély.

Ilyen tényezők közé sorolható a maximálisan tágult, de oxigénben szegény kapillárisok, a kapillárisfal áteresztőképességének megváltozása, a bőr rugalmasságának csökkenése, stb.

 

Létrejöhet az ulcus suprafascialis CVI alapján is, ilyenkor több ok együttesen játszik szerepet abban, hogy ez a szövődmény kifejlődjön.

Pangást fokozó tényezők:

- Nehéz fizikai munka

- Latens vagy manifeszt cardialis insufficiencia

- Izompumpa-tevékenységet gátló izületi merevség vagy súlyos mozgásszervi betegség

- Bőr rugalmasságának csökkenése

Primer varicositas talaján is kifejlődik. Gyakorlati szempontból a legfontosabb eldönteni azt, hogy az ulcus sub- vagy suprafascialis CVI alapján jött létre. Ugyanis suprafascialis forma esetében egy varixműtét gyógyulást eredményezhet.

Leggyakoribb keletkezési helye a belboka terület vagy a felette lévő rész, miután itt a legnagyobb a hidrosztatikus nyomás és vékony a fascia.

II.3.2.  Ulcus cruris arteriosum (2.kép)

A következő felsorolásban azok az okok szerepelnek, amelyek alapján az ulcus cruris arteriosum kialakulhat.

  - II.3.2.1. Elsősorban arteriosclerosis obliterans talaján jön létre.

Klinikai jellemzője, hogy gyorsabban alakul ki és fájdalmasabb, mint a vénás fekély. A fekélyen vagy a szélein necrosis látható, amely mélyre terjed, gyakran az inak és a csont is szabadon fekszik. Ritka a megjelenése a belbokán, inkább a külbokák fölött a lábháton, vagy a tibia élén alakul ki.

Létrejöttéhez bizonyos realizációs faktorok is szükségesek..

Ilyenek pl.: banális traumák és infectiók, helytelen therápiás beavatkozások, lokális meleg (termofor, hideg–meleg fürdő), mely anyag-cserefokozódást idéz elő a rosszul táplált szövetekben, oxigénszükségletük ezáltal növekszik, és ez necrosishoz vezet.

  -  II.3.2.2.  Diabetesben is létrejöhet mikro- és makroangiopathia alapján, ilyen esetben a fekély széle gyulladt, nehezen gyógyul.

  -  II.3.2.3. A vasculitis immunoallergiás alapon keletkező arteriolitis. A mély csomós forma kifekélyesedése okoz ulcust. Pathológiai alapja az immunkomplex képződés.

  - II.3.2.4. Fajtái:

- Felületes

- Purpurás

- Mély

- Csomós forma

Sokszor bacterialis allergia áll a háttérben, ezért a kezelése is ennek megfelelően antibakteriális és immunszupresszív.

  - II.3.2.5. A pernio ulcus  oka a hidegártalom miatt kialakuló mikrocirkulációs zavar

Elsősorban az akrákon lép fel, akkor amikor a külső hőmérséklet emelkedni kezd.

  - II.3.2.6. Ritkán okoznak ulcust aneurysmák, főleg az arteria poplitea és az arteria femoralis aneurysmái, másrészt,hogy nyomják a vena popliteát vagy a vena femoralist és pangást okoznak thrombosis, embolia, kísér elzáródás következtében.

  - II.3.2.7. Tisztán arteriás fekély bár gyakorisági sorrendben a második helyen áll a vénás ulcusok mögött, viszonylag ritka.

Gyakorlati szempontból fontosabb a kevert fekély, ilyenkor a vénás pangás mellett arteriás elzáródás is van. Ez a fekélytípus 9%-ban fordul elő a lábszárfekélyes betegek körében. Ezért elengedhetetlen minden lábszárfekélyes betegnél a pulzusok megtapintása, a beteg kikérdezése dysbasiás panaszok irányában.(10)

 

II.3.3.  Ulcus cruris exogenicum

Két fajtája ismeretes:

  -  II.3.3.1. Ulcus traumaticum:

Valamilyen véletlen baleset, mechanikai, fizikai, vagy vegyi hatás okoz.

   - II.3.3.2. Ulcus arteficialis :

A beteg tudatosan idézi elő.

 

II.3.4.  Ulcus cruris infectiosum:

Ennek a fekélynek a fő oka az infectio. Az ulcus cruris pyogenicumot gennykeltő bacteriumok okozzák azoknál az egyéneknél, akiknek a védekező képessége csökkent vagy rossz higiénés körülmények között élnek. Lábszárfekélyt okozhatnak mély gombás folyamatok, bőr–tbc és lues is.

 

II.3.5.  Ulcus cruris trophicum:

Kialakulhat kiterjedt hegekben (égés, rtg-besugárzás), atrophiás bőrfolyamatokban. Ilyen pl.: petyhüdt sorvadással járó állapotokban, scleroderma progressivumban. Előfordul ez a fajta ulcus harántlesioban, polyomyelitisben is.

II.3.6. Ulcus cruris haematopathogenicum:

Kialakulásának oka a vér összetételének megváltozása.

Pl.: hyperchrom anaemiában, sarlósejtes anaemiában, haemoliticus icterusban, CML-ben.

Pl.: hyperchrom anaemiában, sarlósejtes anaemiában, haemoliticus icterusban, CML-ben.

 

II.3.7. Ulcus cruris neoplasticum:

Kialakulhat papillomatosis cutis carcinoides talaján. Okozhatja basalioma, spinocellularis carcinoma.

A differenciáldiagnosztikai probléma abból származik, hogy a legkülönbözőbb okok ugyanazt a makromorfológiai képet eredményezhetik.

Bizonyos esetekben van néhány klinikai sajátossága a klinikai képnek, mégsem sikerül mindig ugyanazon az alapon pontos diagnózist felállítani.

 

II.3.8. Ulcus cruris recidiva

  A vénás keringési zavar talaján kialakult ulcus  recidivájában és/vagy sikertelen kezelésben több tényező játszik szerepet:

     -Kompressziós kötés elhanyagolása

     - Vénás nyomás fokozódását előidéző  életmód

     - Bőrt érő trauma

     - Steroid tartalmú externák indokolatlan alkalmazása

     - Helyi therápiás polipragmazia és következmény szenzibilizáció

     - Hegyes bőrfelület sérülékenysége

     - CVE előrehaladott volta

     - Évszakok szezonális változásai

     - Együttműködés teljes hiánya

 

III.Eredmények

 

A kutatás eredménye azt látszik igazolni, hogy az ulcus betegségek esetszáma a kutatási időszak alatt (3 év) hullámzó tendenciát mutat:

2001-ben 106 eset                  100%

2002-ben   97 eset                    91%

2003-ban 152 eset                  143%

Az ulcus cruris előfordulása az adott években kezelt egyéb betegségekhez viszonyítva, növekvő képet mutat:

15%, 17%, 27%.

 

Beigazolódott, hogy a női ulcusos betegek száma magasabb a férfiakénál.

Nő – férfi esetszám a vizsgált években:

63 – 43 fő, 52 – 45 fő, 86 – 66 fő.

A kutatás eredménye alátámasztja azt a feltételezést, hogy az ulcus cruris leginkább az idős korosztály betegsége, akik közül is a legérintettebbek a 60 és 80 év közöttiek.

- A vizsgálat igazolja hogy az ulcus cruris mögött álló okok között a leggyakoribb a vénás keringési zavar, mely a három év alatt 152 esetben volt kórokként fellelhető.

A második helyen áll a kevert típusú ulcus cruris, ahol mind a vénás, mind pedig az arteriás eredet jelen van. A vizsgált időszakban 124 esetet találtam.

Az arteriás ulcus cruris bár kisebb számban fordul elő, mégis a vénás eredet után 72 esetben vezető szerephez jut.

A kapott eredmények azt igazolják, hogy az ulcus cruris fennállása:

5 év alatt 19,5%-ban,

5 és 8 év között 56,5%-ban,

8 év fölött 24%-ban fordul elő.

 

IV.  Összefoglalás

 

Az eddig leírtakból következik, hogy minden esetben törekedni kell az ulcusok eredetének tisztázására. Az alkalmazott therápia a differenciál diagnózison alapszik. Az ulcus cruris nem tarozik a CVE első tünetei közé, de gyakran ez az első tünet, ami a beteget orvoshoz viszi. Az ulcus cruris varicosum manifesztációjában az adekvát kezelés és tanácsadás nélkül eltelt időszaknak is fontos szerep jut.

Az ulcus cruris venosum probléma kulcs-kérdése a megelőzés. A veszélyeztető kockázati tényezők feltárásával, előrejelző jelentőségük kimutatásával, ennek alapjai is lefektethetők. A prevenció legfontosabb elemei a betegek szűrése, az idejében elvégzett korszerű műtétek (varicectomia), a mélyvénás elzáródások korai felismerése és megfelelő kezelése, a betegek utógondozása. Rendkívül fontos a chronicus betegállapothoz vezető szubjektív panaszok és bőrtünetek korai felismerése. Az orvosi gyakorlatnak, kiindulva a betegség kezdete és a chronicus betegállapot közötti időbeli eltolódásból figyelembe kellene vennie a biológiai és szociális rizikófaktorokat is.

Fontos a mélyvénás elzáródást átélt betegnél a postthromboticus syndroma tüneteinek időbeli felismerése. Ugyanakkor nem szabad arról sem megfeledkezni, hogy a CVE potenciális jelöltjeinél a panaszok sokszínűek s nem ritka, hogy ezek mögött több szakterületet is érintő betegségek húzódnak.(6,14)

Több éves, vagy évtizedes késéssel módjában áll az orvosoknak a CVE-vel kapcsolatban a betegek felvilágosítása. A betegek belátása és együttműködése nélkül a profilaxis és a már megkezdett kezelés eredményessége nem kielégítő. Különösen fontos a betegek aktív közreműködése, ha átélt mélyvénás thrombosis utáni állapotról van szó. Minden egyes betegnek tudatában kell lennie annak, hogy a vénás elzáródás utáni érkárosodás egy életre szól, és a veszély, - hogy bármikor újabb thrombosis léphet fel, valamint hogy a késői következmények előbb, vagy utóbb jelentkeznek, jelentkezhetnek, - folyamatosan fennáll.

Az ulcus cruris venosumban szenvedő betegeknél egy életen keresztül szükség van gondozásra.

Diabetesben szenvedő betegnél fontos a belgyógyász, érsebész, és bőrgyógyász együttműködése. Rendszeres vércukorprofil és megfelelő gyógyszeres therápia mellett megakadályozható a progresszió. Kiemelt szerepe van az életmódra és a helyes diétára vonatkozó ismereteknek.

Az infectológiai okokra visszavezethető ulcusok eredetében, az ok felderítése és kezelése után gyors gyógyulás érhető el.

Az eredmények megértéséhez fel kell tennünk azt a kérdést, hogy mi határozza meg a betegek többszöri osztályos kezelését?

Az osztályon fekvő ulcus crurisos betegek TB által támogatott ápolási ideje csökkent a 10 évvel korábban finanszírozotthoz képest.

A betegek többszöri felvételét az osztályra befolyásolja a szociális háttér, családi körülmények, amelyek azt eredményezik, hogy az idős beteg lábszárfekélyének ellátása nem megfelelő, ezért a recidívák kialakulása gyakoribb.

Hátráltatja a gyógyulásukat, hogy idős korban egyéb belgyógyászati betegségek is kialakulnak, és a beteg nem tulajdonít elég jelentőséget, nem látja az összefüggést a belgyógyászati betegsége és a recidiváló ulcusa között. Ezen okok a háziorvosra és a bőrgyógyászra is egyaránt felelősséget hárítanak.

A folyamatban szerepet játszik a láb-szárfekély okainak kivizsgálása amiatt, hogy a fiatal beteg vizsgálata könnyebben kivitelezhető ( pl.:varicectomia ), mint idős betegnél, hiszen a tudatlanság, az ismeretek, információk hiánya félelmet, szorongást vált ki bennük. A félelem, szorongás eloszlatásában egyaránt nagy szerep jut a beteget ellátó team (bőrgyógyász, háziorvos, ápoló ) összes tagjának.

Fontos kiemelni azokat a betegeket, akiknek családjában a visszérbetegség és keringési zavarok generációkon keresztül előfordulnak, ilyenkor a hangsúlyt az alsó végtag keringési zavarainak szűrővizsgálatára kell helyezni. Hiszen a korai felismerés megakadályozhatja, illetve csökkentheti azoknak a rizikófaktoroknak a hatását, amelyek elősegítik, illetve kialakítják az ulcust.

A betegekkel készített interjú során felszínre került, hogy a páciensek idegenkednek a kompressziós pólya, gumiharisnya viselésétől. Ennek a szemléletmódnak, beállítódásnak megváltoztatásában a megfelelő felvilágosításnak igen nagy szerep jut.

 

 

V.      Irodalomjegyzék

 

1.  Bihari I.: Elődeink a vénák betegségeiről. Orvosi Hetilap 133, 310-313, 1992.

2.  Coleridge Smith P.D. Neutrophil activation and mediators of inflammation in chronic venous in sufficiency J. vasc. Res 1999; 36 (suppl 1):24-36

3.   Daróczy Judit dr. Kun utcai Kórház, Bőrgyógyászati  Osztály, Budapest: A krónikus vénás elégtelenség – Ulcus cruris betegség korszerű szemlélete; http://www.sote.hu/htsz/daroczy.htm

4.  Gloviczki, P. and Yao, J. S. T (ed): Handbook of venous Disorders Guidelines of the American Venous Forum, Champan and Hall Me. New York,1996

5.  Klüben: Atiologie und Pathogenese des ulcus cruris. Ergebnisse der Angiologie. Band 17. 1978

6.  Mayer, K.: Zur neurologischen Differencialdiagnose von Missemp Jindungen und Schmerzen an de Beinen. Phlebol.u.Proktol. 1987,16,2-5

7.   Meskó Éva dr. Flór Ferenc Oktatókórház, II.Belosztály, Kistarcsa: Vénabetegségek a belgyógyász – angiológus gyakorlatában; http://www.sote.hu/htsz/meskoev.htm

8.  Partsch: Reduction der ambulatorischen venösen Hypertonie durch Veneneinengung. III. Phlebologen woche Ahrenshoop 1983.

9.  Partsch H.: A new classification scheme of chronic venous disease in the lower extremities. The „CEAP” system. Phlebology 10, 3-8, 1994.

10.Radó: Phlebológiai gondozás tapasztalatai Dermatovener Haladása 21. Sz., 1982.

11.Radó Gy.: A lábszárfekély terápiájának története. Érbetegségek 3 (2), 1996.

12.Radó György dr. II.ker.Szakrendelő Budapest: Vénabetegségek és kezelésük orvosi kúltúrtörténete; http://www.sote.hu/htsz/radogy.htm

13.Ramelet A.: A Clinical benefit of Daflon 500 mg in the most severe stages of chronic venous insuffi ciency Angiology 2001; 52:S49-S56

14.Strunk,R:Claudicatio venosa intermittens der unteren Extramitäten. Plebol.u.Proktol. 1988,17,148-149.

 

 

Rövidítések    

 

CVE    Chronicus Vénás Elégtelenség

CVI     Chronicus Vénás Insufficiencia

 

Vissza a tartalomhoz

 

A laryngeális maszk használata az aneszteziológiai gyakorlatban

 

Kovácsné Barócsi Krisztina

aneszteziológus szakasszisztens

Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet Központi Anaeszteziológiai és Intenzív Betegellátó Osztály

A vizsgálat a Heves Megyei Önkormányzat Markhot Ferenc Kórház-Rendelőintézet Tudományos és Oktatási Bizottsága által kiírt Markhot Pályázatra készült.

 

Összefoglaló:

 

Dolgozatom célja az intratracheális és a laryngeális maszkos narkózis összehasonlító költségelemzése, az eredmények bemutatása a költséghatékonyság és a betegelégedettség tükrében. A laryngeális maszk átmentet képez az arcmaszk és az intratracheális tubus között. Biztosítja a szabad légutakat a spontán légzés számára és megoldást jelenthet olyan betegeknél, ahol az intubálás nehézségekbe ütközik. A vizsgálatokkal sikerült igazolni, hogy a laryngeális maszk alkalmazása gazdaságos, biztonságos, valamint egyszerű és kényelmes a beteg számára.

 

I.      BEVEZETÉS

 

A műtéti fájdalomcsillapítás története több mint 150 éve kezdődött, amikor Morton 1846. október 16-án először mutatta be az inhalációs éternarkózist Bostonban. Ez a dátum nemcsak az orvostudomány, hanem az emberiség történetének is mérföldköve. Felbecsülhetetlen érték birtokába jutott az orvostudomány, hiszen lehetővé vált a betegek fájdalommentes műtéti gyógyítása. Ez egy csapásra megnyitotta a sebészet fejlődésének útját, hiszen lehetővé tette hosszabb ideig tartó, bonyolultabb, kiterjesztett műtétek végzését. Büszkék lehetünk arra, hogy Balassa János alig négy hónappal a bostoni bemutató után a narkózis magyarországi be-vezetésével beírhatta nevét a medicina és a hazai anesztézia történetébe.(5)

Napjainkban a műtéti érzéstelenítés lehetőségei szinte korlátlanok. Az újabb gyógy-szerek és korszerű altatógépek,műszerek és anaszteziológiai módszerek lehetővé tették, hogy az aneszteziológus a beteg műtéti teherbíró képességét és a tervezett műtéti beavatkozást figyelembe véve, választhassa ki az optimális műtéti érzéstelenítést.(5)

 

1.1.                     Témaválasztás indoklása

Az eszközt Egerben, a Markhot Ferenc Megyei Kórház Központi Műtőjében 2002-től sikeresen alkalmazzuk. Ezért tartom érdemesnek saját tapasztalataink bemutatását, mely érdekében tanulmányoztam az ehhez kapcsolódó szakirodalmat.

Dolgozatom másik célja kétféle narkózis összehasonlító költségelemzése, és az eredmények bemutatása a költséghatékonyság és a betegelégedettség szempontjából.

Az 1990-es években elindult egészségügyi reform következtében egyre inkább előtérbe kerül a hatásosság-minőséghatékonyság vizsgálata, értékelése, melyek a gazdaságilag hatékony rendszerek vizsgálatával valósíthatók meg, segítségükkel számszerűsíthetők az eredmények.

 

II.   ELMÉLETI MEGALAPOZÁS

 

2.2. A gégemaszk használata előtti előkészületek

A gégemaszk szállításakor nem steril, maximum 134 oC-os hőmérsékleten sterilizáljuk. (2)

A sterilizálás előtt tegyünk egy 20 ml-s fecskendőt a szelep nyílásához és szívjuk ki a levegőt. Ez azért fontos, mert ha levegő marad benne, akkor a vákuum és hőmérsékletváltozás hatására a maszk kitágulhat, ami vagy ahhoz vezet, hogy a maszk elszakad vagy pedig a műanyag szelep kilökődik a sterilizálás során.

Ha enyhén kezd a levegő visszatöltődni, akkor a szelepet ki kell cserélni. A szelep nélküli használat során az eszköz sérülhet, mivel a szelep kivételével az egész szilikonból készült. (2)

A sterilizáció után a maszkot ki kell simítani. Ha hiányzik a szelep, akkor tegyünk rá akár korábban használt szelepet is. Ekkor a maszk készen áll a behelyezésre.

A leengedést egy 20 vagy 50 ml-s fecskendővel hajtsuk végre és a maszknak a leengedés után ovális lemez alakúnak kell lennie. Ha a szélek is teljesen simák, akkor könnyebb lesz a behelyezés és elkerüljük az epiglottis sérülését. (2)

A benedvesítést csak közvetlenül a behelyezés előtt végezzük el, hogy időközben ne száradjon ki a maszk. A maszk hátulsó részét alaposan meg kell nedvesíteni, de ügyeljünk arra, hogy a maszk belsejében és az elülső felén ne maradjon a nedvesítő anyagból. Ennek belégzése köhögést vagy hányinger okozhat, kóros lehet.

Ügyeljük arra, hogy alaposan le legyen engedve a maszk, amennyire csak lehet. Ha azt észleljük, hogy nem elég a vákuumhatás, azonnal cseréljük ki a szelepet, mielőtt használnánk a maszkot. (2)

 

2.3. A gégemaszk használatának indikációi, kontraindikációi

Igazából a műtétek jellege és időtartama szabhat határt, széles körben alkalmazhatjuk minden olyan esetben, amikor depolarizációt gátló izomrelaxánst nem használunk. Alkalmazzák az oxiológiában, nehéz intubálás esetén és reanimációnál. (3)

Minden olyan esetben használata ellenjavalt, amikor telt gyomrot feltételezünk. Sérves betegnél gyakran előfordulhat, hogy visszaöklendezi a gyomortartalmát az altatás alatt, emiatt mindent el kell követni, hogy a műtét előtt kiürítsük a gyomrát. A súlyosan elhízott betegeknél nem javasolt a laryngeális maszk használata, hacsak nem tűnik úgy, hogy nehezen lehetne intubálni. Olyan betegeknél, akik túl vannak a 14. héten a terhességükben, sok-szorosan sérültek, akut gyomorsérülésnél, mellkasi sérülésnél, illetve minden olyan betegség esetén, ahol késleltetve van a gyomortartalom kiürítése, a laryngeális maszk használata nem ajánlott. (3)

 

2.4. A gégemaszk behelyezési technikái

A praemedicalt beteg a műtőbe érkezik, a monitor érzékelőit felszereljük és vénát biztosítunk. A narkózis kezdetén az intravénás narkotikum alkalmazása után 30-40 másodpercet várunk, amíg  a beteget átoxigenizáljuk és szükség esetén inhalációs narkotikummal lélegeztetjük. Ellenőrizzük, hogy megfelelő-e a maszk mérete a betegnek, helyesen van-e leengedve és nedvesítve. Legyen még egy kisebb méretű gégemaszk használatra készen a közelünkben. Ha a narkózis mélységét megfelelőnek ítéljük, hátulról a nem domináló kezünkkel helyezzük hátra a fejet és rögzítsük a nyakat. (a nyak rögzítését sokszor elfelejtik és ez problémát okozhat a betegnél).1. sz. ábra (2)

 

Ezt a kezünket a behelyezés alatt végig tartsuk ott. Ha kell használjunk plusz párnát a nyak rögzítéséhez. Fogjuk meg a maszkot, mint egy tollat, mutató és középső ujjunkkal végigkísérjük a garatfalon. A nyílás a nyelv felé nézzen. Addig vezetjük, amíg ellenállást nem érzünk.  2. sz. ábra (2)

Helyezzünk be egy „harapásgátlót” és biztosítsuk a laryngeális maszk helyét.

A méretnek megfelelő menynyiségű levegővel a szelepen keresztül a ballont felfújjuk. 1. sz. táblázat  (11)

 

 

 

A laryngeális maszkot összeköttetésbe hozzuk az altatógéppel. A beteget kontrolláltan lélegeztetjük. A légzési hangot a tüdők fölött ellenőrizzük. (11)

2.4.1. A megfelelő helyen lévő gégemaszk helyzete

A teljesen behelyezett gégemaszk hegye a felső nyelőcsövi záróizommal érintkezik, oldalai pedig a nyelv alatti résszel. A nyomás hatására általában az egész eszköz megemelkedik, ahogy a kitáguló maszk kinyomódik részben a háromszög alakú gégéből. A behelyezéskori reakciók több formában jelentkezhetnek, ez lehet teljes „elutasítás” vagy lassú nyelés, amik az altatás mélységétől és a használó odafigyelésétől, ügyességétől függenek. (2)

A nyelések sűrűsége, gyakorisága a behelyezéskor ill. az ébredéskor, a maszk anatómiai helyzetétől függ. A nyelést a különböző receptorok ingerlése váltja ki. Ilyen receptorok találhatók a garat nyálkahártyájában, a gége nyálkahártyájában, elsősorban az epiglottis gége felőli részén. Ugyanakkor a záróizmok ilyenkor reflexszerűen zárnak, amit a gégeideg ingerlése vált ki. (7) Ez magyarázza azt, hogy a behelyezés nehezen megy kb. 20 másodpercig, amíg a záróizmok ellazulnak. Ezt fontos tudni, hiszen egyébként rossz helyre kerülhet a gégemaszk. Egyéb esetben is előfordulhat rossz behelyezés, de a behelyezési technika alapos tanulmányozása és minél több alkalmazása után ez egyre kevesebbszer fordul elő. (2) A tény, hogy a gégeaszk más pozíciót igényel a légcsőtől, fontos következményekkel jár. A nagy kiterjedésű gégemaszk megakadályozza, hogy átjusson a nyelőcső első záróizmán, ezzel kevésbé bizonytalan, mint az intratracheális tubus. (9)

 

2.4.2. Lehetséges hibaforrások

-  Ereszt a ballon

A maszkot mindig alaposan ellenőrizni kell használat előtt. Le kell engedni és szelepet kell rá tenni. Ha levegő kerül így be, akkor a ballon ereszt. Ha szelepcsere után is ereszt, akkor ne használjuk tovább.

-  Egyenlőtlen ballon feltöltődés

Ha a ballon kidudorodik a hegyénél vagy anyílás vége felé, amikor feltöltés után oldalról nézzük, nem szabad tovább használni.

-  A ballon túlságosan feltöltődik

Ha normál mennyiségű levegő hatására furcsa alakot vesz fel a ballon, ez arra utalhat, hogy elvékonyodott a ballon fala és el is szakadhat. Ne használjuk tovább.

-  A maszk nyílászárójának sérülése

Ezeknek a nyílászáróknak nagyon fontos szerepük van abban, hogy megvédjék a légutak elzáródásától a beteget. Ha az egyik ilyen záró elszakad, többé nem használható a készülék.

-  Véletlenszerű sérülése a ballonnak

A szilikon elég ellenálló, de könnyedén megsérül szúrás vagy tépés esetén. Sose próbáljuk beragasztani, vagy megvarrni a lyukat és mindig ellenőrizzük, hogy nem ereszt-e a ballon. (2)

 

2.5. A spontán légzés biztosítása és fenntartása

Ha biztonságosan behelyeztük a maszkot a helyére, a leggyakoribb probléma a tapasztalatlan felhasználóknál, hogy rosszul állapítják meg az altatás kellő mélységét. Ha megfelelő intravénás narkotikumot használtunk a behelyezéshez, akkor a maszkot gyorsan lehet behelyezni és azonnal elérjük a tiszta légutakat a könnyen levegőhöz juttatott tüdőkkel. (12) Ha köhögés, görcs, légzészavar vagy hányinger jelentkezik, távolítsuk el a maszkot, mert az csak rontja a helyzetet, mivel növelné az ingereket. Ehelyett mélyítsük az altatást, adjunk legalább 50% oxigént. Az altatás mélységének csökkentése a műtét vége felé kicsit később kell, hogy megtörténjen. Ez azért fontos, mert ha újabb inger éri a beteget mély altatási fázisban, az görcsöt vagy újabb légzészavart okozhat. Ha ebben a fázisban távolítjuk el a maszkot, akkor a légutak nem lesznek biztosítva kellőképpen. (4)

Ezeket a problémákat könnyedén elkerülhetjük megfelelő altatással a teljes operáció alatt, valamint ha elkerüljük az erős ingerlést az ébresztési szakaszban. Időnként ellenőrizzük a légzéshangokat. Vagy helyezzünk gyengéden egy sztetoszkópot a nyakra vagy hallgassuk a légzést ott, ahol a cső be lett helyezve. A légzéshangoknak teljesen tisztának kell lenniük, ha helyesen lett behelyezve a maszk. A maszk egyik előnye, hogy nem érintkezik a hangszalagokkal, így azok nem sérülnek és nem lesznek megerőltetve. (7)

 

III. ÉBREDÉS AZ ALTATÁSBÓL

 

- A tenyerünket tegyük a tubus végétől kb. 1 cm-re, hogy érezzük a kilélegzett levegőt.

- Ne ingereljük a beteget. Ez nagyon fontos, hiszen sokszor különböző módszerekkel próbálják elősegíteni az ébredést. Így olyan reflex-szerű megnyilvánulások történhetnek, melyek miatt szövődmények léphetnek fel. (7)

- Ne végezzünk szívást a maszk eltávolítása előtt. Végezhetjük az eltávolítás során, ha szükséges.

- Ne távolítsuk el a harapásgátlót, amíg a maszkot nem távolítottuk el. (7)

- Legyünk végig körültekintőek. Előfordulhat, hogy a gégemaszk, bár még a helyén van, de elmozdulhatott az ébredési periódusba lépéskor. Így ellenőrizzük a légzést – pl: tegyünk maszkot az arca elé és figyeljük bepárásodik-e? (5)

 

IV.  A KUTATÁS HELYE ÉS IDEJE

           

A kutatást az egri  Markhot Ferenc Megyei Kórház Központi Műtőjében végeztem 2003. január 1. és 2003. december 31. között. Minden műtéti érzéstelenítés a műtő aneszteziológus szakasszisztensei által a narkózis naplóban dokumentálva van. Ez alapján végeztem számítást arra vonatkozóan, hogy a műtéti altatások hány százalékát teszi ki az intratracheális (ITR), a gépimaszkos (GM) illetve a laryngeálmaszkos (LM) narkózis. A műtétek jellegéből és időtartamából adódóan a 3 narkózis közül az intratracheális altatás szerepel a vizsgált időtartam alatt a legnagyobb arányban. A gépimaszkos és laryngeálmaszkos narkózisok közel egyenlő arányban vannak. Ezt a kördiagram se-gítségével szemléltetem. Az ábrán látható az is, hogy az Egri Markhot Ferenc Kórház Központi Műtőjében milyen esetekben használjuk rendszeresen.

Kor szerinti megoszlásban 2,5 év és 92 év közötti betegeknél végeztük a laryngeálmaszkos narkózist. Az anesztézia alatt minden  esetben EKG, pulzoximetria, kapnometria és az inhalációs narkotikumok mérése történt. A beavatkozásokat feldolgoztam, a műtétek típusa, a szövődmények és a költségek szempontjából. (4)

 

V. A KUTATÁS MÓDSZERE

 

5.1.1. A kétféle narkózis összehasonlító költségelemzése

Kutatást végeztem, hogy mennyibe kerül egy 40 perces narkózis intratracheálisan és laryngeálmaszkosan akkor, ha inhalációs narkotikumnak Isoflurane-t használunk és átlagos súlyú felnőttel kalkulálunk. A kutatást azért tartom szükségesnek, mert az 1990-es években elindult egészségügyi reform következtében egyre inkább előtérbe kerül a minőség hatékonyság vizsgálata valamint a gazdaságilag hatékonyabb rendszerek alkalmazása. A táblázat első részéből kitűnik, hogy a költségek eddig megegyeznek. Mindkét esetben használunk fecskendőket, tűket, Propofolt, vénabiztosításhoz eszközöket, Isoflurant és N2Ot és O2-t. (2. számú táblázat).

A 3-4. táblázat mutatja meg a különbséget. A mai áron számítva 1 db laryngeális maszk bruttó ára 62.625 Ft. 120 alkalmat számítva 1 alkalom 520 Ft-ba kerül. Ehhez adódik az egyszeri fertőtlenítés, csomagolás és sterilizálás költsége (10) Az intratracheális narkózisnál egyszer használatos Portex tubussal dolgozunk. Ennek az ára  2300 Ft.

Használunk depolarizáló izomrelaxánst (Midarinet), ehhez fecskendőt és tűt. A különbség látható a 3-4. sz.táblázatban.(10)

 

 

 

 

A laryngeálmaszkos narkózis esetén összköltségünk 3378 Ft, míg intratracheális narkózisnál 5750 Ft. A laryngeális maszk használata egyszerű, kényelmes, biztonságos és amellett, hogy eszközt és műszert takarítunk meg, megkíméljük a beteget az esetleges izomfájdalmaktól és a torokfájástól. (12)

 

 

 

5.1.2. Kétféle narkózis összehasonlítása a betegelégedettség  tükrében

 

A post operatív szakban végzett szakszerű ápolás nagy mértékben befolyásolja a betegség további lefolyását, a beteg sorsát. Leendő dip-lomás ápolóként fontosnak tartom, hogy az individuális ápolással biztosítsuk a műtét utáni időszak zökkenőmentes lefolyását és a szövődmények elkerülését. Kutatást végeztem 2003. január 1. és 2003. december 31. között a Egri Markhot Ferenc Kórház Központi Műtőjében végzett intratracheális és laryngeálmaszkos narkózisban részesülő betegek körében. A vizsgálatban 100 beteg vett részt összesen. A vizsgálat elvégzéséhez Visual Analog Skálát alkalmaztam, amin 1-10-ig terjedő beosztás található. A laryngeális maszkkal ill. az intratracheálisan altatott betegektől a postoperatív első napon érdeklődtem, hogy éreznek-e torokfájást ill. rekedtséget, ha igen milyen mértékben, menynyire befolyásolja ez a komfortérzetüket. Kértem, jelöljék be ahol az egyes szám nem jelent fájdalomérzést és a tizes már nagyon kellemetlen torokfájást, köhögést, erős rekedtséget jelöl. Módszeremmel biztosítottam az egyszerűséget. A látható számok közül kellett a megfelelőt bejelölni. A kutatásban részt vett betegek értékelhetően válaszoltak. Laryngeál maszkos narkózis esetén enyhe torokfájdalomról 4 beteg panaszkodott. Visual Analog Skálán hármas és négyes szint megjelölése történt. Egyéb narkózissal kapcsolatos panasszal a post operatív első nap nem találkoztam.

Az intratracheálisan altatott betegek közül ötven betegből negyvenhatan jeleztek diszkomfort érzést a torokban. Legnagyobb részben rekedtség, nehezített nyelés, torokfájás és köhögés fordult elő. A betegek a Visual Analog Skálán a kettes szinttől a kilencesig tettek jelölést.

 

5.2. Az intratracheális intubálás előnyei, hátrányai és szövődményei

 

Előnyei:

- Megakadályozza a légutak elzáródását.

- A könnyen végezhető kontrollált lélegeztetés, pontosan szabályozható az intrapulmonális nyomás és megelőzhető a gyomor felfújása.

- Az aneszteziológus az arc, fej és nyak műtéteikor a műtéti területtől távolabb foglal helyet.

- Meggátolja az idegen anyagok inspirációját és megkönnyíti a bronchus rendszer leszívását.

- A holtteret minimálisra csökkenti.

- Alkalmas a trachea obstructiójának megelőzésére. (2)

Normális körülmények között az intubálás minden sérülés nélkül megy végbe, ennek ellenére nem ritkák a legtöbbször hamar elmúló panaszok:  torokfájás, nehéz nyelés. (1)

Hátrányai:

- Az ajak, orr, torok, gége megsérülhet, ami rekedtséget, dysphagiát és fájdalmat okoz. Az intubációt hosszú ideig tartó rekedtség követheti. A subglottikus nyálkahártya is megsérülhet, ha a tubus mandzsettáját erősen fujjuk fel.

- Az intubáláshoz gyakran mélyebb narkózis kell, mint amelyet maga a tervezett műtét igényel.

- A belégzett gáz nem mindig melegszik fel a felső légutakban és az alveolusokba túlságosan hideg és száraz gáz kerülhet. (2)

Szövődményei:

- Mechanikus károsodások: sérülhetnek a fogak, az ajkak, a nyelv, a szájüreg, a garat, az epiglottis nyálkahártyája. Ezek vérzést eredményezhetnek, amely azonban nem jelentős és hamar megszűnik. Helyük viszont később fertőzéses szövődmény forrása lehet. Orron keresztül végzett intubáció esetén a tubus sértheti az orr nyálkahártyáját. (1) A mandzsetta nyomása a nyálkahártya hámjának csillószőreit gátolja védő mozgásokban és vérkeringési zavart idéz elő. Előfordulnak fekélyes folyamatok és mély necrosisok is. (1) Ez lehetőséget nyújt arra, hogy a mélyebb légutakban gyulladásos folyamat fejlődjék ki. Ezért a mandzsettát csak annyira szabad felfújni, hogy éppen csak tömítsen. Hosszabb műtét során a tubus helyzetét időnként változtatni kell. (2) Az esetek egy részében előforduló intubációs légcsőhurut a narkózis után 2-3 napig tartó enyhe rekedtség és torokfájás formájában jelentkezik. (1)

- Fertőzéses szövődmények: A fertőzés lehet exogén, amikor a külvilágból a baktériumokkal szennyezett altatógép részei, egyéb felszerelési tárgyak, különösen a tubus, az aneszteziológus keze, vagy cseppinfectio juttatja azt a beteg légutaiba. Lehet endogén eredetű is, amikor intubáláskor a tubus a beteg száj vagy orr és garatüregéből baktériumokat továbbít annak légcsövébe. A sepsis és az antisepsis szabályainak megtartásával a szövődmények eredményesen elkerülhetők. (2)

 

5.3. Hipotézisek

 

- Feltételezem, hogy a megfigyelésemben résztvevő ötven laryngeál maszkkal altatott beteg legnagyobb részénél különösebb nehézség nélkül zajlik le a narkózis és a postoperatív szakban minimális lesz a torokben lévő diszkomfort érzés.

- Feltételezem, hogy a laryngeál maszkkal altatott betegeket megkíméljük az izomfájdalmaktól és torokfájástól, ezzel is elősegítve a postoperatív szak szövődményeinek lehetőségét. 

- Feltételezem, hogy a megfigyelésemben résztvevő 50 intratracheálisan altatott betegnél magas arányban fordul elő rekedtség és torokfájdalom.

- Feltételezem, hogy a laryngeális maszk használatával eszközt és műszert takaríthatunk meg, így költségeink csökkenthetőek lesznek.

 

VI. A KUTATÁS ÖSSZEGZÉSE

 

6.1. Az eredmények bemutatása

 

A laryngeális maszk kellő rutinnal egyszerű, megfelelő légúti átjárhatóságot biztosító eszköznek bizonyult. Használata gyorsan elsajátítható, sikeresen alkalmazták spontán légzésnél és pozitív nyomású lélegeztetésnél. Minden életkorban alkalmazható. A laryngeális maszk nehéz intubáció esetén is segíthet a szabad légutak biztosításában. Alkalmazása során azonban szem előtt kell tartanunk, hogy az aspiratiótól nem véd, ennek veszélye esetén használata kontraindikált. Bármely olyan műtét során alkalmazható, amikor arcmaszkot használnánk, de a maszk tartás kényelmetlenségét el kívánjuk kerülni, vagy a holtteret igyekszünk csökkenteni. Használható intratracheális intubáció  helyett, ha nem kell telt gyomortól tartanunk. (2)

 

6.2. Hipotézisek igazolása

 

- Feltételezésem, miszerint a megfigyelésben résztvevő laryngeális maszkkal altatott betegek nagy részénél komplikáció nélkül zajlik le a narkózis és a postoperatív szak, beigazolódott. A megkérdezettek 8%-a jelzett minimális torokfájdalmat. Egyéb izomfájdalomról illetve szövődményről nem számoltak be.

- Feltételezésem, miszerint az intratracheálisan altatott betegek nagy részénél előfordul torokfájdalom és diszkomfortérzés,  szintén beigazolódott. A kutatásban résztvevő betegek 92%-ánál tapasztaltam ezeket a szövődményeket.

- Feltételezésem, miszerint a laryngeális maszk használatával  eszközt és műszert takarítunk meg, a kétféle narkózis összehasonlító költségelemzésével tudtam igazolni.

 

 

VII. IRODALOMJEGYZÉK

 

 

1.  Csernonorszky Vilmos – Giacint Miklós – Nagy Gábor: Amikor a beteget altatni kell. Egészségügyi Minisztérium Orvosi Műszerügyi Intézetének Kiadványa

2.  Lencz László – Jakab Tivadar (1972) A műtéti általános érzéstelenítés alapjai., Medicina Könyvkiadó, Budapest

3. Pénzes István (1992) Aneszteziológia és intenzívterápia.

     Medicina Könyvkiadó, Budapest

4. Wittek László (1988) Az aneszteziológia alapjai.

     Egészségügyi Szakdolgozók Központi Továbbképző Intézete, Budapest

5. Tekeres Miklós (2001) Inhalációs anesthesia. Abbot Magyarország Kft.

6.  Dr. A.I.J. Brain (1999) The Intranet Larygeal Mask Pacific Medicial Supplies, 1999.

7.  Jakab Tivadar (1980) Újraélesztés, műtéti          érzéstelenítés, Medicina Könyvkiadó, Budapest

8. British Journal of Anaesthesia: Number 5. May 2000.

9. Magyar Nőorvosok Lapja 61 (3) 1998.

10. Egri Markhot Ferenc Megyei Kórház  Controlling Osztályának anyaga

11. www.medlist.com

12. www.medplane.hu

13. http://ent.pote.hu/Siófok/előadások/e19.htm

 

Vissza a tartalomhoz

Bővülő szerepben az ápolásvezetés

Deák Edit

 ápolási igazgató

 Fővárosi Önkormányzat Heim Pál Gyermekkórház

Mottó: “Célom a konfliktus átalakítása, nem pedig elfojtása” (Mahatma Gandhi)

 

Összefoglaló:

 

Az elmúlt években “csendes forradalom” zajlott le az egészségügyben, ennek kapcsán a külföldi szakirodalomban már az 1990-es évek elején találunk arra vonatkozó tanulmányokat, hogy kinek és miért jó, illetve nem jó, ha a szülőket beengedik a kórházi osztályokra.

Hazánkban a témával kapcsolatos érvek és ellenérvek az 1997. évi CLIV. törvény az egészségügyről 11. § kapcsán lángoltak fel, és tartanak napjainkban is, számtalan konfliktushelyzetet teremtve a szülők, hozzátartozók és az ellátást nyújtó team tagjai között.

A törvény szerint a kiskorú betegnek joga van arra, hogy szülője, törvényes képviselője, illetőleg az általa vagy törvényes képviselője által megjelölt személy mellette tartózkodjon.

Ennek ellenére jelenleg is sok vita zajlik a látogatási időről és a gyermek hozzátartozójának kórházi felvételéről, az újonnan kialakult szituáció “legneuralgikusabb” pontja pedig a szülő állandó jelenléte az ellátás folyamán.

A beteg gyermek családhoz való kötődése, és a kórházba kerülés, mint különleges szituáció indokolja legalább egy családtag – akihez a gyermek szorosan kötődik - folyamatos jelenlétét. Ez a személy az esetek döntő többségében az édesanya vagy édesapa. Jelenlétük a beteg gyermek számára biztonságot, vigasztalást, meghittséget, társaságot jelent a kórházi osztály idegen világában.

A törvényi szabályozás következtében a szülők már nem kérelmezők, akiknek meg kell elégedni azzal, hogy a zárt kórterem kisablakán bepillanthatnak, hanem velünk együtt részt vesznek a gyermek ellátásában, és munkánkat kritikus pillantással kísérik. Ezt persze nem mindig könnyű elviselni.

Amennyire üdvözölhető ez az új irányzat – a szülők folyamatos jelenléte illetve bevonásuk gyermekük ápolásába -, annyi gondot is okoz, hogy az ápolószemélyzet nem mindig tud megfelelni annak a többlet feladatnak, amelyet a szülők kórházi felvétele jelent. Nemcsak a gyermek és a szülők jogos igényeinek kielégítése a plusz feladat, de az orvostudomány továbbfejlődése, specializálódása, a diagnosztika és a terápiás eljárások magasabb technikai szintje is mind több tudást, újabb készségeket és képességeket követel meg az ápolóktól. (1)

Ezek a jól ismert problémák adták az ötletet ahhoz, hogy kutatást végezzek annak fel-mérésére, milyen attitűd alakult ki az ápoló team tagjaiban a szülők folyamatos kórházi jelenlétéről.

A felméréssel a következőkre kerestem választ:

- Segítik-e az ápolókat a szülőkkel való kapcsolatfelvétel, kapcsolattartás során a kommunikációval kapcsolatos ismeretek?

- Létezik-e a szülők fogadásával kapcsolatban osztályos szinten, írott vagy íratlan formában szabályozás?

- Miből adódnak a napi munka során a szülők és az ápolók között problémák, konfliktushelyzetek?

- Kitől kapnak, illetve kitől kérnek segítséget az ápoló kollégák a kommunikációs problémák megoldásában?

- Elég figyelmet fordítanak az ápolásvezetők a szülőkkel való konfliktushelyzetek kezelésére?

- Felkészültnek érzik-e magukat a fekvőbeteg ellátásban résztvevő ápoló kollégák arra, hogy folyamatos, nem szakmai kontroll alatt dolgozzanak és kompetencia szintjüknek megfelelő kérdésekben kommunikáljanak a szülőkkel?

- Befolyásolják-e mindezek a szülők egész napos kórházi jelenlétéhez kapcsolódó attitűdöt?

Két, gyermekellátással foglalkozó fővárosi intézmény ápolói között végeztem 12 elemszámból álló zárt kérdéssorú kérdőíves fel-mérést. Egy kérdés kivételével valamennyi kérdésnél csak egy válaszlehetőséget fogadtam el.

Az összesen 250 szétosztott kérdőívből 189 érkezett vissza (76%), négy értelmezhetetlen volt, ezért ezeket kizártam a vizsgálatból, a tisztított esetszám 185 volt.

-     A szakképesítések a következőképpen alakultak a válaszadók között 1. sz. ábra

Arra a kérdésre, hogy “tanulmányaid során tanultál–e kommunikációt”, a 2. sz. ábrán látható válaszokat kaptam.

A “volt–e már problémád, konfliktusod a szülőkkel” kérdésre a 185 válaszadóból 134- en  válaszoltak igennel, 46-an nemmel, és 5–en nem emlékeznek ilyen szituációra. 3. sz. ábra

Az eredmények szerint a kommunikációs tanulmányok nem igazán segítik a kollégákat a kapcsolatfelvételben, kapcsolattartásban, ugyan- is 134 –ből 111–en tanultak kommunikációt, és a 111-ből ezek ellenére 83-nak volt konfliktusa szülő–ápoló viszonylatában. 4. sz. ábra

Összesítve a két intézmény adatait, többségében szabályozottnak találtam a szülők fogadását az osztályokon (lehetséges válaszok: igen, minden ápoló maga dönt ebben a kérdésben, részletesen szabályozott, nincs ilyen szabály, nem tudom) 5. sz. ábra

A kérdőívek feldolgozása során az is kiderült, hogy 91 esetben volt kommunikációs probléma az ellátás során, tehát a szabályozás önmagában nem jelent megoldást az esetleges konfliktusok kivédésére. 6. sz. ábra

Az ötödik kérdés alpontjára adott válaszok egyértelműen rámutatnak a kapcsolattartás neuralgikus pontjaira.

A legtöbb gondot a házirend be nem tartása és az előítéletek okozzák. Ezen az sem segít, hogy az egész kórházra érvényes házirend a törvényi előírásnak megfelelően mindkét intézményben kifüggesztésre került, az osztályspecifikus házirendet pedig a szülők kézbe kapják a felvétel során. 66 válaszadó jelölte meg a “vannak emberek, akikkel nem lehet szót érteni” válaszlehetőséget. Talán egy újabb vizsgálatot megérne, mit is takar ez a gyakorlatban?

Miért és miben nem tudunk szót érteni a szülőkkel, hozzátartozókkal? Van–e olyan szintű pszichológiai és kommunikációs ismerete az ápolónak, illetve elvárható-e hogy legyen, amelynek segítségével a gyermek szűkebb és tágabb családjában megtalálja azt a “vezéregyéniséget”, akivel tárgyalni tud, a család pedig elfogadja, amit az adott családban domináns személy mond.

Összesen nyolcan kifogásolták, hogy a szülő nem mutatkozott be az első találkozás során, ez az esetszám nem számottevő, ugyanakkor jelzés értékű. Mint azzal mindannyian tisztában vagyunk, a betegnek és jelen esetben a szülőnek is “joga van az ellátásban közvetlenül közreműködő személyek nevét, szakképesítését és beosztását megismerni”, erre a legjobb alkalom az első találkozás során a személyes bemutatkozás, amit minden esetben az ellátóknak, jelen esetben az ápolóknak kell kezdeményezni. 7. sz. ábra

A felmerülő problémák kezelésénél 101:58 arányban szakmai felettestől vagy kollégától kérnek segítséget az ápolók, veszélyt annál a 26 válaszadónál látok, akik azt gondolják, hogy egyedül is meg tudják oldani a konfliktushelyzeteket. Márpedig Minarik Edétől tudjuk, hogy “kell egy csapat”, az ápolás pedig csapatmunka. Az is tény, hogy nagyon nehéz saját magunkról kimondani, ha valamit nem tudunk és a segítséget sem mindig könnyű elfogadni. 8.sz. ábra

 A szülőkkel kapcsolatos konfliktusok megbeszélése az esetek többségében munkaközi szünetekben történik. Ez véleményem szerint két dolgot jelenthet:

1. a problémák nem minden esetben olyan súlyúak, hogy osztályértekezleten foglalkozni kelljen velük

2. nem kezeljük kellő súllyal a felmerülő problémát

 Ez egy újabb kérdést vet föl: az osztályvezető ápolók ismernek-e olyan probléma meg-oldó technikákat, amelyeket a kollégáknak át tudnak adni, és a gyakorlatban kivitelezhetőek? A válaszokból egyértelműen kiderül, hogy szupervízió vagy problémamegoldó csoportfoglalkozás a két vizsgált intézmény egyikében sem működik. A megvalósítás lehetőségeit érdemes lenne kidolgozni! 9. sz. ábra

A felmérésben résztvevő ápolók mintegy 70%-a érzi úgy, hogy kompetencia szintjének megfelelő felvilágosítást tud adni a szülőknek  10. sz. ábra

86 % pedig felkészültnek érzi magát arra, hogy a szülők előtt végezze munkáját.11. sz. ábra

Ezeknek az adatoknak a tükrében nehezenértelmezhető az a részadat, amely szerint 124 ápoló gondolja úgy, hogy hozzátartozik a munkájához a kapcsolattartás, de 57–en valamilyen kellemetlenségnek élik meg ezt a feladatot. Felmerülhet a kérdés: valóban megfelelő szintű kommunikációs készséggel rendelkezünk? 12. sz. ábra

Esetleg a következőkről van szó:

- “könnyebb megcsinálni, mint elmondani”

- “szakmai kérdésekben nem tekintem partnernek a szülőt” és ezért nem kommunikálok vele

- “nem rendelkezem olyan átfogó ismeretanyaggal, hogy merjek információt adni adott szakmai kérdésben”

Ezeknek a kérdéseknek a megválaszolása csak abban az esetben képzelhető el, ha objektív módszerrel magát a konfliktushelyzetet vizsgálnánk.

A válaszokból egyértelműen kiderül: az ápoló kollégák felmérték annak jelentőségét, hogy a korlátlan látogatási idő biztosítása a gyermekek és a szülők számára is növeli a kórházi ellátás humánus jellegét, valamint jól látják azt a tényt, hogy a szülő jelenléte a gyermek számára nem csak biztonságot, vigasztalást, társaságot jelent, hanem erkölcsi támogatást és képviseletet is biztosít.

A szülő –ápoló kapcsolat számtalan buktatót hordoz magában. A gyermek kórházba kerülése a család számára krízishelyzet, még abban az esetben is, ha ez előre tudott, tervezett esemény. Ebben a stressz állapotban, amikor az indulatok felfokozottak, nagyon nehéz megtalálni a megfelelő kommunikációs és metakommunikációs csatornákat, gyakran alakulhat ki konfliktus. Nem vezet eredményhez, ha a kialakult konfliktust harcnak tekintjük és nem problémának, ugyanis a harcot csak megnyerni vagy elveszíteni lehet, a problémát pedig meg lehet oldani. A cél az, hogy mindkét fél számára megfelelő megoldásokat keressünk úgy, hogy közben az érdekek ne sérüljenek. (2)

Az ápolásmenedzsment feladata, hogy idejében felismerje a konfliktushelyzeteket és veszteségmentes problémamegoldó programokkal segítse ezek feloldását.

A felsőszintű ápolásvezetésnek nem csak a tréningek megszervezésében kell szerepet vállalni, hanem aktív közreműködésére tudatformáló szerepkörben is szükség van. Elsősorban a középszintű vezetőket kell befolyásolni (mert ők azok, akik sok esetben részesei a kialakuló konfliktushelyzetnek), mégpedig abba az irányba, hogy a keletkező problémák sokszor megelőzhetőek megfelelő kommunikációval.

A fentieken kívül az ápolásmenedzsment feladata az is, hogy segítsen a konfliktus szereplőinek, jelen esetben a paramedikális személyzetnek:

- a felszíni jelenségek mögé látni

- a problémák valós okait feltárni, azokkal szembesülni

-    a konfliktusok megoldására megvalósítható utakat keresni.

 

Irodalomjegyzék:

 

(1)       Adelhardt, M. A szülők jelenléte a kórházban –kihívás az ápolási munkával szemben Nővér 1990. III. évf. 3. szám

(2)               Dr. Thomas Gordon, Noel Burch Emberi Kapcsolatok Assertiv kiadó Budapest 2001.

 

Vissza a tartalomhoz

ESzME - Egyesület a Stroke MegElőzéséért

 

Széleskörű társadalmi összefogás a rettegett stroke legyőzésére

 

A stroke az iparilag fejlett országok lakosait fenyegeti. Európában a harmadik vezető halálok a szívbetegségek és a rák után. Magyarországon évente összesen 40 ezer új, agyi érkatasztrófa következik be.

A betegek kb. egyharmada egy hónapon belül meghal, másik harmada tartósan fogyatékos marad, mely a betegnek és családjának egyaránt igen sok szenvedést okoz.

Sajnos a betegség teljes gyógyítása jelenleg még nem megoldott, ezért nagyon fontos a megelőzés. Az agyérbetegségek vezetnek a legnagyobb számban a hosszadalmas ápolást igénylő mozgáskorlátozottsághoz, mely a betegek életminőségét tartósan és súlyosan rontja. Az európai lakosság elöregedésével jelentősen növekszik a stroke esetek száma.

A kórkép hátterében számos kockázati tényező állhat, melyek egyenként is, egymással társulva pedig fokozott eséllyel stroke kialakulásához vezethetnek. A legjelentősebbek a magas vérnyomás, a cukorbetegség, a dohányzás, az emelkedett vérzsírszintek és bizonyos szívbetegségek. Kiemelkedő fontosságú, a magyar betegek kb. 71%-nál jelenlévő rizikófaktor a kezeletlen vagy nem megfelelően karbantartott magas vérnyomás, mely az érfalak károsítása révén vezet stroke-hoz. A stroke rizikója annál nagyobb, minél régebben áll fenn a kezeletlen magasvérnyomás és minél magasabbak az értékek.

Nem kicsi az egyén felelőssége. A rizikófaktorokat ismerő, és azokat megfelelően kezeltető, ellenőriztető beteg nagyban befolyásolhatja későbbi élete alakulását, sokat tehet a saját és családtagjai életét is megkeserítő, rettegett stroke elkerüléséért.

A társadalmi összefogás szükségességét jelzi, hogy miközben az agyi érkatasztrófa miatt gondozásra szorulók száma nő, a családok egyre kevésbé képesek vállalni az otthoni ellátást. A stroke társadalmi terheinek csökkentésére, a betegség megelőzésére egy Európai Kezdeményezés szerveződött azzal a céllal, hogy segítse egy olyan társadalmi szervezet megalakulását, amely ráirányítja a figyelmet a stroke kockázati tényezőire, és azok megszüntetésével tevékeny részt vállalhat e gyakori és súlyos betegség megelőzésében. Az Európai Kezdeményezés felhívására a tagországok társadalmi szervezeteinek képviselői - közöttük Magyarország - az Európai Parlamentben, Brüsszelben, 2004. októberében megalakították a SAFE (Stroke Alliance for Europe) elnevezésű szervezetet.

Ezt követően Magyarországon megalakult az ESzME (Egyesület a Stroke Megelőzésért), a SAFE magyar tagszervezeteként. Célja, hogy ráirányítsa hazánkban is a társadalom figyelmét erre a problémára, és minél többet tegyen a rettegett stroke megelőzéséért. Ezáltal az ESzME, mint civil társadalmi szervezet, tevékeny részt vállalhat e gyakori és súlyos következményekkel járó betegség megelőzésében, az érintettek és családjuk, valamint a társadalom terheinek enyhítésében.

Az ESzME tevékenységének fő céljai:

- A lakosság számára: Felvilágosítás, életmódváltoztatás, az egészség védelme

- A háziorvosok számára: Az adekvát, korszerű módszerek megismertetése a stroke megelőzésében és ezen belül a kiemelten fontos rizikófaktor, a magas vérnyomás kezelésében. Ennek érdekében felvilágosító programokat, társadalmi akciókat szervez, tudományos felméréseket támogat.

- A kormányzat irányában: Lobbi tevékenységet folytat a stroke hatékony megelőzéséért, az ezt szolgáló diagnosztikus és terápiás gyakorlat támogatásáért.

További információk a SAFE-ről: http://www.safestroke.org/

Valamint az ESzME-ről: Dr. Haraszti Anna, Tel: 06-30-535-8708

 

Vissza a tartalomhoz

Az Ápolási Szakmai Kollégium bemutatkozása

 

 

Az egészségügyi miniszter legmagasabb szintű javaslattevő, véleményező és tanácsadó szakmai testületei a szakmai kollégiumok.  2004. nyarán az Ápolási Szakmai Kollégium tagjai is megválasztásra kerültek.

A szakmai kollégium elnökének az egészségügyi miniszter Csetneki Juliannát kérte fel. A tagok maguk közül titkárnak Wetzelné Gál Annát választották meg.

 

Az Ápolási Szakmai Kollégium tagjai:

 

 

Az Ápolás Szakmai Kollégiumnak a 20/2004. (III.31.) ESzCsM rendeletben foglaltaknak megfelelően kell tevékenykednie.

A teljesség igénye nélkül néhány feladat a rendeletből:

- felkérésre véleményt nyilvánít az egészségügyi képzés, szakképzés és továbbképzés szakmai követelményeiről és rendszeréről,

- javaslatot tesz a szakmai vezetői pályázatok szakmai követelményeire és véleményezi a pályázó szakmai feltételeknek való megfelelését, az ápolási igazgató és az önálló ápolási intézet szakmai vezetője vonatkozásába,

- együttműködik a szakterületen tevékenykedő szakfelügyelőkkel.

Az Ápolási Szakmai Kollégium a következő négy szakcsoportot is működteti:

- műtős és aneszteziológiai

- otthoni, közösségi, foglalkozás-egészségügyi és hospice szakápolási,

- dietetikai és közegészségügyi,

- gyógytornász, fiziotherápiás szakcsoport,

 

A kollégiumnak előre meghatározott éves munkaterv szerint kell működnie. Az üléseken tanácskozási joggal részt vesz az Egészségügyi Minisztérium, Országos Tisztifőorvosi Hivatal és a Magyar Egészségügyi Szakdolgozói Kamara képviselője, valamint az ülés tárgya szerint érintett szakmai szervezet, egyesület elnöke.

 

Az Ápolási Szakmai Kollégium eddigi fő tevékenysége a 2004 évi tisztújítás óta:

·           Ápolási Szakmai Kollégium ügyrendjének elfogadása,

·           Szakmai protokollok tartalmi elemeinek és szerkezeti felépítésének véleményezése,

·           a kollégium szakcsoportjainak létrehozása,

·           szakmai anyagok, oktatási programok, valamint szakmai és vizsgáztatási követelmények véleményezése.

 

Világszerte folyik az egészségügyi struktúra felülvizsgálata, gazdaságosabb megoldások keresése és az ellátás átalakítása. A változások alól hazánk sem kivétel, jóllehet a megszokás és a vélt érdekek makacs védelme ezt a folyamatot lassítja. A változás azonban be fog következni, erre fel kell készülni és a felkészülést ma kell megkezdeni.

Az ápolói-asszisztensi tevékenység az eltelt évek alatt is sokat fejlődött. A szakdolgozók csak akkor tudnak a társadalom és a szakma kihívásainak megfelelni és a jogosan kívánt nagyobb önállóságot elérni, ha tevékenységüket hivatássá fejlesztik. Az első lépéseket már megtettük, a legnehezebb követelmény a magas szintű ismeret, illetve tudás megszerzésének, illetve lehetőségének biztosításával.

A cél az, hogy a magyar szakdolgozók is ugyanazzal a tudással, kompetencia-szinttel és autonómiával rendelkezzenek, amivel a „nyugat-európai” kolléganők.

Az Ápolási Szakmai Kollégium munkájával hozzá kíván járulni ezen célok megvalósulásához.

 

 

 

 

Csetneki Julianna

Ápolási Szakmai Kollégium

Vissza a tartalomhoz