Levél az olvasókhoz egy tabu megtöréséről

 

Tisztelt Olvasóink!

 

Manapság az a szó, hogy „tabu” többnyire átvitt értelemben használatos, mint a kényes témák szóbahozásának tiltása. A történelem előtti időkben azonban az emberiség minden bizonnyal hitt a szó mágikus erejében, így megszületett a szómágia körébe tartozó tabu, ami valamely szó kimondását tiltja (például szellemek, istenségek, jelenségek és emberek nevét), ami a hiedelem szerint bajt hoz az emberekre.

A tabu célja természetesen sohasem a fogalom, hanem az azt jelölő név, a megnevezés kiiktatása volt a mindennapi életből. A tabu használatának szabályai általában szociálisan, területileg és időben pontosan behatárolhatók voltak.

Például Magyarországon a XX. század második felében általános érvényű volt a „rák”, „X.Y. rákos”, és főleg az „én rákos vagyok” kifejezések kiiktatása a mindennapi életből, bár az egészségi állapotra és a halálozásra vonatkozó statisztikák egyre riasztóbb adatokat közöltek a rákbetegségek hazai helyzetéről. Ebben az időszakban úgy tűnt, hogy csak az egészségügyi ellátó szolgálat illetékességébe, vagyis az orvosokra, ápolókra és más egészségügyi szakemberekre tartozik mind a „kényes téma”, mind pedig a rá vonatkozó lehetséges megoldások keresése.

Hogy a közbeszédben miért számított tabunak a „rák”, arra vonatkozóan több magyarázat is létezik, az egyik szerint az emberek számára a kifejezés olyasféle jelentést hordozott, hogy „úgysem  lehet rajta segíteni, hamarosan meg fog halni, de addig még sokat fog szenvedni”. Fenntartotta a téma tabu jellegét többek között az is, hogy szigorúan vett orvos-szakmai, ápolás-szakmai kérdésből a „rák” csak lassan-lassan vált szakmapolitikai problémává (miközben a rákra vonatkozó kutatások eredményei, az orvosi és műszaki tudományok fejlődése, a diagnosztikus és terápiás lehetőségek bővülése, valamint a paramedikális tevékenységekkel folytatott team-munka következtében egyre jobbá váltak a betegek életesélyei).

Az pedig az utolsó néhány év, legfeljebb az utolsó évtized eredménye, hogy a „rák” probléma társadalom-politikai jelentőségre tett szert. Ez idő alatt örvendetes módon gyarapodott a különböző (civil és szakmai) szerveződések köre, melyek céljai között nem csupán a rákbetegek különböző szükségleteinek kielégítése, hanem a megbetegedések lehetséges megelőzése, korai felismerése is előtérbe került, és kitüntetett figyelmet fordítottak az érintettek együttműködésének megnyerésére.

Ebben a folyamatban a rákbetegeket képviselő szervezeteknek oroszlánrésze volt. Azzal pedig, hogy egyre gyakrabban léptek a nyilvánosság elé, és elkezdtek nyíltan beszélni betegségük kapcsán szerzett tapasztalataikról, hitelesen tanúsították a betegség túlélhetőségét, és a gyógyulás esélyét is.

A civil társadalom számára ez volt a tabu megtörésének első, jól látható jele, és ez a többséget a rákbetegekre vonatkozó addigi szegregációs filozófia felülvizsgálatára is késztette. Ennek folyományaként egyre többször került sor olyan rendezvényre, amelyen a betegek, a gyógyultak és a gyógyítók, a hozzátartozók és a betegség által nem érintett személyek, a tudomány és a kultúra, az üzleti élet és a civil társadalom képviselői közös demonstrációval hívták fel a figyelmet a rákbetegségre, illetve annak egyes kérdéseire. A rendezvények, illetve az ezek mögött zajló folyamatok társadalmi hatását jól szemlélteti az is, hogy híres személyiségek, elismert emberek arcukat (és esetenként saját rákos megbetegedésük történetét is) adták ezekhez az eseményekhez, és nem csak ők növelték a rendezvény ismertségét, elfogadottságát, sikerességét, hanem ők maguk is részesültek abban.

Bizton állíthatjuk, hogy a rákos megbetegedések elleni társadalmi fellépés tekintetében a 2005. év mérföldkőnek számít, mégpedig két okból is:

- egyrészt csak szeptember és október hónapokban 42 (!) olyan kisebb-nagyobb rendezvényről van értesülésünk, amely valamilyen összefüggésben áll a rákos megbetegedések kérdéskörével (ezek között vannak híresek, nemzetközi jelentőségűek és szerényebbek is, de mivel nincs mód valamennyit felsorolni, így egyiket sem említjük külön).

- másrészt először fordult elő az, hogy Magyarországon a politika legmagasabb szintjén került megfogalmazásra a rákbetegségekkel kapcsolatos tennivalók köre úgy, hogy egyúttal mód van annak szakmai vita során történő igazítására, pontosítására is.

„Nemzetközi viszonylatban alkoholizmusban, öngyilkosságban és rákos megbetegedésben is Magyarország vezeti a halálozási statisztikákat” - hangsúlyozta Gyurcsány Ferenc miniszterelnök azon a fórumon, amelyen szakmai vitára bocsátotta a Nemzeti Rákellenes Programot. „Ha semmi sem változik, az elkövetkező években ezer fiú újszülöttből 313, ezer lányból 149 rosszindulatú daganat miatt fog meghalni, méghozzá 75 éves kora előtt” - szól a kormány szeptember 23-án nyilvánosságra kerülő, a Nemzeti Rákellenes Program vitaindítójának üzenete. A program elsődleges célja:

- kevesebb megbetegedés,

- gyorsabb és tartósabb gyógyulás emberhez méltó körülmények között,

- a halálozás radikális csökkentése,

- a betegek életminőségének javítása és méltóságának tiszteletben tartása.

Ezen kívül a programban többek között szerepel a szűrőprogramok bővítése, a vidéki onkológiai központok fejlesztése, az orvosok szakmai továbbképzése, a PET vizsgálatban résztvevők számának növelése, a hospice ellátás fejlesztése.

A kormányfő a vitaindító fórumon elmondta azt is, hogy a programhoz a költségvetésben biztosítják a forrásokat. A szakmai vita lezárulta után a rákellenes stratégia januárban indul.

A valódi áttörés ez, t.i. a politikai döntéshozók akaratából megvalósuló, kormányzati szintű rákellenes stratégia. Ennek révén remélhető a rákbetegségekre vonatkozó társadalmi tabu határozott megtörése, az, hogy nem lesznek kényes témák és kimondhatatlan kifejezések, hiszen csak a pontos szavakkal megfogalmazott gondolatokat követhetik a megfelelő cselekedetek. Ez a betegek, a gyógyultak és a gyógyítók, a hozzátartozók és a betegség által jelenleg nem érintett személyek, azaz mindannyiunk érdeke.

Ezt a folyamatot kívánja támogatni, erősíteni folyóiratunk a maga módján, vagyis a jelen tematikus szám közreadásával.

 

                                                                                                                 főszerkesztő

 

 

 

Utóirat: ajánljuk szíves figyelmükbe a világháló néhány oldalát, melyeken ebben a témában dokumentumok (pl. a Nemzeti Rákellenes Program), adatok, információk és további kapcsolatok is elérhetők:

http://www.magyarorszag.hu/hirek/egeszseg

http://www.eum.hu/eum/eum.main.page

http://www.cancereurope.org

http://www.oncol.hu/

http://www.egeszseghid.hu/osszefogas.html

http://www.rakliga.hu/

http://www.rakszovetseg.hu

http://www.rakellen.hu

http://origo.hu/daganatok/index.html

http://www.hospice.hu/

http://www.hospicehaz.hu/

 

Vissza a tartalomhoz

 

“A rész önmagában nem gyógyítható…”

(A daganatos megbetegedések lelki hátteréről)

 

Rikkerné Locher Krisztina, diplomás ápoló hallgató, Gálfi Béla KHT Rehabilitációs és Pszichiátriai Szakkórháza, Pomáz-Kiskovácsi

 

Összefoglaló

A vizsgálat célja: Megismerni azokat az életszakaszokat, életeseményeket, negatív lelkiállapotokat és személyiségjegyeket, amelyeknek a daganatos betegségtörténés szempontjából kiemelt jelentőségük van.

Vizsgálati módszerek és minta: A kutatás a kvalitatív, adatközpontú elmélet stratégiáját követte. A vizsgálatban az Országos Onkológiai Intézet 104 betege, valamint kontrollcsoportként 51 egészséges személy önként vett részt. Az eredmények értelmezése a különböző adategységek összehasonlításával történt, részben leíró, részben összefüggés feltáró, magyarázó jelleggel.

Eredmények: A daganatos megbetegedések esetében fontos életszakaszok: az óvodáskor (kezdeményezés-bűntudat), a felnőttkor (alkotóképesség-stagnálás), valamint az idősödő kor (énintegritás-kétségbeesés); jellemző: az életesemények közül az utolsó öt évben bekövetkező ún. tárgyvesztés1,  a negatív lelkiállapotok gyakori előfordulása, valamint a személyiségjegyek közül az erős stabilitásigény és a konfliktuskerülő magatartás.

Következtetések: A tumoros betegeket jellegzetes lelki-élettörténeti háttér és az ebből adódó adaptációs (alkalmazkodási) nehézségek jellemzik, melyek már a betegség megjelenése előtt felfedezhetőek. A “pszichoszociális rizikócsoport” fogalmának létrehozásával és a veszélyeztetettek kiszűrésével a megelőzés különböző színterein jelentős eredményeket lehetne elérni.

A probléma ismertetése

“A rész önmagában nem gyógyítható, ha nem nézzük az egészet, nem kísérelhetjük meg a test gyógyítását a lélek egészsége nélkül… Az orvosok legnagyobb vétke manapság, ha elkülönítik egymástól a test és a lélek kérdéseit…” [Platón (I.e. 428-348): Társadalom]

Míg a fertőző betegségek gyógyításában a hagyományos orvosi-biológiai modell jelentős sikereket ért el a XX. században, addig más, nem fertőző, de napjainkra járványszerű méreteket öltő megbetegedések esetében –ide tartoznak a daganatos elváltozások is– nem sikerült áttörő eredményeket elérni. Az életmóddal összefüggő felvilágosítások, megelőző szűrővizsgálatok és a diagnosztika területén alkalmazott technika jelentős fejlődése ellenére az a szomorú tény, hogy a Föld lakosságának körében az új daganatos megbetegedések száma évente 8-10 millió közé tehető és a páciensek fele meghal.  Különös hangsúlyt kell kapnia ennek a kérdésnek egy olyan országban - és hazánk ide tartozik -, ahol az adatok még ennél is drámaibb képet mutatnak. Magyarországon az idő előtti halálozások 24%-át a daganatos megbetegedések okozzák. A gyomor rákos elfajulása okozta halálozás kismértékű csökkenésén kívül minden más daganat halálozási mutatójánál stagnálás vagy emelkedő tendencia figyelhető meg, ez 230000 megbetegedést jelent, amelyhez évente 50000 új adódik. A légcső-, hörgő- és tüdőrák okozta halálozás 80 %-kal magasabb az EU átlagnál.

A hagyományos kezelések, sokszor még a legradikálisabbak sem képesek maradéktalanul megküzdeni a kórral. Gyakori a betegség kiújulása, és ha ez nem is történik meg, elég arra gondolnunk, hogy képes-e “egész”séges (“egészleges”) életet élni egy tünetmentes mellamputált nő?!

A probléma az, hogy a betegség “sok okú” (multifaktoriális), tehát valódi gyógyulás csak az összes ok együttes kezelésével érhető el. Pusztán fizikai szintű kezeléssel maradandó állapotjavulás ritkán következik be, hiszen visszakerülve a kezdeti pszichoszociális státusba, terhelve egy súlyos betegségtudattal vagy ennek emlékével a kiújulás vagy a tünetváltás veszélye igen nagy. A betegségtörténés összetettségét az 1. ábra mutatja.

Leghatásosabbnak a hagyományos módszerekkel együtt alkalmazott életmód-terápiák bizonyulnak, hiszen az egészségi állapotot befolyásoló tényezők között jelentős százalékot képvisel az életmód. (Kutatások szerint 43%-ban az életmód, 27%-ban a genetika, 19%-ban a környezet és 11%-ban az egészségügyi ellátás befolyásolja az egészségi állapotot.) Azonban arról ritkán esik szó, hogy az egészséges életmód szerves része a lelki egészségvédelem, amely nem kevésbé fontos tényező, mint az egészséges táplálkozás vagy a nem dohányzás.

Elméleti háttér, fogalmak

Mit jelent a lelki egészség?   Tudor (1996) nyolc ismérvet sorol föl:

1.  megküzdési képesség (coping)

2.  a feszültségek és stresszek uralásának képessége

3.  megfelelő énkép és önazonossági érzés

4.  önértékelés

5.  önfejlesztés, a fejlődés képessége

6.  autonómia

7.  változási képesség

8.  szociális támogatások igénybevétele, társadalmi mozgalmakban való részvétel

Ezen képességek hiánya vagy csökkenése jelenti tehát az ember, mint bio-pszicho-szociális egység pszichoszociális dimenziójának megbetegedését. A képességek hiánya akkor következik be, ha a személyiség fejlődése akadályozott vagy negatív tapasztalatok érik. Erik H. Erikson nevéhez fűződik az összes tényezőt magába foglaló, és épp ezért leggyakrabban alkalmazott személyiségfejlődési modell. Erikson felismerve és kiemelve a társadalmi dimenzió jelentőségét, az emberi fejlődést nyolc pszichoszociális stádiumra osztja fel. Úgy véli, személyiségünk összetevői veleszületetten adottak, de az egyes össze-tevők kimunkálásának, kibontakozásának van egy életkorfüggő optimuma, így az egyén pszichológiai fejlődése a különböző élet-szakaszokra jellemző szociális viszonyokon múlik. Minden életperiódusnak megvan a maga sajátos problémája, krízise, amelyet meg kell tapasztalni, meg kell oldani. A veleszületett adottságaink, képességeink, készségeink a társaskapcsolatokban nyerik el végső formájukat. “A személy identitásérzését ezekkel a krízisekkel való megküzdés formálja, a krízisek a nagyfokú sérülékenység, de egyben a nagy lehetőségek időszakai is.”(Erikson, 1963). A szocio-kulturális környezet kínálja azokat a lehetőségeket, eszközöket és társas helyzeteket, amelyekben a krízisek, és sikeres vagy sikertelen megoldásuk végbe megy. Az egyes életszakaszok tapasztalatai az egész életútra hatást gyakorolnak, jellemzőit az 1. számú táblázat foglalja össze.

A korábban felsorolt képességek beszűkülése pedig akkor keletkezik, ha az egyén olyan megoldhatatlan vagy annak tűnő emocionális konfliktussal találkozik (jellegzetesen ilyen a tárgyvesztés), mely meghaladja a személyiség problémamegoldó képességét.

“A tárgyvesztés – amely tudvalévően a legfőbb traumatizáló tényezők egyike- jellegzetesen megfelelő élettörténeti háttér esetén kedvez a rák kibontakozásának.”-írja Bahnson (1982). Ilyenkor az érzelmi élmény feldolgozására nincs mód, az elhárító vagy más néven önvédelmi mechanizmusok működésbe lépnek. Ennek leggyakoribb formája a regresszió, amely azt jelenti, hogy a szervezet egy korábbi életszakaszban már megtanult és alkalmazott megküzdési stratégiához visszatérve próbál alkalmazkodni. A regresszió elmélete Bahnson nevéhez fűződik, Bárdos György a lehetséges kimeneteket további két dimenzióval egészíti ki. Ezek a következők:

1.    Amennyiben ez a stratégia a konfliktus elnyomása vagy tagadása, úgy a feszültség a vegetatívum szintjére süllyed, pszicho-szomatikus zavarok keletkeznek, pl.: krónikus zavarok, szervi betegségek, rák.

2.    Ha az elhárító mechanizmus a kivetítés vagy eltolás, akkor a zavar a pszichés működésben jelentkezik, a pszichotikus tünetek dominálnak, pl.: hisztéria, szorongásos neurózis, pszichózis.

3.    Amikor a páciens az érzelmi feszültségét, félig-meddig tudatosan, a testi funkciók zavarával kompenzálja, szomatizációs rendellenességről beszélünk, pl.: szimulálás, hipochondriázis, krónikus fájdalom.

4.    Amennyiben pedig az egyén szándékosan, mintegy kilép az adott helyzetből, szélsőséges vagy deviáns magatartási mintát alkalmaz, viselkedéses eltolódásról van szó, pl.: pánikbetegség, depresszió, öngyilkosság.

A kutatás célja

A vizsgálat során arra kerestem választ, hogy az egyes életszakaszokban átélt krízisek negatív tapasztalatai hogyan hatnak az egyén kognitív1  és érzelmi beállítódására, amelyek később jelentős szerepet játszanak a daganatos megbetegedések kialakulásában. A kutatás továbbá arra kívánta felhívni a figyelmet, hogy a tartós negatív érzelmi állapotok, a fel nem dolgozott élmények olyan károsító tényezők, melyek minden betegségtörténésben benne vannak és más kórokokkal együtt az embert, mint biopszichoszociális egységet támadják, és végső esetben (ilyen a rákos megbetegedés) az egység széteséséhez, megsemmisüléséhez vezetnek.

A vizsgálat céljai közé tartozott továbbá feltárni azt, hogy a daganatos megbetegedések esetében melyek azok az életszakaszok, életesemények és negatív lelkiállapotok, melyek leggyakrabban jelen vannak.

A vizsgálat kiterjedt az Erikson-féle pszichoszociális krízisek negatív kimeneteleinek (pl.: a stagnálás) feltárására, melyek pszichikai síkon megteremteni látszanak a feltételeket a daganat elterjedéséhez. Az összefüggések megismerése pedig közelebb vihet, segíthet a rákos betegség lelki hátterének értelmezésében.

Célom volt új ismeretek feltárása, és a már meglévők pontosabbá tétele.

Hipotézisek

1. A daganatos betegségek pszichoszomatikájában jelen vannak az Erikson-féle pszichoszociális krízisek hiányos vagy negatív tapasztalatai (például az autonómia hiánya, mely a lelki egészség feltétele).

2. A betegség fizikai szintű megjelenése e-lőtt a “lelki egészség hiánya” (pl.: csökkent változási képesség) és negatív érzelmi állapotok (pl.: önbizalomhiány) már jelen vannak, a viselkedésben már felmérhetők.

3. Valamely életszakasznak vagy szakaszoknak, nagyobb a jelentősége a daganatos betegségek kialakulásában, mint más pszicho-szociális stádiumnak.

4.  Az ismételt tárgyvesztés jelentős szerepet játszik a betegségtörténésben.

5. Bizonyos személyiségjegyek jellemzik a tumoros pácienseket, ezek korai felismerésével az elsődleges /primer/, de még inkább a harmadlagos /tercier/ megelőzés /prevenció/ területén eredményeket lehetne elérni.

 

Vizsgálati módszerek és minta

Kutatási stratégia

A témaválasztást tekintve a vizsgálat szempontjának a kvalitatív kutatás bizonyult a legmegfelelőbbnek. Ezen belül is az adatközpontú elmélet kutatási stratégiája, melynek lényege, hogy a kutató több adatgyűjtő technikát egyidejűleg alkalmaz, ilyen a megfigyelés, az interjú és a kérdezéses, valamint önkitöltős kérdőív. A feldolgozás és az eredmények összegzése deduktív módszeren alapul. Az eredmények értelmezése a különböző adategységek összehasonlításával történik, részben leíró, részben összefüggés feltáró, magyarázó jelleggel.

A mintavétel ideje és helye

A mintavétel 2004. december-2005. január között történt.

Helye: Az Országos Onkológiai Intézet fej-nyak sebészeti-, sugárterápiás-, nőgyógyászati- és belgyógyászati osztályai.

A kontrollcsoport felmérése lakóhelyem és környékén (Szentendrei-sziget) történt.

Jellege: a betegek körében végzett vizsgálat nem reprezentatív, ezért célszerűnek bizonyult a kontrollcsoport összetételénél figyelembe venni a betegcsoport kor és nem szerinti megoszlását. A kérdőívek kiosztása ez alapján történt.

A válaszadási arány

A betegek körében 120 kiosztott kérdőívből 104 érkezett vissza (87 %), ez az arány nagyon jónak mondható. Az oka ennek valószínűleg a személyes jelenlét volt – a kérdőívek közel egyharmada kérdezéses módszerrel került kitöltésre. A kontrollcsoport esetében 80 kérdőívből mintegy 51 érkezett vissza (64 %).

A vizsgálat módszere

Az információszerzés jelentős része kérdőív formájában ment végbe, a jelen keretek között ennek elemzésére van lehetőség. A megfigyelés valamint az interjú során tapasztaltak az eredmények értelmezésébe épültek be. A kontrollcsoport eredményei az elemzés során, mint háttér információ, összehasonlítási alap jelennek meg. A kérdőív kitöltése név nélkül és önkéntesen történt, formailag nyitott, zárt és részben zárt kérdésekből állt.

Tartalmilag az alábbi kérdéscsoportok szerepeltek:

1. Demográfiai kérdések (nem, kor)

2. Az egyes életszakaszokhoz kapcsolódó kérdések

3.  A személyiségjegyekre vonatkozó kérdések

4.  Az életeseményekre irányuló információk

5.  Az érzelmi állapotra, önértékelésre vonatkozó kérdések.

Vizsgálati eredmények

1. A demográfiai adatok elemzése

A nemek szerinti megoszlás a következő: 68% nő és 32% férfi. A vizsgálat során megfigyelhető volt, hogy a nők az önkéntes kérdőív kitöltésére szívesebben vállalkoztak, mert jobban egyetértenek és elfogadják azt, hogy a betegségnek pszichés okai is lehetnek, mint a férfiak.

A kor szerinti eloszlás hűen tükrözi a daganatos megbetegedésekre jellemző korhatárokat.

A vizsgálat szempontjából a legjelentősebb információ az, hogy a betegség leggyakoribb előfordulása a felnőttkor (alkotóképesség- stagnálás) és az idősödő kor (énintegritás-kétségbeesés) határára tehető. 51-60 év között a betegség előfordulási gyakorisága 34%. Az aktív felnőttkorban, 41-50 év között 20%-os a gyakoriság; az időskorú 61-70 éves korosztálynál az előfordulás 24%; 31-40 évig 18%-os az arány, és sajnos megjelenik a fiatal felnőttkorban is, 21-30 éves kor között 4%.

2. A egyes életszakaszokhoz kapcsolódó kérdések

(Közülük azok kerülnek bemutatásra, melyeknél jelentős eltérés volt a kontrollcsoporthoz képest)

u Óvodáskor (kezdeményezés-bűntudat). Kiegészítendő kérdésként lett feltéve a családból hozott minta: Hogyan viselkedett apja/anyja a családban? Az előfordulás gyakoriságát figyelembe véve, a válaszok a következők voltak.

Apa jellemzői: szigorú, domináns, türelmetlen, agresszív, megértő, ingerült, család-szerető.

Anya jellemzői: szomorú, bátortalan, megértő, követelőző, engedékeny, alárendelt, vidám, szigorú domináns.

A kontrollcsoporthoz képest a betegeknél egy keményebb, szigorúbb apakép és egy szomorúbb, kiábrándultabb anyakép rajzolódik ki. A legfontosabb eltérést azonban az elsődleges tárgyvesztés jelenti.

(A Gyermekkoromban megtörtént velem? kérdés gyakorlatilag ezt takarja.) A betegek 88%-nál a felsoroltak valamelyike előfordult, a kontrollcsoport esetében ez 47% volt. Az 2. ábra mutatja a válaszokat, a különböző események százalékos arányát.

A vizsgálat azt mutatja, hogy ez jelentős korszak a daganatos betegségtörténés szempontjából, hiszen a személyiség alap-vonásai a hetedik életévre kialakulnak. Amennyiben a kezdeményezés időszakában a gyermek elutasító környezetben él (szigorú apa, csalódott anya) vagy megtapasztalja, hogy a változás számára előnytelen (pl.: apa elvesztése, szülők válása, többszöri költözés) érzelmi szinten az állandóságra fog törekedni.

u Felnőtt kor (alkotóképesség- stagnálás). A betegek körében 58% él jelenleg harmonikus párkapcsolatban. Az egyik legmeglepőbb válasz erre a kérdésre (Harmonikus párkapcsolatban élek?) érkezett. Egy férfi azt mondta: “Mióta beteg vagyok igen”!!! Anélkül, hogy messzemenő következtetéseket lehetne levonni egy mondatból, megállapíthatjuk, hogy a daganatos betegség kialakulásában az ember és környezete viszonya fontos tényező, amellyel számolni kell (visszautalás 1. ábra adataira). Másrészt 60% él több, mint 15 éve a párjával; 23% özvegy és mindössze 8,5% nyilatkozta, hogy a válás vagy házastárs halála után sikerült újra kezdenie.

       Ez szintén a stabilitás igényt mutatja; úgy tűnik, inkább felvállalják a rossz házasságot vagy a magányt, mint hogy egy új, ismeretlen kapcsolatba kezdjenek.

A munkahely-változtatás gyakoriságára adott válaszok eredménye: 27% nem, 60% ritkán, 13% időnként, 0% gyakran változtat állást, 18%-nak az első az egyetlen munkahelye volt. Ennél még figyelemre méltóbb az az adat, hogy 104 beteg közül egy sem volt, aki a „gyakran” választ (6 vagy több váltást jelentett a kérdőívben) jelölte meg. Az egyik válasz-adó azt mondta: “A problémáim akkor kezdődtek, amikor nyolc évvel ezelőtt munkahely-váltásra kényszerültem, az új helyet nem tudtam megszokni. Ezután kezdtem el betegeskedni.” Az állandóság igénye itt is kitűnik.

Az elemzéshez hozzá tartozik még az életeseményekre vonatkozó kérdés („A betegségemet megelőző öt évben a felsoroltak közül ez ( ezek) megtörtént (megtörténtek) velem?”) néhány adata (2. táblázat, lásd később). A válaszok arra utalnak, hogy a másodszori tárgyvesztés leggyakrabban ebben a korban következik be, pl.: közeli családtag halála, válás, gyermek elköltözése otthonról, ez pedig, mint mentális környezeti hatás befolyásolni látszik a daganatos folyamatot. A 100 betegre 248 életesemény jutott a betegséget megelőző öt évben, ez 2.5 eseményt jelent egy embernél. A kontrollnál ez 1.3 esemény/fő Gyakorisági sorrendben a betegeknél a következő válaszok érkeztek: közeli családtag halála, életkörülmények változása, nyugdíjazás, baleset vagy betegség, gyermek elköltözése otthonról, költözés, házastárs halála, állás elvesztése, szexuális problémák, anyagi helyzet megváltozása, válás. Ezek az események az amúgy állandóságra törekvő egyéneknél kimerítik az adaptációs képességet, a szervezet védekezik, betegségbe “menekül”.

u Az időskor (énintegritás-kétségbeesés). Itt az életesemények közül a nyugdíjazást kell kiemelni, amely legtöbbször maga után vonja az életkörülmények és az anyagi helyzet változását. Ez az életesemény skálán (2. táblázat) 108 pontot jelent, 100 fölötti pont értéknél a stresszhatás már jelentős. A kontroll esetében ez az érték némileg alacsonyabb (92 pont), a jelentős különbség azonban valószínűleg a változásokhoz való kognitív és érzelmi beállítódásban, valamint a megküzdési mechanizmusban /coping/ van. A másik fontos kérdés „Elkötelezettje-e  egy ügynek vagy csoportnak?„ esetében a nem válaszok aránya 74%. Ugyancsak a másokkal való kapcsolattartásra utal  a “Betegségem előtt én gondoskodtam a…?” nevezetű kérdés, amelyre adott válaszokban a legfontosabb információ az, hogy a betegek körében egyáltalán nem jelenik meg a hivatásszerűen emberekkel ( 0%) és egy kis közösséggel ( 0%) való törődés. Ez a társas-kapcsolatok beszűkülésére utal, amely gyakran maga után vonja a negatív emóciókat.

3. A személyiségjegyekre vonatkozó kérdések

„Érzelmeit kimutatja?” Igen 30%, ritkán 55%, szinte soha 15%, kontrollcsoportnál a válaszok aránya a következő: igen 60%, ritkán 30% szinte soha 10%. Az eltérés jelentős. A daganatos betegségtörténésben az érzelmek verbális kifejezésének nehézsége (alexitímia) jelentős kóroki tényező.

„Mindent megteszek a konfliktus elkerüléséért?” kérdésre 87% igen és csak 13% nem válasz érkezett.

„Inkább szeretem az állandóságot?” kérdésre a válaszadók 85%-a igennel, 15%-a nemmel válaszolt.

4. Az életeseményekre vonatkozó adatok elemzése

Ez a skála a stressz erősségét méri az életesemények vonatkozásában Holes&Rahe  nyomán (1967). A pontértékeket a 2. táblázat, a pontok értékelését a 3. ábra szemlélteti.

Az adatok elemzése a következő: 100-150 pont között a stressz mértéke jelentős, és ha az érték tartósan ennyi, akkor az egészségkárosodás lehetősége 30%, ha az érték 150-300 közötti, akkor a közeljövőben az egészségi állapot romlásának valószínűsége 50%, 300 pont fölötti érték esetén 90% az esély a megbetegedésre.

5. Érzelmi állapotra, önértékelésre vonatkozó kérdések

A negatív érzelmi állapotot felmérő kérdésnél 100 betegre 215 jellemző jutott. Összesen 3 személy vélte úgy, hogy a felsoroltak egyike sem jellemző rá. A kontrollcsoportban 50 emberre 85 negatív állapot jutott. A nem kívánatos emóciók megoszlását a 4. ábra mutatja.

Megbeszélés, következtetések

A vizsgálat eredményeképpen megállapítást nyert, hogy a daganatos megbetegedések kialakulásában az Erikson-féle életszakaszok kríziseinek jelentősége van, oly módon, hogy a megszerzett negatív tapasztalatok kihatással vannak, elsősorban az érzelmi beállítódásra. Ezek a negatív tapasztalatok viszont az egyén önmagáról alkotott képét torzítják, például: a kezdeményezés gátoltsága maga után vonja az önbizalom és az autonómia hiányát, mint alapérzést. A beállítódások rögzülésével a negatív lelki állapotok is tartóssá válnak, ami a “lelki egészség”, az önerő hiányához vezet. Ezek a negatív emóciók a viselkedésben előbb-utóbb megjelennek, így megfelelő módszerekkel akár kiszűrhetővé válhatnak.

Úgy tűnik, hogy az egyes életszakaszoknak nem egyformán van jelentőségük a betegségtörténés szem-pontjából. A vizsgálatból kiderül, hogy a daganatos megbetegedések esetében különösen fontos az óvodáskor (kezdeményezés-bűntudat). Az ekkor bekövetkező tárgyvesztésnek maradandó, nehezen feldolgozható következményei vannak. A másik jelentős életszakasz a felnőttkor (alkotó-képesség- stagnálás), amikor általában bekövetkezik a másodszori tárgyvesztés. Ha a személy ekkor nem képes a folyamatos megújulásra, nem tud kellőképpen alkalmazkodni a bekövetkező eseményekhez, az érzelmi feszültség leggyakrabban megbetegedés formájában “vezetődik le”. Amennyiben ez egyéb személyiségjegyekkel (pl.: konfliktuskerülés) és egyfajta regresszív megküzdési mechanizmussal (pl.: elfojtás) társul, a pszichoszomatikus kimenet veszélye jelentős. A rák szempontjából a harmadik kiemelten veszélyes időszak az időskor, amikor is a reproduktív funkciók (és nyugodtan hozzá tehetjük, hogy maga a produktív tevékenység is) csökkennek (nyugdíjazás, erőnléti problémák), ha ekkor a személyiség nem képes megbirkózni a változással, fölöslegesség érzése támad vagy magányos lesz, az önerő csökken, ez  pedig mentálisan “kedvez” a tumoros kórképek aktivizálódásának.

Az utolsó feltételezés szerint vannak olyan személyiségjegyek (és ezek kialakulása szintén a pszichoszociális krízisek negatív kimeneteihez köthető), melyek jellemzik a daganatos klienseket. Ilyenek a szélsőséges állandóságra törekvés, a konfliktuskerülő magatartás, a környezet által nyújtott elismerésre való erős igény és a tartós negatív lelki állapotok, pl.: lelki gyötrődés, önbizalomhiány.

Kutatásom célja az Erikson-féle életszakaszok krízisei és a daganatos betegségtörténés összefüggéseinek feltárása és megismerése volt. A felállított hipotézisek segítségével, úgy vélem sikerült egy fontos, további megismerést igénylő területre rávilágítani.

Javaslatok

Napjainkban tudományosan bizonyítást nyert, hogy a betegségek jelentős többsége, így a daganatos kórképek is multifaktoriálisak. Ez az ismeret azonban a terápia során még nem jelenik meg, pedig logikus a feltételezés, hogy ha egy betegség kialakulásához több tényező együttes hatása vezet, akkor a gyógyításban is meg kell jelennie valamennyi dimenziónak. Vannak egyszerű és költségkímélő megoldások, melyekkel, úgy hiszem jelentősen lehetne csökkenteni a páciensek számát, illetve a ”pszichoszociális rizikó csoportok” fogalmának létrehozásával és a veszélyeztetettek kiszűrésével a megelőzés különböző színterein figyelemreméltó eredményeket lehetne elérni

- Bizonyos szűrővizsgálatok – pl.: nőgyógyászati vagy tüdőszűrés, háziorvosi vizit – során ki lehet szűrni a pszichoszociálisan veszélyeztetetteket. Erre egy egyszerű, az életeseményekre, személyiségjegyekre utaló kérdőív is alkalmas lehet. Ezeket az embereket azután figyelemmel lehetne követni, a feladatra a háziorvos vagy a háziorvosi team tagjaként tevékenykedő diplomás ápoló tűnik megfelelő választásnak. Szükség esetén a megfelelő helyre lehetne irányítani a veszélyeztetett személyt, például: viselkedésterápiára, autogén tréningre, relaxációs foglalkozásokra, jógára, zene és művészeti terápiákra stb.(primer prevenció területe).

- A már megbetegedettek esetében a kórházi ellátás során “lelki egészség gondozásba“ kellene részesíteni a klienseket. Később pedig a hagyományos terápiák mellett (sugárkezelés, kemoterápia stb.) párhuzamosan életmód-terápiát kellene folytatni, amelyben többek között az életvezetési stratégiák, a hatékony megküzdési módok és konfliktuskezelési lehetőségek elsajátítására is alkalom nyílik (szekunder prevenció).

- A tercier prevenció keretében pedig tartósan nyomon kell követni, gondozni és a bejósolható változásokra felkészíteni az érintetteket (a tartós és súlyos betegségben szenvedő betegek hozzátartozóit is).

- Az előre látható életeseményekre való időbeli felkészítés alapvető fontosságú. Angliában már régóta működnek olyan egyesületek önsegítő szervezetek, ahol a már nyugdíjba vonult személyek felkészítést, tréningeket tartanak a nyugdíj előtt állóknak, önkéntes alapon ételkihordást vállalnak az arra rászorulóknak, kisiskolások felügyeletét vállalják a szülők munkából való hazaéréséig, vagy tanácsadóként működnek egy-egy szakterületen lakóhelyük és körzetében (pl.: egy volt jogász tanácsadást tart, egy volt pedagógus korrepetálást vállal).

- Végül, de nem utolsó sorban igen fontosnak tartom a gyermekek mentálhigiénés kultúrájának fejlesztését, például a régóta tervezett egészségtan nevű tantárgy bevezetésével, mely keretében kommunikációs ismeretek, megküzdési stratégiák tanítására lenne lehetőség.

Lábjegyzet: 1 Legmagasabb szintű mentális tevékenységek pl.: észlelés, érzékelés, gondolkodás stb.

 

Irodalomjegyzék

1.      Atkinson, R.L.,  Atkinson, R.C. (2001) Pszichológia

         Osiris Kadó, Budapest, 406-408

2.      Dr. Bárdos György (2003): Pszichovegetatív kölcsönhatások

         Scolár Kiadó, Budapest, 190-200

3.      Dr. Buda Béla (2003): A lélek egészsége (A mentálhigiéné alapkérdései)

         Nemzeti Tankönyv Kiadó, Budapest, 21

4.      Dr. Császár Gyula (1980) Pszichoszomatikus Orvoslás

         Medicina, Budapest

5.      Dr. Császár Gyula (1989) Pszichoszomatika a gyakorlatban

         Pszichoteam, Budapest

6.      Dempsey, P.A., Dempsey, A.D. (1999): Kutatómunka az ápolásban

         Medicina, Budapest

7.      Kertai Pál (1999) Megelőző OrvostanMedicina, Budapest 450-480

8.      Kulcsár Zsuzsa (1993) Pszichoszomatika

         Nemzeti Tankönyv Kiadó,  97-137

9.      Kulcsár Zsuzsa (2002)Egészségpszichológia

         ELTE Eötvös Kiadó, Budapest,

10.    Robert A. Weinberg (1999) Ha egy sejt megkergül, hogyan alakul ki a rák?

         Vince Kiadó Kft, Budapest,

 

Vissza a tartalomhoz

Lehet szavazni az év kórházára!

 

Az érdeklődők szeptember elejétől 2005. december 31-ig, a www.azevkorhaza.hu honlapon mondhatják el véleményüket és szavazhatnak a magyarországi kórházakra. Az intézményeket összesen 5 kategóriában lehet értékelni, a győztesek az erkölcsi elismerés mellett értékes számítástechnikai eszközöket is nyernek.

A magyarországi kórházi betegellátás színvonalát különféle szakmai mutatók és mérőszámok segítségével a szakma és a finanszírozó is rendszeresen vizsgálja. E vizsgálatok eredményei azonban – jellegüknél fogva – igen csekély mértékben jelenítik meg a legfontosabb szereplő: az ellátott beteg véleményét.

E hiányosság kiküszöbölésére a HáziPatika.com szervezésében meghirdették „Az év kórháza” választást az interneten. Az online szavazás célja, hogy a betegellátás jelenlegi színvonalát a betegek közvetlen véleménye alapján felmérje, valamint hogy hozzájárulhasson a hazai kórházak megbecsültségének emeléséhez. A hagyományteremtő szándékkal létrejövő – és a tervek szerint évről-évre megismételt – szavazás a jelenlegi betegelégedettség és kórházi betegellátás színvonalának felmérésén túl, a hazai betegellátás színvonalának növeléséhez is hozzá kíván járulni.

Az érdeklődők szeptember elejétől 2005. december 31-ig, egy külön erre a célra létrehozott oldalon (www.azevkorhaza.hu) szavazhatnak. A versenyben Magyarország összes államilag és önkormányzatilag finanszírozott kórháza és klinikája részt vesz, a szavazók név szerint vagy területi alapon kereshetik meg az értékelni kívánt intézményt. A verseny aktuális állása a honlapon folyamatosan nyomon követhető.

A látogatók egy 5 fokú skálán – az iskolákban megszokott módón – osztályozhatják a kórházakat összesen 5 kategóriában: Orvos-szakmai ellátás, Ápolás- és szakszemélyzet, Infrastruktúra, Ellátás, Környezet.

Minden kórházhoz egy virtuális üzenőfal is tartozik, ahol a látogatók szöveges formában is kifejthetik véleményüket. A kórházak vezetése és orvosai pedig megkülönböztetett módon hozzászólhatnak, reflektálhatnak a saját üzenőfalukra érkező véleményekre, állásfoglalásokra.

A januárban tartandó eredményhirdetésen az öt kategóriagyőztes mellett, az összességében legtöbb pontot elérő abszolút győztest is kihirdetik, aki egy évig viselheti a megtisztelő címet. A hazai egészségügy helyzetének ismeretében az erkölcsi elismerés mellett a nyerteseket olyan díjjal is támogatni szeretnék a szervezők, ami az ott dolgozók mindennapi munkáját segíti. Mivel jelenleg a kórházak számítástechnikai fejlettsége elmarad a kívánatostól, ezért az Év kórháza díj  nyerteseit – a program szponzorainak köszönhetően – korszerű számítógépekkel jutalmazzák.

 

Vissza a tartalomhoz

Ünnepi kitüntetések -

2005. augusztus 20.

 

 

A Magyar Köztársasági Érdemrend Lovagkeresztje (polgári tagozat) állami kitüntetésben részesült: Dr. Kereszty Éva Margit, az Egészségügyi Minisztérium főcsoportfőnöke, az Egészségpolitikai Főosztály főosztályvezetője.

 

A Magyar Köztársaság Ezüst Érdemkeresztje (polgári tagozat) állami kitüntetésben részesült:

Lipták Istvánné, a Budapest-Csepel Egészségügyi Szolgálat szolgálatvezető főnővére,

Somogyi Józsefné, a Vas Megye és Szombathely Megyei Jogú Város Markusovszky Kórháza, Egyetemi Oktatókórház ápolási igazgatója.

 

 

Vissza a tartalomhoz

Nők prevenciós lehetőségeinek ismerete a nőgyógyászat körében, Magyarországon

Karamánné Pakai Annamária, főiskolai tanársegéd, PTE EFK Klinikai és Ápolástudományi Intézet, Zalaegerszegi Képzési Központ

Dér Anikó, tudományos munkatárs, PTE EFK Klinikai és Ápolástudományi Intézet, Zalaegerszegi Képzési Központ

Németh Katalin, főiskolai tanársegéd, PTE EFK Klinikai és Ápolástudományi Intézet, Pécsi Képzési Központ

 

 

 

Összefoglaló

A kutatás célja: Vizsgálatunk során arra kerestük a választ, hogy a nők mennyire tájékozottak, és milyen ismeretekkel rendelkeznek a nőgyógyászati szűrővizsgálatokról, milyen időközönként, és milyen módszerrel végzik el az emlő önvizsgálatát.

Kutatás módszerek és minta: A mintát a Zala Megyei Kórház ápolói, a PTE Egészségügyi Főiskolai Kar Zalaegerszegi Képzési Központ diplomás ápoló hallgatói, valamint egy zalaegerszegi nagyvállalat női dolgozói közül véletlenszerű mintavételi technikával kiválasztott 207 nő képezte.

Eredmények: Hazánkban egyre kevesebb a nőgyógyászati vizsgálaton megjelenő, rákveszélyes korú nők száma. A vizsgált csoport 46 %-a jár rendszeresen (évente) szűrővizsgálatra. A Népegészségügyi Program lehetővé tette az emlőszűrő-vizsgálatok országos méretű megszervezését, előzetes adatok szerint a részvételi arány 40%-os, ami a felmérésben részben igazolódni látszik, hiszen a 40-59 éves korosztálynál 54%-os megjelenési arány figyelhető meg,

Következtetések: A mortalitási mutatók további javításához változatlanul szükség van rákszűrő vizsgálatok lelkes és folyamatos végzésére. Nemcsak a konkrét vizsgálatokra, megfelelő, hatékony felvilágosító munkára is szükség van. E tevékenységek bizonyára csökkentenék a nőgyógyászati rákszűrés kiterjesztésének ma még messze nem megoldott problémáját. Széleskörű társadalmi összefogással, komplex stratégiával lehet remény arra, hogy a daganatos betegek száma csökkenjen Magyarországon.

 

BEVEZETÉS

Magyarországon a rosszindulatú daganatos megbetegedések halálozási aránya rendkívül kedvezőtlen, a szív- és keringési rendszer–eredetű halálokok mögött a második helyet foglalja el. Hazánkban a rosszindulatú daganatok okozta korai halálozás messze meghaladja az EU átlagot. (1,8-szerese annak). A Nemzetközi Rákregiszter és KSH adatai azt bizonyítják, hogy Magyarországon évente kb. 30-35 ezer ember hal meg különböző rosszindulatú daganatos betegségben. Közel 5 ezerre tehető a női rosszindulatú daganatokból eredő mortalitás, különösen kiugró az EU átlaggal szemben a nők méhnyakrák halálozása. (A méhnyakrák okozta korai halálozás 3,5-szer magasabb   az EU átlagnál.)

A mammográfiás szűrés hazánkban

Magyarországon az emlőrák népegészségügyi méretű probléma. Az emlőrák okozta halálozás csökkentésére rendelkezésre álló stratégiák közül- az elsődleges megelőzés lehetőségeinek korlátozott volta, és a kezelés eredményességének a klinikai stádiumtól függése miatt- a korai felismerés és a korai kezelés a legígéretesebb.(EüM, 2005)        

A Magyar Köztársaság Kormánya 2001 tavaszán elfogadta az „Egészséges Nemzetért Népegészségügyi Program 2001-2010” elnevezésű összetett cselekvési programot. Ennek keretében olyan emlőszűrő és diagnosztikai létesítmények kialakítását és működtetését határozta el, amely alkalmasak a 45-65 év közötti tünet- és panaszmentes nők kétévenkénti szűrővizsgálatára, továbbá képesek – szakmaközi együttműködés útján biztosítani a szűrővizsgálattal észlelt elváltozások tisztázó komplex diagnosztikai vizsgálatát, az emlőrák keletkezése szempontjából magas kockázatúnak minősülő egyének szakmai felügyeletét, valamint a diagnosztizált emlőrákos betegeknek a szakma szabályai szerint végzett gyógykezelését.

A lakossági emlőszűrés térségi elv alapján, meghatározott közigazgatási egységekben valósul meg. Ettől az emlőrák miatt idő előtt bekövetkező halálozás jelentős mérsékelése várható.  (Tóth és Péter, 2002)

A méhnyakrák szűrése Magyarországon

Napjainkban évente mintegy 1000 új méhnyakrákot ismernek fel, és még mindig meghaladja az évi ötszázat azoknak a száma, akik számára végzetes ez a betegség.

A méhnyak szűrés 2003 szeptemberétől – a népegészségügyi program keretében - megújult és szervezetté vált. (Az „Egészég Évtizedének John Béla Nemzeti Programja” célja, hogy minden magyar állampolgár a lehető legegészségesebben éljen.) A korábbi, nem szervezett formában zajló méhnyak szűrés lehetőségével csupán a nők 20-30%-a él, akik elsősorban a magasabban  iskolázott társadalmi rétegből kerülnek ki. A népegészségügyi szűrővizsgálatok révén lehetőség nyílik az esélyegyenlőség megteremtésére, és a személyes meghíváson alapuló tájékoztatás eszközével a nők azon rétegének bevonására, akik eddig nem rendelkeztek információval a betegség megelőzhetőségének módjáról. Meghívólevél kerül kiküldésre a betegség szempontjából veszélyeztetett lakosság számára (25-65 év), és szakmailag indokolt gyakorisággal (háromévente) történik. (EüM, 2005)

Azonban a nőgyógyászati gyakorlat szerint minden szexuálisan aktív, vagy a 18. életévét betöltött nőnek évente egyszer ajánlott az állampolgári jogon biztosított nőgyógyászati rákszűrésen jelentkeznie.

VIZSGÁLATI MÓDSZEREK

A vizsgálat  célja

Magyarországon évi átlagban kb. 3 millió 20-60 év közötti rákveszélyes korú nő él. A nőgyógyászati rosszindulatú tumorok megelőzésének a legfontosabb eszköze a tömeg-méretekben is alkalmazható nőgyógyászati és az emlő vizsgálatával egybekötött citológiai szűrés. Vizsgálatunk során arra kerestük a választ, hogy a nők Magyarországon mennyire tájékozottak, és milyen ismeretekkel rendelkeznek a nőgyógyászati szűrővizsgálatokkal kapcsolatban, milyen időközönként és milyen módszerrel végzik el az emlő önvizsgálatát.

Hipotéziseink

1. Az átlag női populációnak csak töredéke jelentkezik évente nőgyógyászati szűrővizsgálatra.

2. Az egészségügyi dolgozók nőgyógyászati rákszűrésen való részvétele nem éri el az elvárható 70%-ot.

3. Feltételezzük, hogy az ápolók rendelkeznek megfelelő ismerettel az emlő-önszűrés területén, ezért több, mint 50%-uk elvégzi havonta a mell önvizsgálatát.

4. Megítélésünk szerint a laikus nők önszűréssel kapcsolatos ismereteik hiányosak, ezért közülük kevesen végeznek emlő-önvizsgálatot.

5. A veszélyeztetett korosztályban tartozó nők csupán 40 %-a vesz részt a mammográfiás vizsgálaton.

6. Társadalmunkban élő nők nőgyógyászati problémájukkal nem fordulnak időben orvoshoz, részben a tájékozatlanság, részben a vizsgálattól való félelem miatt.

Vizsgálati módszerek, minta

Kutatási stratégia:              

Induktív, amely részben leíró, részben összefüggés-feltáró – magyarázó jellegű.

A vizsgálati minta:

A mintát a Zala Megyei Kórház ápolói, a PTE Egészségügyi Főiskola, Zalaegerszegi Képzési Központ diplomás ápoló hallgatói, valamint egy zalaegerszegi nagyvállalat női dolgozói közül véletlenszerű mintavételi technikával kiválasztott 207 nő képezte.

A vizsgálat időpontja:

2003. július 1 - 2004. július 30.

Válaszadási arány

A 230 db kiosztott kérdőívből 207 db kitöltött kérdőív érkezett vissza, a kérdőív 90%-a melyet az ábrázolásnál a válaszadók 100 %-ának tekintettünk (laikus 100 fő, egészségügyi dolgozó 107 fő).

A vizsgálat módszere

Adatgyűjtési módszerünk irodalomkutatás és kérdőíves felmérés volt. A kérdőívek formailag 10 db nyitott és zárt kérdést tartalmaznak. Tartalmilag tényekre, vélemé-nyekre, ismeretekre vonatkoznak.

EREDMÉNYEK

A megkérdezett nők életkori eloszlása:

       20-29 év közötti: 42%                                       30-39 év közötti: 20%

       40-49 év közötti: 26%                                       50-59 év közötti: 12%

A válaszadók végzettségüket tekintve főként érettségivel rendelkeznek (szakközépiskola/gimnázium; 103 fő, 50%), jelentős a felsőfokú végzettséggel rendelkezők száma is (39%). Nem számottevő a szakmunkás bizonyítvánnyal rendelkezők köre (10%), elenyésző az általános iskolai végzettek aránya (1%).

A méhnyakrák a 35-45 év közötti nők betegsége. Hazánkban egyre kevesebb a nőgyógyászati vizsgálaton megjelenő, rákveszélyes korú nők száma, amit a kérdésekre adott válaszok is igazolnak. A laikus csoport kevesebb, mint 40%-a jár rendszeresen (évente) szűrővizsgálatra. Az egészségügyi dolgozók közül is csak 54% jelenik meg évente.  Az életkor szerinti megoszlást tekintve is hasonló eredményt kaptunk a veszélyeztetett korcsoportba tartozó nőknél. A 35-45 év közöttiek csupán 48 %-a megy el évente nőgyógyászati rákszűrésre. A megkérdezettek egynegyede a kívántnál ritkábban jár nőgyógyász szakorvosnál. A szűrővizsgálattól való tartózkodás és távolmaradás oka gyakran az érintett populáció nemtörődömsége, időhiány (női szerepekből fakadóan), tájékozatlanság, hiányos felvilágosító munka és a vizsgálattól ill. a rák diagnózisától való félelem. (1. ábra)

1. ábra: Szűrővizsgálaton megjelentek megoszlása (n=207)

Az emlőrák preklinikai stádiumban történő felismerése a tünetmentes női lakosság rendszeres mammográfiás szűrésével lehetséges. Hazánkban a Népegészségügyi Program lehetővé tette az emlőszűrő vizsgálatok országos méretű megszervezését minden 45 év feletti nő számára. (Előzetes adatok szerint a részvételi arány 40%-os) Felmérésünkben a 40-59 éves korosztály 54%-a jelenik meg mammográfiás vizsgálaton, 46%-a nem. Biztató, hogy az egészségügyi dolgozók már 57%-a részt vett a szűrőprogramban, szemben a laikusok csupán  48%-a.

Az emlőrák elleni védekezési módszer a mammográfiás vizsgálat mellett a nők által elvégzett „önszűrés”, az emlő állapotának saját kontrollja, önvizsgálata. A vizsgált nők közül 161 fő végez emlő-önvizsgálatot. A válaszadó ápolók 59 %-a, a laikus nők csupán egyharmada végzi el havonta az önszűrést. Két asszony végez minden nap, mert szomorú tapasztalatai vannak a környezete köréből. Az önvizsgálatot nem végzők (46 fő) indoklásukban az alábbiakat írták le: „nem tudom, hogyan kell elvégezni”(11 fő), „nem bízok saját vizsgálatomban” (5 fő), „nem érzem szükségét” (1 fő), „a nőgyógyász szakorvos elvégzi helyettem” (11 fő),

„amiről nem tudok, nem létezik” (1 fő)…(2. és 3. ábra)

 

2. ábra: Önvizsgálatot végzők megoszlása (n=207)

 

 

3. ábra: Önvizsgálat végzésének gyakorisága (n=161)

A felmérés kiterjedt arra is, hogy azok a laikus nők, akik végzik az emlő önvizsgálatát (64 fő), azt milyen módon teszik. A résztvevők közül csak ketten végzik szakszerűen, kiemelkedően sokan – 45 fő – az emlő-vizsgálatnak csak egy-egy mozzanatát végzi el. E kérdésnél a nem-válaszolók aránya igen magas volt (17 fő).

Ma már a laikusok számára is hozzáférhetők az orvostudomány legújabb eredményei, kutatásai. Széleskörű ismereteket tesznek lehetővé a világos, megbízható tájékoztatást nyújtó egészségügyi szakfolyóiratok, szak-könyvek; ellenben a hetilapok felszínes tájékoztatásával.

Felmérésünkben a laikus asszonyok nőgyógyászati ismeretei 52 %-ban szakkönyvekből, szakfolyóiratokból származik, egynegyede jelölte meg a hetilapokat, ellenben az egészségügyi dolgozók közül csaknem 90%-a a legújabb orvosi szakkönyvekből és folyóiratokból bővíti elméleti tudását. Elenyésző azok száma, akik más eszközt (pl.: televízió) alkalmaznak ismereteik bővítésére, azonban elszomorító, hogy vannak olyan egyének is (12 %), akik nem néznek utána, mi is állhat az esetleges probléma hátterében.

Továbbá érdekelt bennünket az a kérdés, vajon azok a nők, akik a hetilapokból tájékozódnak, mikor fordulnak orvoshoz, - megdöbbentő eredményt kaptunk. Zöme a felszínes tájékoztatás következtében a tünetek súlyosbodásakor vagy egyáltalán nem fordult orvoshoz.

Társadalmunk női tagjaira jellemző, hogy csak végső esetben, legtöbbször későn mennek el orvoshoz. Ennek több oka is van, pl.: félelem, munkahelyi kötelezettség, betegségtudat hiánya. A kapott válaszok is ezt támasztják alá. Sokan – 96fő – a tünetek súlyosbodásakor vagy az egy hónapot kivárva fordulnak szakemberhez. (4. ábra)

 

4. ábra:

Szakemberhez fordulás (n=207)

Részt venne-e, ha a munkahely vagy kórház szűrővizsgálatot szervezne? A megkérdezett ápolók 87%-a venne részt munkahelyi szűrésen, míg a nagyvállalat női dolgozói közül csupán 42%-a tartana igényt erre a szolgáltatásra. A nemmel válaszolók indoklása: „megbízom saját orvosomban”, „elégedett vagyok a választott orvossal”, „nem bízok idegen orvosban”, „szégyellném magam mások előtt”, „egyébként sem járok rákszűrésre”. (5. ábra)

 

5. ábra: Munkahelyi szűrésen való részvétel (n=207)

A nőgyógyászati témakörben előadásokon való részvételt a laikus nők alig több, mint fele (57 %) igényelné. Biztató, hogy a fiatalok szívesen részt vennének ilyen jellegű programokon. Úgy gondoljuk, őket inkább a fogamzásgátlással, családtervezéssel, terhességgel kapcsolatos előadássorozatok érdekelnék, azonban ennél a korcsoportnál is hangsúlyozni kell a szűrővizsgálatok fontosságát. A 30-59 év közötti nők többsége azonban nem igényli a pontos és szakszerű tájékoztatást, talán úgy érzik, már rendelkeznek megfelelő ismeretekkel és tapasztalattal. Az egészségügyi dolgozók közül 85% tartana igényt nőgyógyászati előadás sorozatra. Számukra - feltételezzük, hogy rendelkeznek alapvető nőgyógyászati ismeretekkel - a Népegészségügyi Program, a hazai rákszűrés és nemzetközi rákkutatás legújabb eredményinek ismertetését részesítenénk előnyben.(6. ábra)

 

6. ábra: Nőgyógyászati előadások iránti igény (n=207)

 

KÖVETKEZTETÉS, JAVASLAT

A hipotézisekben megfogalmazott feltevéseink részben igazolást nyertek,

miszerint egyre kevesebb a nőgyógyászati szűrővizsgálaton megjelent rákveszélyes korú nők száma. Bár az egészségügyi dolgozók nagyobb arányban vesznek részt rákszűrésen (54%), és mammográfiás vizsgálaton (57%), úgy gondoljuk ezzel az eredménnyel mégsem lehetünk megelégedve, mivel nem éri el a WHO által elvárt 70%-ot.  A vizsgálatunkban résztvevő nők jelentős része végez emlő-önvizsgálatot (az ápolók 91%-a, a nem egészségügyi dolgozók 64%-a), azonban a laikus nők önszűréssel kapcsolatos ismereti szintjük csak részben kielégítő. „Társadalmunkban élő nők nőgyógyászati problémájukkal nem fordulnak időben orvoshoz, részben a tájékozatlanság, részben a vizsgálattól való félelem miatt” hipotézisünk részben igazolást nyert, mivel a megkérdezett laikus nők 59%-a az egy hónapot kivárva vagy a tünetek súlyosbodásakor fordul orvoshoz, szemben az ápolókkal, akik közül 65%-a - egészségügyi ismereteik birtokában - egy héten belül felkeresi szakorvosát.

Véleményünk szerint mindenképpen lépéseket kell tenni arra, hogy a jelenlegi helyzeten változtatni lehessen. A magyar egészségügy egyik legfontosabb feladata a prevenció. Ezt már az alapellátás szintjén, a közösségi orvoslás és ápolás terén kell elkezdeni, mint a megelőzés legelső lépését.

Javaslataink

1. Tudatosítani kell az „Egészséget Mindenkinek” népegészségügyi program szellemét, melyben az egészségügyi dolgozók aktív részvételére van szükség. Az onkológiai, nőgyógyászati osztályon dolgozó nővéreket, közösségi ápolókat, valamint a diplomás és egyetemi okleveles ápolókat bevonni a programban, ahol felkészítenék, aktívan bevonnák és feladataikat konkréttan meghatároznák a program végre-hajtásában.

2. Tudományos és szakmai ismeretek gyors ütemű fejlődése indokolja a prevenciós ápoló-képzés megvalósítását, amit szakirányú továbbképzés formájában lehetne megvalósítani. Célszerűnek tartanánk, ha az okleveles ápolók és diplomás ápolók, akik már rendelkeznek alapszintet meghaladó pedagógiai, egészségfejlesztési, és egészségnevelési többletismerettel, másfél éves szakirányú továbbképzés keretében prevenciós ápolói szakképzettséget szerezhetnének. A végzettek a megszerzett többletismerettel szervesen beépülnének az alapellátásban, és aktív szerepet vállalnának a Népegészségügyi Program megvalósításában. (Németh, 2003)

3. Az ápolók körében is hathatós felvilágosító kampányra van szükség.

Fontosnak tartanánk, hogy az egészségügyi dolgozók – főként szülésznők, onkológiai osztályon dolgozó nővérek, diplomás ápolók más osztályon dolgozó női kollégáinak egészségvédő, egészségnevelő programot szerveznének. Kiemelten fontos téma a nőgyógyászati szűrővizsgálatok jelentősége, propagálása, a legújabb rákkutatás eredményei, a lakosság egészségi állapota, statisztikai adatok ismertetése, ezzel nagyon hatékony szerepet játszhatnának a prevenció gyakorlati megvalósításában. Az egészségnevelő programokkal ösztönözni lehetne az érintett korosztályt, hogy rendszeresen eljárjanak rákszűrésre, és végezzék az emlő önvizsgálatát.

4. Az egészségügyi főiskolán mozgó szűrővizsgálat szervezése. (Úgy gondoljuk mindenképp ösztönző hatású, ha mi oktatók is aktívan részt vállalunk ilyen programokon.)

5. A jelenlegi szűrési rendszer – központi szűrés - kikerüli a háziorvosi szolgáltatást. A családorvos és a közösségi ápoló nem kap megfelelő tájékoztatást arról, milyen a részvételi arány, az elvégzett vizsgálatok pontos eredményei, mely páciensei kaptak behívólevelet. Úgy gondoljuk, a háziorvosok aktív bevonására is szükség lenne. A háziorvos felelősségének elismerése és elismertetése, meggyőzésük és részvételük a szűrőprogram országos kampányában szintén emelné a részvételi arányt. (László, 2003) A család-orvosok egyedül is képesek hitelt szerezni a kezdeményezett szűrőprogramnak és mindenki másnál jobban tudnák motiválni és stimulálni a meghívottakat arra, hogy elfogadják a szűrő-vizsgálatot.

Fontos a számítógépes nyilvántartás vezetése a háziorvosi rendelőkben, ahol a számító-gépes adattár tartalmazza:

 -A körzetben szűrésben részesítendő személy nevét és címét, (kiemelt figyelmet érdemelnek azok a nők, akiknél a család  anyai  ágon érintett  nőgyógyászati betegségekben )

 -Minden szűrővizsgálatban (kenetvizsgálat) részesült személy azonosító- és vizsgálati anyagait. Ez a szűrővizsgálati nyilvántartási rendszer lehetővé teszi a meg nem jelent személyek név szerinti azonosítását, ismételt meghívását és követését.

Ahhoz, hogy a részvételi arány emelkedő tendenciát mutasson, un. meghívásos rendszer mellett a visszahívásos módszert is alkalmazni  lehetne. Úgy véljük, az un. meghívásos és visszahívásos szervezési mód alkalmazásával magas – a veszélyeztetetteknek minősülők – akár 80 %-át is meghaladó részvételi arány érhető el. A háziorvos aláírásával ellátott meghívólevél bármi más „hivatalos” behívónál jobb fogadtatásra számíthatna.(1)

6. A nők döntő többsége a munkahelyi (3 műszak)- és családi kötelezettségből adódóan nem jut el sem a nőgyógyász szakorvosához, sem az évenkénti rákszűrő vizsgálatra. Úgy gondoljuk, hogy megoldásként szerepelhet a kórházi osztályon dolgozó ápolók, illetve nagyobb vállalatok női dolgozói körében az évenkénti mobil nőgyógyászati szűrővizsgálat megszervezése az onkológiai gondozó közreműködésével.

7. Fontosnak tartanánk a jelenlegi behívólevél információ tartalmának emelését, vagyis pontosan tartalmazza mindenki számára érthetően, hogy mi a rákszűrés lényege, mi a vizsgálat menete, mit lehet megelőzni vele, a méhnyakrák és az emlőrák gyógyítási lehetőségeit, és külső formátuma kevésbé legyen reklámszerű. (László, 2003)

8. A szűrővizsgálatok propagálásában a médiának (TV csatornák, női magazinok) is fontos szerepet kell vállalnia. Meggyőzőbb lehet televízióban, rádióban leadott riportok egy meggyógyult beteg élményével, vagy egy szakorvos érthető magyarázatával. Ezáltal is tudatosítani lehetne a rákszűrés fontosságát.(Pl.: Svédországban a nők harcolták ki maguknak, hogy legyen rákszűrés, mégis rendszeresen megjelenik a médiában: „Nők, menjetek rákszűrésre”) (László, 2003)

A jövőről végezetül megállapítható, hogy a mortalitási mutatók további javításához változatlanul szükség van rákszűrő vizsgálatok lelkes és folyamatos végzésére. Azonban egy lakossági szűrővizsgálat akkor lehet hatékony, ha a szűrendő populáció tagjainak is igénye van a szűrésre. (Pl.: Svájc) A szűrésen való részvételi arány növelésében a döntő lépés az ismeretek szélesebb körű elterjesztése, a rákszűrő vizsgálattól való félelem eloszlatása, a tévhitek megcáfolása. (A laikus nők körében a rák még mindig gyógyíthatatlan kórként él a köztudatban. Ezzel szemben az igazság az, hogy az előrehaladott, későn felismert és a szervezetben már szétterjedt daganatos betegség gyógyíthatatlan.)

Tudatosítani kell minden nő számára, hogy a rákszűrő vizsgálattal elsősorban nem „rákot szűrnek”, hanem azokat a kóros elváltozásokat igyekeznek felderíteni, amelyekről tudják, hogy kezelés nélkül évek múlva daganattá válhatnak. Hosszabb távon azonban elengedhetetlen a felelős egészségmagatartás kialakítása, az egészség megőrzésével kapcsolatos ismeretek bővítése már a korai életszakaszban, az iskolában a pedagógusok, egészségfejlesztők, egészségtan tanárok segítségével. E tevékenységek bizonyára csökkentenék a nőgyógyászati rákszűrés kiterjesztésének ma még messze nem megoldott problémáját.

 

FELHASZNÁLT IRODALOM

1.  Bodó, M. (1997): Kommentár

     Orvostovábbképző szemle IV. évf. 5. szám, 88-90

2.  Kásler, M. és  Ottó, Sz. (1993): A rosszindulatú daganatok másodlagos  megelőzése, korai felkutatása(„szűrése”).

     Orvosi Hetilap 134 évf.9. szám, 473-480

3.  László,M.(2003): A lakosság emlőszűrésen való részvétel motivációi

     http://www.antsz.hu/

4.  Németh, K.(2003): A daganatok szűrésének lehetőségei hazánkban

     Nővér 16. évf. 2. szám, 3-10

5.  Pakai, A (1999): Szűrővizsgálatok jelentősége a nőgyógyászat körében. Szakdolgozat, SZOTE, Egészségügyi Főiskolai Kar, Diplomás Ápoló Szak

6.  Simon, J. (1994): Az epidemiológia, megelőzés és szűrés helyzete a nőgyógyászati onkológia területén.

     Magyar Nőorvosok Lapja 57, 2 75-80.

7.  Szűrővizsgálatok összefoglaló (2005) http://www.eum.hu/

8.  Tóth, J. és Péter I. (2002): Az emlőrák aktuális kérdései

     Springer Tudományos Kiadó, 36 oldal

 

Vissza a tartalomhoz

A szájon át (per os) alkalmazott kemoterápiás kezelés hatása a betegek életminőségére

 

Zatkó Jánosné, Uzsoki Utcai Kórház Onkoradiológiai Központ Kemoterápiás Ambulancia

 

Összefoglaló

Tapasztalatok szerint egyre növekszik az igény olyan kemoterápiás kezelések iránt, melyek során a betegek szájon át alkalmazandó gyógyszereket kapnak, és ezek a készítmények képesek utánozni az intravénás infúzió hatékonyságát annak korlátai, kockázatai nélkül. A szerző saját tapasztalatai szerint a kemoterápiás szerek infúziós terápiában történő alkalmazása nagyobb mértékben rontja a betegek életminőségét, egyúttal növeli az onkológiai részlegek ápolóinak munkaterhelését is.

A budapesti Uzsoki Utcai Kórház Onkoradiológiai Központ Kemoterápiás Ambulanciáján több mint 2 éve alkalmaznak per os capecitabine terápiát kúraszerűen, egyes előrehaladott rosszindulatú daganatok kezelésében.

A kezeléssel kapcsolatosan vizsgálódni kezdtek az ellátott betegek körében annak feltárására, hogy mi a véleményük erről a kezelési módszerről, és hogyan értékelik életminőségük változását a kezelés alatt.

A szerző a betegek válaszait dolgozta fel, és ezeket kiegészítette saját ellátási tapasztalataival.

 

BEVEZETÉS

Az ápolás gyakorlatában jól ismert tapasztalat, hogy rosszindulatú daganatos elváltozásban szenvedő betegek a súlyosan megterhelő műtétek után, vagy az egyes (kemoterápiás és/vagy sugár-) kezelések között saját otthonukban, családi környezetben szeretnének gyógyulni, lábadozni. Általában minden beteg úgy érzi, hogy csak így tudja mielőbb visszaszerezni a műtét és a kezelések során elveszített energiáit, mert végre saját ágyában aludhat, kedve szerint étkezhet, saját fürdőszobájában tisztálkodhat stb.

Jól ismert tény az is, hogy a daganatos beteg onkológiai kezelését nem célszerű halogatni, kényelmi szempontoknak alárendelni. Ugyanakkor egyre többször fordul elő, hogy a beteg már annyira belefárad a sorozatos megpróbáltatásokba, hogy visszautasítja a kezelést a kockázatra vonatkozó minden tájékoztatás ellenére, és nem vállal újabb kórházi befekvést, vagy akár ambuláns infúziós kezelést.

A szájon át történő citosztatikus kezelésnek az a legnagyobb előnye, hogy elkerülhetők a hosszan, akár napokon át is elhúzódó és ismétlődő kórházi kezelések. Hátránya lehet viszont az, hogy a szakorvos, a szakápoló a kezelést csak időnként felügyeli, a tabletták pontos előírás szerinti bevétele, a tünetek, panaszok észlelése és az eltérések jelzése a beteg feladata. Ez a kezelési forma a beteg és családja számára nagyobb felelősséggel jár, de aktívabb résztvevői lehetnek a daganatos betegség gyógyítási folyamatának.

MÓDSZER

Több, mint 40 éve a fluoropirimidinek (5-Fu) jelentik az egyik alapvető kezelést a leggyakoribb szolíd tumorok (gyomor-bélrendszeri és emlőtumorok) kezelésében. Ezt a széles hatású citosztatikumot alkalmazzuk monoterápiában és kombinált terápiákban egyaránt. Tapasztalatok szerint a terápia tartós infúzióban jóval hatékonyabb, mint bolus kezelésben. Az Onkoradiológiai Központ gyakorlatában a tartós 5-Fu terápiát kétféle módon alkalmazzuk: vagy kórházi felvétel történik, vagy az utóbbi időben elterjedt ambuláns kezelési módot választjuk (ilyenkor egyszer használatos, hazavihető infúziós pumpát alkalmazunk). Mindkét módszer rendkívül költséges (tartós véna biztosítása, ápolási napok, infúziós adagolópumpa stb.)

Ezek az eljárások természetesen növelik az onkológiai osztályok egyébként is jelentős terhelését, és a betegnek is sok kényelmetlenséget okoznak.

Az Uzsoki Utcai Kórház Onkoradiológiai Központ Kemoterápiás Ambulanciáján több mint 2 éve alkalmazunk capecitabine terápiát előrehaladott emlő és colorectalis daganatos betegek kezelésében. Ez a szer az első tumor által aktivált orális gyógyszer. Egyedülálló tulajdonsággal rendelkezik, amelyet tumor-szelektív aktivációnak neveznek, és ez azt jelenti, hogy valódi hatóanyag csak a tumorban lesz a bevitt vegyületből.

Ez a tulajdonság célzott terápiát tesz lehetővé, amely természetesen fokozza a hatékonyságot, és csökkenti a toxicitást.

Mivel orálisan adható, ezért kényelmes, betegközpontú kezelést tesz lehetővé. Adagolása a testfelület nagysága szerint kerül megállapításra, általában 14 napig naponta kétszer kell a filmtablettákat bevenni, majd egy hét szünet, és a kúra ismétlése következik. A kezelést felfüggesztik súlyos toxikus tünetek megjelenése vagy a daganatos folyamat progressziója esetében.

A kezeléssel kapcsolatos tapasztalataink kiegészítése céljából vizsgálatot kezdtem, melyben arra voltam kíváncsi, hogy

1. Mi a betegek saját véleménye erről a kezelési módszerről?

2. Saját megítélésük szerint hogyan változott életminőségük a kezelés alatt?

Az adatgyűjtés anonim kérdőíves módszerrel történt. Azok számára juttattam el a kérdőívet, akik 2004 június és 2004. november között 3 vagy több kúra kezelésben részesültek. Értékelésre összesen 63 kérdőív került, a válaszolók közül 38 fő előrehaladott emlődaganatos megbetegedésben, 25 fő colorectalis daganatos betegségben szenved.

A vizsgálat időpontjában is kezelés alatt állt közülük 38 fő, már befejezte a kúrát 25 fő. A kezelés befejezésének oka a daganatos folyamat progressziója, a kezelés mellékhatása vagy a kezelés visszautasítása volt. A vizsgálati minta kezelés szerinti megoszlását szemlélteti az 1. ábra.

A betegeknek feltett kérdések összeállításánál az alábbi szempontokat vettük figyelembe:

- Jelenjen meg a gyógyszer várható általános mellékhatásainak értékelése, mely jelentős hatással van a betegek életminőség változására. A capecitabine várható mellékhatásai gyakoriságuk szerint: hand–foot szindróma (a kéz és láb bőrének piros elszíneződése, hólyagosodása, mely égő, viszkető érzéssel, fájdalommal jár), hányinger, hányás, hasmenés, idegrendszeri tünetek (fáradékonyság, aluszékonyság, zavartság stb.), hajhullás.

- Tekintettel arra, hogy a betegek jelentős része előzően már kapott valamilyen infúziós kemoterápiás kezelést, sokuknak van összehasonlítási alapja a két kezelési típus között, ezért ez jelenjen meg a kérdésekben. (Meg kell említenünk azt is, hogy tapasztalatok szerint a többszöri kemoterápián átesett betegek mind pszichésen, mind fizikálisan sokkal érzékenyebben reagálnak a gyógyszerek mellékhatásaira.)

EREDMÉNYEK

A kúrák alatt a betegek több mint fele nem tapasztalt hányingert, vagy csak enyhe hányingere volt, és igen jelentős volt azok aránya, akik ezt a panaszt az „elviselhető” kategóriába sorolták. A válaszok megoszlását a 2. ábra mutatja.

A hányingerre panaszkodó betegek a kezelések közötti szünetben panaszmentesek voltak, és többségük csak a kezelés első hetében észlelte ezt a panaszt. A kezelés egyes fázisai közötti megoszlást a 3. ábra szemlélteti.

Itt kell megjegyeznünk, hogy sok betegnek a gyógyszer bevétele önmagában is nehézséget okoz, hiszen nagyméretű filmtablettáról van szó, melynek adagja naponta 2x3 vagy 4 tabletta is lehet.

Hasmenéses tünetei a betegek alig több mint negyedének volt, a válaszok megoszlását a 4. ábra mutatja.

Megkérdeztük kültakaró állapotához, valamint az általános közérzethez kapcsolódóan a betegek által észlelt egyes elváltozások, tünetek és panaszok megjelenését. Ezeket az 1. táblázatban foglaltuk össze.

 

1. táblázat

A betegek által észlelt egyes elváltozások, tünetek és panaszok

 

a kültakaróval kapcsolatos elváltozások, tünetek és panaszok

esetszám

egyéb tünetek és panaszok

esetszám

bőrszárazság

32

étvágytalanság

27

hámlás

29

fémes / kellemetlen szájíz

8

törékeny és/vagy elszíneződött köröm

21

fáradtság

29

 

 

levertség

21

 

 

gyengeség

37

 

 

zavartság

0

kéz – láb tünetegyüttes

 

könnyezés

8

hólyagosodás

17

végtagfájdalom

27

bőrpír

17

fejfájás

5

égető, viszkető érzés

21

szédülés

5

 

 

alvászavar

8

 

 

hőemelkedés, láz

17

 

Külön kitértünk a betegek hajhullással kapcsolatos tapasztalatainak megkérdezésére. A válaszokból kiderült, hogy csupán enyhe hajhullást tapasztalt 12 fő, és nem észlelt hajhullást 51 fő. Ez igen figyelemre méltó adat, hiszen az ilyen típusú megbetegedések esetében az alkalmazott infúziós citosztatikus kombinációk legalább 50–70 %-ban okoznak nagyfokú vagy teljes alopeciát.

Megkérdeztük, hogy a kezelés alatt csökkentették-e a gyógyszer adagját valamely mellékhatás miatt? (Az alkalmazási előírat szerint a toxicitás fokától függően első lépés a gyógyszer dózisának csökkentése.) 21 személynél, vagyis a betegek 1/3 részénél kellett csökkenteni a gyógyszer adagját.

A capecitabine terápia alatt kötelezően előírt laboratóriumi vérvizsgálatot kell végezni minden új 14 napos kúra megkezdése előtt. Megkérdeztük a betegeket, hogy volt-e halasztva a kezelésük a vérvételek alkalmával kimutatott rendellenesség (vérképzőszervi mellékhatások) miatt? 13 betegnél (kb. 1/5 rész) került sor halasztásra.

A vizsgálatban részt vevők közül 58 beteg előzően már részesült infúziós citosztatikus kezelésben is. Tőlük megkérdeztük, hogy melyik kezelést viselték nehezebben? A válaszok megoszlását az 5. ábra tartalmazza.

KÖVETKEZTETÉS

Annak ellenére, hogy vizsgálatunk eredménye nem terjeszthető ki, hanem korlátozott érvényességű (a tanulmány csak helyi szintű, viszonylag alacsony a vizsgálati minta elemszáma, nem tekinthető reprezentatív mintának stb.) az eredmények mégis elgondolkodtatóak, illetve egyes következtetések levonhatóak a szájon át történő citosztatikus kezeléssel kapcsolatosan:

A betegek megítélése szerint

-        jobban tűrhetőek a mellékhatások

-        nem esnek ki a mindennapi életükből (család, munkahely, társadalmi élet)

-        jobb az életminőségük a kezelés alatt.

Az egészségügyi szolgáltatók szempontjából ez az eljárás költségkímélő, és lényegesen alacsonyabb a munkaerő-szükséglete.

A daganatellenes hatásosság tekintetében pedig már nemzetközi vizsgálatok bizonyítják azt, hogy legalábbis azonos, de biztosan nem rosszabb („non inferiority”), mint a tartós infúziós terápia. Toxicitás szempontjából pedig jóval biztonságosabbnak bizonyult az eddig szokásos infúziós kezeléseknél.

 

IRODALOMJEGYZÉK

1.   Cassidy, J., Twelves, C., Van Cutsem, E. et al.

      First line oral capecitabine therapy in metastatic colorectal cancer: a favorable safety profile compared with intravenosus 5-fluorouracil/leukovorin.

      Annals of Oncology 13. 566-675, 2002

2.   Van Custem E, Twelves C., Cassidy J., et al.

      Oral capecitabine compared with intravenous fluorouracil plus leukovorin in patient with metastatic colorectal cancer: results of a large phase III. study.

      J Clin Oncol 2001;19;4097;106.

3.   O’Shughnessy J.A., Blum J., Moiseyenko V. et al.

      Randomized open-label, phase II. trial of  oral capecitabine (Xeloda) with vs. a reference arm of intravenous CMF as  first-line therapy for advenced/metastatic brest cancer.

      Annals of Oncology, 2001.12. 1247;54

4.   Miaskowski, C.

      Onkológiai ápolás

      Medicina Könyvkiadó Rt. 1998.

5.   ROCHE Magyarország Kft.

      Hatás a célpontban

      Termékmonográfia, 2004.

 

 

Vissza a tartalomhoz

 

Magyarországon és az Amerikai Egyesült Államokban működő szervezett daganatszűrő programok ajánlásai

 

Németh Katalin főiskolai tanársegéd,  Klinikai és Ápolástudományi Intézet

Pécsi Tudományegyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar Pécsi Képzési Központ

Szabó László főiskolai tanársegéd, Klinikai és Ápolástudományi Intézet

Pécsi Tudományegyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar Pécsi Képzési Központ

Dér Anikó tudományos segédmunkatárs, Klinikai és Ápolástudományi Intézet,Ápolástani Tanszék, Pécsi Tudományegyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar Zalaegerszegi Képzési Központ

Karamánné Pakai Annamária főiskolai tanársegéd, Klinikai és Ápolástudományi Intézet

Ápolástani Tanszék, Pécsi Tudományegyetem, Egészségügyi Főiskolai Kar Zalaegerszegi Képzési Központ

 

Összefoglaló

Vizsgálat célja: Hazánkban és az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg szervezetten működő daganatszűrő programok ajánlásainak összehasonlítása szakirodalmi adatok alapján.

Vizsgálat aktualitása: A rosszindulatú daganatos megbetegedések halálozási aránya évtizedek óta kedvezőtlen, a szív és keringési rendszer eredetű halálokok mögött a második helyet foglalja el, kb. 25%-os gyakorisággal.

Vizsgálati módszer: Az American Cancer Society (ACS) (Amerikai Rák Társaság) legaktuálisabb rákszűrésre vonatkozó 2004-es irányelveit hasonlítottuk össze, a Nemzeti Népegészségügyi Programban leírt, hazai rákszűrési ajánlásokkal. Az Állami Népegészségügyi és Tisztiorvosi Szolgálat adatai alapján vizsgáltuk a szervezett női emlő és méhnyakrák szűrővizsgálatának kihasználtságát hazánkban.

Eredmények: Hazánkban a szervezett női emlő, és méhnyakrák szűrővizsgálatokon megjelentek aránya jóval a kívánt szint (70%) alatt marad, ez első esetben a vizsgált adatok alapján adott időben, a megjelenési arány 40%-os, a második betegségtípusnál 4%-os volt.

Következtetések: A cél, hogy a szervezett és célzott lakossági szűrővizsgálatok segítségével 70 éves kor alatt 5-10 %-kal mérséklődjön a daganatos betegségek okozta halálozás 2012-ig, ilyen alacsony számú lakossági részvétel mellett nem tud megvalósulni, így az ápolók és az egészségügyi team többi tagjának is feladata, a lakossági szűrések népszerűsítése, propagálása.

 

Bevezetés

A magyar népesség megbetegedési és halálozási viszonyai az elmúlt évtizedekben nem mutattak számottevő javulást, sőt bizonyos betegségtípusok (pl.: egyes daganatos betegségek) előfordulási gyakorisága folyamatosan növekszik. (1. táblázat) (Döbrössy szerk., 2000).

 

1. táblázat

100.000 lakosra jutó daganatos halálozás Magyarországon 1970-2003 (Forrás: KSH)

 

 

1970

199, 6

1980

227, 8

1990

251, 8

2000

275, 8

2003

282, 0

 

A krónikus, nem fertőző megbetegedések súlya meghatározó az elkerülhető, az idő előtti halálozásban és a megbetegedésekben. (Kásler és Ottó, 1994).

A krónikus nem fertőző megbetegedések egyéni hajlama genetikai, biológiai, maga-tartásbeli és környezeti tényezőktől függ. A megelőzés egyik fő útja az egészségmagatartás és a környezet befolyásolása. Az egészségügyi ellátó rendszer megelőzési szemléletének fejlesztése és gyakorlati megvalósítása ebben a betegségcsoportban is a korai felkutatáson és kezelésen alapszik. Ezen kívül a lakossági szintű szervezett szűréseknek is jelentős szerepe van a rákos betegségek megelőzésében. A másodlagos megelőzési program teljessége csak a korán kiszűrt betegek modern ellátásának és gondozásának megvalósításával érhető el (Döbrössy szerk., 2000)

Problémafelvetés

A magyar lakosság egészségi állapota és életkilátásai kedvezőtlenül alakulnak. A rosszindulatú daganatos megbetegedések halálozási arányai növekvő tendenciát mutatnak, (2. táblázat, 3.táblázat )

2. táblázat

Nők daganatos halálozási sorrendje Magyarországon 1999-2003 (Forrás: KSH)

 

Daganat típusa

1999

2001

2003

Emlő

2356

2304

2309

Colorectalis (C18-C21

2314

2258

2311

Tüdő

2086

2161

2352

Gyomor

952

850

853

Hasnyálmirigy

791

780

874

Petefészek

637

617

629

Méhnyak

500

539

465

 

 

3. táblázat

Férfiak daganatos halálozási sorrendje Magyarországon 1999-2003 (Forrás: KSH)

 

Daganat típusa

1999

2001

2003

Tüdő

5797

5741

5849

Colorectalis

(C18-C21)

2598

2594

2784

Prosztata

1387

1316

1038

Ajak és szájüreg

1361

1372

2044

Gyomor

1354

1432

1182

Hasnyálmirigy

771

781

784

 

a keringési rendszer eredetű halálokok mögött (2003-ban hazánkban 31840 férfi és 37210 nőbeteg halálában szerepelt oki tényezőként első helyen kardiovaszkuláris érintettség) a második helyet foglalják el, 25 %-os gyakorisággal (ÁNTSZ, 2005).

A magas rákhalálozási gyakoriságot (2003-ban 34062 fő) többféle okra lehet visszavezetni, az önpusztító életmód, táplálkozási szokások, a jelentős mértékű cigaretta és töményszesz fogyasztás, környezetszennyezési problémák, lelki eredetű érintettség, valamint az adott szűrővizsgálati lehetőségek alacsony kihasználtsága (Sebestyén szerk., 2001). (4. táblázat, 5. táblázat )

4. táblázat

Nők daganatos halálozási sorrendje Magyarországon 2003-ban (Forrás: KSH)

 

Daganat típusa

2003. év

Légcső-hörgő- tüdő

2352

Colorectalis (C18-C21)

2311

Női emlő

2309

Máj, epeút

928

Hasnyálmirigy

874

Gyomor

853

Leukémia

491

Méhnyak

465

Ajak és szájüreg

421

Egyéb

3995

Összesen

14999

 

 

5. táblázat

Férfiak daganatos halálozási sorrendje Magyarországon 2003-ban (Forrás: KSH)

 

Daganat típusa

2003. év

Légcső-hörgő- tüdő

5849

Colorectalis (C18-C21)

2784

Ajak és szájüreg

2044

Gyomor

1182

Prosztata

1038

Máj, epeút

869

Hasnyálmirigy

784

Leukémia

474

Egyéb

3769

Összesen

19063

 

Az alábbiakban két működő rákszűrő rend-szer elveit szeretnénk ismertetni. Az első, a jelenleg Magyarországon is működő rendszer, melynek alapjait a Nemzeti Népegészségügyi Program képzi (MK, 2003). A másik az American Cancer Society (ACS) (Amerikai Rák Társaság) legaktuálisabb rákszűrésre vonatkozó 2004-es irányelvei. (ACS, 2004).

 

A szűrővizsgálat céljai:

1. kimutassa a más módon még fel nem ismert daganatot

2. kiszűrje a még kialakulásának kezdeti szakaszában lévő betegséget

3. felismerje a daganatmegelőző állapotokat, melyek a rákkeletkezés számára jó alapot adnak

4. mérsékelje a daganatos betegségből eredő halálozást (Döbrössy szerk., 2000).

A Nemzeti Népegészségügyi Program Népegészségügyi szűrővizsgálatok fejezete a 6. táblázatban összefoglalt ajánlásokat teszi a szervezett és célzott onkológiai szűrővizsgálatokra. (MK, 2003).

 

6. táblázat

Magyarországon ajánlott lakossági szűrővizsgálatok (Forrás: Nemzeti Népegészségügyi Program-2003)

 

Daganat típusa

Korcsoport

 Teszt vagy eljárás

Gyakoriság

Emlő

 

20 év feletti nők

 

 

 

 

 

 

Emlő önvizsgálat

 

Klinikai emlővizsgálat

 

 

Mammographia

havonta

 

nőgyógyászati vizsgálat részeként

 

45-65 év között két-évente

Méhnyak

25 év feletti nők

Citológiai vizsgálat

(Papanicolaou-teszt)

 

25-65 év között egyszeri negatív vizsgálatot követően 3 évenként

Colorectális

45 év felettiek

Széklet okkult vérzés laboratóriumi vizsgálata

45-65 év közötti nők és férfiak 3-5 évente

 

A növekvő tendencia miatt az ajak és szájüregi rák, továbbá a prosztatarák célzott szűrése is kardinális kérdés hazánkban.

Hazai célok: a szervezett és célzott lakossági szűrővizsgálatok segítségével 70 éves kor alatt 5-10 %-kal mérséklődjön a daganatos betegségek okozta halálozás 2012-ig.

Az emlőszűrés a méhnyak szűrés optimális kihasználtsága a célzott populációt érintően 70%-70%-os lenne, de a részvételi adatok ezt nem támasztják alá. A 7. és 8. táblázat a kihasználtsági rátát mutatja (MK, 2003).

7. táblázat

Emlőszűrési Teljesítmény Adatok, Összesített Éves Statisztika, Magyarország 2002., 2003., 2004.

(Forrás: www.antsz.hu- lakossági szűrővizsgálatok)

 

Emlőszűrés, mammographia

Meghívottak

Megjelentek

Visszahívottak

Visszahíváson megjelentek

Benignus

eset

Malignus

eset

2002

747163

323758

21733

19183

660

1127

2003

553537

220552

16608

14664

394

867

2004

603811

221561

16228

13160

248

645

összesen

1904511

765871

54569

47007

1302

2639

 

A 7. táblázat adatai egyértelműen mutatják, hogy a célzott 70%-os megjelenési arány nem teljesült, a meghívott populáció, mintegy 40%-a vett részt mammográfiás szűrővizsgálaton.

Másik cél az, hogy a méhnyakrák okozta halálozás 60%-kal csökkenjen azáltal, hogy a 25-65 év közötti nőknél egyszeri negatív szűrővizsgálatot követően háromévenként megismételt, citológiai vizsgálatot is alkalmaznak. A méhnyakrák szűrés propagálásának két fő oka ismeretes. Egyik, hogy a méhnyakrák keletkezése időben elhúzódó és több jól felismerhető szakaszból áll. A másik ok, hogy ezen típusú rák és megelőző állapotai biztonsággal kimutathatók, mielőtt még az asszonyoknak tüneteket, vagy panaszokat okoznának.

 

 

8. táblázat

Citológiai Laborjelentések összesítése, Magyarország, 2003. szeptember-2004. december

(Forrás: www.antsz.hu- lakossági szűrővizsgálatok)

 

Citológiai vizsgálat

Behívók

Megjelentek

Negatív

Pozitív

Ismételt vizsgálat

 

602806

23777

21059

691

4084

 

A 8. táblázat adatai mutatják, hogy a célzott 70%-os megjelenési arány nem teljesült, a meghívott populáció, mintegy 4%-a vett részt onkocitológiai szűrővizsgálaton 2003. szeptember-2004. december hónapja között.

A rosszindulatú emlő- és méhnyakdaganatok jelentős népegészségügyi problémát, és jelentős életév-veszteségeket okoz hazánkban. (Sebestyén et al, 2001). 9. táblázat mutatja a női emlőrák és méhnyakrák okozta halálozást 100000 lakosra.

 

 

9. táblázat

Halandóság alakulása kiemelt halálokok szerint 100000 lakosra Magyarországon 1970-2003 (Forrás: KSH)

 

Év

Női emlőrák

Méhnyak rák

1970

24,1

  9,3

1980

32,6

12,1

1990

38,9

11,2

2000

43,3

  9,0

2002

41,9

  9,6

2003

43,4

  8,7

 

Amerikai Egyesült Államok

Az ACS évenként közreadja a daganatok felismerésére vonatkozó irányelveit, a daganatok szűrésével és korai felismerésével kapcsolatos újabb eredményeit.

Az évente megjelenő beszámoló az ACS rákszűréssel kapcsolatos irányelveinek összegzése, de az előző évi felújított irányelvek hátterét és magyarázatát is tartalmazza, felhívja a figyelmet a korai rákfelismerésre vonatkozó újabb adatokra és kérdésekre. (ACS, 2004)

Az ACS 2004-ben megújította az emlőrákszűrési irányelveit, a kolorektális dagnatok szűrésére vonatkozó irányelveket és új módszereket, és újabb ajánlásokat tett a méhnyakrákszűréssel kapcsolatban. A prosztata és tüdőrákszűrésre vonatkozó elveire a 2001-ben közreadottak érvényesek. Az Amerikai Egyesült Államokban jelenleg megcélzott korcsoportokat, az alkalmazott teszteket és a szűrés gyakoriságát tartalmazó adatokat a 10. táblázat ismerteti.

 

10. táblázat

Az American Cancer Society irányelvei (2004) a daganatok szűrésével és korai felismerésével kapcsolatban (Forrás: Cancer Journal for Clinicans - Magyar Kiadás 2004)

 

Daganat helye

Korcsoport

Teszt vagy eljárás

Gyakoriság

Emlő

20 év feletti nők

Emlőönvizsgálat

 

 

 

 

 

 

 

Klinikai emlővizsgálat

 

 

 

 

Mammographia

A 20-as életévek elejétől a nőket tájékoztatni kell az emlő önvizsgálatának lehetséges előnyeiről és korlátairól. Hangsúlyozni kell az emlővel kapcsolatos minden új tünet azonnali jelzésének fontosságát. Az önvizsgálat mellett döntő nőket meg kell tanítani a megfelelő technikára, és az időszakos egészségvizsgálat idején ellenőrizni kell annak elsajátítását. Elfogadható, ha a nők nem vagy csak alkalom-szerűen végeznek önvizsgálatot.

A 20-30 éves nők számára ajánlott a klinikai emlővizsgálat elvégzése az idő-szakos egészségvizsgálat részeként, legalább háromévente. Negyvenéves kor felett, tünetek hiányában a klinikai vizsgálatra optimálisan évente kell sort keríteni

40 éves kortól évente, az átlagos kockázatú nőknél, a mammographiát előzze meg klinikai emlővizsgálat

Vastagbél

 

Széklet occult vérteszt, (FOBT- faecal occult blood test)

vagy

Flexibilis sigmoidoscopia,

vagy

Széklet occult vérteszt és flexibilis sigmoidoscopia,

vagy

Kettős kontrasztos báriumfeltöltés,

vagy

colonoscopia

50 éves kortól évente

 

 

 

50 éves kortól ötévente

 

50 éves kortól évente FOBT és ötévente flexibilis sigmoidoscopia

 

 

50 éves kortól ötévente

 

 

50 éves kortól tízévente

Prosztata

 

Rectális digitális vizsgálat

(RDV) és prosztatspecifikus antigén (PSA) teszt

50 éves kortól minden évben meg kell adni a lehetőséget a PSA-mérésre és RDV elvégzésére, ha az életkilátások meghaladják a 10 évet.

Méhnyak

 

 

 

 

 

 

 

 

 

Endometrium

18 év feletti nők

 

 

 

 

 

 

 

 

menopausaban lévő nők

Citológiai vizsgálat

(Papanicolaou-teszt)

 

 

 

 

 

 

 

 

----------

A szűrést az első szexuális kapcsolat után kb. 3 évvel, de legkésőbb 21 éves korban meg kell kezdeni. A szűrést szokványos Pap-teszttel évente, folyadék alapú citológiával kétévente kell ismételni. Harminc éves kor után, három egymást követő negatív lelet birtokában a szűrési intervallum 2-3 évre nyújtható.

Hetvenéves életkor felett, ha legalább három normális citológiai leletük született, illetve az elmúlt 10 évben nem volt kóros kenetük, vagy teljes hysterectomian estek át, méhnyakrákszűrés abbahagyása mellett dönthetnek.

A menopausa kezdetén az átlagos kockázatú csoportba tartozó nőket fel kell világosítani a méhtestrák veszélyéről és tüneteiről, nyomatékosan fel kell hívni a figyelmüket arra, hogy minden rendellenes vagy pecsételő vérzés esetén forduljanak orvoshoz.

A daganatos

betegséggel

kapcsolatos

ellenőrzés

20 év feletti férfiak és nők

 

Az időszakos egészségvizsgálat alkalmával a daganatokkal kapcsolatos ellenőrzésnek magába kell foglalnia a pajzsmirigy, herék, a petefészkek, a nyirokcsomók, a szájüreg és a bőr vizsgálatát, valamint tájékoztatást a dohányzásról, a napozásról, a diétáról és a táplálkozásról, szexuális szokásokról, valamint a környezet és foglalkozás ártalmairól.

 

 

Kiegészítő megjegyzések:

Emlőrákszűrés

Ma még az Amerikai Egyesült Államokban sem áll elegendő adat rendelkezésre ahhoz, hogy nagy kockázat esetén specifikus ellenőrzési stratégiát alkalmazzanak-e, a felújított irányelv megállapítja, hogy a veszélyeztetett csoportban előnyös lehet a szűrés korábbi megkezdése, a rövidebb szűrési intervallum, valamint a szűrés kiegészítése ultrahang és MR-vizsgálattal.

A mammográfiás szűrés abbahagyására vonatkozóan az ACS egyéni döntéshozatalt ajánl életkor alapján, a szűrés lehetséges előnyeit és veszélyeit az átlagos egészségi állapot és a várható élettartam függvényében figyelembe véve. Az idősebb korosztályban a megelőző egészségügyi stratégiáktól további előnyök várhatók, a mammográfiás szűrést a jó egészségi állapot fennmaradásáig folytatni kell.

„Elfogadható, ha a nők nem vagy csak alkalomszerűen végeznek önvizsgálatot.” Ennek szakirodalmi alátámasztása: A Fred Hutchinson Cancer Research Center, WA, USA által végzett tanulmány szerint a nők önvizsgálatának megtanítása nem csökkenti az emlőrákos megbetegedéséből származó mortalitást. David Thomas és kollégái véletlenszerűen kiválasztottak 266064 sanghaji gyári munkást, akiket vagy megtanítottak az önvizsgálatra, vagy kontrollcsoportba kerültek. Az önvizsgálati csoportba sorolt nőket megtanították az emlő helyes vizsgálatára, majd 1 és 3 évvel később ismételt képzést tartottak számukra. Rendszeresen emlékeztették őket a havonta esedékes önvizsgálatra, félévente pedig orvosi vizsgálatot végeztek 5 éven keresztül. A kontrollcsoport tagjainak semmilyen információja nem volt az emlőrák szűrését illetően. 10-11 év múlva semmilyen különbség nem mutatkozott az emlőrákos mortalitás terén az önvizsgálati és kontrollcsoport között. (Thomas, Gao, Ray et al, 2002)

Tüdőrák szűrése

Az ACS ma nem javasolja a tüdőrák szempontjából veszélyeztetett tünetmentes személyek szűrését. Az ACS fenntartja azt a korábban kialakult álláspontot, hogy az erős dohányzás vagy foglalkozási ártalmak miatt kockázati csoportba tartozó személyek és orvosaik egyedi elbírálás alapján döntsenek a szűrővizsgálat elvégzéséről. (Smith, Mettlin, Davis, Eyre, 2000)

Jelentős szerepe van itt is a tájékozottságon alapuló döntéshozatal fontosságának. (Vatay ford., 2003)

Az ACS 2004-ben azt javasolta, hogy a daganatokra irányuló vizsgálatokat inkább az általános, időszakos egészségvizsgálat keretén belül végezzék el, szemben a beteg életkorán alapuló speciális intervallumokban (ACS, 2004).

A 11. táblázat mutatja a tüdőszűrő vizsgálatok hatékonyságát hazánkban 1980-2003 között (KSH, 2004).

 

11. táblázat

Tüdőszűrő vizsgálatok hatékonysága Magyarországon 1980-2003 (Forrás KSH)

 

Év

Tbc

Igazolt tüdődaganat

Összes szűrés

1980

2464

1179

6480073

1990

1541

2041

4828518

2000

1357

1996

3977846

2003

1016

2007

3717518

 

A 12. táblázat az ACS által végzett statisztikai elemzést tartalmazza.

 

Daganat típus

Életkor

Férfiak

Nők

Vastagbélrák

     Flexibilis sigmoideoscopia vagy

colonoscopia

     Széklet okkult vérteszt

50 év felett

 

 

 

50 év felett

 

41, 7

 

 

22, 4

 

39, 5

 

 

21, 4

Emlőrák

     Mammographia

 

     Mammographia és klinikai emlővizsgálat

 

40-64

65 év felett

40-64

65 év felett

 

--

--

--

--

 

60, 5

63, 8

54, 9

52, 3

Méhnyakrák

     Papanicolaou-teszt

 

 

18-44

45 év felett

65 év felett

 

--

--

--

 

88, 1

83, 4

74, 4

Prosztatarák

     PSA teszt

     RDV

 

50 év felett

50 év felett

 

53, 7

52, 0

 

--

--

 

 

A rákszűrő vizsgálaton való részvételi arány az Egyesült Államok felnőtt lakossága körében (2002) súlyozott átlagok (95% CI) (ACS, 2004).

A szűrőrendszer magyarországi működése

A területileg szervezett szűrési program működtetése

A meghívásos – visszahívásos területi szűrés szervezési egysége a háziorvosi praxis. Itt történik az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő, szűrővizsgálatra jogosult személyek név szerinti meghívása. Az elsődleges behívási menetrend: a szűrésre első ízben behívott személyek meghívásának időbeosztását jelenti.

A másodlagos behívási menetrend: megismételt behívás azoknak, akik korábban nem jelentek meg. (Döbrössy szerk., 2000)

A behívási lista adatforrásai:

A meghívás alapjául a lakosságlista szolgál, amely tartalmazza az életkor alapján veszélyeztetettnek minősülő egyének névsorát (pl.: emlőszűrésnél a 45-65 év közötti asszonyokat), lakcímükkel és személyi adataikkal. A negatívnak bizonyuló személyeket a Területi Szűrési Nyilvántartás visszahívja, pl.: emlőszűrésnél 2 évente. Az emlőrák gyanús személyek további vizsgálatáról a diagnosztikai részleg gondoskodik.

A szűrés folyamatában minden szakaszra kiterjed a minőségbiztosítási program, amelynek a működéséért a szűrési koordinátor felelős. (Döbrössy szerk., 2000)

A célbetegségek kiválasztása

Szűrés csak azoknak a daganatos betegségeknek a korai felfedezésére szervezhető, amelyek megfelelnek a következő feltételeknek:

- Előfordulásuk gyakorisága és haláloki szerepük miatt jelentős népegészségügyi problémát jelentenek. Leginkább a tüdő, emlő, vastagbél, gyomor, szájüreg, prosztata és a női nemi szervek daganatai.

- Fejlődésmenetük ismert; olyan daganatok alkalmasak szűrésre, amelyek viszonylag hosszú ideig maradnak tünetmentesek, de kimutatható állapotban. A méhnyakrák kialakulási ideje átlagosan 10 év, az emlőráké mintegy 3 év. Ezek szűrésre alkalmas célbetegségek, hiszen a 2-5 évenként megismételt szűrővizsgálat esélyt ad a tünetmentes állapotban való felfedezésükre. A tüdőrák ezzel szemben kialakulása folyamán kevesebb, mint egy évet, átlagosan 0,7 évet tölt a preklinikai kimutathatóság állapotában, ezért nagyon rövid intervallumokban, 4-6 hónaponként kellene a szűrést ismételni ahhoz, hogy hatásos legyen.

- Alacsony a túldiagnosztizálás és túlkezelés kockázata.

- A korai kezelés kedvezően befolyásolja a betegség természetes kórlefolyását. Nincs értelme szűrésnek akkor, ha a szűrővizsgálatban részesülteknek nincs jobb kilátása a gyógyulásra, mint szűrővizsgálat nélkül lett volna; erre szolgáltatnak példát a tüdőrák kimutatására irányuló próbálkozások.

- Alapvető kívánalom, hogy a klinikai tüneteket még nem okozó korai betegség felismerésére alkalmas módszer álljon rendelkezésre. (Döbrössy szerk., 2000)

A szűrővizsgálati módszer

Számos gyakorlati követelménynek kell megfelelniük:

1.  Legyen egyszerű, könnyen kivitelezhető.

2.  Legyen biztonságos, ne legyenek nemkívánatos mellékhatásai.

3.  A részvétel önkéntes, így fontos, hogy a vizsgált személyek számára az ajánlott szűrés „társadalmilag  elfogadható” legyen , ne okozzon kényelmetlenséget, fájdalmat.

4.  Legyen olcsó, a ráfordítás legyen arányos a korai kimutatással járó előnyökkel.

A szűrési programokkal szemben támasztott követelmények

A szakma alapvető követelményként állítja, hogy a szűrővizsgálati módszer alkalmas legyen. Valamint a szervezett szűrést csakis bizonyítottan hatásos szűrővizsgálati módszer birtokában lehet elkezdeni. A halálozás csökkenése a szűrési program hatékonyságának egyetlen bizonyítéka. Ha ennek követésére nincs közvetlen lehetőség, akkor egyéb szempontokat kell figyelembe venni. (Döbrössy szerk., 2000)

Szűrés a hazai egészségügy ellátórendszerben

A WHO két alapvető szempontot vizsgál, hogy adott kórformára célszerű-e szűrőprogramot terveznie.

1. A betegség népességügyi jelentősége.

2. Azonosítható módon ismerni kell a betegség korai ill. látens fázisait.

3.  Rendelkeznie kell egy általánosan elfogadott stratégiával a korai stádiumok kezelésére. Csak olyan betegséget szűrjenek, amit gyógyítani is lehet.

4.  A szűrésnek jelentősen javítania kell a betegség gyógyíthatóságát.

5.  Rendelkeznie kell hatékony szűrési módszerrel.

6.  A szűrési költségek elfogadhatóak legyenek.

7.  A vizsgálandó populáció elfogadja a szűrési módszert.

 

Szervezett lakosságszűrési modell: az egészségügy ellátórendszer által központilag kezdeményezett, közpénzből finanszírozott. Veszélyeztetettnek minősülő lakosság                                                                                                                                                                                               csoportokra kiterjedő, szakmailag indokolt gyakorisággal végrehajtott népegészségügyi program. (Döbrössy szerk., 2000)

Javaslatok

A szűrési programok által felderített esetekben elengedhetetlen a megfelelő kezelési lehetőség biztosítása. A kiszűrt esetek ellátásában jelentős szerepe jut a team munkának, ahol valamennyi szakember a saját praxisának legjobb bizonyított eredményeit igyekszik felhasználni a rendelkezésre álló források és a páciens szükségleteinek figyelembe vételével. Napjainkban elvárás, hogy ilyen teamek tagjai legyenek az orvosok mellett az ápolók, dietetikusok, pszichológusok és szükség szerint más szakterületet képviselő szakemberek. (MK, 2003)

A hazai Program a női emlőrák, a méhnyak rák, a vastag- és végbélrák szervezett tömegszűrését favorizálja, még a jövőben az ajak-és szájüregi rák, valamint a prosztatarák szűrését is tervezi, tekintettel az emelkedő előfordulási és halálozási gyakoriságra. Intenzívebbé kell tenni a magyarországi szervezetek szerepét a rákprevencióban.(Lehoczky, 1997)

Magyarországon 1952 óta létezik rákbeteg bejelentés és nyilvántartás, de évente átlagosan a morbiditási esetek 60-70%-át tudták csak regisztrálni.

Az Országos Onkológiai Intézet (OOI) 1993-ban kidolgozta a Nemzeti Rákmegelőző Programot azzal a céllal, hogy felmérje a magyar onkológia aktuális helyzetét, és kijelölje az elmozdulás irányát.

A Nemzeti Rák Regiszterben (NRR) a gyógyintézetekből érkező jelentések képezik az adatgyűjtés forrását. Hazánkban az adatokat 1999 közepe óta gyűjtik a 2000. és a 2001. év adatai már feldolgozottak, és a szakmai közönség számára hozzáférhetők. A rosszindulatú daganatos betegségek bejelentéséről szóló 24/1999 (VII 6.) EüM rendelet megjelenése biztosítja a nemzeti ráknyilvántartási rendszer működését. (Döbrössy szerk., 2000)

Következtetések

Régebben az emberek egészségen csupán a betegség nélküli állapotot értették. Mára ez a nézet jelentősen átformálódott, a lakossággal való célzott foglalkozás megkívánja az egészség rendszeres ellenőrzését. Ez pedig nem végezhető el pusztán megfigyelés útján, hanem a szűrővizsgálatokra is szükség van. A jogszabályok (1997. évi CLIV. Törvény az egészségügyről, 1997. évi LXXXIII. Törvény a kötelező egészségbiztosítás ellátásairól, 51/1997. (XII.18.) NM Rendelet a kötelező egészségbiztosítás keretében igénybe vehető betegségek megelőzését és korai felismerését szolgáló egészségügyi szolgáltatásokról és a szűrővizsgálatok igazolásáról) konkrétan szólnak az alapellátás feladatairól, a háziorvos kötelességévé teszik, hogy az adott korcsoport számára ajánlott valamennyi szűrővizsgálat igénybevételének a lehetőségére felhívja…az általa ellátott biztosítottak figyelmét”, továbbá a háziorvosi szolgálat nyilvántartást vezet az általa elvégzett szűrővizsgálatok időpontjáról és eredményéről,… a beutalásról és a lelet eredményéről,… a gondozásba vett személyekről. ”. (MK, 2003)

A Nemzeti Népegészségügyi Program stratégiai iránynak tartja a többi között: az onkológiai éberséget az alapellátásban, mivel a háziorvosok bevonása nélkül sikeres, szervezett szűrési programot nehéz elképzelni, ennek keretén belül a rákelőző állapotok felismerését is oktatnák, valamint megtörténne a szájüregi daganatok keletkezése szempontjából magas kockázatúnak minősülő egyének rendszeres időszakos ellenőrzése, követése elsődlegesen a háziorvos, fogorvos, és az alkohológiai ambulanciák vezetői által (Boncz et al., 2004) A jogszabály alapján a háziorvosi szolgálat feladatkörébe tartozik minden olyan szűrővizsgálat elvégzése, amelyre a rendelet nem jelöl ki más egészségügyi szolgáltatót. A mai álláspontokat figyelembe véve, amikor a daganatos megbetegedések a vezető halálokok közé kerültek optimális lenne, ha a háziorvosok a hozzájuk forduló pácienseknél szakmailag indokolt gyakorisággal elvégeznék és dokumentálnák a szájüreg megtekintésén kívül, a hónalji és ágyéki nyirokcsomók tapintását, az emlő fizikális vizsgálatát, és a rektális digitalis vizsgálatot, mely több szempontból is előnyős lehetne (rektum-, prosztata tumor). (KSH, 2004) Az időben történő szűrés összekapcsolódik a későbbi gondozással is. (Budai, 2003)

Ebben a folyamatban az ápolók lehetőségei és feladatai jelentősek. Ismerniük kell a tumoros betegségek morbiditási és mortalitási adatait, hogy szerepet tudjanak vállalni a betegek felvilágosításában, tájékoztatásában, és a szűrővizsgálatok szervezésében. Működési területükön propagálniuk kell a rákszűréseken való részvétel fontosságát, és a primér prevenció érdekében a helyes életvezetésre vonatkozó lehetőségeket. A diagnosztizálás után a betegben erősíteni kell a tudatot, hogy a rák nem minden esetben halálos betegség, az állapot nagymértékben függ az aktuális stádiumtól és a beteg orvoshoz fordulásának időpontjától. Ha a beavatkozás már késő, az ápoló feladatai közé tartozik a pszichés támogatás, a megfelelő életminőség biztosítása is. (Döbrössy szerk., 2000)

Összegzés

A szűrővizsgálat hatásosságának egyetlen elfogadható bizonyítéka az, ha a szűrési program eredményeképpen számottevően csökken a célbetegségből származó halálozás a szűrőtevékenység által lefedett teljes népességben (tehát nem csak a szűrésben részt vetteknél). A hatásosság mértékét viszony-számmal adják meg, melyben szerepel a lakosság szűrésben részesült hányada, és a szűrési program által lefedett terület teljes népessége, tehát azok is, akik igénybe vehették volna a szolgáltatást. (Levin et al., 2002)

A szűrővizsgálatok eredményesebb kihasználtságát a háziorvosok közreműködése is segítheti.

Egészen a közelmúltig a betegség meg-előzés a magas kockázati csoportokra irányult és a közepes, vagy alacsony kockázati csoportok jórészt kívül estek a figyelem fókuszából. Ugyanakkor tény, hogy bár a magasabb kockázati szint nagyobb valószínűséggel jár megbetegedéssel, halálozással, az összmegbetegedés és halálozás nagyobb része a közepes és alacsony kockázatúakból kerül ki. Nem elégséges az a megelőzés, amely csak az aktívan jelentkező páciensekre irányul.

A megelőzési tevékenység integráltan kell, hogy megjelenjen az ellátási rendszerben, egyszerre odafigyelve a magas kockázatú, hátrányos helyzetű csoportokra, és csökkentve a kockázatot a lakosság egészében. (Levin et al., 2002)

A szűrési program sikerének kulcsa az epidemiológiai nyereség. A szervezési kérdések a lakossági szűrővizsgálatok esetében meghatározó jelentőségűek. Finanszírozói oldalról tény, hogy a szűrések komoly költségvonzattal járnak. Figyelembe kell venni, hogy a szűrési költségek az átszűrtség függvényében változnak, ha a mammográfiás szűrővizsgálatot a célzott populáció 100%-ban kihasználná (elméleti tézis) a szűrés éves költségei nem haladnák meg a 2,3 milliárd forintot, addig az emlődaganatok kezelési költsége éves szinten eléri a 8,6 milliárd forintot. (Boncz et al, 2003) Szakirodalmi adatok alapján a kolorektális szűréseken viszonylag alacsony a részvételi arány. (Boncz et al., 2004) Ha az immunkémiai módszerrel végzett szűrővizsgálatot a megcélzott egyének 100%-ban kihasználnák (elméleti tézis) a szűrés éves költségei nem haladnák meg a 2,7 milliárd forintot (2003-as adat), addig a vastag-, és végbél tumorok kezelési költségei 2001-ben elérték a tíz milliárd forintot. Összefoglalva, elmondhatjuk, hogy a kezelési költségek az emlő és kolorektális tumorok esetében is meghaladják a szűrési költségeket.(Boncz et al., 2004)

Hazánk és az Egyesült Államok között jelentős gazdasági, kulturális és társadalmi különbségek vannak, mégis az Államokban a mammográfiás szűréseken való részvétel éves szinten eléri a 60%-ot, addig hazánkban ez az arány 40% körüli. A megcélzott női populáció hazánkban kb. 4%-os gyakorisággal veszi igénybe a Papanicolau-teszt elvégzését, addig az Államokban a 65 év feletti nők átszűrtsége is meghaladja a 70%-ot. Magyarországon a magasabb részvételi arányt csak az egészségtudatos magatartástól és a szűrések megfelelő propagálásától várhatjuk. (ACS, 2004)

 

Felhasznált irodalom

 

1.      Nemzeti Népegészségügyi Program, Magyar Közlöny, 2003/ 38. (IV.16.)

2.      Az American Cancer Society rákszűrésre vonatkozó 2004-es irányelvei. Cancer Journal for Clinicans- Magyar Kiadás 2004. 4. 1. szám, 31-39

3.      Baxter, N. (2001): Preventive health care, 2001 update, Should women be routinely taught breast self-examination to screen for breast cancer?, CMAJ, 164, 1837-1846.

4.      Betlehem, J. (2002): Bizonyítékokon alapuló ápolás. In: Kosztolányi, Gy., Decsi, T. (szerk.): Bizonyítékokon alapuló orvoslás tankönyve, PTE ÁOK, Pécs, 88-110. p

5.      Boncz, I. et al (2004): A colorectalis szűrések egészség-gazdaságtani elemzése, Magyar Onkológia, 48. 111-115

6.      Boncz, I. et al (2003): Az emlőrákszűrések egészség-gazdaságtani elemzése, Magyar Onkológia, 47. 149-154

7.      Budai, A. (2003): A szervezett emlőszűrés bevezetése Magyarországon.  www.antsz.hu

8.      Curry SJ, Byers T, Hewitt M, (2003): Fulfilling the Potencial of Cancer Prevention and Early Detection. Washington, DC: National Academy Press,

9.      Döbrössy, L.(szerk..) (2000): Szervezett szűrés az onkológiában. Egészségügyi Minisztérium, Budapest.

10.    Kásler, M., és Ottó, Sz. (1994): A rosszindulatú daganatok másodlagos megelőzése, szűrése. Orvosi Hetilap, 134, 473-480.

11.   Központi Statisztikai Hivatal (2004): Egészségügyi Statisztikai Évkönyv-2003 KSH, Budapest

12.    Lehoczky, O. (1997): A hazai rákszűrés helyzete, lehetőségei, buktatói, Magyar Nőorvosok Lapja, 60. 133-136.

13.    Levin, B. et al (2002): Promoting early detection tests for colorectal carcinoma and adenomatosus polyps, cancer, 95.,1618-1628.

14.    Ottó, Sz. (2003): „ Népegészségügyi Szűrővizsgálatok” Az Egészség Évtizedének Johan Béla Nemzeti Programja, A téma indoklása, epidemiológiai meghatározottsága,  www.antsz.hu

15.    Rex DK. (2002): Current colorectal cancer screening strategies: overview and obstacles to implementation. Rev Gastroenterol 2 Suppl. 1:S2

16.    Sándor János et al, (2003): Méhnyak-és emlőrákszűrés a magyarországi kistérségekben, Lege Artis Medicinae, 13. 310-316.

17.    Sebestyén, A. szerk. (2001): Onkológiai prevenció helyzete. Országos Egész-ségbiztosítási Pénztár,  Pécs, pp. 47-48.

18.    Sebestyén, A. et al. (2001): Az emlőszűrő vizsgálatok helyzete a dél-dunántúli régióban.  Egészségügyi Menedzsment 3. 86-91.

19.    Smith, RA. Mettlin, CJ. Davis, KJ. Eyre, H., American Cancer Society guidelines for the early detection of cancer. CA Cancer J Clin 2000, 50:34-39 )

20.    Thomas DB, Gao DL., Ray RM, et al : Randomized trial of breast self-examination in Sanghai: final results, J Natl Cancer Inst (2002), 94. 1445-1447

21.    Vatay, Á. fordította, (2002):  A Lancet Oncology az onkológia aktuális kérdéseiről, THE LANCET Oncology-HU, 1. 9-10.

22.    Vatay, Á. fordította, (2003):  A rák megelőzése és késleltetése legalább olyan fontos, mint a gyógyítás. THE LANCET Oncology-HU, 2. 96-97.

23.    http://axon.sote.hu

24.    www.antsz.hu

 

 

Vissza a tartalomhoz

A rosszindulatú hematológiai megbetegedések hatása a betegek mindennapi életére

 

Ujlakánné Bukovenszki Henrietta, Bognár Beatrix

 

Összefoglaló

Magyarországon a vezető halálokok között szerepel az úgynevezett rosszindulatú megbetegedések csoportja, mely magába foglalja a daganatos megbetegedéseket és rosszindulatú hematológiai betegségeket is. Ezek a kórformák megváltoztatják az érintettek (a betegek és hozzátartozóik) egész életét. A gyógyítás során alkalmazott eljárások, például a kemoterápiás kezelések sok nehézséget okoznak a betegnek, a kezelés hosszadalmas és az eredmények sajnos nem mindig kedvezőek.

A rosszindulatú hematológiai betegségek egy része jelenleg gyógyíthatatlan, bár az utóbbi években a túlélés jelentősen meghosszabbodott. Rendszerint romlik a beteg életminősége, jelentősen csökken a munkaképessége, nem ritkán a mindennapi életvitel is akadályozott.

A számukra nyújtandó egészségügyi szolgáltatások megfelelősége érdekében fontos a betegek szomatikus és pszichés állapotának felmérése a kemoterápiás kezelések előtt, alatt és után.

A szerzők ehhez a tevékenységhez kívánnak hozzájárulni dolgozatukkal.

 

Bevezetés

Magyarországon évente több tízezer ember betegszik meg valamilyen rosszindulatú daganatos betegségben vagy leukémiában. Ezek a betegségek a halálozási statisztikákban a vezető halálokok között szerepelnek.

A gyógyítás során alkalmazott eljárások, például a kemoterápiás kezelések sok nehézséget okoznak a betegnek, a kezelés hosszadalmas és az eredmények sajnos nem mindig kedvezőek. Különleges jelentőséggel bír a beteg és az ápoló kapcsolata, hiszen a későbbiekben általában életének akár jelentős hányadát az egészségügyi intézményben tölti el a beteg. Az ápolónak törekednie kell arra, hogy a betegeket minél kisebb testi és lelki megterhelés érje, és lehetőleg érzelmileg kiegyensúlyozottan kerüljenek vissza az egészséges társadalomba.

Az ápolók, akik munkájuk során sok rosszindulatú betegségben szenvedő emberrel találkoznak, azt tapasztalják, hogy a betegek mindennapi életében is jelentős változást okoz ez a betegség, és a kezelése.

Dolgozatunk témájául azért választottuk a leukémiás betegeket foglalkoztató problémák feltárását, hogy ezek ismeretében hatékonyabbá tehessük segítő, támogató munkánkat, hatékonyabbak lehessünk a személyre szóló ápolási szolgáltatásokban.

Egészség, betegség

Az egészség az emberi szervezet olyan állapota, melyben minden zavartalanul működik, tehát egyrészt betegség nélküli állapot, másrészt pedig az egyén biológiai, pszichológiai, szociális és fizikai környezethez történő megfelelően alkalmazkodását jelenti. Az egészség tehát állandóan, dinamikusan változó, több tényezőből összetevődő egyensúlyi állapotot jelent.

„Az egészség a teljes fizikai, szellemi és társadalmi jóllét, és nem csupán a betegség vagy fogyatékosság hiánya.” (Potter, Perry, 1996)

„Az egészség annak mértéke, ahogyan az egyén vagy csoport képes egyrészt megvalósítani a törekvéseket és kielégíteni a szükségleteket, másrészt megváltoztatni a környezetet vagy idomulni ahhoz. Ezért az egészséget a mindennapi élet erőforrásának tekinthetjük, és nem az élet céljának: ez pozitív koncepció, ami társadalmi és egyéni erőforrásokat valamint testi képességeket tartalmaz.”(Balogh, dr.Dénes, 2002)

A szervezet épségét a megfelelő alkalmazkodás jelenti a környezet ingereire. Ha a felépítésben vagy a működésben, illetve mindkettőben károsodás lép fel, az a normálistól eltérő reakciókat vált ki, kóros folyamatot indít meg, és létrejön a megbetegedés. A betegség megváltozott reakcióképesség, melynek következtében a szervezet nem képes elhárítani a károsító ingereket.

Betegség és betegségmagatartás

A betegség nem pusztán egy kórfolyamat lezajlását jelenti. Olyan állapot, amelyben az egyén biológiai, érzelmi, intellektuális, szociális működései csökkennek, károsodnak a betegséget megelőző állapothoz képest.

A betegségre adott válaszreakciókat az orvos szociológusok betegségmagatartásnak nevezik. Ennek része az is, ahogy az emberek saját szervezetüket figyelik, tüneteiket észreveszik, értelmezik és magyarázzák, valamint az egészségügyi rendszer kínálta lehetőségeket igénybe veszik.

A betegségmagatartást befolyásoló tényezők

-   A betegség tüneteinek látható és felismerhető volta

-   A betegség súlyosságának szubjektív megítélése

-   Az egyénnek a betegséggel kapcsolatos értesülései, ismeretei, kultúrájának hatásai, és a betegség lényegének megértése

-   Az, hogy a tünetek milyen mértékben zavarják meg a beteg családját, munkáját, társas tevékenységeit

-   A tünetek jelentkezésének gyakorisága, tartóssága

-   Az, hogy a beteg környezete mennyire tolerálja a betegséget

- Az, hogy a betegnek a tünetekre vonatkozó     megítélése mennyire tér el a valóságtól

-   A kezelés helyének elérhetősége és földrajzi távolsága; a kezelés igénybevételének pszichológiai és anyagi terhei.

A betegségmagatartás szakaszai

- A tünetek észrevétele

- A beteg szerep vállalása

- Az egészségügyi ellátás igénybevétele

- Függőségi helyzet

- Gyógyulás és rehabilitáció (Potter, Perry, 1996)

A betegség egyénre, családra kifejtett hatásai

A betegség sohasem az élet elszigetelt eseménye. Az egyénnek és családjának alkalmazkodnia kell a betegségből és a kezelésből származó változásokhoz. Megfigyelhetjük ezt minden betegség esetén, de különösen a hosszantartó, krónikus betegségeknél.

A hosszan tartó betegség legfőbb ártalma az élettér beszűküléséből, a társas izolációból ered. Jelentősen módosulnak az emberi kapcsolatok. Nap, mint nap szembe kell nézni a betegséggel, s az összehasonlítás az egészséges környezettel csak még jobban elmélyíti a hátrány érzéseit.

Krónikus betegség esetén (különösen, ha ez hosszadalmas kórházi ápolással is párosul) majdnem minden emberben fellép a szorongás.

A krónikussá vált betegség mindig kisebb-nagyobb mérvű személyiségváltozást hoz létre. Ennek mértékében szerepet játszik az, hogy mennyire volt harmonikus, vagy diszharmonikus a betegség előtti személyiség. (dr. Popper, 1990)

A vizsgálat célja

Vizsgálatunk célja annak feltárása, hogy a hematológiai betegeknek milyen ismeretei vannak a kemoterápiás kezelés mellékhatásainak megelőzéséről, az őket érő egyéb káros hatások kivédéséről.

A kapott eredmények alapján szeretnénk felderíteni azt, hogy a betegek ápolásának, gondozásának mely területein kell javítanunk.

Hipotéziseink

Feltételezésünk szerint:

-     Betegeinknél a diagnózis felállításakor negatív érzelmek alakulnak ki.

-     Betegeink 50%-a betegségének megállapítása után tartósan munkaképtelenné válik, vagy iskolai tanulmányai felfüggesztésére kényszerül.

-     Betegeink nagy része betegsége alatt izolálódik a társadalomban.

Vizsgálati minta, módszer és eszközök

Vizsgálatunkhoz önkitöltős kérdőívet használtunk, amely 12 zárt kérdést tartalmazott. Ezek többsége a betegek félelmeinek, szorongásainak, jövőképének feltárására irányult.

A vizsgált minta nem reprezentatív, a meg-kérdezettek a hematológiai szakrendelésén megjelent várakozó betegek voltak, közöttük osztottuk ki véletlenszerűen a kérdőíveket, ha egy rövid bemutatkozó beszélgetés során vállalták a vizsgálatban való anonim részvételt.

100 visszaérkezett kérdőívet dolgoztunk fel a leíró statisztikai elemzés módszerével. A válaszadók között 48 nő és 52 férfi volt. A minta életkor szerinti megoszlását az 1. ábra szemlélteti.

 

 

A vizsgált mintában a középfokú végzettségűek voltak többségben. Az iskolai végzettség szerinti megoszlást nemenként mutatja be a 2. ábra.

 

 

A foglalkozási struktúrát illetően többségben vannak a könnyű fizikai munkát végzők, a vizsgált minta ilyen szempont szerinti megoszlását a 3. ábra mutatja.

 

Vizsgálati eredmények

A betegség diagnózisának felállítása betegeinknél különböző félelmeket váltott ki. A legjellemzőbb a halálfélelem, a munka-képtelenségtől való félelem és a családtól való elszakadás kiváltotta félelem volt. (4. ábra)

 

 

Ezek a félelmek a kezelés során a betegek jelentős részénél megszűntek, vagy változatlanok maradtak. A betegek kisebb része számolt csak be félelmeinek erősödéséről. (5. ábra)

 

 

Főként a fiatal betegeinknél jelentkeznek a jövőre vonatkozó pozitív tervek, folytatják iskolai tanulmányaikat, terveznek a következő évekre. Az idősebbeknél a negatív előjelű jövőkép a jellemzőbb.

Betegeinknél a betegség különféle pszichés reakciókat váltott ki. A leggyakoribb a félelem, a szorongás és a depresszió volt. Az „egyéb” kategória az elutasítást és a nem meghatározható érzéseket takarja. (6. ábra)

 

 

Betegeink többsége tartósan munka-képtelenné vált. Ez nem mindig az ő munkavégző képességüket, erőnlétüket, aktivitásukat tükrözi. Gyakran a munkatársak, az egész társadalom negatív hozzáállása kényszeríti a betegeket munkájuk feladására.

Betegeinkre jellemző, hogy korábbi életvitelüket a kezelések közötti időszakokban is folytatják, eljárnak szórakozni, összejönnek barátaikkal. A fiataloknál fordul elő leginkább, hogy még klinikai tartózkodásuk idején is „eltávozásra” mennek abból a célból, hogy barátaikkal találkozzanak. A társasági életben való részvételt általában nem a betegség vagy kezelés okozta panaszok, tünetek akadályozzák.

Értékelés

A vizsgálat kezdetekor azt feltételeztük, hogy a betegség megállapítása után a betegek 50%-a tartósan munkaképtelenné válik, vagy tanulmányai abbahagyására kényszerül. Ezzel szemben azt az eredményt kaptam, hogy betegeink 73%-a válik munkaképtelenné.

Vizsgálatunk során azt tapasztaltuk, hogy betegeink nagy része a betegsége alatt a társadalomban izolálódik, 86% nem jár társaságba.

A vizsgálati adatok alátámasztják és nyomatékosítják azt, hogy a rosszindulatú hematológiai megbetegedésben szenvedő betegek ellátása komplex feladat, az életminőség javításához szükséges feltétel a betegek és hozzátartozóik, a gyógyító team, a beteg tágabb környezete, valamint az egész társdalom együttműködése.

IRODALOMJEGYZÉK

1.     Balogh Zoltán,  dr. Dénes Margit (2002)  Alapellátás (szöveggyűjtemény) SE – EFK, Budapest

2.   Dempsey, P.A., Dempsey, A.D. (1999)  Kutatómunka az ápolásban, Medicina, Budapest

3.   Dr. Popper Péter (szerk.) (1990) Az orvosi pszichológia speciális kérdései, SOTE, Budapest

4.      Potter, P.A.,  Perry, A. (1996) Az ápolás elméleti és gyakorlati alapjai, Medicina, Budapest

 

Vissza a tartalomhoz

 

Az individualizált ápolás és a felelős ápoló lehetősége hospice részlegen

 

Légrádiné Tamási Margit, okleveles ápoló hallgató, Semmelweis Egyetem, Egészségügyi Főiskolai kar

 

Összefoglaló

 

A szerző bemutatja, hogyan valósítható meg az ápolási folyamat hospice részlegen, mi a jelentősége a felelős ápolói rendszer alkalmazásának a beteg és az ellátó team szempontjából, és melyek a megvalósítás feltételei.

Az 1997. évi CLIV törvény az egészségügyről előírja az ápolási dokumentáció kötelezőségét. A megfelelő ápolási dokumentáció leghatékonyabb alkalmazása azonban csak az ápolási folyamat keretén belül valósulhat meg. Ehhez új, korszerű szemlélet kialakítására van szükség, melyben azonban megőrződnek a jó ápolási gyakorlat hagyományos értékei is. Az ápolási dokumentáció rendezett adatgyűjtése, amely a beteg ápolási szükségleteinek és ellátási igényeinek feltárására, megállapítására irányul, egyúttal támogatja az ápolási feladatok tervezését, és az ápolási szolgáltatások teljesítésének bizonyítását. További szempont az ápolói illetékesség és felelősség tisztázása és dokumentálása, amely egyúttal a szükség szerinti számonkérhetőséget is magába foglalja. Mindezek alapja a megfelelő ápolási dokumentáció precíz vezetése.

Bevezetés

Az ápolásra vonatkozó elméletek és maga az ellátási gyakorlat is jelentős fejlődésen ment át az utóbbi évtizedekben. Ez a fejlődés tette lehetővé az individualizált ápolás kialakulását, vagyis azt, hogy az ellátás az egyén konkrét és meghatározott szükségleteire épüljön. Az egyénre szabott vagy individuális ápolás pedig az „ápolási folyamat” módszerével valósítható meg. Ennek a módszernek a gyakorlati elterjedése egyúttal hozzájárulhat az ápolás további fejlődéséhez.

Azonban önmagában az elmélet nem segíti kellően az ápolókat abban, hogy hogyan alkalmazzák az ápolási folyamatot. Irányelvek és az ápolók gyakorlati felkészítésének hiányossága miatt még korántsem valósult meg az ápolási folyamat módszerének általános, gyakorlati alkalmazása. Nem vitatható, hogy ennek a szemléletnek az elsajátítása időigényes, ugyanakkor kihívást is jelent az ápolók számára.

Az ápolás gyökerei az alapvető emberi szükségletekben rejlenek. Az ápolónak szem előtt kell tartani azt, hogy minden embernek vannak közös szükségletei, de az is fontos, hogy ezeket eltérő módon kell kielégíteni, hiszen nincs két egyforma ember. Ezek a szükségletek diagnózis nélkül is léteznek, de kétségtelen, hogy az ápolási folyamat alkalmazásakor ezekből az egyéni szükségletekből kell kiindulni.

Az ápolási folyamat

Az ápolási folyamat meghatározása a WHO szerint

A WHO pontosan meghatározta az ápolási folyamatot, mint módszert.

„Az ápolási folyamat egy olyan kifejezés, amelyet az egyének, családok és/ vagy közösségek egészsége érdekében végzett jellegzetes ápolási beavatkozások rendszerezésére alkalmazunk. Részleteiben magában foglalja tudományos módszerek alkalmazását a beteg/kliens, család vagy közösség egészségügyi szükségleteinek identifikálására, és hogy ezeket használja és kiválogassa közülük azokat, amelyek leghatékonyabban kielégíthetőek az ápolás, gondozás által. Magában foglalja továbbá a szükségletek kielégítésének megtervezését, az ápolás nyújtását és az eredmények értékelését. Az ápolószemélyzet együttműködve az egészségügyi ellátási team többi tagjával és a kiszolgált egyénnel vagy csoporttal, meghatározza a célokat, prioritásokat, identifikálja a szükséges ápolást, gondozást és mozgósítja az erőforrásokat, azután közvetve vagy közvetlenül ápolási szolgáltatást nyújt. Ezt követően értékeli az eredményeket, az eredményekből származó információ visszacsatolását és kezdeményezi a kívánatos változtatásokat a további beavatkozásokban, hasonló ápolási, gondozási szituációkban. Ily módon az ápolás egy dinamikus folyamattá válik, mely alkalmas az adaptációra, fejlődésre.”

Az ápolási folyamat tehát alapvetően egy problémamegoldó folyamat, mely az egyénre szabott ápolás során az egymáshoz kapcsolódó tevékenységek sorozatát jelenti.

Általánosan ismert az, hogy az ápolási folyamatot (elméleti) szakaszokra, „lépcsőkre” szokták osztani, és többféle felosztás használatos. Háromlépcsős, négylépcsős és ötlépcsős ápolási folyamatok modelljeit dolgozták ki. Hazánkban a legelterjedtebb az úgynevezett „ötlépcsős modell” (állapotfelmérés, ápolási diagnózis, tervezés, megvalósítás, értékelés). Az ápolási folyamat szakaszai kapcsolatban állnak egymással, és minden lépés nélkülözhetetlen a problémamegoldó eljárásban

Az ápolási folyamat dokumentációja

Az ápolási lap természetszerűleg azonos részeket tartalmaz, mint az ápolási folyamat részei.

Az ápolási anamnézist az ápolási diagnózis és az ápolási terv leírására szolgáló lapok követik. Fontos, hogy ezek betétlapolhatók, vagyis bármikor megismételhető, illetve folytatható mind a tevékenység, mind annak dokumentálása, amíg csak szükséges. (Az ápolás megtervezésére azért van szükség, mert az ápolás hagyományosan még feladatközpontú szemléletű, vagyis az elvégzendő feladatokat veszi sorba.) Ezt az ápolási dekurzus lapok követik, melyek szintén folytathatók. Végül pedig az értékelő lap található, amelyhez ápolási zárójelentés csatlakozik. Az ápolást ritkán értékelik, és a vizsgálódás többnyire csak az orvosi diagnózison alapuló ápolási teendőkre összpontosít.

Az ápolási dokumentáció

-    támogatja a beteg individualizált ápolását,

-    követhetővé teszi a beteg állapotában bekövetkező változásokat,

-    alapjául szolgál az ápolás tervezésének,

-    értékelhetővé teszi az ápolási munkát,

-    felismerhetővé és bizonyíthatóvá tesz az ápolás eredményeit és hiányosságait

-    tisztázza az ápolók számonkérhetőségét, a felelőséget a beteggel illetve a családtagokkal szemben,

-    segíti az ápolás kutatását

A hospice ellátásban, ahol a fő cél haldokló betegek egyedi igényeinek és szükségleteinek kielégítése, és a betegek állapota óráról órára változhat, kiemelt szerepe van a célirányos és pontos ápolási dokumentációnak.

A primary nurse szervezeti forma

Ebben a szervezeti formában minden betegnek van felelős ápolója, illetve minden ápolónak van kijelölt betegcsoportja, és az abba tartozó betegek számára ápoló megtervezi, irányítja és összehangolja az ápolást, egyúttal felelőséget visel a nyújtott ápolásért. Ez a felelős ápolói rendszer, melyben a felelős ápoló (primary nurse) és a közreműködő ápolók (associate nurse) együttes tevékenysége zajlik.

A primary nurse az, aki felelős a beteg ellátásáért az egész kórházi tartózkodása alatt. Ő veszi fel az ápolási anamnézist, határozza meg az ápolási diagnózisokat és ápolási utasításokat, valamint elvégzi az értékelést, és amikor szolgálatban van, ő látja el a beteget, távollétében pedig a közreműködő ápoló(k) nyújtják az ápolási szolgáltatást.  A primary nurse napi 24 órás felelősséggel tartozik a beteg ellátásáért, a teljes kórházi tartózkodás időtartamában. (Potter, Perry, 1996) Ő vonható felelősségre akkor, ha a beteg nem kapja meg a megfelelő ápolási ellátást.

A felelős ápolói rendszerben a beteg és hozzátartozói, az ápolási szolgálat tagjai, az ellátás minden szereplője (orvos, gyógytornász, dietetikus, szociális munkás stb.) tudja, hogy kihez tartozik a beteg.

A felelős személynek képesnek kell lennie arra, hogy meghatározza, mit kíván elérni az ápolás (cél), hogyan kívánja azt elérni (ténykedés), milyen eszközökre van ehhez szükség, és mi a tevékenység eredménye (értékelés).

A felelős ápolói rendszer megvalósítását, pontosabban annak hiányát gyakran az ellátó személyzet elégtelen mennyiségi és minőségi mutatóihoz (főként az alacsony létszámhoz) kapcsolják. Ez az indok vitatható, hiszen ahol ápolási szolgáltatás folyik, ott a személyes felelősség is meghatározható, még abban az esetben is, ha magas az ápolók munkaterhelése. Nagy valószínűséggel inkább szemléletbeli, ellátás-filozófiai okok lehetnek a háttérben.

A primary nurse szervezeti forma megvalósításának feltételei

„Egy ápolóra jutó betegek száma attól függ, hogy milyen típusú ellátás szükséges a betegnek és milyen a betegforgalom.” (Gyulai, 2003) Befolyásolja még: az ápoló tapasztalata, az osztályon dolgozó ápolók száma, a betegek létszáma az osztályon, a teljes ellátásra szoruló betegek száma az osztályon. (Hunt, Marks-Maran, 1987) Ideális lenne, ha egy felelős ápolóra 4 beteg jutna.

Ez a rendszer a hospice ellátásban jól megvalósítható szervezeti forma. A betegeknek és a hozzátartozóknak gyakran olyan jellegű problémái, kérdései vannak, amelyeket nem szívesen osztanak meg bárkivel, azonban ha van egy felelős ápolójuk, akkor tudják, hogy kérdéseikkel, problémájukkal kihez fordulhatnak.

Az ápolási modell megválasztása

Az ápolási modellek egy-egy szemléletet, az ápolás egy-egy megközelítését írják le. Az ápolási modell az ápolás gyakorlatát írja le, és az ápolási folyamat során valósul meg. A modellek közül az ápolóközösségnek kell kiválasztania azt, amelyiket az ápolás során alkalmazni kívánja. Sok múlik azon, hogy melyik modellt választják, mi szerint történik az ellátás. Mindezek ellenére nem szokás a kórházakban, kórházi osztályokon általánosan elfogadni, meghatározni egy ápolási modellt. Ezért van az, hogy egy ápolási csoportban minden ápoló mást tekint elsődleges feladatának. Ennek feloldására szolgál, ha az ápolók egyezségre jutnak abban, hogy melyik modell szerint ápoljanak.

Ápolási modell megválasztása hospice részlegen

A hospice ellátásban terminális állapotú daganatos betegeket ápolnak. A betegeknek csak kis része önellátó vagy csak kevés segítségre szoruló, nagy részük általában sajnos teljes ellátást igényel. Az ápolás során nagy hangsúlyt kap a fiziológiás szükségletek mellett a magasabbrendű szükségletek kielégítése. Ezért választottam hospice osztályon végzett munkám során a Virginia Henderson-féle modellt, mely az egyén alapvető szükségleteit veszi figyelembe. A beteg állapotának felmérésekor megállapított problémákat kell a tervbe beépíteni. Ez a modell az ellátandó személyre egyénként tekint, aki lehetőleg egész életében jól, korának, körülményeinek és környezetének megfelelő módon szeretne élni. A modell szerint az egyén 12-féle életműködést fejt ki, ezek 3 csoportba sorolhatóak: fiziológiai, szociális és pszichológiai. A modell szerint az ápolás célja, hogy a beteg minél előbb önállóvá váljék, vagy legalább megbirkózzék függő állapotával, illetve megelőzni az állapotromlást. Az értékelés során azt kell megállapítani, hogy a beteg állapota mennyire közeledett vagy távolodott a tervezetthez képest.  (Pearson, Vaughan, 1996)

A hospice osztályon ellátott daganatos betegek nagy része a fiziológiás szükségleteit is csak segítséggel vagy egyáltalán nem képes kielégíteni. Ez a modell azért jól megvalósítható ezen a részlegen, mert az ápolók mellet dolgozik az osztályon még pszichológus, gyógytornász, dietetikus, így a betegek teljes körű szükségleteinek kielégítésére jó esély van.

„Mindez nagyon elméletiek tűnhetik föl, nem is tagadható, hogy az ápolási tevékenység a valóságban roppant gyakorlatias dolog. De az elmélet irányítja a gyakorlatot, az egész életet. Egy régi mondás szerint semmi sem annyira gyakorlatias, mint egy jó elmélet.” .  (Pearson, Vaughan, 1996)

Javaslatok

Az uniformizált dokumentációt fel kell váltani a specifikus dokumentációnak, melynek tartalmi megfelelőségét a szakmai fejlesztés során kell biztosítani. Ennek érdekében (első lépésként) fontos lenne a kórházak minden részlegén megvizsgálni az ápolási dokumentáció általános és szakmaspecifikus megfelelőségét. Így lehet közeledni az individualizált ápolás megvalósításához.

Célszerű lenne az ápolók részére tovább-képzéseket szervezni, ahol az ápoláselméleti fogalmak tisztázása, az ápolási folyamat alkalmazása, és az ápolási dokumentáció helyes vezetése kerülne a középpontba.

Az iskolai képzésben is nagyobb hangsúlyt kell fordítani az ápoláselmélet és az ápolási dokumentáció megtanítására, hogy az iskolából kikerülő fiatal ápolók számára ne legyen idegen ennek alkalmazása.

 

 

 

Irodalomjegyzék

1.   Alfaro-LeFevre, Rosalinda (2001) Az ápolási folyamat alkalmazása lépésről lépésre Medicina kiadó: Budapest

2.   Gyulai Teodóra (2003) Ápoláselmélet – Ápolásfilozófia. Tanulási útmutató Semmelweis Egyetem EFK, Budapest,

3.   Heath, J., Law, G.M. (1984) Az ápolási folyamat. Vajon mi az? Egészségügyi Minisztérium, Budapest

4.   Henderson, Virginia (1991) Az ápolás alapelvei. Ápolónők Nemzetközi Tanácsa

5.   Hunt, Jennifer M., Marks-Maran, Diane J. (1987) Az ápolási tervek, az ápolási folyamat működés közben.

      Egészségügyi Minisztérium

6.   Pearson, Alan - Vaughan, Barbara: (1996) Az ápolási gyakorlat modelljei.  Medicina kiadó: Budapest

7.   Potter, P.A., Perry, A. (1996): Az ápolás elméleti és gyakorlati alapjai,  Medicina, Budapest

 

Vissza a tartalomhoz